Erdélyrészi jogi közlöny, 1914 (7. évfolyam, 1-52. szám)

1914 / 7. szám - Külföldi itéletek végrehajtása. Folytatás

54. oldal. Eirééty részt Jogi KözISnj. 7. szám. 51568 ilyen ügy érkezett az elmult évben. Befejeztetett 50519, 1636-al kevesebb, mint az előző évben (52155); a hátralék is ehhez képest 3987-re emelkedett, ami 1149-el több az előző év végén volt hátraléknál (2838) és köíülbelíil 27 napi érkezésnek felel meg. ítélet ez ügyszakban az elmult évben 16083 hozatott, ami 547-el több a megelőző évi 15536 Ítéletnél. Az érdemi munkásság tehát itt sem hanyatlott. A telekkönyvi ügyszaknál a beadványok érkezési száma az elmult évben 2390-el volt több (212935) az előző evi érkezésnél (210545). Az ügyek érkezési száma azonban a tavaly 1378 al kevesebb volt (164863) az előző évi érkezésnél (166141). Befejeztetett 207087 beadvány, 5656-aI kevesebb, mint az előző évben (212743) és 16! 645, ügy, 6654-el kevesebb az előző évi befejezésnél (168299). A beadványi hátrálék 7503-ra emelkedett, vagyis 5875-el lett több, az ügyhátralék pedig 5143-ra emelkedett, vagyis 3618 al lett több a megelőző év végén mutatkozott 2628 beadványi, illetve 1525 ügyhátraléknál. A most elmult év végén maradt beadványi hátrálék körül-belül 13 napi érkezésnek, az ügyhátrálék pedig valamivel több. mint 11 napi érkezésnek felel meg. Ez adatoknak az egyes bíróságok szerint történt méltatása után a táblai elnök ur az alább ismertetett általános szempontokra hivta fel az elsőbiróságok tagjainak figyelmét. Ezeket az általános szempontokat egyetemes igazságügyi igazgatási jelentőségüknél fogva, figyelemmel az elmult év igazságyügyi törvényalkotásaiban megnyilatkozó jogfejlődésre is, a következőkben ismertetjük: 1. A polgári perrendtartás életbeléptetésének elkészítése : A most bekövetkezett év az 1911. I. t.-cikkbe foglalt uj polgári perrendtartás életbeléptetésének esztendeje. Az 1912. LIV. t.-c. I. §-ának rendelkezése szerint ugyanis legkésőbb ez év szeptember hó 1-én életbe kell lépnie az uj polgári perrendtartásnak. A most irt időpontig hatralévő részében ez évnek, ennélfogva a legnagyobb körültekintéssel, minden lehetőt el kell követnünk annak érdekében, hogy az uj törvény életbelépése kellő módon előkészülve találjon. Az 1912. év LIV.-ik t.-c. a polgári perrendtartással egyidejűleg lép életbe, az igazságügyminiszter azonban felhatalmaztatott, hogy a törvény egyes rendelkezéseit korábban is életbeléptethesse és az életbeléptetés céljából előzetesen szükséges szervezeti és egyéb intézkedéseket a törvény életbelépése előtt is megtehesse. Az igazságügyminiszter urnák 43800/1912. 1. M. számú rendeletével 1912. evi október hó 1-től étetbeléptettetett az 1912. LIV. t.-c.-nek a zugirászatról szóló 16-ik §-a; a 25. §-ának első bekezdése, mely tőzsde vagy termény és gabona csarnok külön bíróságának felállítását engedi meg; továbbá az emiitett t.-c.-nek az ország területén hatályban levő, vagy hatályban volt törvényről, vagy más irotl jogszabályról bizonyítvány adására vonatkozó 101-ik §-a. Az 59200/1912. I. M. számú rendelettel folyó év január hó 1-ével hatályba léptettettek az 1912. IÁV. t.-c. 4-ik címében a királyi Curia döntvényeiről rendelkező 70—79-ik §-ai és az utóbb emiitett rendelet részletesen intézkedik a kir. Curia döntvényeiről s a kir. bíróságok elvi jelentőségű határozatairól. 1912. LIV. t.-c. 75-ik §-a kimondja azt, hogy a kir. Curiá nak jogegységi (70. §.) valamint teljes ülési határozatát a bíróságok mindenütt követni kötelesek, mig azt a királyi Curia teljes ülése meg nem változtatja. A jogegységi és a teljesülési határozat kötelező hatálya a hivatalos lapba közzététele napjától számított 15-ik nappal kezdődik. (Folytatás.) X HM itéleteii végrehajtása. Irta: Spitz Erik. (Alexandria.) (Folytatás.) így és talán nem egészen jogosulatlanul felhozza az ellenpárt azt a kifogást, hogy e kérdés sablonos, az egyes nemzetek műveltségét, intézményeit, felfogását tekintetbe nem vevő megoldást nem tür, egyszóval individualizálást kiván. Ezt pedig világszerzödés nem képes nyújtani. Leginkább az irányban merültek fel aggodalmak, vájjon tanácsos-e az összes, a kulturállamok közé sorolt állami szervezeteknek Ítéletét egyenlő elbánásnak alávetni, viszont vájjon képesek lesznek-e az illető államok külföldi ítéleteknek a létrejött szerződés értelmében érvényt szerezni. Van állam, mely alig nyújt morális garanciát arra nézve, hogy pl. a nyugat- és középeurópai államok által megkövetelt mértéket megüsse. E felfogás hivei tehát bizonyos selectiót követelnek, mint azt gyakorlatilag a francia rendszer államai gyakorolják az által, hogy mindazon államok Ítéletét, melyekkel szerződést nem kötöttek (helyesebben, melyekkel szerződést nem óhajtottak kötni), csak felülvizsgálás után hajtják végre. E követelmény teóriája elég tetszetős és alkalmas volna arra, hogy aggodalmakat keltsen. Tényleg azonban nem oly nagy a veszély. A német és olasz rendszert kövotő államokban eddig nem igen esett panasz egyes, a viszonosságot gyakorló államok igazságszolgáltatása miatt. Leginkább talán még a végrehajtás mikénti foganatosítása eshet kifogás ala, mint pl. bíráink és ügyvédeink még nem is oly rég elmult időkben panaszkodtak a balkan szomszédainknál foganatosított végrehajtások nehézségeiről és akadályairól. Hogy oly országok között, melyekben a törvényhozás párhuzamos irányt követ és melyek között élénk a kölcsönös forgalom, szerződések megkötése kevesebb nehézségekkel jár, mint oly államok között, melyekben ezen előfeltételek csak csekély mértékben vannak meg, el kell ismerni, de azért nem állítható, hogy ezek az ellentétek egy általános szerződés megkötését feltéllenül meghiúsítanák. Hozzájárul, hogy a másik rendszer megvalósulása sincs biztosítva A francia rendszer országainak példája élénk illusztrációja annak, hogy e módon az ügy nem halad előre. Magától felmerül tehát az a kérdés, nincs-e oly út, mely egyesítené mindkét rendszer előnyeit, kikerülvén mindazonáltal hibáikat. Szükséges ennélfogva, hogy a nemzetek közmegegyezése utján rendeztessék e kérdés, de mindazoknak a sajátságos momentumoknak figyelembevételével, melyek az egyes nemzetek egymáshoz való viszonya és egymással való érintkezése által létrejönnek. Mindenesetre szükséges nemzetközi egyezmény. Feladata azonban nem a világegyezmény pontjainak olykép való megállapítása lenne, hogy az egyes államok szerepe csak a jóváhagyásra szorítkoznék (mint milyenek pl. a póstaszerződés. a kolera és pestis elleni védekezés tárgyában létrejött egyezmény stb.), hanem csak a végrehajtás mindama legtöbb alapelveinek megállapítása, melyeknek elfogadása az összes államokra nézve köteiezővé válik és mely leszögclné az alapvonásokban azonos végrehajtás körvonalait, az egyes szerződő telekre bizva. hogy a megállapított alapelvek alkalmazásával kössenek bizonyos határidő alatt egymással szerződéseket, melyekbe a közöttük uralkodó viszonynak megfelelő egyéb rendelkezéseket is felvehetnek. Az illető egyezmény tehát keretet alkotna meg, mely biztosítaná az egyöntetűséget, egységes intézményt teremtene, az egyes államoknak mindazonáltal megadná a lehetőséget arra nézve, hogy mindazt, mit e keret magába nem foglal, kitölthessék ugy, mint helyzetük kívánja. Afelett, hogy mi essek e kereten belül, csak egy ismérv dönthet: hogy minden esetlegestől az államok egymásközti viszonyától független, változatlan, a végrehajtás lényegére vonatkozó szabályt alkosson. Melyek tehát azok a kérdések, melyek tárgyát kell hogy képezzék az illető konferenciának. A legfontosabb kérdés, hogy a reciprocitás elve alkalmaztassék-e, magától elesik, mivel a szerződés lényegében bennfoglaltatik. Annál nagyobb jelentőséget nyer. vájjon vettessék-e alá az előterjesztett ügy felülvizsgálásnak, vagy eiv-lkül is legyen végrehajtható az Ítélet. Számos aggály szól az ellen, hogy az állam a felülvizsgálást, tehá: az ellenőrzést afelett, hojjv saját állampolgára, vagy a területén letelepedett és igy oltalma alatt álló idegen állampolgár érdekei ne sértessenek m^g idegen állam rendelkezései által, teljesen kibocsássa kezéből. Különösen hangoztatják e vedelem szükségességét a saját alattvalókkal szemben és ezért sokan, kik hajlandók a felülvizsgálástól el is tekinteni, kárpótlásul követelik, hogy az állam saját alattvalóján idegen biróság ítélete ne legyen végrehajtható. Tényleg nem csekély veszélyt rejt magában az államnak teljesen passzív magaviselete. Másrészt ismét tekintetbe veendő, hogy az ügy minden részletére kiterjedő felülvizsgálás az eljárást annyira meghosszabbíthatja, hogy végeredményben a megkereső fél szempontjából teljesen közömbös lesz, vájjon új eljárást kell-e megindítani vagy az ügyet csak felülvizsgálásnak alávetni. A legalkalmasabb megoldás az. hogy a tulajdonképpeni felülvizsgálás mellőzésével csak egynehány inkább az alaki, mint az anyagi jogra vonatkozó fenn- vagy fenn nem forgásáról győződjék meg a biró. minekutána végzéssel végrehajthatónak nyilvánítja az ítéletet. Ez elv már eddig is alkalmazást talált a legtöbb országban, ha nem is mindig ugyanabban a formában. Esetleg még tovább is lehetne menni. Megadható lenne az alperesnek az a jog, hogy a biró figyelmét ily a végrehajtást gátló körülmények jelénlétére felhívja, sőt esetleg a biró, amennyiben kétségei volnának, felhívhatná felperest arra, hogy nyilatkozzék alperes kifogásaival szemben. Ez azonban már a legmesszebbmenő engedmény lenne; az