Erdélyrészi jogi közlöny, 1914 (7. évfolyam, 1-52. szám)

1914 / 48. szám - Megujhodás felé

VII. évfolyam. 48. szám. Kolozsvár, 1914. november 29. ERDELYHESZI JOGI KÖZLÖNY R KOLOZSVÁRI ÉS MRROSVRSRRHELYI KIR. ÍTÉLŐTRBLRK HRTRROZRTTRRRVRL A KOLOZSVÁRI, MAROSVÁSÁRHELYI, BRASSÓI ÉS NAGYSZEBENI ÜGYVÉDI KAMARÁK ÉS AZ ORSZ. ÜGYVÉDSZÖVETSÉG KOLOZSVÁRI OSZTÁLYÁNAK HIVATALOS LAPJA Főmunkatársak: Dr. Biró Balázs, ügyvéd, Dr. Pordea Gyula, ügyvéd, Dr. Tóth György, kir. törv.-széki biró. Felelős szerkesztő és kiadótulajdonos: Dr. Papp József, ügyvéd, a Kolozsvári Ügyvédi Kamara elnöke, Kolozsvár sz. kir. város tb. főügyésze. Rovatvezetők: Dr. Szitás Jenő és Dr. Stefáni Károly. Szerkesztőség és kiadóhivatal: Kolozsvár, Deák Ferenrz-utcza 42. szám. Megjelen minden vasárnapon. Félévre .... 8 K. Negyedévre .... 4 K. Kéziratok bérmentve a szerkesztőséghez. Előfizetések e's hirdetések a kiadóhivatalhoz intézendök. TARTALOMJEGYZÉK : Megújhodás felé ... — Elévülés és elbirtoklás. (Jegyzetek az Optkv. 1451 —1501. §-aihoz.) Irta : dr. Szitás Jeno. m. kir. törvényszéki albiró. (Folytatás.) KÜLÖNFÉLÉK. X Meyujhoilos felé.. i. Nem lehet mondani, hogy a halul az emberiségnek csak hátrányára volna. Javára is van. A halál előkészíti és nivellálja a teret — a jövő nemzedék részére. Az életnek érteimet és izet ad, amely nem volna meg, ha örökkétartó lenne. A halál a népeknek lelkét magasabb ideálokra predesztinálja; egyedül ő Képes egymáshoz kapcsolni az egymás után jövő generációkat, ö képes egymáshoz fűzni a társadalom tagjait Egyike tehát a legnagyobb rosszaknak, mert a lét fonalát vágja (1, de egyi en nélkülözhetetlen fenomén, amely nélkül maga az élet volna impossibilis. Nagy szerenc-étlenség az egyénre, de a társadalmak létezése szempontjából feltétlenül szükséges. ÍI. A habom lekaszálja az individiumok életét, de a halai sírhantjára virágokat fakaszt. A társadalom tagjait összekalapálja. Az embereket jobbakká teszi. Felszabadítja a lélek lenyűgözött j i indulatait: a könyörületet, az önfeláldozását. L( Ikünk kimélyül, megtisztul. Mindenkin, aki segítségre szorul, segíteni igyekszünk. Ha tettel nem vagyunk képesek, lelki melegünket éreztetjük vele. S a lelkek nagy átváltozása — elébünk állitja a népet, az országnak igazi talpkövét, fundamentumát. Szeretetünk a nép felé fordul. S megérezzük — a nép minden baját, szenvedését. III. S a szeretet, — ahol különben eddig sem hiányozott — fokozott mértékben vonult be Justitia istenasszony berkeibe is. A nép szeretete — a háború óta — különösen erezhető.... És ez a helyes felismerés utja. Biró, ügyész, ügyvéd csak akkor áll hivatása magaslatán, ha a nép barátja. Ha útbaigazítja, ha jó tan.tcv-csal ellátja. Eddig — valljuk be őszintén — sokan, sokat vétkeztünk a n^p ellen. A háború a maga tisztitó nagy tüzével, reméljük, hogy kiégette lelkünkből ezt a fekete foltot.... IV. „Diligite justiiiam, qui judicatis terram.... Ti, akik Ítélkeztek a földön, csüggjetek diligens szeretettel az igazságon.' Azzal a szeretettel, mely szorgosan keresi, hogy ugy mondjuk, kutatja és mindennek elébe helyezi az igazságot. Absolut igazság ugyan nem érhető el; de az igazságos ember abban különbözik a nem igazságos embertől, hogy amaz kívánja és reményli, hogy az igazságot elérje, miként a nem csalárdember a csalótól abban különbözik, hogy az előbbi kívánja és reményli, hogy a valót elérje. És habár az absolut igazság nem érhető i- el, annyi igazságot, amennyi a gyakorlati életre szük-éges, mindazok elérhetnek, akik ennek megtalálását tűzték ki céljokul. Legyünk tehát a nép iránt igazságosak. Szeressük, oktassuk. Az igazság szolgáltatása — legyen az életnek szánva s ne pusztán paragrus-kiszolgáltatás. A biró legyen tanítója a népnek. Tanítsa meg, hogy a népnek a vérébe menjen, hogy az igazságnak mindig győzedelmeskednie kell. Az ilyen népet — si fractur illabatur orbis... impavidum ferient ruinae... V. Az országos birói és ügyészi egyesület hivatalos éitesitújének f. évi 40. számában dr. Nietsche Győző budapesti kir. Ítélőtáblai biró a következő szép és igazán megszívlelésre való sorokat írja : Ez a háború, ez a borzasztó haboru felkeltette a kötelességtudást, a szigorúságot, az erős önkritikát saját magunkkal szemben; a szövetkezés pedig a szeretetet váltotta ki, a bizalmat, a gyengédséget másokkal es mások hibáival szemben. Ez a háború, ez a borzasztó háború tisztitó hatással lesz és kell hogy legyen egész társadalmunkra. Át fogjuk érezni teljes egészében a parancsot, hogy a lelkünkben, a szivünkben, minden porcikánkban legyen meg a haza képe ; munkánkban, érzésünkben, minden gondolatunkban érvényesüljön a szeretet hatalma, de a nyelvünkre e szent fogadalmat sohase vegyük. Az erős önkritika magunkkal és a gyöngédség másokkal szemben a birói és ügyészi karnak első és fő kötelessége. Az az ember, aki nem érzi át minden pillanatban, minden percben saját gyarlóságát, gyengeségét, aki nem érzi azt, hogy tanulnia, sokat kell tanulnia nem élvezetből, hanem mert embertársai jóléte függ tudásától, ne tartson számot a biró és ügyész nevére. Az az ember, aki nem érzi át a szegény, földhöz ragadt tót vagy oláh ember lelki fájdalmát, a mikor panaszt tesz a biró előtt, nem méltó a birói palástra. És legyünk igazságosak, eddig ennek némi hija volt. Nem a karban volt a hiba, hanem a társadalomban, amelybe gyökerünk belenyúlt. Mert bizonyos nagy házban üres betűt rágtak órákon és napokon át, tudomásul vettük, hogy mi vagyunk a „par oxellence" jogász nemzet. S emellett néha megfeledkeztünk, hogy ez az epitheton bizonyos kötelességet ró ránk, hogy az epitheton mellett dolgoznunk kell és sokat, nagyon .-okát tanulni. Élveztük a magunk énjét, erősek voltunk abban a tudatban hogy mi kik és mik vagyunk! Ezentúl ezt a .nagy erzest" engedjük át azoknak, akiket illet, mi pedig — minden°ki?hitüsenélkül — lássuk át a magunk hibáit is, azt a sok, sok hiányzó erényt, amely az egyént erőssé és kiválóvá tenni kepe* Egy nagy, egy óriási érzés reszketett végig a Kárpátoktól az Adriai"