Erdélyrészi jogi közlöny, 1914 (7. évfolyam, 1-52. szám)

1914 / 42. szám - A törvénytelen gyermek jogi helyzete a magyar törvényes örökösödési jog rendszerében [1. r.]

306. oldal. Erdélyrészi Jogi FCgzIgny. 42. szám. A nemzet jogérzéke, — mely a bírósági gyakorlatban jogtételként hatékony érvényesülést nyert, — a tarthatatlan jogállapotot felismervén, általánossá lett, a jogi felfogás, hogy a szülő anya és törvénytelen gyermeke közt kétségtelenül vérségi kapcsolat, vérközösség létezik, a kettő tehát vérbeli rokona egymásnak, következőleg a szülő anya után a törvénytelen gyermeknek, és viszont a szülő anyának törvényes örökösödési joga van. Ennek a jogi elvnek ekként történt megnyilvánulásának főleg a m. kir. Curia szerzett érvényt Ítéleti kijelentéseivel, melyek a viszálykodó felek közt végleges jogállapotot teremtettek. Midőn igy a m. kir. Curia joggyakorlata a szülő anyát és törvénytelen gyermekét a törvényes örökösödési rend körzetébe mint jogalanyokat behelyezte; midőn a törvénytelen gyermeknek anyja hagyatékára és viszont a törvénytelen gyermek hagyatékára anyja törvényes örökösödési jogát a m. kir. Curia anyagi jogelv erejével érvényesítette; ezt a jogelvet ujabb veszély kezdte fenyegetni és érvényre jutását hosszú időre meg is bénította olyan esetben, midőn a szülő anyának kétféle gyermekei voltak, mert: midőn az elhalt anya után törvényes és törvénytelen gyermek maradt hátra, a m. kir. Curia joggyakorlata ismét az Ideiglenes törvénykezési jogszabályok 9. §-ában megállapított törvényességi elvet juttatta érvényre, kijelentvén, hogy: a házasságon kívül született gyermek végrendelet nélkül elhalt anyja vagyonára csak akkor örökösödik, ha az anya után törvényes gyermek nem maradt, vagyis a törvénytelen gyermek nem osztozik a törvényes gyermekkel a közös anya hagyatékában, minek okszerű következményeként kimondotta a m. kir. Curia azt is, hogy ingyenes vagyonátruházás, vagy végrendelet léte esetében a törvényes gyermek kötclesrésze kiszámításánál a törvénytelen gyermek nem jön számba, mert az Ideiglenes törvénykezési szabályok 9. §. értelmében a törvénytelen gyermeknek nincs örökösödési joga a törvényes gyermek mellett. A in. kir. Curiának ilyen tartalmú határozatainak hosszú sorozatából elég kiemelnem a következő: 3941/1883., 1181/1885., 8964/1893., 1474/1898., 5937/1898., 4516/1899., 4985/1899., 1980/1900., 4650/1900., 1208/1901., 6267/1903., 3698/1903. számú határozatokat. A m. kir. Curia ezen joggyakorlata egy negyed századnál hosszabb időszakon át állandó és folytonos volt, míg végre a jelen század elején a jogérzék ismét egy lépéssel előre haladt a törvénytelen gyermekek javára, amennyiben a m. kir. Curia egyes kirívó esetekben eltért addigi állandó joggyakorlatától s a törvénytelen gyermeknek a törvényes gyermek mellett is adott egyenlő arányú örökösödési jogot az elhak közös anya hagyatékában. Ekként a 3537/Í904. és 6059/1904., valamint a 921/1905. és 7075/1905. számú ellentétes határozatokra tekintettel a m. kir. Curia polgári szaktanácsainak 1906. évi november 9-én tartott teljes ülésében meghozta s ugyanazon évi december hó 4-én tartott teljes ülésében hitelesítette a m. kir. Curia döntvénytárában 79. szám alatt iktatott teljes ülési polgári döntvényét, melyben a törvénytelen gyermek mellett foglalt állást és kimondta, hogy: ,,A végrendelet nélkül elhalt anya hagyatékára nézve a törvénytelen gyermeknek törvényes leszármazó létezése esetében is van törvényes örökösödési joga". Ennek a döntvénynek indokolásában hangsúlyozza a m. kir. Curia, hogy „midőn a törvénykezési gyakorlat... a törvénytelen gyermeknek, ha törvényes gyermekkel nem versenyez, törvényes öröklési jogát anyja után — és viszont az anyáét a törvénytelen gyermek után elismeri... azt az emberségesebb s engeszteíékenyebb irányú közfelfogást követi, mely a törvénytelen gyermeket jogi tekintetben a törvényesekkel egyenlő 11bánásban kívánja részesíteni... A törvénykezési gyakorlat azonban, mely szakított a régi szokásjognak merev álláspontjával, nem állhat meg azon a fél uton, mely szerint a törvénytelen gyermek csí.k akkor tarthat igényt anyja után a törvényes öröklésre, ha annak törvényes leszármazói nincsenek, mert ugyanazok a kényszerítő okok, melyek a biróságokal a régi szokásjogtól való eltérésre indították, fennforognak akkor is, midőn az elhalt anya törvényes gyermekek mellett törvényteleneket is hagy hátra; a vérségi kapocs, a szerelet köteléke ez utóbbi esetben is ugyanaz, mint törvényes gyermek nem létében E megoldás mellett szól a törvényes öröklési rendnek egyik alap eszméje, a viszonosság is, mely hazai jogunkban is a természetes és következetes igazságosság folyományaként döntő sulylyal bír; . . . mert az igazságérzetet mélyen sértené az olyan jogrend, mely az anyát a törvénytelen gyermek után törvényes öröklésben feltétlenül részesiti, ellenben a törvénytelen gyermekektől megtagadja a törvényes öröklési jogot abban az esetben, midőn az anya törvényes gyermeket is hagyott hátra..." A m. kir. Curia ezen döntvényében s indokolásában megnyilatkozó s a törvénytelen gyermekek öröklési jogát kiterjesztő meleg érzelem és különösen az a kijelentés, hogy a m. kir. Curia „a törvénytelen gyermekeket jogi tekintetben a törvényesekkel egyenlő elbánásban kívánja részesíteni" ; továbbá az a kijelentés, hogy „a vérségi kapocs s a szeretet köteléke ugyanaz akár törvényes, akár törvénytelen a gyermek és hogy a törvényes örökösödés viszonos az anya és gyermeke közt", végül az "a kijelentés, hogy „a viszonosság elve nem lehet az anyára feltétlen, a törvénytelen gyermekre pedig csak feltételes", — a joggyakorlatban akként értelmeztetett, hogy az anya elhalálozása esetében a vérségi kapcsolatnál fogva a törvénytelen gyermek az anyja jogaiba lép s ennek képviseletében az anyai rokonok hagyatékában is érvényesíthet törvényes örökösödési igényt. Ezen értelmezés ellen a m. kir. Curia állást foglalt, mi végből 1907. évi ápril 25-én ismét teljes ülést tartott, s ezen a teljes ülési éilekezieten a m. kir. Curia hangsúlyozta, hogy a 79. számú polgári döntvény indokolásában csak az anya és törvénytelen gyermeke közt fennforgó vérségi kapocs, s ebből folyóan kettőjük közt a törvényes örökösödési jogosultság viszonossága nyert kifejezést, ellenben a törvényes örökösödés képviseleti elvéről, mely szerint az anya előbbi elhalálozása esetén az anyát követőleg elhalt anyai rokon hagyatékára az anya jogán a törvénytelen gyermek törvényes örökösödési jogigényt érvényesíthetne, a döntvény egész szövegében sehol sem tétetik említés, s említés erről nem is tétethetett álból az okból, mert a döntvény csak a kétféle származású gyermekek anyjuk után való törvényes örökösödési jogát egymás mellett szabályozza, de nem tárgyazza az anya rokonai után a törvényes örökösödési jogviszonyt. Az 1907. évi ápril 25-én tartott teljes ülési értekezlet a jelzett képviseleti elv ellen nyilatkozott s ezen az értekezleten a m. kir. Curia kimondta, hogy: „A törvénytelen gvermek a fennálló jogszabályok érteiméiben anyjának rokonaival nincs rokonságban, a törvénytelen gyermeket tehát elhalt anyja rokonai után a képviseleti elv alapján törvényes örökös dési jog nem illeti", — vagyis a m. kir. Curia fentartotla a régi joggyakorlatot. Ezen általános jellemzés után áttérve fejtegetésem tárgyára, hogy t. i. a törvénytelen gyermek hagyatékára a magyar jog szerint ki a törvényes örökös? — megállapítható, hogy a m. kir. Curia 79. számú döntvénye meghozatala s az arra vonatkozó 1907. évi ápril 25-iki teljes ülési értekezlet idejében fennállott joggyakorlat szerint: a) a szülőanya és törvénytelen gyermeke közt vérségi kapcsolat, vérrokonság áll fenn s ebből folyóan b) a szülöanya után a törvénytelen gyermek és viszont a törvénytelen gyermek után az életben levő szülőanya feltétlenül jogosult a törvényes öröklésre; végül c) ha az anya elhal, a törvénytelen gyermeket nem illeti képviseleti jog az anya felmenő s ettől leszármazó oldalrokon hagyatékára, mert ö csak anyjával, de nem az anyai rokonokkal van vérségi kapcsolatban s ebből származó törvényes rokonságban. Úgyde a 79. számú döntvény s arra vonatkozó értekezlet mellett is az élet kiapadhatatlan alakulatai olyan jogviszonyokat teremtettek, melyek ujabb ellentéteket eredményeztek a joggyakorlatban és minthogy : egyrészről a szülőanya és törvénytelen gyermeke közt a törvényes örökösödési jogosultsríg nemcsak feltétlen, de viszonos is; másrészről, ha az anya előbb hal el s a később elhalt törvénytelen gyermek sem leszármazókat, sem házastársat, sem testvéreket nem hagyott hátra: hagyatékára a szent korona örökösödési joga nyílik meg, végül minthogy a szent korona törvényes örökösödési joga a fennálló általános szabálynál fogva csak akkor érvényesülhet, ha az örökhagyó után semmiféle rokon sincs életben, már pedig ha a törvénytelen gyermek anyjának a szülői, illetve az ezektői leszármazók életben vannak, ezeket nagy sérelem éri, ha tőlük a törvénytelen gyermek hagyatéka elvonatik s a kincstárra száll át; de nagy sérelem éri őket, különösen abban az esetben, ha nem ritkán éppen a tőlük, illetve velük közös törzstől az anyára s erről a törvénytelen gyermekre hárult s ennek hagyatékában meglevő ági vagyonban őket a szent korona megelőzné : ennélfogva a m. kir. Curia 79. számú polgári döntvénye és az 1907. évi ápril 25-iki teljes ülési értekezleti megállapodás mellett is foglalkoznom kell a m. kir. Curia későbbi és legujabbi joggyakorlatával is, mert csak igy válik a fejtegetésem tárgyává tett jogkérdés minden oldalról áttekinthetővé. Evégből, de mindenkor a törvénytelen gyermek szempont-