Erdélyrészi jogi közlöny, 1914 (7. évfolyam, 1-52. szám)

1914 / 42. szám - A törvénytelen gyermek jogi helyzete a magyar törvényes örökösödési jog rendszerében [1. r.]

VII. évfolyam. 42. szám. Kolozsvár, 1914. október 18. ERDELYRESZI3061K0ZL0HV R KOLOZSVÁRI ÉS MRROSVRSRRHELYI KIR. ÍTÉLŐTRBLRK HRTRROZRTTRRRVRL A KOLOZSVÁRI, MAROSVÁSÁRHELYI, BRASSÓI ÉS NAGYSZEBENI ÜGYVÉDI KAMARÁK ÉS AZ ORSZ. ÜGYVÉDSZÖVETSÉG KOLOZSVÁRI OSZTÁLYÁNAK HIVATALOS LAPJA Főmunkatársak: Dr. Biró Balázs, ügyvéd, Dr. Pordea Gyula, ügyvéd, Dr. Tóth György, kir. törv.-széki biró. Felelős szerkesztő és kiadótulajdonos: Dr. Papp József, ügyvéd, a Kolozsvári Ügyvédi Kamara elnöke, Kolozsvár sz. kir. város tb. főügyésze. Rovatvezetők: Dr. Szitás Jenő és Dr. Stefátii Károly. Szerkesztőség és kiadóhivatal: Kolozsvár, Deák Ferencz-utcza 42. szám. Megjelen minden vasárnapon. \ Félévre .... 8 K. Negyedévre .... 4 K. Kéziratok bérmentve a szerkesztőséghez. Előfizetések és hirdetések a kiadóhivatalhoz intézendök. TARTALOMJEGYZÉK : A törvénytelen gyermek jogi helyzete a magyar törvényes örökösödési jog rendszerében. Irta: dr. Plopu György, a m. kir. Curia birája. — A m. kir. igazsá^ügyminiszternek 42.700. I. M. számú rendelete az önkéntes birói becslés tárgyában. — „Minden 1914. évi augusztus hó 1. napja után keletkezett pénztartozás ki van-e véve a moratórium alól?" Irta: dr. Stefáni Károly, kir. Ítélőtáblai tanácsjegvző. KÜLÖNFÉLEK. X í) íünlnyfeien gyernieíi jogi helyzete a magyar íöruényes örökösödési jog rendszerében. Irta: Dr. Plopu György, a m. kir. Curia birája. Altalános jellemzés. A magyar törvényes örökösödési jog a családtagok rokoni kötelékéből fejlődön; kezdőszálai a családból indultak ki és végszálai abba futnak össze, amennyiben a családot ;ilapító házastársak után leszármazóik és viszont ez utóbbiaknak gyermektelen elhalálozása esetén a felmenő s illetve az ezektől leszármazó családtagok az izek közelségének sorozata szerint örökösödnek ; minthogy pedig a család alapja a törvényes házasság : okszerű a jogkövetkezmény, mely szerint a törvényes örökösödés a törvényes rokonságban, a verségi kötelékben birja létének alapját és feltételét. Vérbeli kapcsolat, rokoni kötelék nélkül tehát nincs törvényes örökösödési rend, mert törvényes örökös csak vérrokon, vagyis olyan személy lehet, akit a vérségi kapocs kötelékébe fűzi a család elhunyt tagjához, az örökhagyóhoz. Szülők, gyermekek, unokák; testvérek, unokatestvérek; felmenő, lemenő és oldalrokonok egyenként is, törzsenként is nemző ős-, törzs- és izszülők egyes családjainak tagjait összefoglaló vérrokonok egyetemét képezik, mert minden egyes leszármazó az őt nemzett két szülője: apja és anyja vérének a házassági intézmény által törvényesített létegysége. Ez a létegység íüzi össze a vér-rokonokat, mint családtagokat egymáshoz s ez a létegység biztosit a vérrokonoknak egymás irányában törvényes örökösödési jogot akként, hogy: a szülő után a gyermek s ennek a 6zülö előtt történt elhalálozása esetén az unoka és viszont az unoka, illetve a gyermek után ezek előbb történi elhalálozása esetén az életben maradt szülő, esetleg ha ez sem élne a tele leszármazó oldalrokonok örökösödnek. A vérségi köteléken alapuló törvényes rokonság tehát kölcsönös és viszonos törvényes örökösödési jogot biztosit a családtagok, mint rokonok részére ; és pedig első sorban a lemenő, azután a felmenő és végül az oldalági rokonok részére. A törvényes házasságon alapuló vérrokonság tagjai javára eo ipso, tehát minden hivatalos beavatkozás nélkül áll be az örökösödési jogosultság az örökösödési rend fokozatai szerint akként, hogy a közelebbi rokon megelőzi a távolabbit, de mig vérrokon van, az örökhagyó ulán ez örököl és csak rokon hiányában nyílik meg a szent korona örökösödési jogosultsága. Nem célom a jelen fejtegetésem keretében a törvényes örökösödés részletkérdéseit taglalni; nem terjeszkedhetem ki a magyar törvényes örökösödési jognak legszebb különlegességeire, az ági és a hitvestársi örökösödés intézményeire sem; de épen fejtegetésem tárgyára tekintettel különpsen hangsúlyozom, hogy a magyar törvényes örökösödési jog aláp^a: a törvényes házasságból való származás; csak a törvényes házasság létesít családot; csak ezen család tagj ii vérrokonok és csak ezek közt a vérrokonok közt van kölcsönös örökösödés, miből okszerűen következik azon további jogtétel, hogy a házasságon kívüli nemzés ténye, mint jogkövetkezményekkel járó jogi tény, a családi jogintézményhez tapadó jogokat s ezek közül különösen a családi szentély bensöségéből fakadó törvényes örökösödést csak szük keretek közt szorított vérrokonsági fokozatban eredményezheti. Fejtegetésem annak megállapítását célozza, hogy a házasságon kivül nemzett (nevezzük röviden törvénytelen) gyermek után a magyar jog szerint kit illet meg a törvényes örökösödési jogosultság? Hz a kérdés lényegileg azonos azzal a kérdéssel, hogy a a törvénytelen gyermek kivel áll törvényes vérrokonságban ? mert a magyar törvényes örökösödés elve csak törvényes rokonok közt érvényesül; ha tehát megállapítjuk azt, hogy kik a rokonai a törvénytelen gyermeknek, egyúttal meghatároztuk azon rokonok körzetét is, kik közt törvényes örökösödésnek van helye, vagyis megállapítottuk ugy azokat a rokonokat, kik után a törvénytelen gyermek, mint azokat, kik a törvénytelen gyermek után törvényes örökösödésre jogosultak. Átugorva azt az épen olyan hosszú, mint sötét korszakot, amelynek időtartama folyamán a törvénytelen gyerm k anyjával együtt ki volt taszítva a polgári társadalom jogi körzetéből, midőn mind a ketten, mint guny és szenvedés tárgyai, jogné'küli alanyokká sülyesztettek, csak a legújabb kor kezdi őket emberségesebb bánásmódban részesíteni, azonban még a mult század közepe tájáig is épen csak annyiban részesültek jogvédelemben, hogy teljes züllésük — a mi ismét csak a polgári társadalom hátrányára lett volna — megelőztessék. Végre maga a polgári társadalom is megsokalván ezen szerencsétlen torzszülöttek keserveit, felébredt a nagyközönségben is a szánalom érzése és törvényes rendelkezések hiányában a közérzület kezdett megnyilatkozni. így fejlődött ki az a szokásjog, mely mindinkább követelni kezdte annak a vérségi kapcsolatnak érvényre jutását, mely a szülőanya és törvénytelen gyermeke közt tényleg létezik. A törvénytelen gyermeknek a magyar jog szerint nincs apja, csak szülőanyja van; nemzője neki nem apja, mert nem törvényes házastársa a szülöanyának; következőleg a törvénytelen gyermek nem tartozik nemzője családjához, hanem egyedül mint szülőanyja vére, jogilag csak anyjával áll vérközösségben, csak anyjával rokon, csak anyjának családi körébe illeszthető be tagként, elzárva nemzője összes rokonságától, mely rokonság családi kapcsai őt nem ölelik fel. A magyar jognak az 1861. évi országbírói értekezlet által alkotott ideiglenes törvénykezési szabályokkal történt visszaállítása sem teremtett kedvezőbb jogi helyzetet a törvénytelen gyermekek részére, és pedig abból az egyszerű okból, mert a régi magyar jogban róluk egyáltalában nem volt rendelkezés. — sőt az Ideiglenes törvénykezési szabályok 9. §-a nyíltan és határozottan csak a törvényes házasságból származóit gyermekek törvényes örökösödési jogát tartja fenn a szülök után, ellenben a törvénytelen gyermekek örökösödési jogosultságáról egyáltalában meg sem emlékezik.