Erdélyrészi jogi közlöny, 1914 (7. évfolyam, 1-52. szám)

1914 / 39. szám - Minden 1914. évi augusztus hó 1. napja után keletkezett pénztartozás ki van-e véve a moratorium alól?

VII. évfolyam. 39. szám. Kolozsvár, J914. szeptember 27. ERDELYHESZI30BIKOZLOHY R KOLOZSVÁRI ÉS ÍARROSVRSRRHELYI KIR. ÍTÉLŐTRBLRK HRTRROZRTTRRRVRL A KOLOZSVÁRI, MAROSVÁSÁRHELYI, BRASSÓI ÉS NAGYSZEBENI ÜGYVÉDI KAMARÁK ÉS AZ ORSZ. ÜGYVÉDSZÖVETSÉG KOLOZSVÁRI OSZTÁLYÁNAK HIVATALOS LAPJA Főmunkatársak: Dr. Birő Balázs, ügyvéd, Dr. Pordca Gyula, ügyvéd, Dr. Tóth György, kir. törv.-szélá liró. 1 Felelős szerkesztő es kiadótulajdonos: Dr. Papp József, ügyvéd, a Kolozsvári Ügyvédi Kamara elnöke, Kolozsvár sz. kir. város tb. főügyésze. Rovatvezetők: Dr. Szitás Jenő és Dr. Stefáni Károly. Szerkesztőség és kiadóhivatal: Kolozsvár^ Deák Fercncz-utcza 42. szám. ; Megjelen minden vasárnapon. Előfizetési-dij: Egész évre 16 K. Félévre .... 8 K. Negyedévre .... 4 K. Kéziratok bérmentve a szerkesztőséghez. Előfizetések c's hirdetések a kiadóhivatalhoz intézendők. TARTALOMJEGYZÉK: Minden 1914. évi augusztus hó 1. napja után keletkezett pénztartozás ki van-e véve a moratórium alól ? Irta : Gönczy Gábor kir. jbirósági jegyző. — A i irói és Ügyészi Egyesület internálusában. KÜLÖNFÉLEK. Hintón 1914. Éei s&pszíiís ÍÍG 1. napsa után beletlnzeit pénztartozás Esi WM SBBB 0 moFaíeráiE alt!?* Irta : Dr. Gönczy Gábor kir. jbirósági jegyző. A 6045/1914. M. E. számú rendelet 1. §-a szerint: „Lejárt vagy 1914. évi szeptember hó 30. napjáig bezárólag lejáró pénztartozások fizetésére, amelyek 3914. évi augusztus hó 1. napja előtt kiállított váltón, kereskedelmi utalványon, közraktári jegyen, csekken vagy általában olyan kereskedelmi ügyleten, vagy más magánjogi cimen alapulnak, amely 1914. évi augusztus hó 1. napja előtt keletkezeti, két hónapi halasztás engedtetik (moratórium.)" E §. szerint tehát az oly pénztartozás, mely magánjogi cimen alapszik és 1914. évi augusztus hó 1. napja után keletkezik, moratórium alá nem esik s így minden olyan követelés, mely pénzösszegre irányul, ha 1914. évi augusztus hó 1. napja után keletkezett és lejárt per után is érvényesíthető. Kérdéses azonban, hogy ezt az intézkedést teljesen kimerítőnek tekinthetjük-e, amelynek megalkotásánál mindennemű magánjog cimen nyugvó pénztartozásra figyelemmel voltuk s így ezen rendelkezést az összes magánjog cimü pénztartozásokra kivétel nélkül alkalmazhatjuk-e? A halasztás engedélyezésének okát a konjunktúráknak a háború általi megzavarásából beállott pénzhiány képezvén, a halasztás azt célozza, hogy a kötelezettek a fizetés lehetetlenség e folytan bekövetkezhető zaklatásoktól, perköltségektől, végrehajtástól és árveréstől, mely néha teljes anyagi romlásukra vezethet, mentesüljenek. Tehát általában mindennemű magánjogi követelésnek, amely pénzösszegre irányul, meg kell adni a halasztást; de másfelöl a gazdasági és hitelélet természetes követelménye az is, hogy azokban az esetekben, melyekben a kötelezett a halasztás kedvezményére nincsen rászorulva s ezt nem akarja igénybe venni, illetve a mikor a kötelezettség már eleve a moratórium kedvezményéről való lemondás feltétele mellett jön létre : a jogosított ne legyen elzárva attól, hogy az ügyletből folyó jogait a moratórium dacára is érvényesíthesse. Ennélfogva a hivatkozott 1. §. az 1914. évi augusztus hó 1. napja után keletkező magánjogi cimen alapuló pénztartozásoknak a moratórium alóli kivételével semmi más célt nem akart szolgálni, minthogy azokban az esetekben, melyekben a * Térszüke miatt mult számunkból kimaradt. kötelezett a kötelezettség vállalásakor a halasztás kedvezményéről önként lemond, azaz a kötelezettség már eredetileg a halasztás kedvezményéröli lemondás feltétele mellett jön létre, meg legyen adva a hitelezőnek a lehetőség, hogy az adóst kötelezettségének teljesítésére per utján is rászoríthassa s igy a birói kényszerrel kieszközölhető teljesítés garanciája alatt a hitelezők uj ügyletekbe bocsátkozhassanak s ezzel a gazdasági és hitelélet teljes pangása elhárittassék. Ezzel szemben érthetetlen volna a fent hivatkozott 1. §-nak az áz intenciója, hogy az 1914. évi augusztus hó 1. napja után keletkezett, minden megkülönböztetésnélküli, összes s igy azon követeléseket is kivegye a moratórium alól, amelyek 1914. évi augusztus hó 1. napja után ugyan, de a kötelezettnek a moratórium időtartamán belüli teljesítésre vonatkozó kifejezés akarata nélkül, keletkeztek, mert az, mivel oly kötelezettektől vonná meg a halasztás kedvezményét, akik arról önként le nem mondva, arra igényt tarthatnak és ép ugy rászorulnak, mint akiknek fizetési kötelezettsége 1914. évi augusztus hó 1. napja előtt keletkezett, indokolatlan és méltánytalan volna. Hogy csakugyan nem szándékosan alkották meg ugy a hivatkozott 1. §-t, hogy e szerint az összes 1914. évi augusztus hó 1. napja után keletkező magánjogi pénztartozások a moratórium alól kivétessenek, hanem az intézkedésnél mindig a pénzkövetelések átlagára, csak azokra a tartozásokra voltak figyelemmel, melyek jogügyleten alapulnak, melyeknél tehát a kötelezettnek a halasztás kedvezményéröli önkéntes lemondása kifejezésre juttat, de az, hogy más jogcímen alapuló kötelezettségek is előfordulhatnak. — tán ez intézkedésnek a nyugodt körültekintést és megfontolást kizáró sürgős voltánál fogva — teljesen figyelmen kivül maradt s csak ez okból nem tétetett ez utóbbiakra vonatkozólag külön intézkedés : azt a fent előadottakon kivül a miniszteri rendeletek egyes helyeinek összevetése is valószinüsiti. Ugyanis a fent hivatkozott 6045. sz. r. 1. §-a különösön a váltón, kereskedelmi utalványon, közraktál i jegyen és csekken, vagy általában kereskedelmi ügyleten alapuló pénztartozásokat emeli ki, ezekre helyezi a fősúlyt, a többi összes magánjogi cimen alapuló pénztartozásokat csak általában s igy kevesebb nyomatékkal említi. Ezek a kiemelt tartozások pedig mind jogügyleten (szerződésen vagy egyoldalú ígéreten) nyugosznak. A 13300/1914. sz. r. 4. §-a megadja a halasztást az 1914. évi augusztus hó 15. napja előtt beadott kereset elutasítása esetén felmerült alperesi perköltségekre is, tehát oly pénztartozásra, amely 1914. évi augusztus hó 1. napja után keletkezik s igy a hivatkozott 1. §. értelmében moratórium alá nem esett, amely körülmény szintén azt a feltevést igazolja, hogy az 1. §-ban foglalt intézkedés nem kimerítő s igy az attól való eltérés más indokolt esetben is megengedhető.