Erdélyrészi jogi közlöny, 1914 (7. évfolyam, 1-52. szám)
1914 / 39. szám - A Bírói és Ügyészi Egyesület internátusában
290. oldal. Erdélyrészi Jogi Közlöny 39. szám. Minthogy pedig a 13300. sz. r. 4. §-a szerint halasztást nyert ezen perköltségtartozás az idézett 1. §-ban kiemelt pénztartozásoktól főként abban különbözik, hogy a kötelezett ténykedése (relatív jogellenes magatartása) folytán ugyan, de annak kötelezettség vállalási szándéka nélkül, tehát nem jogügyleti alapon keletkezik, arra következtethetünk, hogy más olyan magánjogi pénztartozásnak is, mely nem jogügyleten alapszik, hasonló tekintet alá kell tartoznia s igy, ha 1914. évi augusztus hó 1. napja után keletkezik is, moratórium alá esőnek veendő. Mindezekre való tekintettel feltételezhető tehát, hogy a 6045. sz. r. 1. §-ának azon rendelkezése, mely szerint az 1914. évi augusztus hó 1. napja utáni időben keletkezett magánjogi cimen alapuló pénztartozások a moratórium alól kivétetnek, tiilajdonképen csak a jogügyleien (ex contractu, quasi ex contractu) alapuló tartozásokra vonatkozik, a más jogcimen (ex delicto, quasi ex delicto, ex variis caasarum figuris), nyugvó pénztartozásokat azonban ezen rendelkezés alá vonni nem célozták s igy az utóbbi pénztartozások, bár 1914. évi augusztus hó 1. napja után keletkeztek légyen is, moratórium alá esnek. \ 6 Bírói és Ügyészi Egyesület iutsMfüsian* ínter arma silent musae, az igazgatóság az egyesületi internátus egy részét felajánlotta a sebesülteknek. A napokban értesítés jött, hogy a helyiségre szükség lesz. Sürgés-forgás támadt a most csendes házban. „No, még ezt az utolsó ágyat!'' s a frissen töltött szalma véres nyomot hagy a manikűrözött női kezeken. Megszólal a telefon: „Elindultak a sebesültek." Alig néhány perez múlva halljuk az automobiloknak azt a megváltozott hangját, mely oly fájdalmasan belevág az ember lelkébe. Hozzák a sebesülteket! Egy-kettő-tiz-ötven — magyar, tót, román, krajnai, tiroli, bosnyák — testvérekké egyesitett bennünket a nagy szenvedés. Megtelik az ebédlő, a tanácskozó, a hivatalos helyiségek mind! Orvosok, ápolónők és az egyesület jótékony nemtöi izgatottan járnak-kelnek: „Ide egy caprice-párna kell!" Hozok mindjárt egy pohár limonádét/ „Doktor úr, azt hiszem új kötésre van szükség !* Ebben a zűrzavarban, mely belehasít az ember szivébe s a mellett olyan véghetetlen megnyugtató, egy szegény, mohamedán bosnyák ágya mellett, ülök. A czirnborái azt mondják két gyermeke és felesége sir odahaza, neki egy gránát-szilánk felhasította a jobb oldalát. Nagyon sápadt, nem beszél, csak néz, nagy fekete szemeit mozdulatlanul odafüggesztette a mennyezetre, körmei alól a rögtönzött fürdő nem tudta egészen kivenni a kraszniki homokot, megfogom a kezét — forró — és valami úgy vonz, hogy megszorítsam erősen, mint a legjobb barátomét.... „Szeg ny fekete bosnyák! Csendesen szivárog a kötésen alól a piros véred. A vér, melynek minden elveszelt csépje még sápadtabbá teszi arcodat! Miért folyik ez a te piros véred? Hiszen erre szüksége van a gyermekeidnek, a kis kukoriczaföldnek, a mit ott a kék hegyek között hagytál! Én ma reggel megittam a kávémat, elvégeztem, mint mindennap, a dolgomai, felvettem a fizetésemet és a te oldaladból csendesen szivárog a vér, hogy megfossza gyermekeidet — kicsi bosnyák gyerekeidet — a támogató kéztőlValami ugy fojtogatja a torkomat! Szabadé neked elpusztulnod? nyomorultul elveszni, hogy én megihassam nyugodtan a kávémat, felvehessem a fizetésemet, a te bosnyák gyermekeid pedig esetleg éhen pusztuljanak? Nem, neked nem szabad, nem lehet elpusztulnod! Vidd haza a kék hegyek közé a hírét, hogy a magyar biró, a magyar ügyész pártfogásba vett. írd meg bosnyák gyerekeidnek, hogy meg fogunk menteni az életnek, meg lógjuk menteni az apjukat, a fentartójukat, a kicsi kukoricaföld megmüvelőjét, te szegény fekete bosnynák!" * Megjelent az Országos Birói és Ügyészi egyesület hivatalos értesítőjének 1911. szeptember 18-ki 38. számában. Meleg, felemelő sorai megérdemlik, hogy minél szélesebb körben ismerjék meg. Véghetetlen jóleső érzés fogott el és melegem lett a bosnyák kéz szorításától, mert hálásan szorította vissza s milyen hálásan! Ugy éreztem, hogy ez a néma kézszorítás a magyar birói és ügyészi karnak szól; hogy a hála a fekete szemekből az egész kar felé sugárzik. Nem kicsinylem azt az áldozatot, amelyet mások hoznak, a mikor képeslapot vesznek, az urnába dobnak pénzeket, gyűjtenek a hivatalban, de felemelő az a tudat, hogy a birói és ügyészi kar e mellett még közvetlenül tudja enyhittmi a fájdalmat, a bajt, a nyomorúságot. A cinizmus, a kicsinyes féltékenykedés, az önzés, a számítás, mind a kapun kivül marad, a mikor levett kalappal megállunk az internátus előcsarnokában. Nem akad ember, aki nem érezné át a megindult lélek teljes háláját azokkal szemben, akik vérüket ontották érettünk és ne érezne hálát azokkal szemben is, akik módot adtak, hogy ezt a hálánkat igy közvetlenül leróhassuk. De nagyobb és nagyobb lesz a sebesültek száma: ha a szegény bosnyákot javultan bocsátjuk el, jő helyébe tiz, magyar, német vegyesen. Soká fog tartani küzdelmünk, anyagi gondjaink nagyok lesznek, de a lelkesedésnek, az áldozatkészségnek nem szabad csüggednie ; hiszen a piros vért adjuk vissza, a mibe jóleső nyugalmunk került! Ne áldozatnak, hanem érezzük kötelességnek az adományozást ! Dr. Nitschc Győző. KÜLÖNFÉLÉK. Ama kitűzött célunknak, hogy lapunk a napi jogi eseményeknek hü tükre és olvasóinknak becsületes informátora legyen, a mai nehéz viszonyok között is — beír szűkített keretben — hűségesen megfelelü uk. A lapunk iránti szeretet e nehéz megpróbáltatások között, nagy erőforrása ugyan, de előfizetőinknek anyagi pártfogása nélkül célunkat megvalósítani képtelenek vagyunk. Lapunk olvasóihoz fordtdunk tehát, hozzájuk, akik a jobb időkben is pártoltak, hogy támogatásukat különösen most, e nehéz napokban ne von ják el tőlünk és szíveskedjenek a melléheit pOSÍCíUtalván/y felhasználásával előfizetésüket hdíadékfala mii megnjiíani. = „A há&®r«a esett're szóló" kivételes s?iíézke«lésekr&l reiBcleikezíí l&VZ : JLX3SI. tc. a kapcsolatos torvéiiyekkeí, valamin! össze?* rendeletekkel" cimü gyűjtemény megjelent. Szerkesztették: dr. Hatiegán Emil kir. törvényszéki biró és dr. Szitás Jenő kir. aljárásbiró (Kolozsvár). Ára 1.60 K. Bírósági tisztviselők — ha közvetlenül a szerkesztőkhöz fordulnak — jelentékeny árkedvezményben részesülnek. A gyűjteményt, mely valóban hézagpótló, olvasóinknak szívesen ajánljuk. Az értékét növeh az is, hogy a majdan ezután megjelenő rendeletek azonnali kiadásáról szintén gondoskodás történt s azok pár fillérért meg-zerezhetők lesznek, ugy, hogy a gyűjtemény mindig teljes lesz és nem fogunk arra kényszerülni, hogy a rendeleteket különböző lapokból vágjuk ki és ily alkalmatlan formában őrizzük. = A felsőbirósági ügyvitel szabályai. Az „Igazságügyi Közlöny" 9-ik szamának mellékleteként megjelent a m. kir. igazságügyminiszternek 42.400/1914. lm. számú rendelete, mely a félsőbirösági %yvit<4 szabályait (Füsz.) tartalmazza. A Füsz. négy részből áll. Áz első rész (1—11. §§.) a felsőbíróság meghatározását és a személyzet működésének körét, a második