Erdélyrészi jogi közlöny, 1914 (7. évfolyam, 1-52. szám)

1914 / 1. szám - A román büntető törvénykönyv. Folytatás

4. oldal. Erdélyrészi Jogi Közlöny 1. szám. elöljáróság, hogy a „bűnügyi költségek fel nem hajthatók, elitéltnek lefoglalható vagyona nincs". Saját lelkiismeretén kivül semmi egyéb biztosíték sincs a kir. kincstár érdekeinek megóvása körül, ez a közigazgatási lelkiismeret pedig gyakran tágnak bizonyul. Akkor, amikor oly sokat vár a társadalom és az egyes az államtól, akkor minden törvényes eszközzel oda kell hatnia a legalsó fokú végrehajtó hatóságnak, vagyis a közigazgatási szervet képező községi elöljáróságnak, hogy szigorú nyomozás útján nyerjen megállapítást a köztartozás visszatérítésére kötelezett elitélt ingó és ingatlan vagyoni helyzete. Minden más érdek mellékes, szót sem érdemel, komoly figyelemre nem méltatható akkor, amikor nem jogtalan nyerészkadésről, nem kétes üzletéről van szó az államnak,, hanem kiadott jelentékeny készpénzének visszatérítéséről. A jelzett címeken „törlésbe hozott" jelentékeny összegek eltűnése okozza azt, hogy az államkinostár az állam fennállásának egyedüli szilárd alapját képező közművelődési célok szolgálata elől ridegen elzárkózni kénytelen. A legszigorúbb intézkedések teendők meg abban az irányban, hogy a községi elöljáróságok, rendőrkapitányságok és kerületi elöljáróságok tűzetés nyomozás tárgyává tegyék az elitélt valóságos vagyoni állapotát, minden mellékes érdek félretételével keresztülhajtsák, érvényesítsék az államkincstár törvényes érdekeit. Akkor pedig, amikor minden lehető eszköz igénybevétele után kiderül, hogy az elitéltnek vagyona csakugyan nincsen, vagy ingó, illetve ingatlan vagyonának értéke oly csekély, hogy elárverezés esetén az elitélt, vagy ártatlan családja tönkrejutna: a kir.. kincstár terhére a bűnügyi általányból előlegezett bűnügyi költség megfelelő tartamú szabadságvesztés büntetésre lenne átváltoztatandó. * X A román büntető íOrvényhBoyv. (Kihirdettetett 1865. május 1-én. Módosíttatott a 1874. februáiins 17-én, 1882. íebruárius 21-én, 1893. május 28-án, 1894. februárius 15-én és 1895. május 4-én kelt törvényekkel). Fordította s a kereskedelmi törvénynek a csődre vonatkozó büntető határozataival kiegészítette : Léhmann Róbert jog- és államtudományok tudora, ügyvéd, törvényszéki hites tolmács és keresk. akadémiai nyug. tanár. (Folytatás.) 135. Az, aki orvos, seborvos avagy gyószászattal foglalkozó más személy neve alatt a saját, avagy más valakinek részére betegségi bizonyítványt készit, vagy aki valamely igazi ily bizonyítványt hamisít és ezt valamely hatóság, vagy biztosító társaság megtévesztésére felhasznál, egy hónaptól egy évig terjedhető fogsággal fog büntettetni. (L. porosz 256.). 136. Az a köztisztviselő, aki tudja, hogy a név, melyre a menetlevelet kiállítja költött, három hónaptól két évig terjedhető fogsággal büntettetik. (L. fr. 158.). 137. Azok az orvosok, sebészek vagy gyógyászattal foglalkozó más személyek, kik valamely személy egészségi állapotáról tudatosan a valósággal ellenkező, a hatóságok vagy biztosító társaságok előtti használat végetti bizonyítványt állítanak ki, egy hónaptól egy évig terjedhető fogsággal büntettetnek. Ha még ajándékot vagy ajándékozási ígéretet is fogadnak el, három hónaptól másfél évig terjedhető fogsággal büntettetnek. (L. porosz 257.). 138. Az. aki azért, hogy valamely hatóságot vagy biztosítási társaságot a saját, avagy más személyének egészsége tekintetében reászedjen a 135. cikkben említett bizonyítványok valamelyikét felhasználja, egy hónaptól egy évig terjedhető fogsággal fog büntettetni. (L. porosz 258.) 139. Az, aki a maga vagy más valaki részére köztisztviselő neve alatt erkölcsi — vagyontalansági — vagy más egyéb körülményekről szóló bizonyítványt az ebben megnevezettnek a kormánynál — vagy magánosoknál könyörületre — hivatal avagy segedelem elnyerésére való ajánlási célzattal állít ki, két hónaptól hat hónapig terjedhető fogsággal fog büntettetni. Ugyanígy fog büntettetni az, ki a saját avagy más valaki nevére szóló eredetileg igazi bizonyítványt meghamisít. Szintén így büntettetik az, aki ezt a hamisított bizonyítványt tudatosan féihasználja. (L. fr. 161.) * Az eszmét nem tartjuk életrevalónak, mert hiszen, ha az előlegezett költséggel adósa a vádlott az államuak s ezt szabadságvesztés büntetéssel lehetne kifizetettnek venni, ez rosszabb volna az adósok börtönénél, s küönben is még ráfizetne az állam — a vádlottak tartásával. Szerk. Második fejeset A köztisztviselők áltat hivatali kötelességük teljesítése közben elkövetett bűntettekről és vétségekről. Első szakasz. A köztisztviselők által elkövetett sikkasztások. 140. (Az 1874. februárius 17-iki törvény által módosítva.) Az az adószedő, vagy az adószedéssel megbízott hivatalnok, letétgondozó vagy közkönyvelő, ki a kezén vagy a reá bizott hatalma alatt levő köz-, akár pedig magánpénzeket, vagy pénzhelyettes értékeket, vagy ügyiratokat, címleteket és más egyéb ingódolgokat félretett vagy elsikkasztott, a fogság legnagyobb mértékén és meghatározott időre szóló jogbetiltással fog büntettetni, ha a félretett vagy elsikkasztott tárgyak értéke az egyezerkétszáz leit meghaladja. Ha az elsikkasztott vagy félretett tárgyak értéke az egyezerkétszáz lein alóli, a fogságbüntetés egytől két évig fog terjedni. Az elitélt mindkét esetben nyugdíjjogát elveszíti és egész életére kézhívatalképteleuné fog nyilváníttatni. Az a biró, közigazgató, közhivatalnok vagy köztisztviselő, ki működésében a nála letétbe helyezett vagy reábízott, vagy ővele közölt ügyiratokat és címleteket megrontja, megsemmisíti, elsikkasztja vagy félreteszi, a fogság legnagyobb mértékén és meghatározott időre szóló jogbetiltással büntettetik, egész életére közhivatalképtelenné fog nyilváníttatni, nyugdíjra való jogát is elveszítvén. A kormánynak vagy a közletétgondozóknak az előbb mondott sikkasztásokban vétkes ügynökei vagy megbízottai ugyanazon büntetésnek lesznek alájarendelve. (L. fr. 169—173). (Az 1882. februárius 21-iki törvényből). Az, aki az előtte ismert, vele közölt vagy reá bizott diplomatiai ügyiratokat vagy okirata nélkül közhivatalnoki vagy ügyleges megbízotti minőségében közzétesz vagy elhíresztel, három hónaptól két évig terjedhető fogsággal vagy egy ezertől tíz ezer leiig megállapítandó pénzbüntetéssel meghatározott időre szóló közhivatvesztéssel fog büntettetni. Ugyanezen büntetéssel fog büntettetni az is, aki ezt a cselekményt hivatalának vagy reábízott küldetésének megszűnte után követi el. Második szakasz. A köztisztviselők által elkövetett zsarolások. 141. {Az 1874. februárius 17-iki törvény által módosítva.) Ha köztisztviselő, a közhivatalnok vagy ezek megbízottja, az illeték, dij, adó, pénz vagy köz vagy községi jövedelembeszedő, e részben megbízottja elrendeli, hogy dijilletékül, adóul, pénzül vagy jövedelemül, fizetésül vagy járulékul a törvényesnél több vétessék fel, többet követel vagy fogad el, a közhivatalnok vagy tisztviselő kettőtől három évig terjedő fogsággal, megbízottja pedig hat hónaptól két évig terjedő fogsággal és meghatározott időre szóló jogbetiltással fog büntettetni. A vétkesek azonfelül még a megfizetendő visszatérítések és kártálanitások összege legfölebb egynegyed és legalább egytizenkettőd részének megfelelő pénzbüntetésre és nyugdijjogvesztésre fognak ítéltetni. (L. fr. 174). Harmadik szakasz. A köztisztviselőknek hivatali állásukkal összeférhetlen ügyleiekbe vagy üzletekbe elegyedésére vonatkozó jogsértések. 142. Az a hivatalnok, köztisztviselő vagy kormánymegbízott, ki az oly ügyletekben, árveréseken, vállalatokban vagy ügyvitelekben, melyek teljes vagy részleges igazgatása vagy felügyelete reá volt vagy van bizva. ez idő alatt akár nyíltan, akár színleges ügylet, akár személyek közvetítése utján valamely haszonrészt vett vagy fogadott el, hat hónaptól két évig terjedő fogsággal, a megfizetendő visszatéritmények és kártalanítások összege legfölebb egynegyed, de legalábbis egytizenkettőd részének megfelelő pénzbüntetéssel büntettetik. Ezenfelül mindenkorra közhivatalképtelenné fog nyilváníttatni. Ugyan ezen büntetések fognak a kormány minden hivatalnokára és ügynökére is alkalmaztatni, kik oly ügyletekből vettek hasznot, melyekben pénzfizetés elrendelésével vagy folyósításával voltak megbízva. (L. fr. 175). 143. Az a saját hatósági területén hivataloskodni jogosított katonai, megyei vagy városi parancsnok, főnök vagy alfőnök aki akár nyíltan, akár színleges ügylet, akár személyek közvetítése utján nem saját termésű gabonávat, borokkal vagy egyéb termékekkel kereskedik, ötszáztól tízezer leiig megállapítható pénzbüntetéssel fog büntettetni. (L. fr. 176.)