Erdélyrészi jogi közlöny, 1914 (7. évfolyam, 1-52. szám)

1914 / 3. szám - A városi járásbíróság 1913. évi ügyforgalma

18. oldal. JErdélíyrészi Jogi K8»18wy. 3. sz.1m. A m. kir. igazságügyi minisztérium is 1910. évben a kolozsvári és marosvásárhelyi kir. ítélőtáblákhoz kérdést intézett, hogy az 1894: XVI. t.-c. érintetlenül hagyta-e, vagy hatályon kivül helyezte-e az optkv. 797. és következő § aiban az örökösödési nyilatkozatra vonatkozóan foglalt rendelkezéseket? Az Optkv. aditionális rendszere a XV. fejezetten foglalt rendelkezéseken kivül külön eljárási szabályokat (úgynevezett peren kivüli vagy örökösödési eljárási szabályokat) igényel. Erre utal a 7987.2 Ezt az örökösödési eljárást Ausztriában az Optkv. életbe léptetése előtt az 1775. IX/9-én kiadott pátens, ezt köveíőleg a jelenleg is érvényben levő 1854. évi VIII/9-én kiadott pátens szabályozta. Magyarországra is kiterjedő érvénynyel. Az országbírói értekezlet szabályai Erdélyben a folytonosságot nem érintették. Az 1868: 54. t.-c hatálya Erdélyre is kiterjedvén, az 1854. VlII/9-én kibocsátott pátens hatálya nálunk 1869. VI/1-én megszűnt (1869. 111/30. rendelet.) Az 1868: 54. t.-c. életbelépte napjától kezdődően tehát az aditionális rendszeren fölépült örökösödési eljárásunk nem volt és ma sincs, mert az 1868: 54. t.-c. 559—594 §§-aiban szabályozott örökösödési eljárás az ipso jure elven nyugvó, magyar örökösödési jog követelményeinek megfelelően lett szabályozva. Az ipso jure elven nyugvó öröklési rendszernek felel meg az 1894: XVI. t.-c. által szabályozott örökösödési eljárás is. Ennek dacára, a gyakorlati élet az osztrák ptkv. joghatályának területén nem akadt fenn, mert az Optkv. II. R. XV. fejezetének anyagi jogi rendelkezései, a megelőző és az 1894: XVI. t.-c. által szabályozott örökösödési eljárás keretében is megfelelően kifejezésre juthattak. Sőt mondhatjuk, hogy a gyakorlati élet kívánalmainak megfelelő jelenlegi örökösödési eljárásunk, bizonyos vonatkozásban (4, 62, 63, 65. §§.) inkább az aditionális rendszerhez simul, mint a magyar jog rendszeréhez. Ezért a minisztérium kérdésére az volt a kir. táblák részéről adott helyes válasz, hogy a kérdezett §-ok a t.-c. által nem lettek hatályon kivül helyezve.3 Ezt az álláspontot támogatja az 1894: XVI. tc. életbeléptetése utáni birói gyakorlat is E tekintetben nem találunk határozott állásfoglalást oly irányban, hogy az Optkv II. R. XV. fejezete az 1894. XVI. tc. által hatályon kivül helyeztetett volna. Lehet utalni a m. kir. curiának 1898. június 21-én 3300 szám alatt hozott ítéletére s legújabban a kolozsvári kir. Ítélőtáblának 1910. január 18-án kelt 1909. G. 265. számú határozatára is, mint amelyek az ipso iure és az aditionális rendszer közötti ürt kitölteni, e két végletet egymással közelebb hozni törekszenek, de ezek az alapelvet nem érintik.4 Az Optkv. hatályának területén kivételt nem ismerő gyakorlat, hogy: a) a hagyatéki hitelezők a hagyatékot (hereditas jacens) és nem az örökösöket peresiítethetik örökösödési nyilatkozat tétele előtt. (Optkv. 547. §. és 811. §.) b) A peresített örökösök nem a cum viribus vagy pro viribus hereditatis elve alapján marasztaltatnak, hanem a tett örökésödési nyilatkozathoz képest. Kivétel: Az ujabb birói gyakorlat nem zárkózik el az elől, hogy az örökhagyó hagyatékához tartozó követelések ne kizárólag a hagyatéki gondnok, hanem az öröklésre hivatottak állal peresittethessenek, csakhogy ez esetben örökösödési nyilatkozat tétele alatt a megítélt követelés rendszerint birói letétbe helyeztetni rendeltetik a hagyaték javára s csak amennyiben Ítélethozatal előtt jogerős átadó végzés produkáltatik. szól a marasztalás fölperes javára, de csakis a hányad erejéig. Ezzel kapcsolatosan néha az is előfordul (örökösödési perről nem szólva), hogy az örökösödési jogosultság is a per keretében nyer bizonyítást, de csak kivételes esetekben. Ezek az esetek az egységes magánjog utáni sóvárgás halvány jelenségei, de távolról sem igazolják azt, hogy az Optkv. II. R. XV. fejezete az 1894. XVI. tc. intézkedései által hatályon kivül helyeztetett volna.5 2 Nemes emberek hagyatéki ügyeiben a vármegyei kiküldöttek osztálylevéllel; a jobbágyak üg\eiben a földesúr saját hatáskörében intézték el a vagyonátháromlást. Ha a jusnak kérdése lett vitássá, akkor már birói beavatkozásnak is helye volt. 3 A részletkérdésekben utalás történt a 813—815. §§-ra is. A kolozsvári kir. ítélőtábla állásDontját a 799. §-nál közölt értekezleti megállapodás körvonalozza közelebbről. 4 Az örökösödési igény előzetes eljárás nélkül, annak keretén kivül önállóan is érvényesíthető, annak érvényesülése előzetes örökösödési eljárástól feltételezve nincs. E. J. K. 1910, 13. szám. 5 L Dr. Tóth György: Az 1894 : XVI. tcikkről. E. J. K. 1910. 17. sz. 797. §. Senkinek sem szabad valamely örökséget önhatalmú lag birtokába venni. As örökjog a bíróság előtt tárgyalandó és a hagyaték átszolgáltatása, azaz törvényes birtokba átadása, azáltal eszköslendő. E §. tisztán jogi constructio. Az egyéni birtokbavételt és osztályt nem tekinti törvényesnek. A hagyaték törvényes birtokbaadása bírósági feladat. Ez azonban nem tényleges átadás, hanem jelképes átadás, mivel a biróság nem vette tényleg birtokba.6 E jelképes átadás: a hagyatéki biróság átadó végzése. De facto a hagyatéki vagyon azoknak birtokába marad, akik az örökhagyó halálakor hatalmukban tartották vagy hatalmukba vették. Rendszerint az örökösök. A hagyaték jogilag: hereditas jacens. A hagyaték kezelői megbízás nélküli ügyvivők, akik a biróság által elismert örökösöknek a vagyonról számot adni kötelesek. A hagyatéki eljárás feladata lényegileg nem más, mint a haláleset következtében a vagyonjogok alanyában beállott változás közhitelű rendezése. (547. §.). a) A hitelezők érdekeinek védelme nem tartozik a hagyatéki eljárás keretébe. A 802., 811., 812. és 817. §§. rendelkezéseinek érvényesülése csak mellékkérdés. b) A köteles rész érvényesítése — amennyiben a végrendeleti örökösök nem ismernék — per utján történik. 798. §. Mennyiben köteles a biróság valamely halálozás után, hivatalból eljárni s minő határidőket és ovatalokat kelljen ezen tárgyalási ügyletnél megtartani, a birói eljárás iránt fennálló külön rendszabályok határozzák meg. Itt az állapíttatik meg, mit tartozik az örökös vagy az, kin*k különben a hagyatékhoz igénye van, tenni, hogy annak, a mi őt illeti, birtokához jusson. E §.-ban jelzett eljárást jelenleg az 1894: XVI. t.-c. és a vonatkozó 43194/885. I. M. sz. rendelet szabályozzák. \z 1894: XVI. t.-c. 1. §., 2. §. 1 5. pontjai szerint, az örökösödési eljárás hivatalból megindítandó ugyan, de az ipso jure elv szerint ennek célja csupán a hagyatékra vonatkozóan, öröklés utján szerzett, kimutatott vagy kiderített jogok hatósági igazolásában, az érdekeltek közt létrejött megállapodások hitelesítésében és az öröklés esetének beáltával átalakult jogviszonyok rendezésében, különösen pedig a jogszersés nyilvántartása végett szükséges birói intézkedések megtételében áll. Ezzel szemben az Optkv. hatályának kerületén a birói intézkedés: aditio (átadás.)7 (Folytatjuk.) X 9 városi járásbíróság 1913. évi ügyforgalmi. Irta: Petrán Tibor. A Kolozsvár városi kir. járásbíróság az 1918. évi ügyforgalmáról egybeállított statisztikai adatokat a napokban terjesztette föl az illetékes igazságügvi felügyeleti hatóságokhoz. Kbből a felterjesztésből mindenek előtt közöljük az egyes lajstromok végösszegeit: 6 Az Optkv. hatályba lépte előtt Ausztriában minden egyes haláleset bekövetkeztekor a h gyatéki vagyon valósággal őrizet alá (Sperre) vétetett, nehogy elide *eniítessék és kiforgat'assék és csak az előirt eljárás befejezése után adatott át bíróilag az örökösöknek. Ilyen történeti előzmények után egész n mas jelentősége van azátadó-v gzésbjn (EinintwortungsVerordnung) kifejezésre utó jelképes átadásnak, mint az ipso iure elven nyugvó öröklési joghoz készített örökösödési eljárásban. E a jelentőség pl. abban is kifejezésre jut, hogy az elb rtoklás az átadó-végzés keltétől kezdődik. Legutóbb az átadó-végzés jogerőre emelkedését fogadja el a gyakorlat. ' Dr. Menyhárth e §-t hatályon kivül helyezettnek tünteti föl. Téves, hiszen akkor az osztrák területen is hatályon kivül álló lenne az 1854. évi VlII/9-én kibocsátott p renkivülí eüárás folytán E §. érvényben van nálunk is és elvi utalás az eljárási szabályok t tartalmazó' törvényekre. Lásd a nemzetközi jogra vonatkozólag : 1. Kiss J.: Európai nemzetközi jog. Eger, 1876 2. Dr. Apáthy István: Tételes európai nemzetközi jog. II. kiadás Budapest, 1888. 3. Szántó Mihály : Nemzetközi magánjog, különös tekintettel hazai viszonyainkre. Budapest, 1893. 4. Bulmerinek Ágost: A nemzetközi jog gyakorlata, elmélete és kodifikálása. Fordította: Dr. Kársai Sándor. Budapest. 189'í, 5. Le Sellier: Commentaire hntoire et pratique des successions. Paris, 1892. Defrénois : Traite pratique et formulaire des liquidations et partages. III. édit. Paris, 1892. 6. Goldfeld: Streitfragen aus dem deutschen Erbrecht. Über den Erwerb der Erbschaft und die Rechtstellung der Érben. Hamburg, 1893.