Erdélyrészi jogi közlöny, 1914 (7. évfolyam, 1-52. szám)

1914 / 3. szám - Bírák és új törvények - Az örökség birtokbavételéről. Optkv. 797-824. §. - T. II. 1843-1872

VII. évfolyam. 3. szám. Kolozsvár, 1914. január 18. EHuELYRESZI 3061K0ZL0NY R KOLOZSVÁRI ÉS MRROSVRSRRHELYI KIR. ÍTÉLŐTÁBLÁK HRTÁROZRTTÁRÁVRL A KOLOZSVÁRI, MAROSVÁSÁRHELYI, BRASSÓI ÉS NAGYSZEBENI ÜGYVÉDI KAMARÁK ÉS AZ ORSZ. ÜGYVÉDSZÖVETSÉG KOLOZSVÁRI OSZTÁLYÁNAK HIVATALOS LAPJA Főmunkatársak: Dr. Biró Balázs, ügyvéd, Dr. Pordea Gyula, ügyvéd, Dr. Tóth György, kir. törv.-széki biró. Szerkesztő és kiadó: Dr. Papp József, ügyvéd, ü. kamarai titkár, Kolozsvár sz. kir. város tb. főügyésze. _____' Rovatvezetők: Dr. Szitás Jenő és Dr. Stefáni Károly. Szerkesztőség és kiadóhivatal: Kolozsvár, Deák Ferencz-utcza 42. szám. Megjelen minden vasárnapon. Félévre.... 8 kor Negyedévre.... 4 kor. Kéziratok bérmentve a szerkeszt Előfizetések s hirdetések a kiadó intézetidők. 'séffbtt. hivatalhoz TARTALOMJEGYZÉK : Birák és uj törvények. — Az örökség birtokbavételről. (Optkv. 797—824. §. — T. II. 1843—1872.) — A román büntető törvénykönyv. Fordította s a kereskedelmi törvénynek a •csődre vonatkozó büntető határozataival kiegészítette: Léhmann Róbert jog- és államtudományok tudora, ügyvéd, törvényszéki hites tolmács és keresk. akadémiai nyug. tanár. (Foly.). — A városi járásbíróság 1913. évi ügv forgalma. ]rta: Dr. Petrán Tibor. KÜLÖNFÉLÉK. MELLÉKLET: Jogesetek tára. — Elvi jelentőségű határozatok a kolozsvári és marosvásárhelyi kir. ítélőtábláktól. HIRDETÉSEK. Bírák és új töruényeh. A kolozsvári kir. Ítélőtábla folyó évi január hó 10-én tartott első teljes ülését Fekete Gábor, a kir. ítélőtábla elnöke az alábbi beszéddel nyitotta meg: „A biró feladata igen egyszerű. A jogkereső feleket igazsághoz kell juttatni. Egyesíteni kell a szigorú törvényességet a méltányossággal. Mert ha a népszellem változásával nem lehet is mindig a törvény betűjéhez ragaszkodni, alkalmazkodni kell annak szelleméhez, annak élő, működő erejéhez. Csak igy fogunk a törvényhozó akaratának is megfelelni. Ha a törvény betűje túlélte is magát, igy eligazodhatunk. Mert a törvényhozó soha sem akarhatott mást, mint helyeset, jót, nemeset. Igy a biró a törvény gyakorlati alkalmazásában nem lehet méltánytalan. Ítélkezéseinél mindig méltányosnak kell lennie. A mindenkori népszellemből kell kiindulnia. Mert a népszellem folyton működik. Észrevétlenül, de biztosan előre halad a humanismus felé. Igy alakul át épen koruukban ehez alkalmazkodva, a jogi felfogás, ugy a polgári, mint büntető jog mezején. Uj polgári törvénykönyv, új perrendtartás, új csőd, keresk. törvény és új büntető törvény. Ez különösen a fiatalkorúakat illetőleg, egész más világba helyezi át a bírót is. Nem a régi kor szellemét, hanem a mai humánus szellemet, kell az élő törvénybe belevinni. Nem a törvényt kell a bírónak átalakítani, hanem annak szellemét. Amilyen belátása, szelleme, m; ltányossági érzése, lelkiismerete és szive van a bírónak, annyit ér a törvény." E mélyértelmű s egy hosszú, tapasztalatokban gazdag birói élet eredményeként leszűrődött igazságok, valóságos revelációként hatnaií arra, aki a birói Ítélkezés valódi mibenlétéről, az igazságszolgáltatásnak társadalmi ellentéteket kiegyenlítő nagy horderejéről valaha csak egy kissé is elmélkedett. De ez igazságoknak oly magas helyről progrmamként való hirdetése bátorításul szolgál annak a törhetetlen kis csapatnak is, amely a jogot nem öncélnak tekinti, hanem eszköznek az együttélés szempontjából. Mert hiába — a biró is ember. A régi elvektől, a régi felfogástól ép oly nehezen tud szabadulni, mint az ember megrögzött, napi rendes szokásaitól. Ma is vannak birák (sokan!), akik a biró feladatát kizárólag a törvénynek betűszerinti alkalmazásában látják. Ők — amint azt Montesquieu mondta — a száj, mellyel a törvényhozó beszél. Nem egyebek, mint itélet-automaták. Működésük kizárólag az eseteknek a törvényeknek alá subsumálásában merül ki. Logikai operáció utján. Leibnitz szerint — more matematico. Ezek a bírák tehát geometerek. A másik kis csapatnak ma még csak a gúny jut osztályrészül. Az apostoloknak — minden új eszme harcosainak — állandó kísérője. Mint lent emlitém, ezek a birák a jogot nem tekintik öncélnak. A törvény — szerintük — a népélet visszhangja, amely a kor szükségleteit kielégíteni van hivatva. Csak az ilyen törvény állhat fenn. Individualizálni kell a törvényt az egész vonalon. Es pedig bergsoni értelemben. Akkor a törvény nem lesz holt betű, hanem élő valóság. Ezek az élet birái, az igazi birák. Ok annak a mélyen szántó stammleri elvnek hü követői, mely szerint: „Az igazságosság szeretet nélkül üres, a részvét helyes szabályozás nélkül vak." De különösen aktuális ezen igazságoknak kihirdetése éppen most, amikor az új törvényeknek valóságos halmaza részint már életbelépett, részint pedig kopog már az ajtón, s bebocsátást kér az életbe. Ezek a törvények mind a korszollem eszméitől vannak telítve. rLzen törvényekbe bele kell hatolni. Meg kell azok értelmét, igazi értelmét, — érteni. A törvények megvannak; a jelenidő legfontosabb feladatát tehát az kell képezze, hogy az új törvények most már helyesen alkamaztassanak. Meg keli barátkozni azzal a gondolat'al, hogy e törvények nemcsak egy ember eszméinek szüleményei, hanem hogy keletkezésük létoka a korszellem, melyet követnünk kell, ha nem akarunk a sötétben elmaradni. Bele kell élnünk magunkat a törvények szellemébe. Egyik kezünkben legyen a törvénykönyv, a másik kezünket tartsuk a társadalom ütőerén. Ha igy járunk el, ítéletünk az életet fogja szolgálni. A birói széken nem íogalmazó gépekre, automatákra, hanem gondolkozó és érző emberekre van szükség. Ne legyen a biró alakszerűségekből kultuszt űző bürokrata, hanem szolgálja az életet. * Nehéz hivatás a bírói hivatás annak, aki felfogja missziójának fontosságát, s akit az emberek lelki állapotainak irányai érdekelnek. Ma már más az élethivatása a bírónak. Ma a biró igazságot szolgáltatva, az életnek, a társadalomnak tanítója is. Az Ítélet tanúbizonyság kell legyen arról, hogy az igazságnak mindig győzedelmeskednie kell. Az éleinek e sivár és sötét jelenében a fenti igazságok ennélfogva fénykévék, melyek bevilágítják azt az útat, melyet követnün • keU. És kövessük, mert ez a „via, vita et veritas .. .a —n —11. X Bz öröhség birtokbavételiről. >^ (OptkY. 797-824. §. - T. II. 1843-1872.) Az Optkv. eme fejezetét a közkézen forgó magyar kézikönyvek hatályon kivül helyezettnek tüntetik föl.1 1 Kivétel dr. Menyhárth G. kiadott munkája.