Erdélyrészi jogi közlöny, 1914 (7. évfolyam, 1-52. szám)

1914 / 1. szám - Bűnügyi költségeknek szabadságvesztés büntetésre leendő átváltoztatása

1. szám. 3. oldal. kor elértének ténye alapján menteni i lem -tehet,, mert a keresetképtelen gyermeknek, legyen bár neg^. rkoru, szintén meg van az a joga, hogy természetes-atyjától ege szentelte fogytáig terjedhető tartóst követelhet. (Mv." 1066. G. 132) Az eltartás időtartama tekintet' ^ben kötelező jogszabály nincs, hanem a. személyes viszonyok és egyéb körülmények figyelembe vétele és szorgos méltatása mellett a bíróság belátására van bizva annak megállapítása, h ogy a gyermeknek adott körülmények között mily időtartamú eltartásra lehet szüksége. Ennek megállapitáka. ténykérdést képe:?. (Kv. 1908. G. 275.) Abból, hogy az anya a gyermektartási igényeinek érvérryosítósa végett huzamosabb időn átttfel nem tépett, nem következtethető, hogy e eime n tett'költekezésének megtérítéséről lemondott volna. (Mv. 898.. {HL 68.) A természetes apa a gyermek temetési költségét is viselni köteles. (Mv. 1906. (h 24:) A gyermeknek nm«nhekybe he.yezése a természetes alva tartási kötelességét n i*eg nem szünteti. (C. 1908.I. G. 74.) A törvénytelen gyermek jogosult tartást követelni attól, ki büntetendő cselekmé nry által a gyermek nemzőjének halálát okozta. C. 1907. I. G . -a8.) A térj törvénytei len, de-nem a-családhoz tartozó gyermeko tartásdijának magállap ításánál a no-^ozománva figyelembe nem jöhet. (C. 1906.9. G. JffS»lj A gyermektartás Jiötele-zettségémk megállapítása következtében fizatHtidö egyes tartási részletek 3 évi elévülésnek vannak alávetve. (C, 1896. I. ' Gr. -305.) A tartásdija háro m -évi elévülési időközben bármikor követelhető. (C. 1898. I. G. Ml.) 17Ü. §. Sxabadságékban <áíH a. szüléknek a természet a gyermek tartása, nevelése és ellátása ir.itit magák közt megegyezni; ily egyezség- tasonban a gyermek jogúit nem csorbíthatja. A szülők a tartást perenkivülí egyezséggel is rendezhetik. Az ily egyezség azonban a gyermeket Gsak gyámhatósági jóváhagyás esetén köti. (1877 : XX. te. 113. «s 114. §§.) Az egyezség a tartást véglegesen szabályozza, ez okból az a változott viszonyok esetén sem változtatható meg ellenkező kikötés hiányában. A gyámhatósági jóváhagyást nélkülöző egyezség, ha a szülök nagykorúak, azokat köti s így ÍLZÍ az anya meg nem támadhatja Jo(iqifKikorlat: Az .optkv. 170.£§-a megengedi, hogy.a természetes apa és a törvénytelen gyermek anyja a gyermek tartása iránt maguk között egyezséget köthessenek, a hivatkozott törvényszakasz, valamint az 1877 :;XX. tc. 113. és 114. §-ai szerint az ilyen egyezség, amennyiben a törvénytelen gyermek érdekeit is érinti és sérti, gyámhatósági jóváhagyás nélkül érvénytelen. Az ilyen egyezség azonban kétségtelenül az anyának >is saját tényét képezi. Az arvja pedig ezt a saját tényét megtámadni s ebből folyóan annak kötelező erejét és hatályosságát kétségbe vonni nem jogosult, hanem az ilyen egyezség érvényessége ós hatályossága sikeresen esak akkor támadható meg, ha a megtámadást az illeté.kes gyámhatóság a kiskorú érdekében szükségesnek talélván, ez iráot a törvényszerű intézkedéseket megteszi. (Kv. 1911. G. 59.) Ha az anya a gyermek természetes atyjával akkép egyezett meg, hogy ez utóbbi a gyermeket felneveli és ez ennek meg is felel, az anya nincs jogosítva a gyermeket tőle elvonni és készpénzbeli tartást követelni. (C. 1902. L G. G25.) 171. §. A természeti gyermekek ápolására és ellátásárai kötelezettség, ngy, mint más tartozás, a szülék örököseire is átszáll. Tartással az anya vagy az atya felmenői nem tartoznak, de a kötelezettség az atya hagyatékát ép ugy terheli, mint más hagyatéki tartozás. (171. §.) A köteles rész tehát csak ennek a hagyaték cselekvő állagából való levonása után állapítandó meg. (785. §i) A megajándékozott a tartásért szintén felelős. (950*. §.) Joggyakorlat: A házasságon kivül született gyermek természetes atyjának örökösei az örökölt tehermentes hagyatéki vagyon erejéig a kereset beadásától számítva tartásdíj fizetésére kötelezhetők. "(Kv. 1900. G. 18.) XtJMm kölíségehnBfe szabadságvesztés büntetésre leendő átgáltoztatása." Irta: Igaz Gusztáv halmii kir. járásbiró. Az érvényben lévő 1892. évi XXVII. t.-cikk 341 $-ában megjelölt célokra fordítandó pénzbüntetések (fő- és mellékbüntetések) behajthatatlanság esetében a btkv. 53. §-a, illetve a kbtkv. 22. §-a értelmében megfelelő tartamú szabadságvesztés büntetésekre, (fegyház, börtön, fogház, elzárás) változtatandók át. Az •elkövetett bűncselekmény megtorlásának sürgőssége következte"ben esküdtszéki es törvényszéki bűncselekmények esetében a Űatályi ügyészség, járásbirósági vétségi és kihágási ügyekben rpedig a kir. járásbiróság büntető birája az elitélt tartózkodásának Jielye szerint illetékes közigazgatási hatóságot, tehát Budapesten .a .kerületi elöljáróságot, törvényhatósági és rendezett tanácsú váTosokban a rendőrkapitányságot megkeresi, nagy- és kisközségekben pedig-annak elöljáróságát felhívja arra, hogy a szám.-szerint megjelölt pénzbünteést — záros határidőn belül — vegye át ,£z elitélttől. Az ezerféle ügyes-bajos dologgal túlterhelt jegyzők a pénzbüntetéseknek úgynevezett ,.felhajtása" alkalmával erélyesebb rendszabályokhoz nem folyamodhatnak, megjelennek elitélt lakásán, illet* e üzlethelyiségében, vagy elküldik valamelyik alkalmas hitest, esetleg rendőrt aki nemleges zálogolási jegyzőkönyvet vesz fel, azt az elöljáróság beterjeszti s a kir. járásbiróság ennek alapján a megfelelő tartalmú szabadságvesztés büntetést — a lefoglalható ingóságok hiányára történt utalással — foganatba véteti. Megfelelő ingatlan vagyon léte esetében a 23302/1908. I. M. sz. rendelet szerint a pénzbüntetés erejéig a kir. kincstár javára, elitélt eller.ében. a végrehajtási zálogjog bekebelezendő. & jogerősen megállapított pénzbüntetés behajtása esetében tehát megvannak a biztosító, a kielégítő, sőt a megtorló eljárási eszközük. A bűnvádi általányból visszatérítés kötelezettségével előlegezett — gyakran tetemes — bűnügyi költségeknek az 1890. évi XLIII. t-cikk 9 ik §-ábán körülirt módon leendő megtérítésére a bűnvádi perrendtartás 479. és 480. §-a alapján kötelezendő ugyan az elitélt, azonban az 1890. évi XLIII. t.-cikk 4. §-ának 2-ik bekezdése nyomán, a bűnvádi eljárás megindítása, vagyis az első tárgyalás határnapjának kitűzése alkalmával kitöltött erkölcsvagyoni bizonyítvány tartalmára s vádlott vonatkozó kijelentésére való figyelemmel, a bűnügyi költségeket, büntető biró eleve behajthatatlanoknak mondja ki. Nem szólva ezúttal a „behajtható" költségek bevételezése körül tanúsított közigazgatási pongyolaságokról, lazult eljárásokról stb..... a behajthatatlanság eleve kimondása folytán, a bűnügyi költségek egyszersmindenkorra elvesztek. Nincs olyan hatóság, mely az elitéltet természetszerűen terhelő bűnügyi költségek behajthatóságát nyilvántartaná. A szemfüles ügyvéd és bünper-fél harminckét esztendeig nyilvántartja, vagy nyilvántartja ezeket c legnagyobb részben készkiadásokat s ha az elitélt valamelyes vagyonhoz jut, legyen az ingó vagy ingatlan, menten érvényesiti jogerősen megállapított jogait. Szembeszökő és alighanem kényelmi okokra visszavezethető ezen lényeges eltérés az ezernyi oldalról igénybevett m. kir. kincstár és a magánegyén jogainak érvényesítése körül. A bűnügyi költségek behajthatatlanságának kimondása esetén, a mennyiben egyéb intézkedés tételének szüksége fenn nem forog, a bünper csomó irattárba kerül, onnan a magánjogi igény elévülésére meghatározott 32 év letelte előtt kiselejtezésre kerül, vagyis megsemmisül annak rendje és módja szerint. Sok százezer koronát képvisel azon összeg, amelyet évenként a büntető biróságok „bűnügyi költségek" címén tanuknak, szakértőknek és a bíróság kiszállására kiutalnak. Tekintélyes összeg az is, melyet a hivatalból üldözendő bűncselekmények alul felmentő Ítéletek rendelkező része értelmében a kir. bíróságok &z államkincstár terhére elszámolandónak mondanak ki. Ennek következtében az ilyes összegek visszatérittetésére a kir. kincstár nnm is jogosult, egyedüli biztosíték az ily kiadások elkerülésére az lehet, hogy a kir. ügyészségek csakis komoly gyanú, illetve „terhelő" okok alapján, tehát sohasem az adatgyűjtőnek hódolva, kétségbeesett módon, vagy elfogultan emeljék meg gyakran rozoga vádjukat. A magánvádra üldözendő bűncselekmények esetében pedig, felmentés következtében főmagánvádló köteles végrehajtás terhével a kiutalt bűnügyi költségeket visszatéríteni. Az évnegyedenként szerkesztendő tartozási kimutatások példányainak elküldését követő közigazgatási végrehajtás módja ezen költségek viszszatéritése körül, szintén pongyola, szerfelett laza, aránylag csekély ősségre is azt a jelentést sgafceszti tfeg az illető községi OSZK KÖNYVELOSZTÓ FÖLÖSPÉLDÁNY