Erdélyrészi jogi közlöny, 1914 (7. évfolyam, 1-52. szám)

1914 / 2. szám - A kereskedő gondatlanságának jogkövetkezménye kényszereladásnál - A román büntető törvénykönyv. Folytatás

Ő. oldaí. 2. szám. Felperes és K. E. között az autó jogtalan qasználata folytán keletkezett jogi viszonyt K. E. jó vagy roszhtszeme egyáltalán nem érinti, ez csupán a K. J. és K. E. közötti jogviszonyra lehet befolyással. Nincs tényállás arra nézve, hogy akár felperes, akár G. A. a kérdéses autó tulajdonosa a használati dij követeléséről K. E. irányában lemondott volna. Egymagában az a tény, hogy G. A. az autó használati diját egyedül K. J.-től követelte és K. J.-vel utóbb az autó használatáért fizetendő összegre nézve meg is egyezett, K. E. irányában való lemondásnak nem minősíthető. Ezeknél fogva alapos felperesnek az a panasza, hogy a felebbezési bíróság K. E.-t a kérdéses autó használati dijának a megfizetésére anyagjogi szabálysértésésel nem kötelezte. 20. Szerződés joghatálya. Általános jogszabály, hogy valamely jogügyletből kifolyóan az abban résztvevő telek kölcsönös kötelezettségeinek miként való teljesítése szempontjából, amennyiben ezt a tőrvény kifejezetten ki nem zárja, a feleknek a jogügyletre vonatkozó szerződésében kifejezésre jntott akarata szolgál irányadóul; következéskép a törvénynek ezt tárgyaló általános rendelkezései csak akkor és an&iyiban nyerhetnek alkalmazást, amikor és amennyiben a felek kölcsönös akarata a jogiig; leti kötelezettségek, vagy ezeknek valamely része tekintetében megnyilvánulást a uem jutott. (1913. nov. 12. 1913. G. 356.) A marosvásárhelyi királyi Ítélőtábla, mint polgári felülvizsgálati bíróság : A felebbezési bíróság ítéletének a felperest marasztaló s felülvizsgálati kérelemmel egyedül megtámadott rendelkezését, a meg nem támadott többi rendelkezés érintetlen hagyása mellett, részben és akképen változtalja meg, hogy felperest végrehajtás terhével csak 150 K 07 fillér tőkének és ezután 1912. évi december hó 3 tói járó 5o/o kamatoknák 8 nap alatt leendő megfizetésére kötelezi, alperest ezen felüli követelésével elutasítja. indokolás: Általános jogszabály, hogy valamely jogügyletből kifolyóan az abban részt vevő felek kölcsönös kötelezettségeinek miként való teljesítése szempontjából, amennyiben ezt a törvény kifejezetten ki nem zárja, a feleknek a jogügyre vonatkozó szerződésében kifejezésre jutott akarata szolgál irányadóul; kovetkezéskép a törvénynek ezt tárgyazó általános rendelkezései csak akkor és annyiban nyerhetnek alkalmazást, amikor és amennyiben a felek kölcsönös akarata a jogügyleti kötelezettségek, vagy ezeknek valamely része tekintetében megnyilvánulásra nem jutott. A peres felek között létrejött s a felebbezési bíróság által is felhívott vállalati szerződésnek 3 pontja világos rendelkezést tartalmaz abban a tekintetben, hogy felperes az alperes által elvállalt munkálat befejezése előtt hárem részletben összesen 1700 koronát volt köteles alperesnek kifizetni, míg az összesen 2350 koronát kitevő vállalati összegnek a három részlet kifizetése után fennmaradó utolsó részletét csakis akkor tartozik kifizetni, ha alperes az egész munkálatot kifogástalanul teljesítve, azt felperesnek átadta. A felebbezési bíróság ítéletének alperest marasztaló s ez által felülvizsgálattal meg sem támadott jogerős rendelkezésével megállapította, hogy alperes a felpeies részére elvállalt munkálatok egyrészét (az 1912. Sp. IV. 1120. sz. kereset 2., 3., 5., 7., 8., 9. pontjai alatt felsorolt munkálatokat) hiányosan teljesítette s ennek következtében alperest ezeknek teljesítésére itéletileg is kötelezte. Ugyancsak meg nem támadott tényként állapította meg azt is, hogy alperes az elvállalt munkálatokon kivül felperes részére még többlet munkát is teljesített, amely többlet munkának 150 kor. 07 fillér értéke alperest megilleti. Nem vitás tényként állapította meg végül, hogy felperes a 2350 korona vállalati összegből a munkálatok folyama alatt összesen 1865 koronát fizetett ki alperesnek s hogy tehát a vállalati összegnek még ki nem fizetett hátraléka 485 koronát tesz. A fennti tényállás alapján tehát, figyelemmel a szerződésnek előbb ismertetett rendelkezésére, nyilvánvaló egyrészt, hogy felperes az alperesi munkálatok befejezése előtt esedékessé vált j fizetési kötelezettségének eleget tett; másrészt, hogy a vállalati összegnek felperes által még ki nem fizetett része ez idő szerint nem esedékes, amennyiben alperes az elvállalt munkálatok egy részét még most sem teljesítette a szerződési megállapodásnak megfelelően, a szerződés 3. pontja pedig a vállalati összeg utolsó részletének a munkálatok teljes bevégzéséig való visszatartását a még hián}'zó munkálatok értékére való tekintet nélkül állapítja meg. A most kifejtettek szerint tehát a vállalati összegnek még hátralékos 485 K részét illetően a felebbezési bíróság az anyagjogi szabályokat tévesen alkalmazta, midőn a felek között erre vonatkozóan létrejött megállapodás figyelmen kivül hagyásával, annak esedékességét az Optk. 1153. §-ában foglalt általános rendelkezés alkalmazása mellett oly módon állapította meg, hogy felperes a hátralékos vállalati összegből az alperes által még kellően nem teljesített munkálatok értékének megfelelő összegen felüli részét alperesnek megfizetni kötelei, mivel alperesnek követelése az egész hátralékos vállalati összegre nézve még időelőtti. A felülvizsgálati kérelemnek erre irányuló támadása tehát alapos, miért is a felebbezési bíróság ítéletének rendelkezése megfelelően megváltoztatandó volt. Az alperes által teljesített többletmunkára azonban a szerződésnek fennebbi rendelkezései nem vonatkozván, alperes ezeknek megállapított 150 K 07 fillér értékét az Optk. 1156. §. értelmében a munkálatok elvégeztévelkövetelheti; e ponton tehát a felülvizsgálati kérelem sikerre nem vezethetett. 21. Felülvizsgálat. Peres eljárás. I. Ha a feüéslfvKzsgálaltal élö fél a felülvizsgálati kérelmének zárkétés^ben a relcbbczési hirósúg Ítéletének csupán feloldás £ kéri, a felülvizsgálati biróság csak azt vizsgálhatja, hogy íoaog-e fenn oly ok mely a felebbezési hirosúg ítéletének feloldására alapul szolgálhat. 81. Perenlíivüli hagyatéki eljárás rendjén már megállapított s csupán tévedésből a jogosított nevére nem irt tulajdonilEetniénj nek érvényesítése végett, midőn azt az érdek elt tulajdonostársak vitássá nem teszik, peres eljárásnak helye nem lehet. (1913. nov. 12. 1913. G. 166/5.) A marosvásárhelyi királyi Ítélőtábla, mint polgári felülvizsgálati bíróság: A felülvizsgálati kérelemnek helyt nem ad. Indokok: Felperes felülvizsgálati kérelmének zárkérésében a felebbezési bíróság ítéletének csupán feloldását s a felebbezési bíróságnak ujabbi eljárás után ujabbi ítélethozatalban való utasítását kéri. Az 1893: XVIII. t.-c. 203. §. értelmében a felülvizsgálati bíróság felülvizsgálati kérelem korlátain tul nem terjeszkedhetően, felperes felülvizsgálati kérelmét is csak abból a szempontból vehette elbírálás alá, hogy forog-e fenn oly ok, mely a felebbezési biróság ítéletének feloldására alapul szolgálhat. Az 1893: XVIII. t.-c. 185. §. b) pontjában megjelölt feloldási eseteket, úgyszintén a tényállásnak jogszabálysértéssel történt megállapításat, mely az 1893: XVIII. t.-c. 197. és 204. §§. értelmében a felebbezési biróság Ítéletének feloldását eredményezhetné, felperes maga sem panaszolja, hivatalból észlelendő feloldási okot a kir. itélőiábla sem látott fennforogni; ezen ponton csupán a felülvizsgálati kérelemben felhozott és a felebbezési biróság elótt nem érvényesített uj bizonyítékok pedig, miután azok az 1893: XVIII. t.-c. 197. §. értelmében figyelembe nem jöhetnek, a feloldásra alapul sem szolgálhatnak. De nem szolgálhat alapul erre a felperes által felhozott az az egyedüli körülmény sem, hogy a felebbezési biróság a kereseti követelés részben való megitélhetése végett a még perbe nem vont egyik tulajdonostárs perbevonását nem engedte meg. A felebbezési bíróságnak a néhai P. M. S. hagyatéki iratai alapján megállapított s az 1893: XVIII. t.-c. 197. §. értelmében itt is irányadó tényállása szerint ugyanis felperes a kereseti 601—604. hrsz. ingatlanból a hagyatéknak 1903 november 18-án történt ujabbi tárgyalás alkalmával létrejött megállapodás szerint a nevezett örökhagyó jutalékának felerésze adatott at örökség cimén s erre vonatkozó tulajdonjogának telekkönyvi kitüntetése csakis abból az okból maradt el, mivel a vonatkozó hagyaték átadó végzésből az időközben a f.-i 613. sz. tjkvbe átvitt ez az ingatlan tévedésből kimaradt. Minthogy pedig a felebbezési biróság Ítéletében jogszabálysértés nélkül megállapított tényekből helyesen levont következtetés szerint felperes a kereseti ingatlanból őt illető fenti illetményen kivül többet sem elbirtoklás, sem más jogcímen nem szerzett meg s ennélfogva az ezen illetményen felül az ingatlan többi részéreirányuló kereseti követelésnek jogalapja nincsen, s minthogy a perenkivüli hagyatéki eljárás rendjén már megállapított s csupán tévedésből nevére nem irt tulajdonilletménynek érvényesítése végett, midőn azt az érdekelt tulajdonostársak vitássá nem teszik, peres eljárásnak helye nem lehet, a felebbezési biróság helyeskn mellőzte a perben nem álló egyik tulajdonos társnak csupán a jelzett illetmény érvényesítése céljából való perbevonására irányuló felperesi kérelmet, miután ennek a tulajdoni illetménynek tkvi kitüntetése az ingatlan többi tulajdonostársainak még szintén telekkönyvileg ki nem tüntetett tulajdonilletméményeivel együtt.