Erdélyrészi jogi közlöny, 1914 (7. évfolyam, 1-52. szám)

1914 / 2. szám - A kereskedő gondatlanságának jogkövetkezménye kényszereladásnál - A román büntető törvénykönyv. Folytatás

2. szám. Jogesetek Tára 7. oldal. A felebbezési bíróság Ítéletben ugyanis előadta, hogy a képesítésénél és foglalkozásánál fogva kellő szakértelemmel bíró L. M.-né szakértő tanú vallomása alapján állapította meg azt a tényt, hogy felperes gyermeke a terhesség rendes végén a fogamzás utáni kilencedik hónapban született s hogy ezeu tény által megcáfoltnak látja az egyébként alperessel szemben fennálló s az Optkv. 163. §-án alapuló vélelmet, mert azáltal ki van zárva, hogy a fogamzás az alperessel a szülés előtt hat hónappal történt közösülés alkalmával történt. Nem alapos tehát az a panasz, hogy a bíróság minden bizonyíték nélkül állapította meg a vélelem ellenére azt a tényt, hogy felperes gyermeke nem alperestől származik. A tanú vallomásának, illetve szakértői véleményének bizonyító erejét pedig a bíróság szabadon mérlegelhette és a S. E. 64. §-ának megfelelt, amidőn előadta, hogy a tanú képesítése és foglalkozásánál fogva kellő szakértelemmel bír annak felismeréséhez, hogy a világra jött magzat 6 hónapos koraszülött-e, vagy a születés a rendszerinti 9 hónapra történt, annál inkább, mert vallomásából kitetszően tanúnak volt alkalma a 6, 7. 8, 9 hónapra született gyermekek közötti különbséget látni. Minthogy pedig a felebbezési bíróság által megállapított ezen tényállás alapján, mely szerint felperes gyermeke a nemzéstől számitott 9 hónapra született, alperes pedig a felperessel a szülést megelőzőleg 6 hónappal közösült, az Optkv. 163. §-án alapuló vélelem megcáfoltnak tekintendő s igy az alperes tartási kötelezettségének megállapítására törvényszerű alap fenn nem forog, az anyagi jog szabályainak megfelel a bíróság azon döntése, amellyel felperest keresetével elutasította. 18. A S. E. 131. g-ához. Az a Kérdés, hogy valamely nyilatkozatban foglaltaiik-c valamely jogügylet, ennek foiytán létesült-e a felek között szerződés, s ha igen, érvényes-e, az nem ténykérdés, hanem jogkérdés, levén ennek mesrállaiiitása helyesebben eldöntése a S. E. 131. §-ának b) pontjában megkövetelt tényállás előadását nem pótolja s az ekként szövegezett ítélet az idézett §-nak meg nem felel. (1913. okt. 8. 1913. G. 222/2.) A kolozsvári kir. Ítélőtábla, mint polgári felülvizsgálati biróság: A felülvizsgálati kérelemnek helyet ad, a felebbezési bíróság Ítéletét feloldja és a felebbezési bíróságot az indokokban kifejtettek figyelembe vételével ez ezúttal felmerült költségek viselésének kérdésére is kiterjedő uj határozat hozatalára utasítja. Indokok: Alapos a felülvizsgálati kérésben felhozott az a panasz, hogy a felebbezési bíróság Ítélete a tényállást nem állapítja meg és nem tartalmaz semminemű kijelentést abban az irányban, hogy mely tényeket fogadja el beigazoltaknak s me lyeket nem. A felebbezési bíróság ugyanis az egyes tanuk vallomásának ismertetése után azt állapítja meg, hogy ha néhai id. R. M. az ingóságokra nézve tett is Ígéretet, ezen igéret halálesetre szóló ajándékozás volna, amely azonban a felhozott több okból nem érvényes. Ezen megállapításból azonban nem tűnik ki, hogy a felebbezési bíróság mit lát bizonyítottnak, tett-e néh. id. R. M. egyáltalán valamely Ígéretet s ha igen, mi volt annak tartalma, mert az ily feltételes kijelentésből még következtetés utján sem deríthető ki, hogy a felebbezési biróság az igéret megtörténtét bizonyítottnak látja-e vagy sem. Az a kérdés pedig, hogy valamely nyilatkozatban foglaltatik-e valamely jogügylet, ennek folytán létesült-e a felek között szerződés s ha igen, érvényes-e, az nem ténykérdés, hanem jogkérdés, ennek megállapítása, helyesebben eldöntése a S. K 121. §-ának b) pontjában megkövetelt tényállás előadását nem pótolja s az ekként szövegezett ítélet az idézett §-nak meg nem felel. Miután pedig a S. E. 197. §-a értelmében a felülvizsgálati eljárásban a felebbezési biróság által megállapított tényállás az irányadó az az eljárási szabálytalanság, hogy a felebbezési biróság a tényállást nem állapította meg, az ügy eldöntésére is befolyással bír és mint ilyen, lényeges is. Minthogy tehát a felebbezési biróság ítéletét ily lényeges és az ügy eldöntésére befolyással biró eljárási szabály megsértésével hozta meg s igrt a felülvizsgálati kérelemnek a S. E. 185. §-ának c) pontja alapján helye van, ennek helyet adni és mert ily szaeálytalanság fenforgása mellett az ügy az eldöntésre nem alkalmas, a S. E. 204. §-a alapján a felébb, biróság ítéletét feloldani és uj határozat hozatalát elrendelni kellett. JOGESETEK a marosvásárhelyi kir. Ítélőtábla gyakorlatából. Rovatvezető : dr. Stefáni Károly kir. ítélőtáblai tanácsjegyző. 19. Jogtalan használat. ' Jogtalan használat esetén a használatért a fizetési Kötelezettséget már maga a jogtalan használat ténye megállapítja mindazok ellenében, akik a dolgot használták. (1913. nov. 11. 1913. G. 329.) A marosvásárhelyi kir. ítélőtábla mint polgári felülvizsgálati ! biróság: A felebbezési biróság ítéletét részben megváltoztatja akép, hogy K. E. alperest is végrehajtás terhével, K. J. alperessel egyetemlegesen kötelezi, hogy felperesnek 8 nap alatt 200 kor. tőkét és ezután 1913. évi február hó 3-tól járó öo/o kamatot fizessen, egyébként felperes felülvizsgálati kérelmének helyt ( nem ad; a felülvizsgálati eljárás költségeit is kölcsönösen megj szünteti s feleik ellenében a felülvizsgálati eljárásban felmerült I ügyvédi dij és költség címén felperesi képviselő részére 35 koronát, alperesi képviselő részére pedig 46 koronát megállapít. Indokok: A felebbezési biróság tényállásként azt állapította meg, hogy az itt kérdéses autó dugattyújának a csapágyai nem j az alperesek által a kérdéses autón 1912. évi szept. hó 29-én 1 megtett utazás alkalmából koptak ki. Ez a ténymegállapítás az 1893. évi XVIII. tc. (>4. szerint szabadon mérlegelhető bizonyítékok szabad mérlegelésének az eredménye a megengedett szabad mérlegelés eredménye pedig, az a kérdés t. L, hogy a felebbezési biróság a bizonyítékok szabad mérlegelése utján mit vagy mit nem togadott el bizonyítottnak, az 1893. évi XVIII. tc. 185. és 197. §§-ai értelmében felülvizsgálat alá nem vonható, hanem a felebbezési biróság által megállapított tényállás sikeresen, csak jogszabálysértés miatt támadható meg. Olyan jogszabályt, melyet a felebbezési biróság a fenti ténymegállapítással megsértett volna, felperes meg nem jelölt és jogszabálysértést e ténymegállapítás körül a kir. Ítélőtábla sem észlel. Alperesnek a felebbezési biróság e ténymegállapítása ellen intézett felülvizsgálati panasza ezeknél fogva alaptalan, ezért ez a tényállás az 1893. évi XVIIT. tc. 197. §. értelmében itt is irányadó marad. A felperes részéről a kérdéses autó dugattyucsapágyainak a kikopása miatt támasztott kártérítési igény tehát mindkét alpei res irányában azért alaptalan, mert felperesnek ezt a kárát nem az alperesek okozták, következéskép, ha alperesek a kérdéses | autót jogtalanul használták is, a nem az ők jogtalan utazásuk í folytán fiimerült kárt megtéríteni nem kötelesek. Felperes a kérdéses autóhasználatért maga is csak 200 i koronát követelt, annyit, amennyit a felebbezési biróság részére I K. J. el énében meg is itélt. Ebbe a 200 kor. használati dijba, a kir. Ítélőtábla szerint is bele van foglalva az autó hosszabb útra történt használatával természetszerűleg járó kisebbfoku megrongálás helyreállítására szükséges költség is. Ezen a címen tehát felperes részére 200 koronánál nagyobb összeg nem ítélhető meg, az ezen felül támasztott kárigénye pedig felperesnek a fentiek szerint alaptalan. Súlytalannak jelentkezik ezeknél fogva felperesnek az a I panasza, hogy a felebbezési biróság, K. J. alperes és a kérdéses i autó tulajdonosa: G. A. között létesült megállapodás alapján I állapította meg az autó használati diját 200 koronában s K. J. ! alperest csak 200 koronában marasztalta, holott telperes szerint G. A. a kérdéses autóhasználat dija iránt felperes is kötelezően nem rendelkezhetett. Ha nincsen is a felebbezési biróság Ítéletében tényállásként j megállapítva, hogy K. E. tudott fivérének K. J -nek arról a tényé! ről, hogy ez a kérdéses autóhoz jogtalanul jutott, emiatt K. E., i aki a kérdéses autót az e részben meg sem támadott tényállás j szerint K. J.-vel együtt és szintén az autó felett rendelkező felI peres beleegyezése nélkül használta, a kérdéses autó 200 korona használati dijának a megfizetése alól fel nem menthető. A kir. ítélőtáblának ebben a kérdésben az a jogi álláspontja, I hogy a használati dijat K. E. csak az esetben nem volna köte| les fizetni, ha felperes és K. J. között a kérdéses autó haszná| lata iránt megállapodás létesült volna, ha tehát szerződési kötelmi ; viszony csak felperes és K. J. között létesült volna. Jogtalan használat esetén azonban — mint a fennforgó esetben — a használatért a fizetési kötelezettséget már maga a jogtalan használat ténye megállapítja, mindazok ellenében, akik a dolgot használták.