Erdélyrészi jogi közlöny, 1914 (7. évfolyam, 1-52. szám)

1914 / 2. szám - A kereskedő gondatlanságának jogkövetkezménye kényszereladásnál - A román büntető törvénykönyv. Folytatás

6. oldal. Jogesetek Tára 2. szám. E. 109. §-ának parancsoló rendelkezésével szemben a perköltségek kölcsönös megszüntetésének helye nincsen. A felebbezési bíróság azon mulasztása, hogy ítéletét a S. E. 169. §-a ellenére a felülvizsgálati kérelemre való tekintet nélkül végrehajthatónak nem nyilvánította, csak az ítéletnek a S. E. 123. §-a értelmében leendő kiegészítésének kérésére szolgálhatna alapul, ennek a felülvizsgálati bíróság által való kimondása céltalan volna. Minthogy tehát a felülvizsgálati kérelemben felhozott panaszok közül törvényszerű alapja csupán a perköltségekre vonatkozóan felhozottaknak van, a felülvizsgálati kérelemnek ezen részében a rendelkező rész szerint helyet adni, egyebekben azonban azt elutasítani kellett. 15. Elidegenítési és terhelési tilalom. I. Ha valamely ingatlanra bejegyezve levő elidegenítési és terhelési tilalmak a m. kir. Curiának 74. sz. dön vé«»ye értelmében nyilvánkönyvi bejegyzés tárgyát nem képezhették volna, azok hatálytalanok s mint ilyenek a további telekkönyvi jogoknak, tehát a végrehajtási vagy jogügyleti zálogjognak bejegyzését és a kérdéses ingatlanokra árverés elrendelését nem gátolhatják, sőt azok bármelyik érdekeltnek a telekkönyvi hatóságnál beadható kérelmére törölhetők is. II. A vevőtársak egymás javára az elidegenítési és terhelési tilalmat joghatályosan ki nem köthetik. (1913. szept. 10. 2846/1913. I.) A "kolozsvári kir. Ítélőtábla: A felfölyamodásnak helyet nem ad. Indokok: A felfolyamodó a felfolyamodásban az elsőbiróságnak 1038/1913. tksz. végzését (árverési hirdetményét és azt megelőzőleg a végrehajtási zálogjog bekebelezése tárgyában 7676— 1912. tksz. alatt hozott, de neki, mint telekkönyvi érdekelnek, annak idején nem kézbesített végzését az 1881. LX. t.-c. 165. §-a alapján abból az okból támadta meg, hogy miután az árverés alá kerülő ingatlanokra a f.-i 172. sz. tjkvben B. 2. és 37. sorszám alatt a többi között a javára is mint társtulajdonos javára elidegenítési és terhelési tilalom van feljegyezve, azokra az ingatlanokra sem a végrehajtási zálogjog bekebelezésének (C. 5. sorszám a.) helye nem volt, sem pedig árverés elrendelésnek helye nincs. A kir. ítélőtábla azonban a felfolyarnodást alaptalannak találta, mert az emiitett elidegenítési és terhelési tilalmak a m. kir. Budának 74. sz. döntvénye értelmében nyilvánkönyvi bejegyzés tárgyát nem képezhették volna, s ha mégis bejegyeztettek, azok hatálytalanok s mint ilyenek a további telekkönyvi jogoknak, tehát a végrehajtási vagy jogügyleti zálogjognak bejegyzését és a kérdéses ingatlanokra árverés elrendelését nem gátolják, sől azok bármelyik érdekeltnek a telekkönyvi hatóságnál beadható kérelmére törölhetők is. A csatolt 4600/1906. tksz. iratokból megállapíthatóan ugyanis a f.-i 172. sz. tjkvben B. 2. sorsz. a. feljegyzésnek, a mely eredetileg a f.-i 262. sorsz. a. találtatott, alapját egyfelől Sc. V., másfelől A. T. és 33 társa, ezek között P. I. (a felfolyamodónak és végrehajtást szenvedőnek is közös jogelődje, mint vevők között 1906. évi május hó 7-ikén létrejött adásvevési szerződés képezte, amelynek utolsó előtti bekezdése szerint a vevő felek, vagyis a 34. vevőtárs, illetőleg a vétel megkötésével immár tulajdonos társak az elővásárlási jognak egymás javára és irányában való kikötésén kivül egymás között abban állapodtak meg, hogy a közösen vett ingatlanokból való részét egyikük sincs jogosítva sem eladni, sem megterhelni, és beleegyeztek abba, hogy egymás irányában és javára az elővásárlási jogon kivül az elidegenítési és terhelési tilalom is telekkönyvileg bejegyeztessék. Ezek szerint az elidegenítési és terhelési tilalom sem magának az átruházó Sc. V. sem pedig harmadik személynek a tilalmas ingatlan állagára vonatkozó igénye biztosítását nem célozza, hanem a felhívott adásvevési szerződésnek idézett tartalma lényegileg és valójában egyedül és kizárólag az adásvevési szerződésnél egyik szerződőfélként szerepelt 34 vevőtárs, illetőleg a vétel létrejöttével a 34 közös tulajdonostárs által egymás között önállóan, az eladó Sc. V. szerződési akaratkijelentésétől függetlenül létesített azt a külön megállapodást foglalja magában, hogy a 34 közös tulajdonostárs mindegyike a saját ingatlan jutalékára nézve az elidegenítési és terhelési tilalom nyilvánkönyvi bejegyzését engedélyezi és ezzel a saját ingatlanára vonatkozó önrendelkezési jogát önként korlátozza, amely korlátozást az emiitett | tulajdonos társak a csatolt 6840/906. tksz. iratok szerint akkor is fenntartottak, amikor a közösen vásárolt ingatlanokra vonatj kozóan köztük fennállott tulajdonközösséget az 1906. évi július j hó 1. napján kelt osztályos egyezséggel egymás között megI szüntettek. Ez pedig a m. kir. Curiának felhívott 74. sz. döntvénye indokolásának 2. pontjából kitetszőleg harmadik személyekkel szemben hatállyal és érvénnyel nem bir s a további telekkönyvi jogok bejegyzését nem gátolja. Ugyanilyen elbírálás alá esik az emiitett f.-i 172. sz. ljkvben ' B. 37. sorszám alatt feljegyzett elidegenítési és terhelési tilalom | is, amely feljegzzésnek alapját a csatolt 6667—907. tksz. iratok 1 szerint egyfelől a fentebb emiitett 34 nyilvánkönyvi tulajdonos, 1 másfelől pedig R. I. között 1907. évi június hó 21-ikén a kérdéses ingatlanokon volt faállomány adásvételére vonatkozóan létrejött szerződés képezte, amelyben a nyilvánkönyvi tulajdonosok R. I. vevő javára szóló erdőletarolási jog telekkönyvi bejegyzésén kivül saját ingatlanaikra nézve az elidegenítési és terhelési ! tilalom ismételt telekkönyvi feljegyzését is megengedték. Ez a feljegyzés tehát harmadik személyekkei szemben hatállyal és érvénnyel szintén nem bir s a további telekkönyvi jogok bejegyzését szintén nem gátolja. Ezekből folyóan ugy a megtámadott végrehajtási zálogjog bekebelezése, mint a kérdéses árverés elrendelése, jogszerű lévén, a felfolyamodásnak helyet adni nem lehetett. * V. o. a m. kir. Kúriának 74. sz. polg. döntvényével. 16. Az 4894 : XVI. t.-c. 11*. §-ához. I A kir. közjegyző az általa, mint bírói megbízott által a j hagyatlki leltárba felvett ingatlanuk értékmegúllapitása és ezzel a leltár összeállítása érdekében a községi elöljáróságtól beszerzett adó- és értékbizonylatok munkadíját az ezen bizonyítványt kiállító eüúljárósági közegnek megtéríteni köteles. (1913. szept. 22. 2772/1913. I.) A kolozsvári kir. Ítélőtábla: Az elsőfokú bíróság végzését azzal a kiegészítéssel hagyja helyben, hogy az eljárt kir. közjegyzőt a 74 kor. 20 fill. körjegyzői munkadíjnak 8 nap alatt különbeni végrehajtás terhével való megfizetésére kötelezi. Indokok: Az 1894. évi XVI. t.-c. 117. §. 4. bekezdése értelmében a kir. közjegyzőnek a díjátalányon felül a bélyegre, postabérre tett kiadásai, anyakönyvi kivonatoknak és előljárósági bizonyítványoknak hivatalból való beszerzése esetében az értük fizetett dijak összege megállapítandó. Ebből a törvényi rendelkezésből önként kövatkezik, hogy a kir. közjegyző az általa, mint bírói megbízott által a hagyatéki leltárba felvett ingatlanok értékmegállapitása és ezzel a leltár összeállítása érdekében a községi elöljáróságtól az 1894. évi XVI. te. 42. §. 2. bekezdése, valamint az 1894. évi XVI. te. végrehajtása tárgyában kiadott 43194/1895. I. M. rendelet 51. és 54. §. alapján beszerzett, a leltárhoz csatolni rendelt adó- és értékbizonylatok munkadiját amint egyrészt az örökösök terhére a díjátalányon felül felszámithatja, ép ugy másrészről és természetszerűleg az ezen bizonyítványt kállitó előljárósági közegnek megtéríteni köteles. Nem tévedett tehát az elsőfokú bíróság, a felhívott jogszaj bályok alkalmazásában akkor, amidőn felfolyamodó kir közjegyí zőt a m.-i körjegyző kérelme folytán a leltárba kiszolgáltatott ; adó- és értékbizonyítványok kiállítási dija fejében K.-vármegye ; felhívott szabályrendeletén alapuló, összeg szerint különben sem kifogásolt munkadíj megfizetésére kötelezte. Végzése tehát ezekből s a fentiekkel nem ellenkező indokaiból, mindazáltal a végzés végrehajthatóságát célzó fenti kiegészítéssel fentartandó volt. 17. Az Optk. 163. §-ához. Az Optkv. 163. §-án alapuló vélelemmel szemben a szakértői bizonyítás nincs kizárva. (1913. szept. 29. 1913. G. 207.) A kolozsvári kir. Ítélőtábla, mint polgári felülvizsgálati bíróság: A felülvizsgálati kérelmet elutasítja. Indokok: A felülvizsgálati kérelemben foglalt összes panaszok alaptalanok.