Erdélyrészi jogi közlöny, 1914 (7. évfolyam, 1-52. szám)

1914 / 2. szám - A kereskedő gondatlanságának jogkövetkezménye kényszereladásnál - A román büntető törvénykönyv. Folytatás

JOGESETEK TÁRA A KOLOZSVÁRI ÉS MAROSVÁSÁRHELYI KIR. ÍTÉLŐTÁBLÁK ELVI JELENTŐSÉGŰ HATÁROZATAI. Melléklet az Erdély részi Jogi ftözlöny 2. számához. Kolozsvár, B5H1. január 11. JOGESETEK a kolozsvári kir. itéüőtáS>?a gyakorlatából. Rovatvezető : dr. Szitás Jenő kir, törvényszéki albiró. 13. Ellátási szerződés. Az Optkv. 919. §-a nem zárja ki azt, hogy oly esetben, iáidon valamelyik (kötelezett) szerződő fél megszegte a tartási szerződé*, által reá rótt kötelezettséget, a másik (jogosított) fél, a szerződés teSjesi. éseképen a tartás pénzbeli egyenértékét követelhesse, mert ezzel nem a szerződés felbontását, hanem annak teljesítését követeli & jogusitott. (1913. május 27. 1913. G. 120/3.) A kolozsvári kir. itélötálla, mint polgári felülvizsgálati bíróság: A felebbezési bíróság Ítéletét a S. E. 204. §-a alapján feloldja s a felebbezési bíróságot arra utasítja, hogy az indokolásban kifelejtettekre figyelemmel, szabályszerű eljárás befejezése után, határozzon újból. Indokolás: A felebbezési bíróság íteletét a felperes támadta meg a S. E. 185. §. a) és c) pontjaira alapított felülvizsgálati kérelemmel. Anyagi jogszabály megsértése cimén azt vitatta, hogy az Optkv. 919. §-a nem zárja ki, hogy a szerződés szerint meghatározott természetbeni szolgáltatás (tartás) készpénzbeli ellenértéke követeltessék; alaki jogszabály megsértéseként viszont azt hozta fel, hogy a megállapított tényállás iratellenes s hogy a tanuk vallomásából nem az ítéleti ügyállás, hanem a kereseti állitások kttek volna megállapitandók. Ezek a panaszok az alább kifejtettek szerint lényegileg alaposak. Az Optkv. 919. §-a értelmében ha az egyik fél a szerződést vagy épen nem, vagy nem kellő időben, helyen és módon teljesiti, a másik félnek nem a szerződés megszüntetését, hanem csak annak pontos teljesítését és kártérítést van joga követelni. Ez a rendelkezés tehát nem zárja ki azt, hogy oly esetben, midőn valamelyik (kötelezett) szerződő fel megszegte a tartási szerződés által reá rótt kötelezettséget, a másik (jogosított) fél, a szerződés teljesitéseképen a tartás pénzbeli egyenértékét követelhesse, mert ezzel nem a szerződés felbontását, hanem annak teljesítését követeli a jogosított. Ez nem csak akkor érvényesíthető, mikor a természetbeni szolgáltatás megtagadtatik, hanem akkor is, midőn a szolgáltatás minősége meg nem felelő. Ámde annak a jogszabálynak alkalmazhatásához szükséges tények a felebbezési bíróság ítéletében a S. E. 64. §-a szerinti mérlegelésével nincsenek megállapítva. Hiányos a megállapítás ugyanis abban a tekintetben, hogy a felek társadalmi állására tekintettel felperest mily tartás illeti meg, annak pénzbeli értéke mekkora és hogy alperesek mily lakást nyújtottak és iratellenes a megállapítás abban az általános kijelentést tartalmazó részében, hogy alperesek a természetbeni szolgáltatást teljesítették és pedig ugy, hogy az alperesek tisztességes, jó ételt nyújtottak a felperesnek és fűtéssel is ellátták őt. Az az indokolás, hogy a felperes álláspontját igazoló tanuk mint ilyenek csak alkalom adtán jutottak abba a helyzetbe, hogy a felperes mikénti ellátásáról tudomást szerezhessenek és ezért kellett az alperesi tanuk vallomásait elfogadni, a helyes gondolkodás szabályainak meg nem felel, mert C. Mihály tanú vallomása szerint 1911. év őszén ő 14 napig volt a felperesnél és ezalatt az idő alatt az alperesek nem küldöttek ételt a felperesnek, aki krumplit és főtt kukoricát reggelizett, ebédelt és vacsorált. Ennek a tanúnak a vallomását is elfogadta a felebbezési biróság az Ítéleti indokolás szerint, mégis csak azt állapította meff felperesi tanuk vallomásaiból, hogy különösen a fűtés nem volt* mindig megfelelően kiszolgáltatva s az étel is néha nagyon is kifogásolható volt. holott ha c tanuk vallomását elfogadja, ebből már az következik, hogy folytatólagosan és elég hosszú ideig nem teljesítették az alperesek szerződési kötelezettségüket. Továbbá nincsen méltatva megfelelően a Sz. J. tanú (körjegyző; azon vallomása, hogy a felperes panasza folytán megjelentek a felperesnél, kinek szobájában nagyon hideg volt ugy, hogy a vederben és mosdótálban a viz be volt fagyva. Ennek folytán a körjegyző az adás-vételi szerződést felolvasván, az 1. r. alperes ígéretet tett, hogy a szerződést teljesíteni fogja. Ha tehát ennek a tanúnak a vallomását is elfogadhatónak találta a felebbezési biróság, akkor ebből esetleg az is következtethető, hogy maga az L rendű alperes is elismerte, hogy előbb nem teljesítette szerződési kötelezettségét, mert különben nem mondotta volna, hogy jövőben megfelelően teljesít és netáni védelmét a körjegyző előtt előadta volna. Ily körülmények között a fent kiemelt ténymegállapítás a felülvizsgálati eljárásban irányadó nem lehetvén, a felebbezési biróság ítéletét a S. E. 204. §-a alapján feloldani kellett. 14. Perköltség. Előzetes végrehajthatóság. I. Ifi a alperesek a vagyonközösség megszüntetését alaptalanul ellenezték és felperes jutni* kát is birtokban tartották, a per összes költségeiben inarasztalandók. IS. A felebbezési biróság azon mnlasztása, hogy Ítéletét a S. B. 169. §-a ellenére a felülvizsgálati kérelemre való tekintet nélkül végrehajthatónak nem nyilvánította, csak az ítéletnek a S. K. 123. §-a érteimében leendő kiegészítésének kérésére szolgálhatna alapni, ennek a felülvizsgálati biróság ált il való kimondása céltalan volna. (1913. június 2. 1913. G. 121/2.) .4 kolozsvári kir. ítélőtábla, mint polgári felülvizsgálati biróság: A felülvizsgálati kérésnek részben helyet ad, a felebbezési biróság ítéletének a perköltségekre vonatkozó részét megváltoztatja és az elsőbiróság ítéletét ebb.m a réczben is helybenhagyja, egyebekben pedig a felülvizsgálati kérelmet elutasítja. Indokok: Felperes nem élt felebbezéssel az elsőbiróság ítéletének azon rendelkezése e len, mely szerint az 1095/2., 1096/2. hrszámu ingatlanok birtokba adására az I—IV. r. alperesek nem mindnyájan, hanem csupán I. és II. r. alperesek lettek kötelezve. A S. E. 183. §-ának rendelkezésénél fogva tehát ezen az alapon a felebbezési bíróságnak az elsőbiróság ítéletét helybenhagyó Ítélete ellen felülvizsgálati kérelemmel nem élhet. Nem változtat ezen, hogy a felebbezési biróság az elsőbiróság ítéletét helyesbítette abban a tekintetben, hogy az említett két birtokrészletből a felperesnek jutó rész birtokba adására a tévesen marasztalt I., II. r. alperesek helyett a birtokban lévő III., IV. r. alperest marasztalta, mert ezzel az elsőbirósági Ítéletnek azt a rendelkezését, hogy a birtokba adásra nem mind a négy alperest kötelezte, nem érintette, az ítélet ezen rendelkezése tehát a helyesbítés mellett is helybenhagyottnak tekintendő. A felülvizsgálati kérelemnek erre vonatkozó panasza tehát figyelembe nem vehető. Alapos ellenben az a panasz, hogy felperes teljes pernyertessége folytán és azért, mert alperesek a vagyonközösség megszüntetését alaptalanul ellenezték és felperes jutalékát is birtokban tartották, alperesek a S. E. 109. §-ának helyes alkalmazásával a per összes költségeiben marasztalandók lettek volna. Téves ugyanis a felebbezési biróság által felhozott az az indok, hogy a helyszíni szemle az alpereseknek a birtoklásra vonatkozóan tett beismerése folytán felesleges volt, mert azt nem a mikénti birtoklás megállapítása, hanem az 1657. hrszámu birtokrészlet elkülönítése és a tulajdoni aránynak megfelelő megosztást feltüntető vázlatrajz készítése végett rendelte el a biróság, ez pedig a kereseti jog célirányos érvényesítésére szükséges volt. Alpereseket tehát ezen eljárás költségei az elsőbiróság által megállapított arányban terhelik s teljes pervesztességük mellett a S.