Erdélyrészi jogi közlöny, 1913 (6. évfolyam, 3-52. szám)

1913 / 5. szám - Telekkönyvi helyesbités a gyakorlatban. (Folytatás)

38. oldal. Erdélyrészi Jogi KSzlSuy ő. szám. kétszer annyit, vagyis naponta 200 parcellát kell beazonosítani * közben keresztvonásokat is fogni. Kapeller az azonosítás után naponta 40—50 jkvet fel tudott venni, ám e részben a könyve 136—141 lapjain irt s több izben eltiltott tárgyú jegyzökönyvekre kell gondolnunk. Ezek lennének az általános azonosítás előnyei s igy nézne ki az a gyakorlatban. Azonban helyesebb azt mellőzni, nem azért, mert most már azért sem fizetnek, hanem mert munkának nem tekintik, nem szólnak ugyan, ha munkául az azonosítás van egy darabig kitüntetve, azonban a tevékenységet mégis csak a jegyzökönyvek számából Ítélik meg s ha van azonosítás, ha nincs, a hivatallőnökök egyformán sürgetik a bízott ágot a bemenetelre. Így átalakítás és helyesbítésnél a rendelkezésre álló idő korlátolt volta, a birtokrendezésből közvetlen anyagi hasznot kereső s ingyért beleegyező nyilatkozatot adni nem hajlandó tkvi tulajdonosok jogait túlságosan tiszteletben tartó s a nem rendezésért semmi közvetlen joghátrányt nem mondó szabályok, kiskorúakkal nem dolgozhatás stb. ugy sem lehetvén tökéletes munkát végezni, követendő az 1911. El. 2. A. 6 sz. kol. t. eln. r. VI. p.-nak a feltétlen általános azonosítás eltiltásáról szóló rendelkezése s arra csak akkor célszerű, esetleg a határ egy részére, fanyalodni, ha a bizottság azt látja, hogy szobában nem boldogul. Hátránya még az azonosításnak az is, hogy azt a hitet kelti, mintha a helyszíni ténylegesek tentaceruzával beírása már elég lenne, továbbá bosszantólag hat a bizottsugra, mikor megvannak a szépen beazonosított tkvek s nincs kivel dolgozni s még az az elégtétele sincs meg a bizottságnak, hogy legalább az eljárás befej.-zése után az eredeti tjkvek jegyzet rovatába az úrbéri munálatok példájára a betét r. 58. §. 5. p. szerint, de véglegesen a tényleges birtok (t. b.] beírható legyen. Különösen visszás az átalakításnál, midőn a tényleges birtokos már a munkálatokban fel van jegyezve, de az átalakításkor vagy ő, vagy a tkvi tulajdonos nem jelenik meg, az ingatlan marad a tkvi tulajdonos nevén a ténylegesség minden feljegyzése nélkül. Az is hátrányos oldala az azonosításnak, hogy a szobában nem mappából, hanem az azonosított tjkvekből és községi íöldkönyvböl, vagy azonosítási jegyzékből dolgozván, a helyszínén fel nem jegyzett vázrajzi megosztások megcsinálására nincs idő, mert akkor szobában is ép ugy szomszédolni kellene, mintha azonosítás nem történt volna, arra meg épen nincs idő, hogy vázrajzi megosztásokért még egyszer kimenjen a bizottság — most már gyaloglási díjéit — a helyszínére. A bizottságnak továbbá a felett is kell határoznia, hogy miként szerzi he a szükséges bizonyítványokat. A betét r. 88. !§. szerint a betétszerkesztő bizottság, a hely. r. 39. §. szerint a (birói) kiküldött köteles az érdekelt személyeket a szükséges okiratok megszerzésére lehetőleg rábírni, de e szerint egy jegyzőkönyv felvételéhez két tárgyalást kellene tartani, egyet ahoz, hogy milyen okirat kell, egyet pedig mikor az okirat már megvan. Ezért különbözöképen szoktak segíteni a dolgon: 1. olyan helyeken, ahol a jegyző legalább a délutánokon minden nap a bizottság rendelkezésére áll: akkor a jegyzőkönyvet mindjárt felveszik, ugy, mintha a bizonyítvány már ínegvolna s a jegyző azt nyomban vagy délután kiállítja; 2. ha a jegyző nincs mindig kéznél, vagy a fél későbbre igéri a bizonyítványért a fizetést, ugy, hogy a tárgyaláson hozómra megtétetik a keresztvonásokat s felvilágosítják az érdekelt kapó felet, hogy a keresztvonás csak akkor érvényes, ha a bizonyítvány meglesz; 3. vagy végre ugy, hogy maga a bizottság vezetője megírja a bizonyítványt s vagy odaadja a félnek, hogy menjen a bíróhoz és jegyzőhöz s Írassa alá s hozza el, vagy ha a felek annyi utánjárásra sem hajlandók, maga küldi el a bizonyítványokat időnként aláírás végett Az 1. eset lehetséges olyan helyen, ahol a jegyző helyben van és a bizottságnak kész folyton segédkezni s a lakosok is olyanok, hogy fizetnek; a 2. eset előfordul olyan helyen, ahol a jegyző nincs ugyan helyben, de hetenkint pl. kétszer a bizottság rendelkezésére áll, ehez kell, hogy pl. ne legyen 3—5 községe vagy legyen használható segédje, ellenesetben még ennyit se lehet a jegyzőtől kívánni, felügyeleti uton pedig jelentést tenni nem érdemes, legfeljebb ha sikerül az illető jegyzőre a főszolgabíró által ráparancsoltatni, szükséges ezenkívül itt is, hogy a felek fizessenek; a 3. eset pedig ott szükséges, ahol sem jószántából, sem ráparancsolásból nincs remény a körjegyző segítségére, sem a felek nem arra valók, hogy fizessenek és utánjárjanak. Fizetésnek azonban a körjegyzők nem igen szokták a 73.736/1890. és 50.016/1893. b. m. rendeletekben megállapított 25 krajcárt tekinteni, de ha ezért hajlandók volnának is bizonyítványt készíteni, akkor is ki kellene számítani, hogy az illető parcellák, illetve parcellajutalékok kataszteri tiszta jövedelme tesz-e ki 5 frtot, mert a rendelet szerint ezen alul a bizonyítványok díjtalanok, ennek kiszámítása pedig sokkal nagyobb munka lenne, mint maguknak a bizonyítványoknak kiállítása. Az 1900: 15, 14. §. 4. bek. szerint az állami anyakönyvvezetök díjtalanul állítják ki az anyakönyvi kivonatokat, családi értesítőket, bizonyítványokat, ugy de az anyakönyvvezetöi és helyhatósági bizonyítványok (a végrendelet nem maradásról) rendszerint egy bizonyítványba foglaltatnak, tehát a fenti §. mit sem ér. A gyakorlat szerint vagyonosabb községekben a jegyzők minden bizonyítványért 1 koronát szednek s még a jelenlétért is kapnak, miként a bizalmiférfiak 2 K napidijat, szegényebb községekben pedig csupán a halálozási bizonyítványokért (kázu morcokért) szednek 1 koronát (a mintát 1. 14709/898. b. m. r. 5. p., 18187/898. I. M. r.-ben I. K. VII/120.) a többit pedig díjtalan állítják ki. Ilyen dij szedése esetén a betét r. 66. §. hely. r. 34. §. ut. tétele értelmében a bizottság, illetve kiküldött köteles lenne a felettes közigazgatási hatóságnul jeluntést tenni, de kérdés, hogy a munka zavartalan menetét illetőleg érne-e célt vele. inkább ráfanyalodik tehát arra, hogy megirja maga a bizonyítványt, s még munka tekintetében is jól jön ki, mert nem kell a jegyzökönyveket függőben tartani s mert az örökösöket, birtoklást stb. úgyis neki kellvén kinyomozni, (hely. r. 40. §. ut.) úgyis csak neki kellene a bizonyítványokat msgdíktálni. Ügyelni kell tehát azok helyességére, s ha azok hitele megingattatik, jkvet se kell felvenni s ha fel van véve, e körülményt rá kell jegyezni (hely. r. 53. §. 5. bek.) Hogy micsoda költői szabadsággal járt el némely bizottság a tekintetben, hogy t. i. se nem irt, se nem kapott bizonyítványt, de mert eredményt ki kell mutatni, jkvet mégis vstt fel, mutatják az id. kol. t. eln. rendeletek, (1909. El. 21 k. 2. 3. p., 1909. El. 8/B. 18. 5 bek. ut., 1911. El. 2/A. I. c), melyek az okiratok becsatolására figyelmeztetnek. Természetesen, ha egy okirat egyszer csatolva van, a másik jkvnél elég arra hivatkozni. (Folytatjuk.: KÜLÖNFÉLÉK. Az igazságügyminiszter munkaprogrammja. Dr. Balorjh Jenő igazságügyminiszter a sajtó utján tájékozást nyújtott munkaprogrammjáról. Ezek szerint: az uj igazságügyminiszter elsősorban a birói és ügyészkar status-rendezését akarja keresztülvinni. E tekintetben már is komolyan hozzáfogott a munkához s a polgári perrendtartás kellő életbeléptetése érdekében már is számos nyugdíjaztatás iránt intézkedett. A budapesti bíróságok lassú ügymenete orvoslásának módozatait egy ankéten akarja megvitatni. A bíróságok felügyeletét intenzivebbeknek kívánja s ezért néhány bíróság ügymenetét személyesen kívánja tanulmányozni, hogy ennek alapján megfelelő intézkedéseket léptethessen életbe. A birói és ügyészi kar továbbképzését is fontosnak es szükségesnek tartja. Erre a célra továbbképző tanfolyamok fognak létesülni. A törvényelökészités terén ü sok a teendő. Itt első sorban a fiatalkorúak bíróságának előállítására fog törekedni a vonatkozó bűnvádi eljárás életbeléptetésével. Az erre vonatkozó javaslat már legközelebb beterjesztetik. Szükségesnek tartja az igazságügyminiszter a büntetőtörvénykönyv revízióját. Erre a célra bizottságot alakított. A bűnvádi perrendtartás reformjára vonatkozó munkát dr. Vargha Ferenc kúriai tanácselnök, a csavargás és koldulás szabályozására vonatkozót pedig Pekáry Ferenc min. tanácsos fogja végezni. A polgári törvénykönyv tervezetének első része a hetekben fogja elhagyni a sajtót. A polgári perrendtartás életbeléptetésének megkönnyítésére néhány a minisztériumon kivül álló szakember közreműködését vette tervbe. Azonkívül a szerzői jogi törvény megfelelő módosítása után arra törekszik, hogy Magyarország a nemzetközi szerzői jogi unióba lépjen. A birói és ügyészi kar előléptetésénél nem hive az automatikus előléptetésnek s a anciennitást is csak bizonyos korlátok közt hajlandó respektálni. Az utóbbit helyesnek tartjuk, a mennyiben a birói és ügyészi karról van szó, azonban a kezelőszemélyzet tekintetében már ennek az álláspontnak nincs alapja s a maguk részéről ebben az esetben mint kivételt óhajtanék látni az automatikus előléptetés figyelmen kivül hagyását.