Erdélyrészi jogi közlöny, 1913 (6. évfolyam, 3-52. szám)

1913 / 5. szám - Reformkérdések az esküdtszéki eljárásban. Dr. Rácz Béla máramarosszigeti jogtanár könyve [könyvismertetés]

Erdélyrészi Jogi Közlöny. cselekményből származó ártatlan gyermek helyzete minél jobb és a legigazságosabban rendezett legyen. A házasságon kivül született gyermek magánjogi sorsának szabályozása, bármilyen legyen is az, az erkölcstelenséget sem fokozni, sem csökkenteni nem fogja soha. Ha nem riasztotta vissza a nőt az erkölcsös középkor megbélyegző szigora a ballépésektől, nem a francia törvény ridegsége s ennek következtében gyermeke existentiájának bizonytalansága; ha a gyenge fellegvár, az ingatag női erény megadta magát az ostromlóknak, amikor a capitulatio temérdek bajjal járt: akkor a törvény alkalmazásának az az iránya, s amelyre rámutattam s amely lényegileg sem a gyermek, sem az anya helyzetét nem javítja, mert az illő tartáson, neveltetésen tul nem ad semmit, hanem a gyermek fogamzási idejében történt több közösülés esetére vonja rneg a törvénynek eddig nem alkalmazott szabályát, bizonyára nem mondható erkölcstelenségre csábító oknak. És semmi ok nincs egy nőről, aki megesett, vagy akit elcsábítottak már erkölcstelenséget s benne az erkölcs olyan eldurvulását feltételezni, hogy testét okos előrelátásból áruba bocsátja. Sőt inkább arra tartom alkalmasnak, hogy a férfinem vagyonosabb tagjait intse, szoktassa óvatosságra pillangókként virágról-virágra szálldogálásukban. VII. A nőt inkább veszély fenyegeti a jeleztem irányú gyakorlat állandósulásával, ha ez egy más irányban kiegészül. S ezzel kívánok rátérni inai gyakorlatunk nézetem szerinti ama hibájának, amelyből folyóan az exceptio plurium concubentium elöl mereven elzárkózik, egy másik következményére. A törvénykönyv alapján álló (magát állónak tartó) gyakorlatunk akkor sem ad helyet a kifogásnak, ha a gyermek olyan anyatói születik, aki a kéjelgést iparszerüleg üzi. Ha már az sem mondható igazságosnak, hogy a fogamzási időszakban több, de fölismerhető, megállapítható számú közösülő közül önkényes és meg nem indokolható választással egyre hárittassék az a felelősség, amelylyel ez az egy mivel sem tartozhatik inkább, mint a többi: még kiáltóbb igazságtalanság abban az esetben, ha meg sem állapitható, meg sem számolható azok száma, akik közül csak egy lehet az okozója a beállolt következménynek, uiegengedni egynek a kiválasztását s erre róni a kötelezettségét, amikor a kiválasztásnak emberileg lehetetlen alapot adni. Mintha a beszakadt hidat a sok száz átmenő közül, akik mindegyike megfizette a hidvámot, önkényesen kiválasztott egygyel akarnók helyreállíttatni. A jogi felelősségre is talál a nagy Kölesei mondása a szeretetről: ..Minden, ami szerfeletti sok részre osztatik, önkicsinységében enyészik el." (Parainesis.) Száz ismert, az anyát elháló között ugy lehet nincs a nemző, mert az ismeretlen százegyedik az. Ily esetben a vélelemnek semmi megállható alapja nincs. A vélelem a valószínűsége valamely ismeretlen ténynek: ami nem valószínű, az nem vélelmezhető, arra nem terjed ki a vélelem. A törvények szabályai csak a lehetőség határain belül nyerhetnek alkalmazást. Absurdumokat a tövény nem akar. Már pedig ép oly absurdum egyről vélelmezni ily esetben, hogy a gyermeket nemzette, mint százról. A törvény gondoit egy-két elhálóra de nem gondolt sokra. Aki pedig ezt a tételt nem tartja a törvény 163. §-ából levonhatónak, az olyan esettel találja magát szemben, amelyre a törvénykönyv 7. §-ának az analógiáról rendelkező szabálya vonatkozik, vagyis olyan jogesettel, amely „sem a törvény szavai, sem annak természetes értelme szerint el nem határoztathatik." És rá kell hogy találjon a polgári törvénykönyv jogának particularis jellegéből folyóan a fölötte lebegő, őt kiegészítő, kisegítő országos jog — jus commune-nak tételére, amely a házasságon kivül születetett gyermek anyjának a fogamzási időszakban folytatott feslett, erkölcstelen életmódja esetében a gyermeknek eltartására menő jogot az anyán kivül más concret személynek nem ad. A feslett életű, szerelmét iparszerüleg áruló anyától házasságon kivül született gyermek eltartására és neveltetésében kell azután, hogy a társadalom segítségére menjen az anyának, a mennyire a gyermek érdeke ezt megkívánja. Az ilyen gyermekek felé kell a társadalomnak segítő, gyámolító, védő kezét kinyújtania. Mert a társadalom mai berendezkedésében amennyiben tűri, elismeri, szabályozza az iparszerü kéjelgést, annyiban lehetővé is teszi azt s a következményekért is méltán hárítható rá a felelősség annál is inkább, mert anyagi előnyöket is huz a prostitutioból. Az anya feslett életének a gyermektartási jogát kizáró hatályú kifogásként való elismerése az ellenmérge annak, hogy a többes felelősség elvének alkalmazásával az anya erkölcstelen üzérkedése vele ne járjon, míg az egyetemleges felelősség elve üdvös ellenszer a pajtáskodásból történhető összejátszás ellen. VII. Összefoglalom most már tételeimet. 1. A törvénykönyv apasági keresetet nem ismer, a házasságon kivül született gyermeknek apja nincs. 2. A házasságon kivül született gyermeknek, kivéve azt, akinek anyja a gyermek fogamzási idejében feslett, erkölcstelen életet élt (a kéjelgést iparszerüleg űzte), eltartás (ellátás és neveltetés) követelésére irányuló jogot ad. 3. E jog megilleti őt mindazokkal szemben, akikről í vélelem utján megállapítható, hogy nemzették, helyesebben nemzhették. 4. Nemzhették pedig azok, akikről bebizonyítható, hogy a j a 103. §-ban megszabott fogamzási időszakban anyjával közösültek. Az anyának feslett életmódja a fogamzási időszakban a I közösülők mindegyikével szemben kizárja a vélelmet. 5. A tartás iránt támasztható igénynek alapja az a törvényi kötelem, melynek ténybeli okai a fogamzási időszakban végbej ment közösülés a gyermek anyjával és a gyermek születése, i élétben léte. Jogosított a házasságon kivül született gyermek, kötelezett j a fogamzási időszakban az anyát elháló. Többes elhálás az egységes szolgáltatásnál fogva egyetemlegességet eredményez; a | több közösülő az egymás közötti viszonyban < gyenlő arányban | felelős az eltartásért visszkereseti joggal és kötelezettséggel. 6. A kereset a gyermek jogán többes elhálás esetében i több személv. valamennyi elháló ellen is indítható. (1911. évi 1. t.-c. 77—78. §S.) 7. A tartási keresettel megtámadott perbe hívhatja azt. - akiről bizonyítani tudja, hogy rajta kivül szintén közösült az I anyával a fogamzási időszakban. (1911. I. t.-c. 89. §.) A perbehivott elmarasztalható természetesen csak az esetben lesz, ha a gyermek képviselője a keresetet ellene is kiterjeszti és a közösülés bebizonyul. Különben csak visszkeresettel lesz megtámadható. A visszkeresetnek perbehivás nélkül is helye van. 8. Az eceptio plurium concubentiumot, mint a tartási • igényt kizáró kifogást a törvény nem ismeri, az csak a tartási ; kötelezettség megosztása szempontjából érvényesíthető a mondott módon. 9. A tartási igényt kizáró kifogás csak az anyának a gyermek fogamzási időszakában folytatott feslett életmódja. 10. Az apaság elismerése, egynek a tartásban elmarasztaltatása neai zárja ki a keresetet más ellen, az utólagos elismerés j nem szünteti meg a megállapított tartást: ezeknek csak a köteI lezettek egymásközti viszonyára van kihatása. IX. Végezetül még egy megjegyzést kívánok tenni, igazá. ban kettőt, de a második inkább óhajtás. lígyik az, hogy nem minden kérdésre terjeszkedtem ki, ami a 1 felölelt tárgy keretében a tételes jog alapján talán felvethető volna. Ismeretes tantételeket ebben az előkelő társaságban nem i ismételhettem el. Célom csak az volt. hogy ahol és miben a mai gyakorlat nézőpontjától eltérek, arra mutassak rá s a hivatottakat megnyerjem egy uj és gondolatom szerint helyesebb iránynak. Az óhajtásom pedig az, hogy az igen tisztelt ügyvéd kar| társak, akik hivatásuknál fogva a gyakorlat irányára, a jogfejlődésre a kezdeményező lépéseket megteszik, ha felállított téte; leimet helyeseknek ismerik el, előforduló esetekben több elhálónak ; megperlése által s azoknak a tartásdíjban való egyetemleges marasztaltatását kérve, iparszerü kéjelgés esetében pedig a kifogás emelése által nyújtsanak módot és alkalmat a bíróságoknak a kérdésben állásfoglalásra s amit remélek — bíráink bölcseségében és igazságérzetében bizva — a helyesebb és főként igazságosabb gyakorlat kialakulhatására. X ReforiÉÉrdések az esküdtszék eljárásbon. Dr. Ráci Béla máramarosszigeti jogtanár könyve. (1912. 218.1. Szerző sajátja.) Irta: Dr. Harmat Emil besztercei ügyvéd. Csak néhány héttel ezelőtt jelent meg dr. Der/ró Miklós győri törvényszéki elnöknek Főtárgyalás az eskiidtbirósáq előtt cimü munkája és íme dr. Rácz Béla tollából ismét az esküdtszék kérdésével foglalkozó tanulmány hagyja el a sajtót. Csakhogy mig Degré munkája eminenter gyakorlati, amely az elmélet problémáit legfeljebb csak érinti, addig szerzőnk tanulmánya par excellence elméleti jellegű. így bizonyos tekintetben a két mű mintegy kölcsönösen arra van hivatva, hogy egymást kiegészítse. Bármily csábító lenne is a két munka összehasonlító bírálata, erről már csak ama viszonynál fogva is le kell mondanom, mely engem a szerzőkhöz, különösen Bácz Bélához füz. Szerző müve rövid bevezetés után tulajdonképen né gv kér-