Erdélyrészi jogi közlöny, 1913 (6. évfolyam, 3-52. szám)

1913 / 4. szám - Telekkönyvi helyesbités a gyakorlatban. (Folytatás)

16. oldal. Jogesetek Tára 4. szám mert enélkül alperesnek az ajánlat továbbítása körüli gondatlansága egymagában nem szolgálhat arra jogos alapul, hogy alperesektől felperes tűzkárának megtérítését igényelhesse, amely igénynek csakis az alperesek mulasztása és károsodás közötti oki és okozati összefüggés igazolásától függőleg volna jogos alapja. Ily összefüggés azonban nem forog fenn. A magánbiztosító társaságokra nézve ugyanis kényszer a biztosítási ajánlatok elfogadását illetőleg nem áll fenn. A II. r. alperestől függött volna tehát, hogy a biztosítási ajánlatot elfogadja, vagy visszautasítsa. Igaz ugyan, hogy biztosítási ügylet, az 1875 : XXXVII. t.-c. 468. §-a értelmében létrejöhet azzal is, hogy a biztosító a biztosítási ajánlatnak a vételétől számítandó 48 óra alatt való visszautasítását elmulasztja; és pedig akkor is, ha a visszautasításnak e határidőn belül meg nem történte a biztositónak egyszerű gondatlanságából eredt. Ámde arra a feltevésre, hogy II. r. alperes a beérkezés esetén az aiánlat visszautasítását ily gondatlan mulasztással, szándéka nélkül tényleg elmulasztotta volna, jogszerű alap nincs : s egyáltalán lehetetlen a múltra nézve vissza következtetni, hogy valaki, valamely be nem következett esemenynyel szemben, netalán érdeke ellen való multasztást követett volna el; ily feltevésekhez tehát jogi következményeket sem lehet fűzni. Ezeken felül kártérítési alap gyanánt, a szintén csak feltételezhető az az eshetőség jöhet szóba, hogy II. r. alperes felperesnek ajánlatát annak vétele esetén el is fogadta volna. Ámde idevonatkozólag az elsőbiróság Ítéletében tényként az volt megállapítva, hogy a II. r. alperes alkalmazottjának, D. S.-nak vallomásából következtetendőleg, a biztosító társaság a felperes ajánlotta biztosítást amúgy sem fogadta volna el. Ezt a tényállás a felebbezési bíróság kifejezetten átvettként meg nem állapitolta ugyan, sőt közömbösnek nyilvánította. Felperes azonban ebben az irányban való támadás helyeit felülvizsgálati kérelmében maga is arra hivatkozik, hogy I. r. alperes, D. S. vallomása szerint II. r. alperes részéről előzőleg arra volt utasítva, hogy további biztosítási ajánlatoknak átvételétől egyáltalán tartózkodjék. Ebből pedig nyilvánvalóan kitetszik, hogy felperes kárkövetelésének alapjául nem is kívánja már felhozni és bizonyítani azt, hogy beérkezés esetén biztosítási ajánlatának elfogadását legalább biztosan várhatta volna. Már pedig ellenkező esetre a fentiek szerint II r. alperesnek előzetes intézkedése értelmében különben is el nem fogadásra számító biztosító ajánlat beküldésének módja s a küldeménynek nyilvántartása tekintetében esetleg alperesek állított mulasztásának fenforgása egymagában nem ügydöntő, s a kereseti igénynek jogos alapot nem adhat, mert ilykép a tűzkárból, valamint a biztosítási összeg nélkülözéséből előállott hátrány alperesek terhéül állított gondatlansággal még okozati kapcsolatban sem áll. A fentkifejtetteknél fogva a felebbezési bíróság azáltal, hogy alperesek kötelezettségét meg nem állapította, anyagjogi szabályt nem sértett meg. Minthogy pedig a követelés mennyisége csupán a kereseti jogalapnak megállapítása esetén másodsorban igényel megállapítást, s minthogy felperesnek a kártérítési igény összegének megállapítását mellőző bírósági eljárás ellen emelt panasza ekként merőben súlytalan, sőt az 1893 : XVIII. t.-c. 105. §-át uraló jogelvvel ellentétes: a felülvizsgálati kérelem ezért egészben alaptalan és nem teljesíthető. — 1912. november 5. Alapítvány jogi ismérvei. Ma valaki Etég csak jövendőben lésesitendő egyházközség részére vagyontárgyat igér s kötelez : ez nem ajándékozásnak, h'.nem alapiIvány-rendeléxmek minősiiendö. AE ily alapítvány (célvagyon) jogi személy, mely a célvagyont illetőleg keresettel felléphet s amelynek javára a foiró jogokat a amely ellen kötelezettségeket is ítélhet. XIV. 1912. G. 406/2. szám. A marosvásárhelyi kir. Ítélőtábla mint polgári felülvizsgálati bíróság itélt. A kir. tábla alperesek felülvizsgálati kérelmének helyt nem ad és felpereseknek felülvizsgálati kérelme folytán a felebbezési bíróság ítéletét részben megváltoztatja, alpereseket arra kötelezi, hogy a g-i 1015. sz. tjkvben A+ 2. rendsz. 2786/1/1/1. hrsz. ingatlanból a becsatolt vázrajzon 27&0/1/1/1/1. hrszámmal jelölt 83 négyszölöl területű részre nézve, a szervezendő g-i orth. izraelita hitközség javára rendelt alapítvány részére 8 nap alatt az elidegenítési és terhelési tilalmat is magában foglaló tulajdonjog bekelezésére alkalmas okiratot adjanak ki, ellenesetben felpereseket feljogosítja, hogy a fent leirt korlátozással a tulajdonjognak javukra leendő bekebelezését ennek az ítéletnek az alapján közvetlenül a tkvi hatóságnál kérhessék. Indokok: Nem volt vitás a perben, hogy a g-i orth. izraelita hitközség szabályszerű szervezettel még nem bir és megalakítva nincs a miből folyóan helyes a felebbezési bíróságnak az a jogi álláspontja, hogy a nem szervezett hitközség jogi személynek nem tekinthető és mint ilyen jogszerzésre képességgel nem bírhat. A kir. Ítélőtábla azonban a kereset alapját képező okiratban f glalt ügyletet, az optkv. 6. és 914. §§. értelmében való értelmezés mellett az alsófoku bíróságoktól eltérően nem az optkv. 938. §-a szerinti ajándékozási szerződésnek, hanem a szervezendő g-i orth. izraelita hitközség javára rendelt alapítványt létesítő ügyletnek minősiti. Alapítványról uyyanis akkor van szó, midőn valaki bizonyos vagyont különben megengedett valamely közhasznú vvqij : jótékony, vagy alcir gazdaságiiig indokolt magáncélra engedte át azzal, hoyy az a vagyon mint, cétvaayon önálló léttel bírjon, vagyis midőn az alapító ügylet magában foglalja az alapítvány céljának megjelölését és az alapítványul szánt vagyon kirendelését, ami mellett azután közömbös, vájjon a célvagyon tervezett élvezője az alapítvány rendelésekor már létező jogalanv-e vagy sem ? A szóban forgó esetben a kir. itélőtápla álláspontja szerint az alapítványnak a jellemző ismérvei fennforognak-e ? Mert a kereset alapját képező okiratnak vitássá nem tett tartalmából kétségtelenül megállapítható, hogy alperesek, midőn az elidegenítési és terhelési tilalom kikötése mellett a pertárgyát képező ingatlanrészt a szervezendő orth. izraelita hitközség részére azzal a határozott céllal engedték át és adták birtokba, hogy azon vallási célokra szolgáló imaház, sakterlakás és rituális fürdő legyen épitendő, szándékuk csakis az volt, hogy a megalakítandó hitközség javára alapítványt létesítsenek. Minthogy pedig az állandó ujabb bírói gyakorlat szerint I alapítvány létesítéséhez törvényeink értelmében állami vagy kor| mányhatósági jóváhagyás nem szükséges s az államhatalom joga e részben arra terjed, hogy a törvénybe vagy állami jogos célokba ütköző alapítványok érvényesülését fellépésével meggátolja ; az alapítvány tehát rendszerint már az alapító ügylet által érvényes létet nyer és mint ilyen jogi személynek tekinj tendö, melynek jogképessége tulajdonjog szerzésére és perképességre is kiterjed, minthogy a törvénykezési gyakorlat szerint az alapítványt, képviseletének végleges rendezéséig, az alapítók, az alapítók által kirendelt kezelök s végesetben a közalapítványi kir. ügyigazgatóság képviselik, minthogy maguk az alapítványt rendelő alperesek a felperesekként fellépett egyéneket bizták meg a hitközség szervezéséig az alapítvány kezelésével és ruházták fel azzal u joggal, hogy a szervezendő g-i orth. izraelita i hitközség javára rendelt alapítvány részére az átengedett ingat' lan részre vonatkozólag a tulajdonjognak a telekkönyvbe való j bekebelezését esetleg peres uton is kieszközölhessék, felperesek kereseti joga ellen emelt alperesi kifogásnak törvényes alapja nincs és nincs törvényes akadálya annak, hogy a már megnet vezett alapítvány, mint jogi személy részére a tulajdonjogot a bíró megítélhesse és annak tkvi bekeblezését elrendelje. Ezek szerint a felebbezési bíróság felpereseket a tulajdon jog bekeblezésére alkalmas okirat kiadása iránti kereseti kérelmükkel anyagjogi szabály megsértésével utasította el. Mihez képest az alaposnak talált felperesi felülvizsgálati kérelem folytán a felebbezési bíróság ítélete a rendelkező resz értelmében részben meg volt változtatandó. Alpereseknek azt a felülvizsgálati támadását, mely szerint a felebbezési bíróság alpereseket az ingatlan tehermentesítésére jogszabály megsértésével kötelezte, a kir. ítélőtábla súlytalannak találta Mert habár kétségtelen, hogy az optkv. 928. §-ának a szavatosságra vonatkozó rendelkezése visszteher nélküli, ingyenes ügyleteknél alkalmazást nem nyerhet és habár az okiratban annak tartalma szerint alperesek az átengedett ingatlanrész tehermentesítéséért kifejezetten szavatosságot nem is vállaltak ; valamint tény az is, hogy az okirat kelte idejében az ingatlanon már terhek voltak, minthogy alperesek a tulajdonukat, képező ingatlannak csak kisebb, 83 négyszögöl területű részét engedték át és pedig az előrebocsátottak szerint közcélú alapítványul és az elidegenítési és terhelési tilalom kikötése mellett, mindezekből a szóló tényekből a kir. ítélőtábla is azt állapítja meg, hogy alperesek tehermentes ingatlant kívántak alapítványul rendelni. Ezekre vonatkozólag tehát a felebbezési bíróság ítélete a fent kifejtett indokok alapján megáll. — 1912. nov. 27.