Erdélyrészi jogi közlöny, 1913 (6. évfolyam, 3-52. szám)

1913 / 4. szám - Telekkönyvi helyesbités a gyakorlatban. (Folytatás)

4. szám. .fogesetek Tára 15. oldal. felperes azt már 15 évig birtokolta, II. rendű alperesnek is eladták, azonban ezzel az adásvevési szerződés megkötésekor közöltek, hogy megelőzőleg ugyanazt az ingatlant már felperes­nek is eladták, a III. rendű alperes rosszhiszeműségének a meg­állapítására, még a felülvizsgálati kérvényben is előterjesztett védekezés szemelőtt tartása mellett is alkalmas, mert az a körül­mény, hogy az első vevő 15 évi birtoklás után idegenbe távozott, semmiképen sem vezethet annak a következtetésére, hogy az illető a birtoklás tárgyát képezett ingatlanra megkötött adás­vevési szerződéstől elállott s nem vezethetne még akkor sem, ha vételárt semmit sem fizetett volna, mert ha a szorzödöfelek a megkötött szerződést hatályon kivül nem helyezik, aminek a feltevését maguk a I. és II. rendű alperesek kizárták akkor, amikor III, rendű alperessel a korábbi eladás tényét közölték, akkor nincs elfogadható ténybeli alap a szerződéstől való vissza­lépésnek következtetésére, mert ezt az optkv. 919. §-a egyenesen kizárja. S végül alaptalan a felülvizsgálati kérelem az 500 korona értékű beruházást illető alperesi követelésre nézve is, mert jól­lehet a felebbezési bíróságnak az a jogi álláspontja, hogy a pertárgya javítása az állítólagos trágyázás és müvelés által a perben közömbös, az optkv. 336 és 1307. §-ára tekintettel fenn nem tartható, mindazonáltal, abból a kétségtelen körülményből, hogy alperes a per során nemcsak, hogy az okozott haszon értékére nézve ingadozó előadásokat tett, hanem főként abból, hogv semmi ténybeli adatot nem nyújtott annak a következte­tésére, hogy az ingatlan megművelése valósággal olyan arányú volt, amelyből fe peresre világos és túlnyomó haszon hárulhatott, kétségtelen, hogy a felebbezési bíróság akkor, amikor a megjelölt iránvban a bizonyítási eljárást elmellözte, jogszabálysértést el nem követett. Az eként alaptalan felülvizsgálati kérelemnek helyet adni nem lehet. 1912. október 22. Szerződésmagyarázat. Az optkv. 911. §-a értelmében a szerződések magyaráza­tánál, a szerződésben használt szavaknak más értelem nem tnlajdonitható, mint a mi a szavaknak összefüggésben! sa­játos jelentéséből s a felek világos szándékából kitűnik. XII. 1912. G. 363/3. szám. A marosvásárhelyi kir. ítélőtábla, mint polgári felülvizsgálati bíróság itélt. A kir. Ítélőtábla felperes felülvizsgálati kérelmének helyt nem ad. Indokok: A felek között létrejött valódiság és tartalom tekintetében nem kifogásolt Írásbeli szerződés 3-ik bekezdése szerint, alperes „köteles havonta 20—20000 kor. az első dijkönyvecske táblá­zatai szerinti életbiztosítási tőkét produkálni". Ugyané szerződés utolsó előtti bekezdése szerint „a szol­gálati viszony alatt felperes tudta és beleegyezése nélkül, alpe­resnek sem más biztosttó intézetnek nem szabad semminemű biztosítást szereznie, sem pedig más foglalkozást akár díjazásért, akár díjazás nélkül folytatnia és ezen tilalom áthágása a szol­gálati viszony azonnali felmondására okul szolgál'. Nincs e szerződésben olyan értelmű rendelkezés, mely szerint felperes az alperest arra az esetre, ha felperes részére minden hónapban nem szerez 20000 kor. tőkeösszeg erejéig ter­jedő biztosítást, felmondás nélkül nyomban elbocsátható. Nem is tulajdonitható a szerződés erre vonatkozó szavai­nak olyan értelmezés, mintha alperes minden hónapban 20000 korona erejéig lett volna felperes részére biztosítási szerződése­ket kötni, sőt a vonatkozó szövegben használt „átlag" szó ki is zárja a felperes által vitatolt ilyen értelmezést. A törvény, az 1884. évi XVII. t.-c. 94. §. szerint sem volt alperes a szolgálatból azonnal elbocsátható, ha minden hónapban nem is kötött volna 20000 korona erejéig biztosítási ügyletet. Ezeknél fogva, e per eldöntése szempontjából sulytalannak találja a kir. ítélőtábla azt a kérdést, vájjon alperes alkalmaz­tatása ideje alatt milyen összegig terjedő biztosítási szerződé­seket kötött, s alaptalannak itéli felperesnek arra az állítólagos tényre fektetett felülvizsgálati panaszát, hogy alperes három hó­nap alatt erre vonatkozó szerződési kötelezettsége megszegésé­vel csak 8000 kor. biztosítási tőke erejéig kötött ügyleteket. Ha a felebbezési bírósági vonatkozó tényállásból megálla­pítható volna is, hogy alperes a szerződés utolsó előtti bekez­désében foglalt tilalmat megszegte, a felperes keresete még ez esetben is alaptalan. Mert a szerződésnek fentebb idézett és a felebbezési bíró­ság által az optkv. 914. §-ában foglalt szerződés magyarázati szabályoknak, megfelelően értelmezett szavai szerint, felperesnek a tilalom áthágása esetén is, nem az az mnali elbocsátáshoz, hanem csak felmondáshoz volt joga. Az optkv. 914. §-a értelmében ugyanis, a szerződések ma­gyarázatánál, a szerződésben használt szavaknak más értelem nem tulajdonitható, mint a mi a szavaknak összefüggésbeni sajá­tos jelentéséből s a felek világos szándékából kitűnik, már pedig a felmondás és az azonnali elbocsátás nyilván nem egy jelentő­ségű s nincsenek olyan tények megállapítva, sőt fel sem hozva, amelyekből azt lehetne következtetni, hogy a felek a szerződés­kötéskor a felmondás alatt az azonnali elbocsátást értették. Alaptalanul panaszolja ezeknél fogva felperes azt is, hogy a felebbezési bíróság a szerződés utolsóelőtti bekezdését hely­telenül értelmezte, s szemben azzal a meg sem támadott, az 1893 : XVIII. t.-c. 197. §-a értelmében tehát itt is irányadónak veendő tényállással, mely szerint felperes az alperesnek fel nem mondott, alaptalanul vitatja felperes, hogy a szerződés értelmé­ben alperest felmondás nélkül is jogosítva volt azonnal elbo­csátani s 1910. évi augusztus hó 1-én az alperes járandóságá­nak a kifizetését megtagadni. Nincs a felebbezési bíróság ítéletében olyan értelmű kije­lentés, mintha a szerződés utolsó előtti bekezdésében foglalt tilalom nem volt volna jogérvényesen kiköthető. Az emiatt emelt panasz tehát nyilván tárgytalan. 1912. október hó 29. Biztosítási ügylet perfektuálása. A biztosítási ajánlatnak a közvetítéssel megbízott ügynök­nél való megtétele az ajánlatnak a biztosító részéről kéz­hezvétele hiányában biztosítási ügyletet nem eredményezhet. XIII. 1912. G. 372/2. szám. A marosvásárhelyi királyi Ítélőtábla, mint felülvizsgálati I bíróság ítéli: A felülvizsgálati kérelemnek a kir. tábla helyt nem ad. Indokok: Felperes keresetét az alsófoku ítéletekből és felülvizsgálati kérelméből kitetszöleg kettős alapra fektette. Egyik, — amely nyilvánvalólag csupán a II. r. alperes biz­tosítótársasággal szemben érvényesíthető, — s létrejöttnek vita­I tott biztosítási ügylet, a másik pedig a kártérítési jogalap, mely I arra van alapítva, hogy felperes biztosítási ajánlatának I. r. al­j peres, mint ügynök általi II. r. alpereshez való továbbítása és továbbítás pontosságának s helyes módjának foganatosítása tekin­i tétében I. r. alperest terhelő nyilvántartási kötelezettség körül mind a két alperes részéről vétkes gondatlanság forog fenn, \ amennyiben I. r. alperes az ajánlatnak postai kézbesítését kel­lően biztositö ajánlott levél helyett épen II. r. alperes utasítása következtében, a biztosítási ajánlatot csupán egyszerű levélben I tette postára s igy ennek kézbesítése és az elküldése után a : válasznak kellő időben való sürgetése meg nem történt. Felperes érvelése szerint alpereseknek ebben nyilvánuló e gondatlansága vonla magával, hogy a II. r. alperes az ajánlat­! nak visszautasításának lehetőségétől elesett, tehát vagy az aján­I lat elfogadottnak s a biztosítási ügylet létrejöttnek tekintendő, vagy alperesek felelnek a szabályszerűen megtett biztosítási aján­latnak elfogadásától függöleg őt megillető kártérítésért, másszó­| val bekövetkezett tűzkárának megtérítéséért. Arra nézve, hogy a biztosítási ajánlatnak, a közvetítéssel megbízott ügynöknél, az I. r. alperesnél, megtétele az ajánlat­nak a biztosító, a II. r. alperes részéről kézhezvétele hiányában, biztosítási ügyletet nem eredményezhet, tehát, hogy biztosítási ügylet megkötésének, szerződésnek jogalapján felperesnek kere­seti igénye meg nem áll, a kir. Ítélőtábla a felebbezési bíróság­nak az elsőbiróságéval egyező s az 1875. XXXVII. t-c. 468. §-ára alapított jogi álláspontját a magáévá teszi. Biztosítási ügylet hiányában felperes elsőrendű alperesnél, mint ügynöknél történt biztosítási ajánlatra támaszkodva, kárté­rítési jogalapon csak akkor léphetne fel, ha egyúttal állította és kimutatta volna, hogy ajánlata kézhezjutásának alperesek terhére eső elmaradása volt az egyedüli oka annak, hogy II. r. alperes vele biztosítási ügyletet nem kötött, hogy II. r. alperes kézhez­vétel esetében a biztosítási ajánlatot feltétlenül elfogadta volna,

Next

/
Oldalképek
Tartalom