Erdélyrészi jogi közlöny, 1913 (6. évfolyam, 3-52. szám)

1913 / 44. szám - Az esküdtbiróság és a sajtótörvény reformja a kolozsvári ügyvédi kamara és az ügyvédszövetség választmányi ülésein

176. oldal. .Intésetek Iára 44. szám. A kifejtettek szerint tehát alperes az adott esetben az utánvét kifizetése előtt vizsgálni tartozott volna, hogy Sch. L., ki az elismervényt felperes helyett aláirta és aki az igazolványt fizetés végett bemutatta, oly meghatalmazottja-e felperesnek, ki az utóbbi nevének aláirásávat meg van bizva és felperes nevében pénz felvételére jogosult. Minthogy alperes e kötelezettségét elmulasztotta és minthogy a meg nem támadott és igy az 1893. évi XVIli. tc. 197. §-a értelmében irányadó tényállás szerint Sch. L. felperesnek alkalmazottja volt ugyan, de sem felperes nevének aláírására, sem pénz felvételére különös meghatalmazással nem birt, és alperes ennek dacára az utánvétet nevezettnek kifizette, ki azt jogtalanul eltulajdonítván, felperes az utánvétet meg nem kapta, a felperes bekövetkezett károsodása az alperes vétkes gondatlanságára vezethető vissza. E mellett közömbös az ügy eldöntésére, hogy telperes az utánvét befolytáról értesitette-e, vagy hogy az igazolvány Sch. L. miként jutott birtokába. Az anyagjogi szabályoknak megfelelően döntött tehát a felebbezési bíróság, midőn az alperes által Sch. L. kezéhez teljesített fizetést joghatályosnak nem tekintette és őt az összeg szerint nem vitás kereseti követelés megfizetésére kötelezte. Alperesnek felülvizsgálati panasza tehát minden irányban alaptalan. 1913. évi szeptember hó 2. Jogkérdés. Jogkérdés, hogy a fél elvállalt munkateljesítésére uéptelen-e ? CLXIII. 1913. G. 194/5. szám. A marosvásárhelyi kir. Ítélőtábla, mint polgári felülvizsgálati biróság itélt : A felülvizsgálati kérelemnek helyt nem ad. Indokok: Felperes felülvizsgálati kérelmének tartalma szerint a felülvizsgálat keretében egyedül eldöntendő jogkérdést az képez, hogy a kereseti követelés elbírálásánál a felebbezési biróság az 1884 : XVII. tc. 94. §-ának e) pontját helyesen alkalmazta-e vagy nem. Felperes felülvizsgálati kérelmében a felebbezési bíróságnak e jogkérdés alapjául szolgáló Ítéleti ténymegállapítását is megtámadja, egyrészt azért az alapon, mert a tényállás megállapításánál felperesnek a bizonyítás kiegészítése iránt előterjesztett azt a kérését, hogy a felperes szolgálatát megelőző évekre vonatkozó szesztermelési kimutatásokat is szerezze be, a felebbezési biróság mellőzte ; másrészt pedig azért, mert a felebbezési bíróságnak az a tényállása, hogy a szesztermelési százalék megállapítására alapul szolgáló 9 napi munkaered- | mény a felperes elbocsátását közvetlen megelőző időben volt, iratellenes, mivel ez a munkaeredmény jóval a felperes elbocsátása előtt állott be. A támadásoknak azonban semmi elfogadható alapjuk nincsen. Az 1893 : XVIII. tc. 197. §. értelmében e ponton bizonyítékul szolgáló tárgyalási iratokban ugyanis nyoma sincsen annak, hogy leiperes előbb jelezett bizonyitaskiegészités iránti kérelmét a felebbezési biróság előtt előterjesztette volna, ezt tehát most csupán a felülvizsgálati kérelemben a hivattkozolt §. értelmében sikerrel nem érvényesítheti. Ugyancsak a tárgyalási iratok cáfolják meg felperesnek a I felebbezcGi biros-ig ítéleti teívmegá'iipiíisanak tima<luut célzó második panaszát is. A felebbezési biróság ugyanis az iratok között fekvő kamutatás adatainak megfelelően állapította meg, hogy felperes 1912. évi május hó 21-től május 29-ig terjedő idő alatt termelte azt a szeszmennyiséget, amely a szakértői véleményben a termelési j százalék kiszámításának alapjául szolgált s miután felperes a szolgálatból való elbocsátás napjául maga is a felebbezési biróság által megállapított 1912. június 1-sö napját jelöli meg, a felebbezési bíróságnak az a további ténymegállapítása, hogy a felperes által elért 22'lu/„ munkaeredmény közvetlen az elbocsátás előtt volt, iratellenesnek épen nem mondható. A tényállás helyességet támadó felülvizsgálati panaszok sikertelenek lévén, a felebbezési biróság ítéleti tényállasa tehát az 1893 : XVIII. tc. 197. §. értelmében itt is irányadó marad s e tényállásra való tekintettel alapját veszti az anyagi jogszabálysértésre irányuló az a felülvizsgálati panasz is, hogy a felmondás nélkül való elbocsátásra alapul szolgáló ok az elbocsátás idejében már hatályát vesztette volna. Ami már most a felülvizsgálat körébe tartozó azt a jogkérdést illeti, hogy a megállapított tényekből a felebbezési bíróság helyesen vonta-e le azt a következtetést, hogy felperes az alperesnél elvállalt munka teljesítésére képtelennek bizonyult s hogy erre való tekintettel az 1894 : XVIf. tc. 94. §. e) pontjának esete fennforog-e, a kir. ítélőtábla a felebbezési bíróságnak erre vonatkozó jogi álláspontját és következtetését magáévá teszi, s e ponton utal a felebbezési biróság ítéletében kifejtett indokokra. — 1913. évi szeptember hó 16. Átalány. Az átalány összegű fizetést megállapító* szerződések természetéből következik a bizonyos időszakokban ellenszolgáltatások nélkül történt fizetés esetén, sem a fizető fél részéről történt ajándékozásról, sem a másik fél jogtalan gazdagodásáról nem lehet szó. CLXIV. 1913. G. 249/4. szám. A marosvásárhelyi kir. ítélőtábla, mint polg. felülvizsgálati biróság itélt : A felülvizsgálati kérelemnek helyt nem ad. Indokok: A felebbezési bíróságnak az elsőbiróság Ítéletéből elfogadott ténymegállapítása szerint F. J., a felperesi cég üzemvezetője alperest azzal a kérelmével, hogy a világításra vonatkozó átalányszerződést, szüntessék meg, a cég központi vezetőségéhez utasította, alperesnek a felülvizsgálati kérésben jogszabálysértésre való utalás nélkül felhozott s a tárgyalási iratok által sem igazolt az a. puszta állítása tehát, hogy nevezett üzemvezető alperesnek 1912. március 1-én tett azt a bejelentését, hogy ö a Vigadó ama helyiségeit, melyekre az átalányszerződés vonatkozott, nem használja, tudomásul vette, az 1893 : XVIli. tc. 197§. értelmében figyelembe egyáltalán nem jöhet s ennélfogva teljesen alap nélkül való az ezzel kapcsolatban felhozott anyagi jogszabálysértésre irányuló az a panasz is, hogy a felebbezési biróság nevezett tanú vallomásából nem vonta le azt a következtetést, hogy az átalányszerzödés peres felek között megszűnt. Meg nem támadott s az 1893 : XVIII. tc. 197. §. szerint tehát itt is irányadó tényként állapította meg a felebbezési biróság, hogy alperes a szerzőgés 5. pontja értelmében a villanyvilágításért egy évre megállapított átalányösszeg fizetésére arra az esetre is kötelezte magát, ha a világítást részben vagy egészben is megszüntetne. E szerződési megállapodásra való tekintettel tehát alaptalanul vitatja alperes, hogy a felebbezési biróság a szerződésnek anyagi jogszabálysértéssel történt magyarázata mellett kötelezte öt oly fizetésre, amelynek ellenében felperes semmit sem teljesített, mivel ez a szerződésnek előbb felhívott világos rendelkezéséből folyik s éppen erre való tekintettel és figyelemmel az átalányösszegü fizetést megállapító szerződések természetére is_ a bizonyos időszakokban ellenszolgáltatások nélkül történt fizetés esetén, sem a fizető fél részéről történt ajándékozásról, sem a másik fél jogtalan gazdagodásáról nem lehet szó. Alperes maga sem állítja, hogy a szerződés aláírásánál, illetve megkötésénél őt a felperes ejtette volna tévedésbe s a saját részéről történt tévedést illetően sem hozott fel tényállítást, hogy az miben állott, ily körülmények között tehát, figyelemmel az Oplkv. 876. §-ában foglalt jogszabályra, súlytalan az erre vonatkozó panasza is. A felebbezési biróság az 1893 : XVIII. tc. 64. §-nak megfelelően indokolta, hogy az alperes által kihallgatni kért N. D'. és J. O.-né tanuk kihallgatását miért mellőzte, emiatt tehát alperes jogszabálysértésről jogosan nem panaszkodhatik; azt a tényállítást pedig, hogy felperes az átalányszerzödés tárgyát képező helyiségek után J. O.-nétől óradíj szerinti fizetést kapott, a tárgyalási iratok tanúsítása szerint a felebbezési biróság előtt nem érvényesítette s igy az 1893 : XVIII. tc. 197. §. értelmében az most figyelembe nem vehető. A felebbezési bíróságnak az előadottak szerint sikertelenül támadott s itt is irányadó Ítéleti ténymegállapítása alapján az ítéleti döntés is az anyagi jogszabályoknak megfelelvén, a felülr vizsgálati kérelemnek helyt adni nem lehetett. 1913. évi szeptember hó 16.