Erdélyrészi jogi közlöny, 1913 (6. évfolyam, 3-52. szám)

1913 / 44. szám - Az esküdtbiróság és a sajtótörvény reformja a kolozsvári ügyvédi kamara és az ügyvédszövetség választmányi ülésein

44. szám. Jogesetek Tára 175. oldal. hogy a szabad kézből való eladás az alperesek rovására törvény szerint és az esetleg létezhető piaci árnak alapul vétele mellett történt és hogy alperesekkel szemben felpereseknek kártérítésre van-e igénye, megállapitni egyáltalán nem lehet s még azért sem. mert különben egyéb törvényes feltételek igazolása esetében is arról, hogy felperesnek az alma eladásánál vesztesége tényleg és mennyi volt, mindaddig szólni nem lehet, amig felperes nem bizonyítaná, hogy az eladásokból az ö kezéhez mennyi összeg folyt be. Ekép pedig sem az a körülmény, hogy felperesnek saját eskü alatti kihallgatását a megromlással szenvedett kárára, sem az, hogy G. Cy.-nek tanuképpi kihallgatását a felperes levelének tartalmára a felebbezési bíróság nem foganatosította, az ügy eldöntésére nézve befolyással nem birhat, s a felülvizsgálati kérelem alaptalan ós nem teljesíthető. 1913. évi szeptember hó 30. Perköltség. A felebbező alperesnek oly értelmű kérése, hogy a folytatólagos felebbezési tárgyalást ne tartsák mos: és a további eljárást szüntessék meg, mert felperessel időközben egyezségre lépett a fellebbezés visszavonásával egyértelműnek Teendő. CLX. 1913. H. 12/3. szám. A marosvásárhelyi királyi Ítélőtábla, mint polgári felülvizsgálati bíróság végzett: A kir. Ítélőtábla a felebbezési bíróság vézésének, a felebbezési eljárásban felmerült felperesi költség viselése kérdésében nem rendelkező és felfolyamodással egyedül megtámadott részét olybá tekintvén, mintha a felebbezési bíróság a felebbezési eljárás költségét a peres felek között megszüntette volna, ezt a rendelkezést megváltoztatja, s végrehajtás terhével kötelezi alperest, hogy felperesnek, a már megállapított felebbezési eljárási költséget és a felfolyamodásért ügyvédi munkadíj és kiadás cimén, a dr. N. B. ügyvédet fele irányában is megillető felfolyamodási költséget megfizesse. Indokok: Az első fokú bíróság ítéletével szemben felebbezéssel élő alperes, a felebbezési tárgyalás megtartása után 1913. D 244/3. szám alatt oly értelmű kérést terjesztett elő, hogy a folytatólagos felebbezési tárgyalást ne tartsák meg és a további eljárást szüntessék mag, mert felperessel időközben egyezségre lépett. A felebbezési bíróság ezt a kérelmet a felebbezés visszavonásával egyértelműnek, helyesen vette, ebből folyóan a felebbezés hatályát végzésileg megszűntnek nyilváníthatta, de ezzel kapcsolatosan az 1893: XVIII. t. c. 150. §-a értelmében a felebbezési eljárás költségének viselése kérdésében is kellett volna határoznia. Az első bíróilag elmarasztalt alperes felebbezését visszavonván, a fölhívott törvényhely értelmében, az egy izben tartott felebbezési tárgyalás és a sikerre vezető felfolyamodás költsége megfizetésében, felperes javára elmarasztalandó volt. 1919. évi szeptember hó 23. Elévülés. Ha felperesek az alperes helyett fizetett kamatok megtérítését igénylik, a visszakövetelés!, illetőleg megtéritési igény a három évi elévülési idő alá nem esik. CLXI. 1913. G. 265/3. sz. A marosvásárhelyi királyi ítélőtábla mint polgári felülvizs gálati bíróság itélt : A kir. ítélőtábla a felülvizsgálati kérelemnek helyt nem ad. Indokok: Az alperesnek a tényállás helytelen megállapítása miatt intézett felülvizsgálati támadásai megállható alappal nem birnak. A felebbezési bíróság az ügydöntő tényállást az összes peradatoknak és bizonyítékoknak az 1893. XVIII. t.-c. 64. §. értelmében történt tüzetes, iratszerü és okszerű mérlegelése utján állapította meg és amidőn alperes ugyanezeket az adatokat a saját érdekeltségénél fogva az ellenkező irányban kívánja mérlegelni, lényegében súlytalanul támad, mert á mérlegelési eredmény bevezetése a ténymegállapitó bíróság jogosultsága, a mellyel szabadon él. A mérlegelés eredménye az 1893. XVIII. 185., 190. és 197. §§-ai értelmében csakis valamely jogszabálysértés kimutatása esetén volna felülbírálható. Ebben az irányban alperes csakis arra utal, hogy az ő perbeli álláspontját támogató adatok bizonyító erejének kiegészítéséül vallomására néze esküre lett volna bocsátandó. Nincs azonban oly jogszabály, amely szerint a ténymegállapitó bíróságnak a tényállást a félnek esküvel megerősített vallomása nyomán kellene kiderítenie; a jelen esetben is a felebbezési bíróság a többi bizonyítékok és peradatok mérlegeléséből vonta le ténybeli meggyőződését, tehát az 1893. XVIII. t.-c. 95. és 96. § aiban irt eljárási szabályok alkalmazására szükség sem volt, ezek megsértéséről szó sem lehet. Az ekként siker nélkül megtámadott tényállás szerint a szóban forgó 600 K alperesi tartozás után felperesek kamatot fizettek, felperesek alperes irányában nem mondottak le arról, hogy kölcsönkövetelésük járulékát tőle ne követelhessék és az alperes részéről eszközölt résztörlesztéseknél a fizetések nem kifejezetten a kamatmentes tőkére vonatkoztatva voltak. Ezekre alapítottan a felebbezési bíróság anyagjogi döntése, az optkv. 1358. és 1416. §§-ai alapján helyes. Alperesnek a három évi kamat elévülésre fektetett anyagjogi támadása alaptalan, mert a kereseti jogalap az alperes helyett felperesek részéről eszközölt fizetések megtérítése, ez a visszakövctelési. illetőleg megtéritési igény a három évi elévülési idő alá nem esik. A felebbezési biróság a kereseti kérelmen nem terjeszkedett tul, amidőn az egyébként meg nem támadott elszámolás szerint az 507 kor. 91 fillér tőkemaradvány után a kereset beadásától számította az 5 százalékos késedelmi kamatot, sőt a kereseti kérelemnél kevesebbet itélt felperesek részére. 1913. október hó 1. Yasuli üzletszabályzat. Az érvényben volt vasnti üzletszabályzat 63. g-ának 4. pontja esetében a vasnt vizsgálni köteles volt, hogy a meghatalmazás! viszony tényleg fennforog-e, vagyis, hogy az, aki a feladó helyett az aláírást eszközölte, ngy erre, mint az ntánvét felvételére a feladónak jogosnlt meghatalmazottja-e ? CLXII. Sz. 1913. G. 243. Polg. A marosvásárhelyi királyi Ítélőtábla, mint polgári felülvizsgálati biróság itélt : A felülvizsgálati kérelemnek helyt nem ad. Indokok: A perben szóban forgó szállítás idejében érvényben volt vasúti üzletszabályzat 62. §-ának 4. pontja értelmében a vasút az utánvét befizetése és a feladónak erről történt értesítése után köteles az utánvét összegét a feladónak kifizetni. Az iratokhoz C alatt csatolt utánvételi igazolványra vezetett „Figyelmeztetés" első bekezdése szintén akként rendelkezik, hogy az utánvét a feladó aláírásával nyugtázott igazolvány visszaadása ellenében fizethető ki, és pótlólag még hozzáteszi, hogy cégbélyegzőnek reányomása aláírás nélkül elégtelen. Igaz ugyan, hogy a most említett „figyelmeztetés" második bekezdése értelmében a vasút nem köteles a feladó személyének azonosságát, illetve, aláírásának valódiságát megállapítani, hanem a feladó névaláírásával ellátott igazolvány bemutatóját az utánvét felvételére jogosítottnak tekintheti, és így a feladónak bár hamis, vagy hamisított aláírását feltüntető elismervény ellenében joghatályosan és felelősség nélkül teljesíthet fizetést, mert ily esetben a feladó kárára szolgál, hogy az igazolvány kellő örizetének elmulasztása által alkalmat nyújtott arra, hogy az arra nem jogosult egyén birtokába kerülve, utóbbi azt jogellenesen felhasználhatta, kétségtelen azonban az előrebocsátottakból, hogy elengedhetetlen kelléket képez, hogy az elismervény a feladó név aláírását tüntesse fel és oly esetben, midőn a feladó helyett, vagy meghatalmazásából történt névaláírást feltüntető aláírásról van szó, a vasút már vizsgálni köteles, hogy a meghatalmazási viszony tényleg fennforog-e, vagyis, hogy az, aki a feladó helyett az aláírást eszközölte, ugy erre, mint az utánvét felvételére a feladónak jogosult meghatalmazottja-e ? A fennforgó esetben a nem vitás és az 1893. évi XVIII. te. 197. §-a értelmében irányadó tényállás szerint alperes a kereseti utánvét összeget oly igazolvány bemutatása ellenében fizette ki Sch. L. nevü egyénnek, melyre vezetett elismervény nem az utánvét felvételére jogosult felperesnek névaláírását I tünteti fel, hanem .,C. F. h: Sch." aláírással van ellátva.