Erdélyrészi jogi közlöny, 1913 (6. évfolyam, 3-52. szám)

1913 / 4. szám - Telekkönyvi helyesbités a gyakorlatban. (Folytatás)

oldal. Jogesetek Tára 4. szarn Az optkv. 1823—25. §§-aihoz. Szándékos cselekményből eredő kártérítési kötelezettségnél az optkv. 1333. 1334. 1335. §. értelmében a sértők teljes elégtétellel tartoznak. 13. 1912. G. 326/7. szám. A kolozsvári kir. ítélőtábla mint polgári felülvizsgálat! bíróság ítélt : A kir. ítélőtábla alpereseket felülvizsgálati kérésükkel elutasítja. Indokok: A felebbezési bíróság Ítéletét a S. E. 185. §. a) és c) pontjai alperesek támadták meg felülvizsgálati kéréssel. í. Felperes a keresetben egyebek között 400 korona fájdalomdíj és az összes költségek megfizetésére kérte alpereseket elmarasztalni. Az első bíróság 100 korona fájdalomdíjat állapított meg és a perköltségeket kölcsönösen megszüntette. Alpereseknek e kérdésre vonatkozó panaszuk az, hogy a felebbezési bíróság jogszabálysértéssel emelte fel a fájdalomdíj összegét 140 koronára és marasztalta el alpereseket per és felebbezési költségekben, mert hisz felperes az első bíróság Ítéletének ezen része ellen felebbezéssel nem élt. Ez a panasz, valamint ezzel kapcsolatban az is, hogy alpereseket egvetemlegesen marasztalta, azért alaptalan, mert tekintettel a S. E. 142. 148. 149. 152. és 164. §-ok rendelkezésére s miután a felebbezési tárgyalás csak folytatása az első bírósági eljárásnak, kétségtelen, hogy a 148. §. korlátain belül a felebbezési biróság előtt nem az az irányadó, ami az Írásbeli felebbezési kérelemben foglaltatik, hanem az, amit jelen esetben felperes, mint felebbezö tél, a felebbezési tárgyaláson szóbelileg előad, e tekintetben pedig e helyen is irányadó az, hogy a felebbezési tárgyalási jegyzőkönyv tanúsítása szerint (D. 249/4. 912.) és a felebbezési biróság ítéleti, tehát közokiratilag történt megállapítása szerint, melyekre vonatkozólag e tekintetben alperesek iratellenességet nem is panaszolnak, felperes a felebbezési tárgyaláson alpereseket 4Ó0 korona fájdalomdíjban és az összes per- és felebbezési költségek megfizetéséhen kérte elma- i rasztalni; továbbá, mert a nagyszebeni kir. törvényszék, mint büntető bíróságnak az iratok között levő 1218/912. bsz. jogerős Ítélete tartalmilag nem cáfolja meg a felebbezési bíróságnak az alperesi egyetemleges marasztalás alapjául szolgáló ama megállapítását, mely szerint felperesnek séi üléseit alperesek együttesen okozták, minélfogva alpereseknek egyetemleges marasztalása anyagi jogot nem sért. (Optkv. 1302. §.) II. Felperes testi sértését alpereseknek bűnügyi uton is megtorolt szándékos, tehát rosszhiszemű bántalmazásai idézvén elő, az a panasz sem alapos, hogy a felebbezési biróság jogszabálysértéssel állapította meg a 14 napi munkaképtelenség miatt napi 1 korona 60 fillérrel számított 22 korona 40 fillér kártérítési összeget, mert alperes szerint ez összeg megállapításánál figyelembe veendő lett volna egyfelől az, hogy felperes ácsmunkás, már pedig nyilvánvaló, januárban falusi ácsnak nincsen munkája, másfelöl, mert a 14 napból 5 ünnepre esett, akkor pedig az egész falu népe, tehát felperes sem dolgozott. Ez a panasz azért nem alapos, mert ilyen szándékos cselekményből eredő kártérítési kötelezettségnél az optkv. 1323. 1324. 1325. §. értelmében a sértők teljes elégtétellel tartoznak, az a körülmény pedig, hogy a felebbezési biróság ezt az összeget 22 korona 40 fillérben állapította meg, mint mennyiségi kérdés, saját mérlegelési körébe eső felülvizsgálat tárgyát nem is képező ténykérdés, amelyet tehát felülvizsgáihatóvá nem tesz azon körülmény, hogy a felebbezési biróság az összegszerűség kihozásánál indokul azt vette, hogy felperes ténylegeges kárát és elmaradt nyereségét a 14 napon át átlag 1 korona 60 fillérben állapította meg. II. Ez okból és ezzel kapcsolatban az a panasz sem alapos, hogy alperesek sebkötés dijában 7 korona 20 fillért azért nem kötelesek fizetni, mert F. János tanú azt vallotta, hogy ő azt a 18 koronát, melyet felperes neki a sebkötésért kifizetett, felperesnek visszafizeti és mert kijelentette, hogy ö ezért az eljárásért semmit sem kér. Ily tényállást a felebbezési biróság nem is állapított meg, ha tehát e helyen figyelembe is volna vehető F. János tanúnak az a vallomása, hogy ő azt a 18 koronát, melyet a sebkötésért az alperesi felülvizsgálati kérelemben tett kijelentés szerint felperes már kifizetett, vissza fogja adni, alpereseknek erre irányuló teljes elégtételadási kártérítési kötelezettsége ettől független és lejárt és igy marasztalásuk jogszerű, mert azon nem vitás megállapításon alapszik, hogy felperesnek sebeit mintegy 18-szor kellett bekötni és egy-egy bekötés költsége 40 fillér. IV. Végül azt is jogszabálysértésül panaszolják alperesek, hogy a felebbezési biróság a marasztalás összegének meghatározásánál nem vette figyelembe azt, hogy abból a 81 korona 60 fillér költségből, melyben alperesek a büntető biróság ítéletében felperes irányában elmarasztalva lettek, legalább is 41 kor. 60 fillér a jelen kereset tárgyát képező követelésre esik. Ez a panasz azért nem alapos, mert a felebbezési biróság a bűnügyi iratok alapján, tehát móltatási és mérlegelési jogkörében indokolva azt állapította meg, hogy a büntető eljárásban felperes részére megállapított 81 korona 60 fillérrel csakis a büntető eljárásban felperesnek okozott eljárási költségek lettek fedezve, ellenben a felperes által jelen per utján követelt tételek ezen 81 korona 60 fillérrel még részben sem nyertek fedezetet. Alperesek e tekintetben kifejezett iratellenességet nem panaszolnak, csak ezzel ellenkező véleményt nyilvánítanak, következőleg a S. E. 64. §. rendelkezéseinek betartásával megállapított tény állás a S E. 197. §. értelmében e helyen is irányadó, e szerint pedig a felebbezési bíróságnak jogi megállapítása nyilvánvalóan anyagi jogszabályt sem sért. Minthogy pedig már a fentiek szerint helyes a felebbezési bíróságnak az a jogi megállapítása, hogy az alpereseket egyetemlegesen marasztalta el, ebből jogilag szükségkép következik, hogy merőben alaptalan az arra alapított panasz is, hogy tehát I. II. és IV. rendű alperesekkel szemben a kereset egészében nem lett elutasítva. 912. nov. 13. Jogesetek a marosvásárhelyi kir. ítélőtábla gyakorlatából. Rovatvezető : Horváth Dezső kir. Ítélőtáblai tanácsjegi/:?''. Optkv. 919. §-ához. Az a körülmény, hogy az első vevő 15 éri birtoklás után idegenbe távozott, semmiképen sem vezethet annak a következtetésére, hogy az illető a birtoklás tárgyát képezett ingatlanra megkötött adásvevési szerződéstől elállott s nem vezethetne még akkor sem, ha vételárt semmit sem fizetett volna, mert ha a szerződőfelek a megkötött szerződést szándékosan hatályon kivül nem helyezik, akkor nincs elfogadható ténybeli alap a szerződéstől való visszalépésnek következtetésére, mert ezt az optkv. 919. §-a egyenesen kizárja. XI. 1912. G. 356/3. szám. A marosvásárhelyi királyi ítélőtábla, mint felülvizsgálati biróság itélt : A kir. Ítélőtábla a felülvizsgálati kérelemnek helyt nem ad. Indokok : K. H. harmadrendű alperes felülvizsgálati kérelme az 1893 : XVIII. t.-c. 185. § a) és c) pontjainak felhívása mellett főként alperes rosszhiszeműségének a helytelen megállapítására, ezzel kapcsolatban a btzonyitékok helytelen mérlegelésére s végül arra van alapítva, hogy a felebbezési biróság helytelenül tekintette közömbösnek azt az alperesi védekezést, hogy a peres ingatlanon 500 korona értékű beruházást eszközölt, amelynek értéke az ő javára megítélendő. A bizonyítékok mérlegelésének eredménye az 1893 : XVIII. t.-c. 64. § a szerint, ha a biróság indokolási kötelezettségének a felhívott szakasz értelmében eleget tett, a bizonyítás anyagát méltatta s e közben az okszerű gondolkozás törvényeit nem sértette s iratellenes adatokra nem támaszkodott, a felülvizsgálat körén kivül esik. A felülvizsgálati kérelem ilyen, a felhívott 64. §-ba ütköző jogszabálysértésre rá nem mutatott é - olyant a kir. Ítélőtábla hivatalból sem észlelt. Következésképen a felülvizsgálati kérelem a megjelölt ponton alaptalan. Azonban alaptalan ez a rosszhiszeműség megállapítását illetőleg emelt panasz tekintetében is. A felü vizsgálati eljárásban az 1893 : XVIII. t.-cz. 197. §-a szerint a felebbezési biróság Ítéletében megállapított tényállás lévén irányadó, az a megállapított tényállás, hogy I. és II. rendű alperesek a peres ingatlant előbb felperesnek s később, miután