Erdélyrészi jogi közlöny, 1913 (6. évfolyam, 3-52. szám)

1913 / 4. szám - Telekkönyvi helyesbités a gyakorlatban. (Folytatás)

JOGESETEK TÁRA A KOLOZSVÁRI ÉS MAROSVÁSÁRHELYI KIR. ÍTÉLŐTÁBLÁK ELVI JELENTŐSÉGŰ HATÁROZATAI Melléklet az Erdélyrészi Jogi Közlöny 4. számához. Kolozsvár, 1913. január 26. Jogesetek a kolozsvári kir. ítélőtábla gyakorlatából. BovatrezetŐ: Dr. Költő Gábor. kir. törvsz. biró. A cégjog köréből. A kereskedelmi törvény l'i-ik szakasza rendelkezést nem tartalm.iz a részben, hogy a veit tulajdonos, illetve jogutódai beleegyezése a cég használatába miként bizonyítandó, az alakszerűséghez nem kötött beleegyezés érvényessége tekintetében tehát a magánjogi rendelkezések az irányadók. 11. A kolozsvári kir. Ítélőtábla itélt : A kir. Ítélőtábla az elsöbiróság Ítéletét az abban felhozott indokokból és még azért is helybenhagyja, mert a kereskedelmi törvény 12. §-ának rei.delkezése szerint egy már létező kereskedelmi üzletnek szerződés vagy örökösödés utjáni megszerzése esetében, a megszerző fél az üzletet az addigi cég alatt, az utódlást kifejező toldással vagy anélkül csak a volt tulajdonos vagy a jogutódainak a beleegyezésével folytathatja, eldöntendő kérdést e perben tehát az képez, hogy alperes egyrészt megszerezte-e a kolozsvári kir. tszék cégkönyveiben az egyéni cégek között a 2891/1881. számú végzéssel bejegyzett „T. F.-né" németül „J. T." cégű kereskedelmi üzletet és hogy jogot nyert-e a néhai T. F.-né örököseitől ezek beleegyezésével arra, hogy az üzletet az eddigi cég alatt folytathassa. A kereskedelmi törvény fentebb hivatkozott §-a rendelkezést nem tartalmaz a részben, hogy a volt tulajdonos, illetve jogutódai beleegyezése a cég használatába miként bizonyítandó, az alakszerűséghez nem kötött beleegyezés érvényessége tekintetében tehát a magánjogi rendelkezések az irányadók. Miután pedig a beszerzett árvaszéki és cégiratokból, különözen az azok között elfekvő s Kolozsvár árvaszéke által 1895. évi december hó 15 én felvett jegyzőkönyv és az ennek elintézéséül 1895. évi december hó 21-én 5343/1895. árv. sz. a. hozott végzés azon tartamából, hogy a néhai özv. T. F.-né összes örökösei, tehát felperes is, gyámja kvoviselctében beleegyeztek abba, hogy a kérdéses özv. T. F.-né tulajdonát képezett, Sétatér-utca 12. szám alatt fekvő házban levő zongoraraktár üzlete a N. Ü. gyám által 4604/1895. szám alatt beadott kérés módozatai szerint folytattassék és miután a hivatkozott kérés tartalma szerint az egész üzlet a cselekvő és szenvedő vagyonnal együtt T. J. birtokába adandó át, aki ezek ellenében a testvérei és örököstársai részére az ott részletezett ellenszolgáltatásokat tartozik teljesíteni és miután Kolozsvár szab. kir. város árvaszéke a kiskorúak, tehát az akkor szintén kiskorú felperes nevében is jóváhagyta, miután a zongora eladási, bérbeadási, hangolás és javítás iránti üzlet T. J. alperes tulajdonába adassék át azzal, hogy az átvett zongoraüzletet el nem idegenítheti, amíg kiskorú testvéreivel szemben fennálló kötelezettsége meg nem szűnik, az iratok között elfekvő és G. I. dr. kir. közjegyző által 1895. évi december hó 31-én 50/1895. ügyszám alatt felvett közjegyzői okirat azon tartalmára is tekintettel, hogy T. J. a kérdéses üzlet további folytatására kötelezettséget vállalt azzal, hogy azt mindaddig el nem idegeníti, amig testvéreivel szemben elvállalt kötelezettségeinek eleget nem tett: a kir. Ítélőtábla nemcsak azt látja bizonyítottnak, hogy alperes a kérdéses üzletet tulajdonul megszerezte, hanem azt is, hogy az üzletnek az addigi cég alatti folytatásához is az összes érdekelt örökösöktől beleegyezést nyert. Nem tartalmazzák a fentebb hivatkozott okiratok ugyan szószerint azt, hogy a néhai özv. T. F.-né jogutódai, örökösei, az addigi cég használatába kifejezetten beleegyeznek, azzal a fényükkel azonban, hogy az üzletet alperesnek eladták és jogot adtak ahhoz, hogy az üzletet folytathassa, de sőt kikötötték, hogy azt kötelezettségének teljesítéséig el sem idegenítheti, kétségtelenül beleegyezett abba, hogy az üzlet az eddigi cég alatt nyerjen folytatást. Az ekként kifejezésre juttatott beleegyezés pedig, mint szerződésen alapuló, kétségtelenül joghatályos, annál is inkább, mert a szerződő felek azzal, hogy az üzlet átruházásakor alperest a céghasználatától kifejezetten el nem tiltották vagy ehhez való jogukat későbbi időre fenn nem tartották, de sőt a beszerzett korábbi cégnek törlését sem kérték, alperes jogát elismerték. E részben sulylyal nem bir, hogy felperes az üzlet átruházásakor kiskorú volt, mert nevében gyámja jogszerűen ténykedett s e ténykedést az illetékes árvaszék is jóváhagyta s a szerződés érvénye meg sem lett támadva. Az a körülmény pedig, hogy alperes cégtulajdonosi minőségét csak 1908. évben tüntettette cégkönyvben ki s hogy erről felperes külön értesítést nem nyert, sulylyal a fentiek után annál kevésbbé bir, mert ha az üzletet az eladáskor addigi cég alatt folytatni jogosult volt, e jogával bármikor élhet. Sz. 369/V. A m. kir. Curia: A másodbiróság ítéletét indokolása alapján helybenhagyja. 1912. december 18. A tkvi rtás 148. §-hoz. A telekkönyvi rendtartás 148. §-án alapnló kitörlési pernél, a telekkönyvi rendtartás lfi§. §-a értelmében nem az a döntő, hogy a kérdéses ingatlanon felperesek anyagi jogilag aiperesek előtt szereztek-e már tulajdonjogot vagy sem, hanem egyedül döntő az, hogy vájjon a mostani telekkönyvi jogállás sérti a felpereseknek a telekjegyzőkönyvben alakilag megszerzett telekkönyvi jogait vagy sem ? 12. 1912. G. 293/6. szám. A kolozsvári kir. Ítélőtábla mint polgári felülvizsgálati bíróság itélt : A kir. ítélőtábla felpereseket felülvizsgálati kérelmével elutasítja. Indokok: Felpereseknek felülvizsgálati kérésükben panaszuk első sorban az, hogy a kereset kereseti jog hiányából nem lett volna elutasítható. A panasz nem alapos. Ugyanis a kereset telekkönyvi bejegyzésnek eredeti érvénytelensége miatti kitörlésére irányul. Az ily a telekkönyvi rendtartás Í48. §-án alapuló kitörlési pernél, a telekkönyvi rendtartás 148. §-a értelmében, amint ezek a m. kir. Curia 11. sz. teljes ülési döntvényében kifejtve van, nem az a döntő, hogy a kérdéses ingatlanon felperesek anyagi jogilag alperesek előtt szereztek-e már tulajdonjogot vagy sem, hanem egyedül döntő az, hogy vájjon a mostani telekkönyvi jogáliás sérti-e felpereseknek a telekjegyzökönyvben alakilag megszerzett telekkönyvi jogait vagy sem? mert a 148. §-ban emiitett jog alatt csakis a nyilvánkönyvi jogot lehet és kell is érteni, már csak annálfogva is, mert e telekkönyvi rendelet általában csakis ily jogokról intézkedik és ehhez képest a kitörlési per céljául nem az anyagi jogállapot, hanem az előbbi nyilvánkönyvi állapot helyreállítását jelöli meg. Felperesek azonban alakilag sohasem voltak alperesek előtt (de azután sem) telekkönyvileg bejegyzett tulajdonosok, nem sértett azért meg a felebbezési bíróság ítélete jogszabályt, midőn ez alapon felpereseket keresetükkel a kereseti jog hiányában elutasította. Ezáltal a többi panaszok felülvizsgálata önmagától tárgytalanná vált. — 1912. november hó 13.