Erdélyrészi jogi közlöny, 1913 (6. évfolyam, 3-52. szám)

1913 / 43. szám - A nemzetközi béke eszméje, tekintettel az eddigi pozitiv alkotásokra. Folytatás

406. oldal. Rrdélyrészi Jogi Köy.ia.iy 43. szám. „A közvégrendeleti irat nyelve tehát mindig a végrendelkező által értett nyelv lesz." Távol áll tőlünk, hogy a kérdést nemzetiségi szempontból tárgyaljuk. A jog kozmopolita és nincsenek nemzetiségi allűrjei, de mégis ki kell jelentenünk, hogy ez a magyar nyelv tekintetében visszaesőt jelent és gyakorlati tekintetben sem vihető keresztül, mert a hazánkban élő nemzetiségeknek még nincsen kiforrott jogirodalmi nyelve — és alig van az országban kir. közjegyző, aki a vidékén élő nemzetiség nyelvén jogi kifejezésekben kifogástalan okiratot képes szerkeszteni, lévén a hazánkban élő nemzetiségek nyelve nálunk még stagnáló állapotban. A román alsóbb néposztály egy román nyelvű irodalmilag tökéletes végrendeletet ép ugy nem tud megérteni, mintha magyarul olvasnánk fel. Ezen indokokból is, de meg az iró által felhozott egyéb indokokból is teljesen osztjuk az Írónak azon véleményét, hogy a magyar nyelvet nem értő féllel is vétethessék fel végrendelet magyar nyelven és biztositékként elég azt követelnünk, hogy az ily végrendelkező végrendeletének felvételénél alkalmazandó irni és olvasni tudó két tanú közül legalább az egyik az okirat nyelvén és Írásmódja szerint irni, olvasni tudjon és mindkét tanú értse azon nyelvet, melyen a végrendelkező akaratát kijelentette. Ez a kis füzet a maga kék kötésében látszólag szerényen húzódik meg a magyar jogi irodalmi termékek között. Csak igazában az a gyakorlati jogasz, aki tökéletes elméleti ismeretekkel is bir, képes méltányolni az abból bszürődő és gyakorlati életben nagy jelentőséggel biró igazságok és ismeretekből kifolyó a közvégrendeleti alakzatokra vonatkozó megjegyzések, vélemények és pröpoziciók praktikus értékét. Ha sikerül ennek az alapos munkának a törvényhozókat kibillenteni a theoretikus és dogmatikus német álláspontokon nyugvó sajátságos egyensúlyokból — ami józan Ítélőképesség mellett feltétlenül sikerül — ugy a Dr. Körössy Bertalan könyvére nem mi, hanem a legnagyobb bíráló: „A gyakorlati élet" fog adni elfogulatlan kritikát. —s. —a. )( ü nemzetközi béke eszméje, lehintette! m esSiSí§i pOZitíV (ÉOÍÓSÉFO. Irta: Kertész Antal m. kir. javítóintézeti családfő. (Folytatás.) A nemaetkösi vizsgálóbizottságok. Lammasch szerint a konferencia harmadik bizottsága három csoportra osztotta az államok közt1 felmerülni szokott differenciákat és pedig: 1. olyan súlyos konfliktusokra, amelyek a háború veszélyét rejtik magukban; 2. olyan kevésbé súlyos természetű konfliktusokra, amelyek abból származnak, hogy az egyik állam is, a másik is máskép látja a tényeket; 3. olyan kevésbé súlyos differenciákra, amelyek jogi természetűek, nevezetesen olyanok, amelyek pl. valamely szerződés különböző interpretációjából származnak. Merészségnek látszik ugyan ezzel szemben polemizálni, de én mégis csak ismétlem azt, hogy nemzetközi viszályokat bizonyos vignettájú skatulyákba szorítani nem lehet. Nem lehet azt állítani, hogy a határok olykép vannak felállítva, hogy nem is képzelhető, miszerint egyik eljárási módozat alkalmaztassák oly esetekben is, melyek a másik eljárási módozat alkalmazási territóriumába tartoznak. Altalánosságban lehet ugyan beszélni nagyon veszélyes s kevésbbé veszélyes konfliktusokról, de pontos, minden időre s minden viszonyra egyaránt érvényes határt felállítani az egyes nemzetközi ügyek között nem lehet. Ugyanazon tárgyú konfiikus A és B hatalom közt kevésbbé lehet veszélyes, mint X és Y állam között s megfordítva. Pldául hozom fel a nem rég történt „Cartaghe" és „Manouba" hajók elkobzását az olaszok által az olasz-török háború idejében. Ez Olasz- és Franciaország között sokkal kisebb veszélyt rejtett magában, mintha ugyanaz Németés Franciaország között történt volna. Ezen két hatalom közt sokkal súlyosabb konfliktussá nőtte volna ki magát, mert más a nemzetközi viszony Olasz- és Franciaország, mint Német- és Franciaország között. Lammasch szerint a nemzetközi vizsgálóbizottságnak az a feladata lévén, hogy vitális ügyekben tényeket konstatál, azért ez csak olyan ügyeknél fog működni, ahol a két viszálykodó 1 I. m. 8. o. állam mindegyik máskép itéli meg a dolgot, tehát csak a II. csoportba osztott konfliktusoknál. Csekélységem szerint a nemzetközi vizsgálóbizottság egyik neme a békét előmozdító institúcióknak, aminthogy egyik neme a jószolgálat, a közvetítés és a választott bíróság. Szerintem tehát nem lehet azt mondani, hogy vizsgáló bizottság csak a II. „k!asszis"-ba tartozó vitás ügyekre alkalmas, annál is inkább nem, mert — mint azt kifejtettem — ilyen „classis"-t nem is lehet felállítani, legfeljebb csak a theoriában. A vizsgáló-bizottság ott tesz szolgálatot, ahol a felek vonakodnak vitás ügyüket választott bíróság elé vinni, mert — megokoltan vagy nem — féltékenykednek a szuverénitásukra. Úgy a vizsgáló-bizottság, mint a nemzetközi választott bíróság, birói hatóság, melyek az előttük lefolyó per adatai alapján mondanak véleményt, illetve Ítéletet; mindkét esetben birói ténykedésről van szó; mindkét esetben nemzetközi perrel van dolgunk. Mégis azt mondhatjuk, hogy a külömbség a választott bíróság és a vizsgáló bizottság között az, hogy míg az előbbi véleménye: döntés, morális jellegű ítélet, amelynek consequenciáit, moraliíer, tartozik mindkét fél viselni s amely után már diplomáciai tárgyalásnak helye ugyanazon ügyben nincs (ha csak nem az ítélet végrehajtását illetőleg), addig a vizsgálóbizottság csak tényeket constalál, világít meg, amely aztán bázisát képezi egy ezt követő diplomáciai tárgyalásnak. Olyan esetekben tehát s olyan államok között, amelyeknél s illetve amelyek — szuverénitásukra való féltékenykedésök miatt — nem akarják igénybe venni a választott bíróságot, mert ennek döntése jobban köti a reléket: subsidiariusan, kisegítő intézménykép lép előtérbe a vizsgáló bizottság, amely minden vitás ügyre applikálható, mert mindenült van mit constatálni, mit megvilágítani, amely aztán megkönnyíti az ezt követő diplomáciai tárgyalást. Eredetileg, az orosz javaslat szerint a vizsgáló-bizottság nem facultativ, hanem obligatorius volt. Ámde — jóllehet az orosz javaslat szerint is csak olyan esetekre lett volna kötelező a vizsgáló-bizottság, midőn az állam létérdekét és becsületét a viszály nem érinti — a Balkán államoknak, jelesül Románia, Szerbia és Görögországnak ellentállásán az obligatorius vizsgálóbizottság intézménye hajótörést szenvedett. A Balkán-államoknak nem volt elég az a Martens javaslatában kimondott garancia, hogy: si les circonstances le permettent. ők így is bizalmaílankodtak az obligatorius jelleggel szemben. Attól tartottak, hogy a vizsgáló-bizottság csak a nagyhatalmak javára lesz.2 Tényleg a kis Luxemburg képviselője ilyen irányban fel is szólalt és figyelmeztette Beldimant, Románia képviselőiét — a vizsgáló-bizottságra vonatkozó kötelezettségnek legnagyobb támadóját —• hogy éppen a kis államok érdekeiért járuljon hozzá az orosz javaslathoz.:! Martens is reá mutatott arra, hogy a 9. cikkely éppen a kis államok érdekeit szolgálja, mert hisz ez jogot ad neki arra, hogy a nagyhatalom fegyveres erejévei szemben a vitás ügynek választott bizottsághoz való utalását kérje, ahol egyenlő fél nagy- és kishatalom egyaránt. A vizsgáló-bizottságnál csak az igazság győzedelmeskedik, a hatalmi erő itt tekintetbe nem jön. Tény azonban még az is, hogy nem sikerült a konferencián az említett Balkán-államok aggodalmát eloszlatni s így a bizottság abban állapodott meg, az államok nem kötelezik magukat arra, hogy a meghatározott természetű viták esetében vizsgáló-bizottságot fognak kiküldeni, hanem kinyilatkoztatják, hogy a vizsgáló-bizottság kiküldését „iugent utile" („helyesnek tartják").4 Ezen előzmények után az első hágai konferencia a következő szövegben állapodott meg: „Nemzetközi viszályok esetében, melyek sem az állam becsületét, sem lényeges érdekeit nem érintik és amelyek tényállások különböző megállapításából származnak, a szerződő hatalmak célszerűnek és kívánatosnak itélík, hogy a felek, ha a diplomáciai úlon megállapodni nem tudnak, amennyiben a körülmények azt megengedik, nemzetközi vizsgáló-bizottságot rendeljenek ki avval a megbízással, hogy a ténykérdéseknek lelkiismeretes és pártatlan megállapítása által a viszály elintézését elősegítsék." 6 2 Nippold, i. m. 458. Az államok között tények tekintetében néha viszályok keletkeznek, melyek alkalmasak arra, hogy egy pillanatra a közvéleményt felizgassák és néha még teljesen hamis irányba tereljék. Két dolog válik ilyenkor szükségessé. Jóhiszemüleg meg kell állapítani a tényállást, hogy a közvélemény félrevezetése elkerültessék és időt kell nyerni arra, hogy az izgalmat le lehessen csillapítani. Pontosan ennek a két célnak felel meg a nemzetközi vizsgáló-bizottság. 3 Martens 140—144. 4 Már a második egyezményben a „jugent utile" mellé még az is oda füzetett: „et desirable" (és kívánatos). 5 Titre III. Des Commissions Internationales D'enquéte, Art. 0.