Erdélyrészi jogi közlöny, 1913 (6. évfolyam, 3-52. szám)

1913 / 39. szám - A nemzetközi béke eszméje, tekintettel az eddigi pozitiv alkotásokra. Folytatás

39. szám. Efdélyrészi Jogi Közlöny 365. oldal. séges bizonyítani, hogy a fogamzás idejében a gyermek anyjával közösült. Ettől az esettől eltekintve pedig nem látom a célját és szükségét annak, hogy a közösülés tényére vonatkozóan miért kell a perrendtartás szabályaitól eltérő különös vélelmeket felállítani. Ezért a szakasz idevonatkozó rendelkezéseit mellőzném. 107. §. A törvényesitést az atya A törvényesitést az atya csak maga kérheti. csak maga kérheti. Kiskorú vagy elmegyen- Kiskorú vagy elmegyengeség miatt gyámság alá he- geség miatt gyámság alá helyelyezett atya kérelméhez törvé- zett atya kérelméhez törvényes nyes képviselőjének hozzájáru- képviselőjének hozzájárulásán lásán felül a gyámhatóság hozzá- felül a gyámhatóság jóváhagyása járulása is szükséges. Tékozlás is szükséges. Tákozlás, künyvagy iszákosság miatt gyámság nyelmü életmód vagy iszákosalá helyezett atya nem szorul ság miatt gyámság alá helyetői vényes képviselőjének hozzá- zett azonban nem szorul törjárulására. vényes képviselőjének hozzáElmebetegség miatt gyám- járulására. ság alá helyezett atya kérelme Elmebetegség miatt gyámhatálytalan, ság alá helyezett atya kérelme hatálytalan. Ezen szakasz szövegét csak annyiban módosítanám, hogy mivel a 6. §-nál kifejtett véleményem szerint nagykoruságáeak elértétől kezdődő joghatálylyal a kiskorú könnyelmű életmódja miatt is gyámság alá helyezhető, azt a rendelkezést, hogy a tékozlás vagy iszákosság miatt gyámság alá helyezett atyának a király kegyelméből való törvényesités iránti kérelme nem szorul törvényes képviselőjének hozzájárulására, a könnyelmű életmód miatt gyámság alá helyezett atya kérelmére is kiterjeszteném, mert amiként a T. indokolásában helyesen mondva van: „A vagyonnal való bánni nem tudás magában véve még nem jelenti azon értelmi erők hiányát, melyek a törvényesitésnek ugy a törvényesítő atyára nézve, mint a törvényesítendő gyermekre nézve fontos következményeinek felfogásához szükségesek', valamint a pazarlás és iszákosság, ugy az ezzel egy tekintet alá eső könnyelmű életmód miatt gyámság alá helyezett atya nyilatkozatához is a törvényes képviselő hozzájárulása, tehát bátran mellőzhető. 149. §. Eltartást az követelhet, Kitartást az követelhet, aki nem képes maga-magát el- aki nem képes maga-magát eltartani, tartani. Kiskorú gyermek, ha van Kiskorú gyermek, ha van is vagyona, eltartást követelhet is vagyona, eltartást követelhet szüleitől, a mennyiben vagyo- szüleitől, amennyiben vagyonánának jövedelméből és keres- nak jövedelméből és keresméményéből nem telik. Nem áll nyéböl nem telik, ez a szabály arra, akinek kiskorúsága megvan hosszabbítva. Az utolsó mondat mellőzése annak folyománya, hogy az 5. §-nál kifejtett véleményem szerint a kiskorúság meghosszabbításának intézménye elejtendő. 164. §. A szülő megfelelő házi A szülő megfelelő házi fegyelemmel szoríthatja gyer- fegyelemmel szoríthatja gyermekét a köteles engedelmes- mekét a köteles engedelmességre. A gyámhatóság a szülőt ségrel A gyámhatóság a szülőt fegyelmi joga gyakorlásában fegyelmi joga gyakorlásában alalkalmas módon támogatja. kalmas módon támogatja. Ha oly gyermek, akinek kiskorúsága megvan hosszabbítva, ennek ideje alatt házasságra lép, a házasságkötéssel a szülő fegyelmi joga megszűnik. Az ezen szakasz utolsó bekezdésében foglalt rendelkezés nemcsak azért mellőzendő, mert az 5. §-nál kifejtettek szerint a kiskorúság meghosszabbításának intézménye elejtendő, hanem azért is, mert a 2. §. értelmében házasságkötéssel minden kiskorú, tehát akinek kiskorúsága meghosszabbíttatott is, teljeskorúvá lesz. A teljeskoruság pedig egymagában is kizárja, hogy a szülő fegyelmi jogot gyakorolhasson. Következően még ha a kiskorúság meghosszabbításának intézménye fenn is tartatik, szükségtelen és tárgytalan annak kimondása, hogy házasságkötéssel a szülő fegyelmi joga bármilyen kiskorúval szemben megszűnik, mert ez magától értetődik. yi il nemzethözi bébe eszméje, tefcintettel oz eddigi pozitiu aikotásohra. Irta: Kertész Antal m. kir. javítóintézeti családfő. (Folytatás.) Amint láttuk tehát választott biróság és mediació két külön út a békéhez. Emez diplomáciai, amaz pedig valójában peres eljárás. Ha az egyiknél nagyon sok lenne az akadály, igénybe vehető még a másik is. Említettem volt, hogy a jószolgálatok és a mediació között az a különbség, hogy mig amazt — különösen a hágai békekonferencia óta — a saját iniciátivájára teheti bármely neutrális hatalom, anélkül, hogy ezt valamelyik fél barátságtalan eljárásnak minősítheti, addig a mediació egyik vagy másik félnek a felkérésére jön alkalmazásba. Ezek után önként az a kérdés merül fel, hogy nem válik-e az egész mediació illuzóriussá? Jól tudjuk ugyanis, hogy a praxisban egyik hatalom sem fogja megragadni az iniciativát egy harmadik hatalomnak közvetítésre való felkérésére. Egyik hatalom sem akarja, hogy ö gyengébbnek látszassák s így a gyakorlatban talán sohasem fog erre a sor kerülni, akkor tényleg sohasem kerülne a sor mediacóra. Csakhogy a gyakorlatban annyira összeesik a jószolgálat és a közvetítés között a határ, hogy majdnem egy és ugyanazzá lesz. Azt lehet tehát mondani, hogy közvetítést embrió korában még úgy hívják: jószolgálat. Ha megizmosodik, ugyanez közvetítéssé lesz. Jogilag s gyakorlatilag tehát nem igen lehet különbséget tenni e kettő között, mert a kettő valóban azonos. Ha sikerrel jár a jószolgálat, csakhamar közvetítés lesz belőle, ha pedig eredménytelen marad, akkor embrió korában elpusztulván, persze, hogy férfivá: közvetítéssé nem lehetett. Roosewelt is az emiitettem esetben eleinte csak jószolgálatát felajánló volt, de mihelyt ezt úgy Oroszország, mint Japán kedvezően fogadták, nyomban közvetítővé lett: résztvett a portsmouthi béketárgyaláson s valóban a megegyezés létrejötte Roosewelt érdeme volt. A békét előmozdítani szándékozó harmadik nem kezdheti mindjárt a közvetítéssel, mert azt a viszályban álló felek ajtóstul való berohanásnak vennék s visszautasítanák, minek az a harmadik nem teszi ki magát. így történt 1823-ban, hogy a spanyol—francia viszályban Anglia felajánlotta Franciaországnak közvetítését, amit Franciaország kereken visszautasított, utóbb pedig felajánlotta jószolgálatait és ezt már elfogadta Franciaország. Maga a hágai békekonferencia idevágó konvenciója II. cikkének 3-ik pontja már túl is tesz az addigi elméleten s kijelenti, hogy függetlenül attól (hogy t. i. amiről a 2. pont szól, hogy maguk a viszályban lévő felek felkérnek-e egy vagy több hatalmat a közvetítésre) a szinagtarius hatalmak hasznosnak tartják, hogy egy vagy több neutrális hatalom saját kezdeményezéseképen, a mennyire ezt a körülmények engedik, a viszálykodó feleknek az ő jószolgálatait vagy a közvetítést felajánlják. („Independamment de ce recours les puissances signataires jugent utile qu'une on plusieurs puissances etrangéres au conflit offrent de leur propre initative en tant que les circonstances s'y prétent, leurs bons offices au leur mediation aux Etats en conflit"). Ismétlem tehát, hogy a gyakorlatban a közvetítés és a jószolgálatok azonosak. Mind a kettőnek barátságos, tanácsszerü jelleget kell adni, mert mihelyt több annál, már egész más a karaktere. Mihelyt csak egy árnyalattal több, mint tanácsszerü jószolgálat, akkor már nem is közvetítés, hanem: közbelépés (interventió) ami pedig barátságtalan, sértő lépésnek minősíthető, mert ez jogtalan beavatkozás.1 A mediatió alapja a biróság s éppen ezért — jóllehet ez most már minden neutrális hatalom joga — csak igen barátságos hatalom, vagy hatalmak lépnek fel közvetítési ajánlatokkal, mig az interveniáló hatalom, v. hatalmak lépése mögött rendesen ott van a felfegyverkezett hadsereg, amelyre támaszkodik, illetve támaszkodnak.2) 1 Éppen ezért kudarcot vallott az olasz—török háború alkalmával Nagy-Britániának arra tett kisérlete, hogy a hatalmak egyöntetű eljárással visszatartsák Olaszországot attól, hogy tengeri hadműveleteit Törökország európai és ázsiai partjaira kiterjessze. Ausztria-Magyarország és Németország, hivatkozással semlegességükre, mindjárt visszautasították az angol javaslatot, de nem járult hozzá a többi hatalom sem, jóllehet valamennyi hatalom érezte annak kárát, hogy Olaszország hadműveleteit Törökország európai és ázsiai partjaira is kiterjesztette, mert ez a nemzetközi kereskedelemre bénítólag hatott. 2) V. ö. Meurer (Die Haager Fr. conferenz 1905.) 122. o.: „DieVermittlung ist keine Intervention auf Grundenier gesetzlichen Zustandigkeit. Es gibt auch keine ,bewaffnete Vermittlung." Denn Vermittlung und Zwang sind gegensatze.