Erdélyrészi jogi közlöny, 1913 (6. évfolyam, 3-52. szám)

1913 / 39. szám - A nemzetközi béke eszméje, tekintettel az eddigi pozitiv alkotásokra. Folytatás

366. oldal, Erdélyrészi Jogi Közlöny. 39. szám. Vagyis az interveniáló állig fegyverbe öltözködve lép elő, mig a mediator kezében a béke olajága van. Habár ugy világos, hogy más a mediató és egészen más az internanció, ugy belső tartalmánál, mint külső megjelenési formájánál fogva is, mégis igen nagy óvatosságot igényelvén, igen kényes dolog. A hágai békekonferencia tehát igen sokkal vitte előbbre ezt a mediatiót azzal, hogy meghozta a H. cikkely 3. pontját. Mert igaz, hogy itt ugyan nem kötelességről van szó, mert hisz ehhez hiányzik a kötelezett alany (kit kötelezzenek a közvetítésre a sok neutrális közül ?) csak jogról, (csak azt mondja a szóban levő pont, hogy „jugent utile",) mégis azzal, hogy konvencióban intézményesítette, quasi obligatorinssá tette s ily módon megkönnyebbítette ennek lehetőségét, mert ezután egy harmadik hatalom nem fog annyira húzódozni a közvetítéstől, különösen pedig akkor nem, ha valamennyi sziguatarius hatalom nevében fogja felajánlani egy kormány, amikor is a hatalmaknak egy ebben rejlő szolidaritása el veszi annak az élét, mintha ez a felajánló szerepe barátságtalan lenne, vagy — s ez még a legcélszerűbb lenne — ha a hatalmak collective teszik a barátságos ajánlatot. Hasonlóképpen nyilatkozik erről Fried A.:!) Még csak azt jegyezzük itt meg, hogy a mediatioról már az 1856-iki párizsi kongresszus is hozott egy konvenciót, amelyben kötelességévé tették a viszálykodó feleknek, hogy egy harmadik hatalmat tartoznak a közvetítésre felkérni. Ez azonban egy halva született konvenció volt, mert — mint már ezt kifejtettem — ez a prakxisban a mostani felfogás mellett a lehetetlenséggel határos. Annál nagyobb az érdeme az 1899-iki hágai békekonferenciának, amely számolt a praxissal s a harmadiknak tette morális kötelességgé a közvetítést. Ez a haladás. A 3-ik cikk a nemzetközi vizsgáló bizottságok codexe (Des comissions internationales a enquette) oly nézeteltérések esetére, amikor a diplomáciai ut nem vezetett célhoz. Kivételt képeznek azok az esetek, amikor a viszálykodás tárgyát képező ügy a becsülettel vagy viatlis érdekről van összefüggésben. („N'engageant ni l'honnur ni des interets essentiels"). Minthogy pedig a 4-ik cikk ezzel rokon s a legfontosabb, mindjárt nézzük ennek a tartalmát is. A negyedik cikk a nemzetközi döntő bíróságról szól és pedig 3 fejezetben: a) az I. fejezet a döntőbíróságról. b) a 11-ik fejezet a bíróság állandó szervéről (De la Justice arbitrabe). c) a III—ik fejezet az állandó bíráskodási eljárásról (De la Cour permanente d' arbitrage). A választott,- béke,- vagy döntőbíróság: A bíráskodás ezen nemének az a célja, hogy a nemzetek közt felmerült viszályokat saját maguk által választott bírák utján, jogaik kölcsönös kiegyenlítésével intézzék el.4) Nagy irodalma van annak a kérdésnek, hogy vájjon alkalmas-e a választott bíróság mindenféle természetű vitás ügyek elintézésére ? Igen érdekesen nyilatkozik erről Goldschmidt5) s így nyilatkozata egy kivonatát itt leközlöm: „Alléin ist es schwerlich denkban, dass jemals souveráne Staaten für allé Zeiten und hinsichtlich allén in Zukunft möglichen Konflikte, sich in voraus schhiedsrichterlicher Entscheidung unterwerfen werden. Die Staatenkonflikte verwickelterer Art, in welchen die Fragen der Nationaütát, der Gleichberechtigung oder Vorherschaft den Kern der Differnz bilden oder doch hinter den Vorgeschützten Steritpunkten als wahre Konfliktérsachen erscheinen, welche so ihrer Natúr nach nicht sowohl Rechts, ais Machtfragen inwolwieren, werden sich diesem Wege der Beilegung stets entziehen. Denn über ihre wirklichen oder vermeintlichen obersíetí Interessen werden Staaten, welche die Kraft des Wiedersandes besitzen, niemals einen Richter anerkennen Die (Schiedssprüche) betreffen durchgehends nur solche Konflikte, welche durch sichere Begrenzung eines nach Rechtsgrundsatzen zu entscheidender Streitpunktes sich zur Beilegung durch Richterspruch eigneten.... Der Ausdruck „Rechtsstreit" umfasst ieden nach Rechtsgrundsatzen zu entscheidenden Streit." •>) (Handbuch 174. o.:) Wenn es auch nicht gelang, wie die Absicht bestand, der Vermittlung einen obligatorischen Charakter zu gebén so gluckte es doch sie als ein wíchtiges und nützliches Instítut den Vertráesstaaten durch Ansűbung der Vermiftlung eine Pflicht auf zu erlegen und anderseits die Ausübung dieser Pflicht ein für allemal vor dem Ódium emer „unfreundlichen Handlung zu bervahren." ") Dr. Eöttevényi N. O. i. m. 35. o. IST- nJ r??itlí!lrift für das P"vatund Öffentliche Recht der Gegenwaart" Jo/o. ii. kot. 716. o. Nézetem szerint erre a kérdésre: vájjon alkalmas-e a választott bíróság mindenféle nemzetközi vitás ügy eldöntásére, csak igenlőleg lehet a felelet. Igenlőleg pedig azért, mert akármilyen vitális érdekekről van is szó; akár milyen politikával is van összefüggésben a vitásügy, mégis csak valami jog képezi annak bázisát s mint ilyent, egy páratlan jogtudósokból és államférfiakból álló választott bíróság képes jogi véleményt mondani, amellyel a felek meg lehetnének elégedve. Sőt még azt is hozzá tehetjük, hogy mihelyt valami jogi alappal bir valamely vitás ügy, senki sem lehetvén a saját ügyében a maga birája, ezt méltányosan s igazságosan más, mint pártatlan választottbiróság el nem döntheti. Más azonban a helyzet, ha úgy állítjuk fel a kérdést: Remélhető-e, hogy a választott bíróság mindenféle természetű nemzetközi vitásügynél tényleg igénybe fog vétetni? Ha erre helyes feleletet akarunk adni, úgy ezt csak nagy objektivitással kell tennünk és alapnélküli próféciákba nem szabad belebocsájtkoznunk. Illúziókkal itt nem lehet operálni, mert a gyakorlat ezeket meghazudtolja. Akármilyen békebarátok legyünk is, akármennyire óhajtjuk is a nemzetközi békét, el kell ismernünk azt, hogy vannak olyan nemzetközi súrlódások, amelyeket még hosszú időn keresztül nem fognak az illető felek választott bíróság elé vinni. Pl. ott a német-francia feszültség Elzász-Lotharingia miatt. Ki olyan optimista, aki azt állíthatná, hogy azt egy választott bíróság elé fogják vinni? Az az ítélet lehetne jogi szempontból akármilyen bölcs is. Németország nem engedné át ezt a már elfoglalt területet s viszont Franciaország sohsem fog erről lemondani tényleg. Vagy itt az olasz-török háború Tripolisz és Kirenayka miatt. Egy váíasztott bíróság sem ítélné oda ezt a területet Olaszországnak. Képzelhető-e tehát, hogy Olaszország ezt az ügyet választott bíróság elé vigye ? A saját területe szűk neki s így kénytelen olyan territóriumot keresni, ahol népességének feleslegét el tudja helyezni. Tehát onnan veszi azt, ahonnan lehet. Ez a száraz tény. Ezzel — ismétlem — nem azt akarom mondani, hogy ilyen ügyeket is nem intézhetné el egy pártatlan választott bíróság. Elintéz/zetoá De nem kerül erre a sor. Ily esetekben előre tudott dolog, hogy jogi szempontból ítélve meg a dolgot, kinek a részén van az igazság s éppen ezért nem viszik az ilyen létkérdéseket választott biróság elé. Másrészt azonban azt sem lehet approbálni, hogy a hágai békekonferencia tehát voltaképpen semmit sem csinált, mert hisz csak csekély jelentőségű vitásügyek fognak választott biróság elé kerülni, amelyek amúgy sem vezetnének háborúra. Ez sem áll, mert: I. A nemzetközi differenciákat nem lehet pontosan kategóriákba szorítani. Nem lehet azt mondani, hogy ez vagy az a vitás ügy csekélyebb jelentőségű, mint a másik. Látszólag ugyan csekélyebb, tényleg azonban mégis, ha idejekorán békés elintézést nem nyer, olyannyira elmérgesedhetik, hogy egyszerre csak a fegyverek zaját halljuk miatta. Olyan ez. mint mikor lábunk egy rozsdás szögbe lép. Csekélységnek látszik, de ha nem igyekszünk nyomban orvoshoz, úgy a legveszedelmesebb vérmérgezést idézheti elő. Az óvatos ember ilyen esetben nyomban orvos> hoz fut. Példa erre egy Francia- és Olaszország közt az olasztörök háború folyamán támadt incidens a Carthage és Manouba lefoglalása miatt. Igen helyesen mondja Goldschmidt:0 „Man dürfe nicht ausser Acht lassen, dass die grossen Konflikte der Staaten selten von vornherein ihre volle Heftigkeit besitzen, dass viel mehr in Anfang gewőnlich nur Keim vorhanden sind, denen wenig Wichtigkeit beigelegt wird, die jedoch heranreizen und sich sclirittweise so entwicklen, dass sie schliesslich für den Frieden gefahrdrohend werden. Es ist sehr wohl möglich, dass eine rechtzeitig hinzutrendende schiedsrichterliche Entscheidung oder Vermirriuiig Sine Verschlimmerung des Srteites zu verhindern vermag." II. Vitális s az úgynevezett nemzeti becsületet érintő ügyeket is választott biróság elé fogják vinni. E tekintetben is nagyot fordult a világ. Az általános békemozgalomnak igen nagy érdeme van abban, hogy ma máraz államok nem mindenben látják vitális érdekeik s a nemzeti becsület megsértését; nem minősítenek sok olyan esetet ilyeneknek, úgy, mint azeiött. Itt is egy evolúcióval van dolgunk s hogy az evolúciónak mai stádiumához jutottunk, a békemozgalom nagymérvű agitáctójának .köszönhető. Igen eklatáns példák vannak már erre az első hágai békekonferencia óta. A hulli és casablankai esetek oly bizonyítékokat szolgáltatnak erre, hogy ezt kétségbe vonni ma- .már a legnagyobb kételkedőnek sem lehet. 6 I. m. 49. v.