Erdélyrészi jogi közlöny, 1913 (6. évfolyam, 3-52. szám)

1913 / 38. szám - A nemzetközi béke eszméje, tekintettel az eddigi pozitiv alkotásokra. Folytatás

150. oldal. Jogesetek Tára 38. számNem alapos tehát a felfolyamodás az a része, mely a megállapított dijaknak a végrehajtató által leendő elölegeztetésére irányult. Ellenben alaposnak kellett tartani a felfolyamodásban a dijak csekély voltára alapított panaszt. Ugyanis arra való tekintettel, hogy a kinevezett ügygondnok ügyvédi gyakorlatot folytat, igényelheti, hogy a dijai az általa kifejtett tevékenységgel, a tett kiadásokkal és az idővesztéssel arányban állóan állapíttassanak meg. Minthogy pedig ezekkel, valamint a végrehajtási öszszeggel arányban állónak 10 korona 44 fillér mutatkozik, az első birói díjmegállapítást ily összegre fel kellett emelni. A részben sikeres felfolyamodással felmerült költségek a fentiekre tekintettel végrehajtást szenzedőket terhelik. 1913. évi június hó 23. Szolgalom. Szolgalom létesül, ha valaki erre vonatkozó jogát a telek birtokává! annak hasznosabb és kényelmesebb használata végett köti össze s nem változtat az ügy állásán az a körülmény, hogy az uralgó teleknek ily szolgalomra szüksége nem volt, mert ahhoz dülő ut is vezetett, mivel ez a körülmény a telki szolgalom létesitését ki nem zárja. 137. 1913. G. 124/3. szám. A kolozsvári kir. ítélőtábla, mint polgári felülvizsgálati bíróság itélt : A kir. Ítélőtábla felperest felülvizsgálati kérésével elutasítja. Indokok: A felperes felülvizsgálati kérelme arra van alapítva, hogy a felebbezési bíróság a tanuk által bizonyított megállapodás alapján az Optkv. 484. és 485. §-ok rendelkezésének megsértésével állapította meg, hogy felek között telki szolgalom létesítésére irányuló szerződés jött létre, mert ilyen szolgalomra, miután az alperesi ingatlanokhoz dülőut is vezet, szükség sem volt. A tulajdonjog minden korlátozása szorosan lévén magyarázandó, a tanuk által bizonyított megállapodás telki szolgalom létesítésére alkalmas jogcímnek nem tekinthető. Az osztály alkalmával sem telki, sem személyes szoigalom tehát létesítve nem lett, hanem csak is az osztályos társaknak adott kedvezményről volt szó. Ha pedig személyes szolgalom létesült is volna, ez az alperesi ingatlanoknál történt tulajdonos változás folytán megszűnt. A panasz nem alapos, mert a felebbezési bíróság által megállapított s meg nem támadott s így a felülvizsgálati eljárásban, irányadó tényállás szerint felperes és alperesek jogelőde, valamint a többi osztozkodó tulajdonostársak között az a megállapodás jött létre, hogy a fenntebb fekvő ingatlanok tulajdonosai az alantabb fekvő ingatlanokon és viszont az alant fekvő ingatlanok tulajdonosai a fenlebb fekvő ingatlanokon átjárhatnak. Ezen megállapodás pedig magában foglalja az optkv. 473. §-a által a telki szolgalom fogalmának megállapításához megkívánt minden ismérvet, amennyiben a szolgalom jogát a telek birtokával annak hasznosabb és kényelmesebb használata végett köti össze s nem változtat az ügy állásán az a körülmény, hogy az uralgó teleknek ily szolgalomra szüksége nem volt, mert ahhoz dülőut is vezetett, mivel ez a körülmény a telki szolgalom létesitését ki nem zárja. Arra vonatkozólag pedig, hogy a szolgalom mellett a telkek kényelmesebben használhatók, a felebbezési bíróság tényként megállapította, hogy az x-el jelölt dülőut az alperesi ingatlantól nagy kerülővel torkollik a községi útba. Annak bizonyítása, hogy a felek között az optkv. 479. íjában említett u. n. rendetlen, kizárólag a szerződő felek részére engedélyezett szolgalom létesítése szándékoltatott, az idézett §. értelmében felperest terhelte, a megállapított tényállás szerint azonban ez a körülmény megállapítva nincsen. Ennek következtében tárgytalanná vált a felperesnek az Optkv. 485. §. rendelkezésének mellőzésére állapított az a panasz is, hogy személyes szolgalom az alperesekre, mint uj tulajdonosokra át nem ment, hanem a tulajdonváltozás folytán megszűnt, az alperesek tehát a szolgalmat jogtalanul gyakorolják. Minthogy tehát a megállapított tényállásból helyesen vonta le a felebbezési bíróság azt a jogi következtetést, hogy a felek között telki szolgalom létesítésére irányuló szerződés jött létre, melynél fogva alperesek a felperes telkén a megállapodásban foglalt korlátok között szekérrel átjárni jogosítva vannak s igy nincs alapja annak a felülvizsgálati kérelembeli panasznak, hogy a kereset elutasítása anyagi jogszabály sértéssel történt, felperest felülvizsgálati kérelmével elutasitni kellett. 1913. évi május hó 28. Tkvi előjegyzés. Az ügyvédi dijakat megállapitó birói határozat alapján az ügyvéd javára előjegyzés el nem rendelhető. 138. Szám 1776—1913. I. A kolozsvári kir. Ítélőtábla végzett: A kir. Ítélőtábla az első bíróság végzését helybenhagyja. Indokok: Az ügyvédi dijaknak az 1868. LIV. tc. 252. §-a szerint való megállapítása csak meghatározása annak, hogy a teljesített munka figyelembe vétele mellett az ügyvéd megbízójával szemben mit érdemel, de nem tanúsítja azt, hogy a megbízó a megállapítás időpontjában a megállapított összeggel tartozik. Ebből folyóan a tkvi rts. 92. §-ára tekintettel az ügyvédi díjakat megállapitó birói határozat alapján az ügyvéd javára előjegyzés el nem rendelhető. Ezért az első bíróság elutasító rendelkezése fentartandó volt. 1913. évi június hó 23. A hagyatéktárgyalási dijak megállapításának kérdéséhez. 139. Szám 1827—1913. I. A kolozsvári kir. Ítélőtábla végzett: Az első biróság végzésének a kir. közjegyző tárgyalási és irásdijairól rendelkező felfolyamodással megtámadott részét, a többi része érintetlenül hagyásával, felhozott indoka alapján s a felfolyamodásban előadottakra tekintettel még azért is helybenhagyja, mert az érdekeltek a leltári értéket a hagyaték tárgyalása rendén r.em kifogásolván, az a közjegyzői dijak meqállapitása tekintetében az 1894. XVI. tc. 117. §-a értelmében irányadó s njabb becslés a kir. közjegyző kérelmére el nem rendelhető. 1913. évi június hó 23. jogesetek a marosvásárhelyi kir. ítélőtábla gyakorlatából. Sovatveseíő : Horváth Dezső kir. ítélőtáblai tanácsjegyző. Szállítási ügylet. I. Abból, hogy az okirat az erdőnek megjelölésétről mitsem tartalmaz, helyesen következtette a felebbezési bíróság, hogy a fa bárhonnan volt szállítható, mert az ellenkezőt, vagyis a meghatározott erdőnek megjelölését a szerződő (eleknek külön kellett volaa kikötniők. II. A ki índva a gátló akadályról, a veszélyt kifejezetten magára háritosía az érvényesen kiköthetett veszélyviselés alól azon a cimen sem > gabadnlhat, hogy a veszély erőhatalommá fokozódott és hogy a lehetetlenre nem lehet kötelezettséget vállalni. CXL. 1913. G. 220/3. szám. A marosvásárhelyi kir. ítélőtábla, mint polgári felülvizsgálati biróság itélt : A felebbezési biróság ítéletét részben és olykép változtatja meg, hogy alperes részéről a felperesnek fizetendő kötbér öszszegét 150 (egyszázötven) koronára szállítja le, ezt meghaladó kötbérösszegben való elmarasztalás tekintetében azonban a felülvizsgálati kérelemnek ennyiben helyet adva, a felperest e többletre vonatkozó kereseti kérelmével elutasítja, a felmerült perköltséget peres felek közt kölcsönösen megszünteti. Indokok: A felebbezési bíróságnak abbeli ténymegállapítását, amely a szerződés tartalmával is megegyezik, hogy tudniillik nem volt kikötve, miszerint alperes az eladott 800 köbméter (100 öl) fát meghatározott valamely erdőből fogja szállítani s tehát bárhonnan szállítandó fa volt az eladás tárgya, a felülvizsgálattal élő alperes sikertelenül támadja azon az alapon, hogy a felebbezési