Erdélyrészi jogi közlöny, 1913 (6. évfolyam, 3-52. szám)

1913 / 3. szám - Uj döntvényjogunk

10. oldal. .Bogesetek Tára 3. szám. A perenkivüli eljárás folyamán hozott birói határozat és cként a hagyaték átadó végzés sem képez ugyan itélt dolgot, de az ezzel megállapított jogviszony mindaddig fennáll, mig az a törvény rendes utján meg nem vál oztattatik és igy ebből kétségtelenül következik az, hogy a hagyaték átadó végzéssel megállapított jogviszony megváltoztatására alapul szolgáló tényekre vonatkozóan a bi onyitás kötelezettsége a jogviszony megváltoztatását kívánó feleket, tehát az alpereseket terheli. Alperesek a perben is felhozták ugyan, hogy a peres ingatlant jogelődük kiházasitásul kapta, de a felebbezési bíróság nem állapított oly tényt, melyből a védekezésük .'laposságára jogilag következtetni lehetne, sőt az ugyanazon peres felek között hagyaték megállapítása iránt folyt rendes perben, melyben a peres ingatlanokról is szó volt, a kir. Curia által 1908 október hó 2án 2282. szám alatt hozott Ítéletre utalással azt állapította meg iratszerűen, hogy a peres ingatlan is az A. Vazlu és neje szül. (Munteán) Annának képezte köztulajdonát és hagyatékát és ebből folyóan megállapította azt is, hogy a kir. Curiának fent érintett Ítélete csak megerősítette a tulajdonjogi bejegyzés alapjául szolgált hagyaték átadó végzéssel megállápitott örökösödési arányt. Továbbá helyesen fejtette ki a felebbezési bíróság, hogy az ugyanazon telekjegyzökönyvben foglalt többi ingatlanokra vonatkozóan már itélt dolgot képez, hogy a felpereseket azokból '•'/ís-ad rész illeti meg. Ezek egybevetéséből helyesen van megállapítva, hogy a felpereseket anyagi jogilag a telekkönyvben feltüntetett arányban illeti meg a tulajdonjog. Az pedig nem vitás, hogy az alperesek az ingatlanok felét bírják. Az alperesek további panasza az, hogy a peres ingatlanon általuk emelt épületek értéke nagyobb lévén, mint a beépített terület értéke, a pertárgya terület (Vis-ao rész) kizáróan őket illeti. Ez a panasz sem alapos, mert az optkv. 418. §-a rendelkezésének megfelelő értelmezéséből kétségtelen, hogy az építkező az idegen földre való építkezés által, ha egyéb törvényes előfeltételek fennforognak is, a telek tulajdonát csak akkor szerzi meg, ha az építkezés körüli eljárása jóhiszemű volt; következően csak akkor, ha a bcópilett telket valószínű okoknál fogva a magáénak tarthatta (optkv. 326. §.) De maguk az alperesek is csak az ingatlan fele részét vitatják tulajdonuknak és igy a közös tulajdoni viszony tudása mellett a tulajdonos társak beleegyezése nélküli építkezésük jóhiszemünck nem tekinthető. Ezek szerint az alperesek által emelt épületek a telektulajdon növedékévé válván, azok is a peres felek közös tulajdonát képezik. Ezeknek az építkezéseknek kárpótlása nélkül a felperes tulajdonos társak a birtoklást nem kívánhatván, viszonkereset nélkül is megállapítandó lett volna az építkezésnek mivolta s azoknak értéke. Az a körülmény, hogy a felperesek a perben kijelentették, hogy az ingatlanon levő házat és nagyobb építményeket nem kívánják közös birtokba adatni, az épületek értékének megfelelő megállapítását nem akadályozhatta, mert az optkv. 3G1. §-ának rendelkezése szerint a több tulajdonosnak együtt véve van annyi joga, mintha a tulajdonos csak egy személy lenne. A tulajdonjog a tulajdonos társak között megvan ugyan osztva, de nem maga a tulajdon tárgyát képező dolog. A tulajdonos társak külön joga a dolog bármely kis részére is a közös tulajdonból folyóan nincsen. Csak a tulajdonos társak közös beleegyezésével fordulhat elö az az eset, hogy egyiküknek egyes részeket jelölnek ki kizárólagos birtoklásra. Az ilyen megállapodás hiányában a közös birtoklásnak, mint a tulajdonjog folyományának az eszmei hányad szerintinek kell lennie. Ezekre és arra figyelemmel, hogy a válaszban a felperesek is hangsúlyozzák, hogy ők a peres ingatlan bármely részének tulajdonjogától el nem állottak és csak az épületek "használatában nem kívánják állitóan zavarni az alpereseket, nem lehet kétség az iránt, hogy a telekkönyvben egy testet képező 80. 81. hrszám alatti ingatlanra vonatkozóan egységesen kell elbírálni azt, hogy annak mily mérvben való birtoklása s ezzel összefüggően az alperesek által történt építkezésekre tekintettel az mely feltételek mellett illetheti meg a felpereseket, annál inkább, mert nincsen kizárva, hogy az épületeket emelt alperesek korlátozva lehetnek az épületek használhatósága tekintetében az ítéletnek azon rendelkezése által, hogy a felpereseknek közös birtoklásba való bocsátása utóbb előterjesztett kérésükhöz képest 1012. A bíróság A az épületeket magában foglaló földterületeken kívül kell hogy megtörténjen. Másfelöl nincs is tüzetesen meghatározva, hogy az egy telekkönyvi testet képező 80. 81. hrszámu Ingatlannak mely részén, mely területtel vannak az alperesek által emelt épületek felemelve s miután maguknak a felpereseknek vála zirati előadásából kitűnik, hogy a szóban forgó ingatlanon nekik is vannak épületeik és ha ez való, akkor Ítélet nélkülözi azt a szabatosságot, melyet az ítélet végrehajthatósága szempontjából a S. E. 13. §-a alapján alkalmazandó 1868: LIV. t.-c. 249. 256. §-ok előírnak. Minthogy pedig azt sem lehet figyelmen kivül hagyni, hogy a felperesek nyilván azért jelentették ki utóbb, hogy az alperesek állal emelt épületeket magában foglaló területeket közös birtokba adatni nem kívánják, inert ez által kivonni akarták magukat az alól a kárpótlás alól, mellyel a közös tulajdonon épületeket emelő alpereseknek tartoznak, mindezeknél fogva a fent kiemeltek elébe tartása után a felperesek határozott nyilatkozattételre szólitandók fel a tekintetben, hogy kivániák-e a peres ingatlan minden részére való közös birtokba való bocsátást vagy nem? Igenlő esetben az alperesi építkezések értéke tisztába hozandó. •— 1912. nov. 27. Utólag kitöltött okirat tartalmi valósága. A törvénj által előirt kellékekkel ellátott okirat, ha az nem bírt annak a kiállító áííal történt aláírása idejében a jelenleg: olvasható tartalommal, SeEjesen kitöltve nem volt, Ceijes bizonyítékul nem szolgrál és teljesen ki nem töJíőtí árat utólngrosan kitöltött trtrtalntának valóság-ára nézve a bizonyítás kötelességre azt terheli, aki arra jogról alapit, mert a S. E. 77. g-ában érintett vélelemről csak akkor lehet szó, ha az aláírást megelőző szövegr már akkor az okiratba volt foglalva, mikor az aláírás mcgríörlént 9. G. 377/2. szám. kolozsvári kir. Ítélőtábla mint polgári felülvizsgálati itélt : kir. ítélőtábla felperest felülvizsgálati kérelmével elutasítja. Indokok: A felperes felülvizsgálati kérelmében a többek között azt panaszolja, hogy a felebbezési bíróságnak Írásszakértőt kellett volna meghallgatni annak megállapithatása végett, hogy az érvényteleníteni kért adásvételi szerződésen levő felperesi aláírás valódi-e ? Ez a panasz alaptalan, mert a felebbezési bíróság a vitatott aláírás valódiságát egyfelől más oly aláírásokkal való összehasonlítás után állapította meg, melyeknek valódisága nincs kétségbe vonva, másfelől pedig a dr. V. Ernő tanú vallomása alapján. Ezek egybevetéséből, a S. E. 78. §-a rendelkezéseire tekintettel állapította, hogy a szóban forgó aláírás valódi. A felebbezési bíróságnak a S. E. 64. §-a értelmében csak az volt a kötelessége, mikép indokolja, hogy a kért Írásszakértői bizonyítást minek mellőzte, minek megfelelően eleget tett. A felperes további panasza az, hogy miután az adásvételi jogügyletet feltüntető okirat a kiállítás időpontjában a vételtárgyait képező ingatlanokat nem foglalta magában, az alperesekel terhelte a bizonyítás arra nézve, hogy az okiratba utóbb beirt telekkönyvi ingatlanok képezték-e valóban adásvételi ügylet tárgyat. Ez a panasz annyiban alapos, hogy a törvény által előirt kellékekkel ellátott okirat, ha az nem bírt annak a kiállító által történt aláírása idejében a jelenleg olvasható tartalommal, teljesen kitöltve nem volt, teljes bizonyítékul nem szolgál és teljesen ki nem töltött irat utólagosan kitöltött tartalmának valóságára nézve a bizonyítás kötelessége azt terheli, aki arra jogot alapit, mert a S. E. 77. §-ában érintett vélelemről csak akkor lehet szó, ha az aláírást megelőző szöveg már akkor az okiratba volt foglalva, mikor az aláírás megtörtént. Minthogy pedig az ítéletben tényként van megállapítva, hogy az okiratnak felperestől való aláírása idejében a telekkönyvi adatok abba beirva nem voltak; minthogy továbbá az adásvételi ügyletnek lényeges előfeltételét képezi az adásvétel tárgyának meghatározása (optkv. 1053.), az okiratnak ennek hiányában történt aláírása egymagában nem vonhatja maga után azt, hogy a felperes eladót terhelné a bizonyítás arra nézve, hogy az okiratban foglalt ingatlanok nem képeztek mind vétel tárgyait. , ..... , Tekintettel azonban arra, hogy a felebbezési bi.osag a dr.