Erdélyrészi jogi közlöny, 1913 (6. évfolyam, 3-52. szám)

1913 / 3. szám - Uj döntvényjogunk

3. szám. Jogesetek Tára 11. oldal. V. Ernő tanú vallomása alapján azt is megállapította, hogy felperes a néhai B. Kosztán után örökölt összes, az okiratban telekkönyvi és hrszám szerint is megjelölt ingatlanait a „Valea Sofroni" nevü dűlőben fekvő s per alatt álló ingatlan kivételével az alpereseknek 1L"0 korona vételár ellenében eladta; tekintettel továbbá arra, hogy a felebbezési bíróság tényként megállapította azt is, hogy a felperes a szóban forgó ingatlanokból való jutalékot B. Kosztántól örökölte s a felperes nem is állította, hogy azoknak az ingatlanoknak valamelyike azonos volna a szerződés 5-ik pontjában dűlő és szomszédok szerint megjelölt és vételi ügylet tárgyát nem képező ingatlannal: ily körülmények között nem bírhat lényeges befolyással az, hogy a felebbezési bíróság ítéletében azt mondotta ki, hogy az aláírást .megelőző szöveg az ellenkező bizonyításáig valódinak vélelmezendő. Az a panasz sem alapos, hogy C. Péter ós V. Károly tanuk a szerződés egyes körülményeire nem emlékeznek és hogy dr. W. Kinő tanú sem emlékezett a szerződésben foglalt minden egyes körülményre s így a felebbezési bíróság által megállapított tényállás irányadó ne lehetne, mert a felebbezési bíróság a V. Károly tanú vallomására súlyt nem helyezett, erre íte letében nem is hivatkozott, a G. Péter tanú vallomására csak annyiban hivatkozott, amennyiben e tanú vallomásából a felperesnek a szóban forgó ingatlanokra vonatkozó eladási szándékát állapította meg általában, dr. W. Ernő tanúnak pedig nem tulajdonított egyéb vallomást, mint amit tett és így az ő vallomása alapján megállapíthatta azt a tényt, ami fentebb ki van emelve. Azt pedig megfelelően indokolta, hogy A. Pétert (a felperes férje) tanukép miért nem hallgatta ki. Ezzel eleget tett a S. E. 64. §. szerinti kötelességének. Ezek után merőben alaptalan az a panasz, hogy a szerződés 5. pontja értelmében a B. Kosztán nevén állott anyai rész és a Y. Sofroni nevü határrészben levő tagból 3 hold eladás tárgyát nem képezvén, legalább ezekre nézve a szerződést érvénytelennek kellett volna kimondani, mert a fentiek szerint meg van állapítva, hogy a szerződésben foglalt ingatlanok közül egy sincs olyan, mely azonos lenne a szerződés 5. pontja alá eső ingatlanná' ,iely eladás tárgyát nem képezte. A S. F .97. §-a értelmében a felülvizsgálati eljárásban is irányadó abból a tényből folyóan, hogy a kereseti ingatlanok valóban adásvétel tárgyát képezték, a szerződés vonatkozó részének érvénytelenségére s a tulajdonjogi bekeblczés törlésére irányuló kereset helyesen van elutasítva. 1912. november hó 27. Jogesetek .» marosvásárhelyi kír. ítélőtábla gyakorlatából. Rovatvezető : Horváth Dezső kir. ítélőtáblai tanácsjegyző. Takarékbetét kiadásának kötelezettsége. A takarékpénztári könyvet letevő az elhelyezett összeg kifizetését követelheti és a letevő alperessel szemben a takarékpénztár jogralappal nem vitathatja, hogy a letéti összeg: másnak képezi tulajdonát. VII. 1912. G. 388/2. szám. A marosvásárhelyi királyi ítélőtábla, mint polgári felülvizsgálati bíróság itélt : A kir. Ítélőtábla a felülvizsgálati kérelemnek helyt nem ad. Indokok: A felebbezési bíróságnak ténymegállapítása szerint a szóban forgó takarékpénztári betétet maga alperes eszközölte és pedig feleségének nevére, és az alperes megbízásából vette felperes a takarékpénztári könyvet őrizetbe. Ennek a tényállásnak helyességét alap nélkül támadja felperes, a midőn az 1893 : XVIII. t.-c. 18o., 190. és 197. § ainak ellenére, jogszabálysértésre való utalás nélkül, egyszerűen ellenkező, a ténymegállapitó bíróság részéről megcáfoltnak, illetőleg be nem igazoltnak vett tényeket vitat és pedig azt, hogy alperes felesége a takarékpénztári betéttel már rendelkezett, hogy nem alperes helyezte el volna pénzét, és hogy a betét az alperes feleségének keresményéből származik. Ilyszerü támadás, amikor felperes a felülvizsgálati eljárásban #z 1893 : XVIII. t.-c. 197. §-ában irt eset keretén kivül, részint uj tényállításokat tesz, részint a megállapított tényállást | csakis ellenkező tényekkel támadja, súlytalan, mert felperesnek | oly jogszabálysértést kellett volna kimutatnia, amelynek fennj forgása a megállapított tényállás helyességére ügydöntő befolyás| sal bír. A siker nélkül megtámadott tényállás szerint, minthogy a takarékpénztári betétkönyvet és a benne foglalt betétet felperesnél az alperes helyezte el, alperes jogosult volt a betéttel és a betétkönyvvel rendelkezni és a felülvizsgálati bíróság erre vonatkozóan a felebbezési bíróság vonatkozó Ítéleti indokaira utal annál is inkább, mert a takarékpénztári könyvet letevő felperes az elhelyezett összeg kifizetését követelheti, és a letevő alperessel szemben a takarékpénztár jogalappal nem vitathatja, hogy a letéti összeg másnak képezi tulajdonát A takarékpénztári könyv kiállítása, illetőleg a takarékpénztári hetét azt a jogviszonyt szabályozván, amely a betevő és a betétet elfogadó pénzintézet között létesül, sulynélküliek felperesnek oly irányú felülvizsgálati támadásai, hogy a betétnek „M. J. Siofariu" néven való elhelyezése által milyen jogviszony létesült alperes és felesége között, felperesre nézve az közömbös, mert a tényállás szerint a takarékpénztári könyv a felperes őrizetébe nem az alperes feleségének rendelkezéséből került. Felperes csakis alperessel, illetőleg a takarékpénztári könyv előmutatójával lévén jogviszonyban, tárgytalanok mindazok a felülvizsgálati panaszok, amelyek az alperesnek viszonyát feleségével szemben tárgyazzák. A pervita eldöntésére semmi súllyal nem bir az a felperesi puszta állítás sem, hogy alperes a magához vett betétkönyv alapján 190ő. évi október 30 ika óta saját betétjével nem rendelkezett, A felperesi támadások ezek szerint jogszerű alapjukat vesztvén, a felülvizsgálati kérelem teljesíthető nem volt. 1912. év. november hó 13. Szülő iránti tartási kötelezettség terjedelme. Az optkv. 154. §-a alapján a nyomorúságra jutó szülője iránt a gyermeket terhelő eltartási, kötelezettség általában csak a gyermeknek élethen létéig terjed, s elhaltával nem a hagyatéka ellen, hanem csupán élesben levő netalán más kötelezettek ellen lehet igénnyel a 151. §. alapján esetleg ft-ll^pni. ez az eltartási kötelezettség ugyanis mindig a meghatározott rokoni kapcsolatot s az ilyenben levő természetes személyt tételezi fel s nem száll át, mint a hagyatékot terhelő adósság s a családi kapcsolatra való tekintet nélkül az örökösödre. VIII. 1912. G. 410/2. szám. A marosvásárhelyi királyi Ítélőtábla, mint. felülvizsgálati biróság itélt : A felülvizsgálati kérelemnek részben helyt ad, s a felebbezési biróság ítéletének részben való megváltoztatásával alperes hagyatékot végrehajtás terhével kötelezi, hogy felperesnek 8 nap alatt, az 1892. január 8-ától kezdődő 5 hónapi időtartamra eső tartásdijak cimén egy összegben 50 koronát, valamint költséget fizessen, egyebekben azonban a felülvizsgálati kérelemnek helyt nem ad. Indokok: Felperes, mint törvényes szülő, nyomorúságra jutva, alperest, az egyik gyermekét az optkv. 154. §-a alapján havonkénti 30 korona tartásdíjnak a kereset badása idejétől kezdözö kiszolgáltatására kérte kötc[ezni, s c keresetét az alperesnek per közben bekövetkezett halálánál fogva, az elhaltnak hagyetéka ellen irányozta. A kir ítélőtáblának e vitás tartási igényre vonatkozólag az 1893 : XVIII. t.-c. 203. §-a értelmében hivatalból alkalmazandó anyagjogi szabályok szempontjából jogi álláspontja a következő. Áz optkv. 154. §-ára alapithatólag az eltartását az arra szoruló szülő első sorban csakis természetben való eltartásképen követelheti ugyan és a helyett a pénzbeli tartásdijat csak akkor, ha vagy a tartásnak természetben való nyújtása a kötelezett félnek hibájából lehetetlen, vagy ha egyéb fenforgó körülmények tartásdíjnak pénzben való igénylését kellőleg indokolttá teszik. Egymagában továbbá az, amit felperes e részben felhoz, hogy a gyermeke nem volt hajlandó neki a tartást önkényt megadni őt, arra nem jogosítja ugyan még fel, hogy a tartásnak egyenesen készpénzbeli egyenértékét követelje. Ámde alperes annálfogva, mert az 1893: XVIII. t.-c. 197. §-a értelmében irányadó tényállás szerint férjnél volt, s kinek a nejét az optkv. 91. §-a szerint magának kell eltartania és