Erdélyrészi jogi közlöny, 1913 (6. évfolyam, 3-52. szám)

1913 / 3. szám - Uj döntvényjogunk

JOGESETEK TÁRA A KOLOZSVÁRI ÉS MAROSVÁSÁRHELYI KIR. ÍTÉLŐTÁBLÁK ELVI JELENTŐSÉGŰ HATÁROZATAI Melléklet az Erdélyrészi Jogi Közlöny 3. számához. Kolozsvár, 1913. január 19. Jogesetek kolozsvári kir. ítélőtábla gyakorlatából. BovatrezetŐ: Dr. Költő Gábor, kir. törvsz. biró. Közös szakértő véleménye is mellőzhető. A szakértőre Ítélete alapjául szolgáló véleménye, meggyőződése kiaiaknlása végett a bíróságnak van szüksége (186$. JLEV. t.-c. 311. 213. §-ok) ép elért, iia csak a peres lelek nem egyenek meg abban, hogy t. i. a kilzös szakértő véleményét magukra nézve a perben kötelezőnek elismerik, akkor a biróság, hatiár peres felek által közösen elfogadott szakértő véleményéhez kötve nincsen, tehát még hivatalból is kikérheti ujabb szakértő véleményét, erre pedig indokul szolgálhat a peres felek egyikének ily iránya kérése is. 7. G. 318/2. szám. kolozsvári kir. Ítélőtábla, mint polgári felülvizsgálati 1912. A bíróság itélt. A kir. Ítélőtábla alpereseket felülvizsgálati kérelmükkel elutasítja. Indokok: Alpereseknek a felebbezési biróság ilélete ellen a S. E. 185. §-a a) és c) pontjaira alapított felülvizsgálati kérése nem alapos. Ugyanis: I. Annak kimutatására nézve, hogy peres felek között a szóbanforgó vasút nyomjelzési munkátatai és tervei elkészítésére nemcsak alkudozás folyt, hanem végleges kötelező munkabéri szerződés jött létre — erre lévén a kereset alapítva — alperesek tagadásával szemben felperes ugyan a bizonyító fél, a S. E. 96. §-a pedig előírja ugyan, hogy amidőn, mint jelen esetben a fél és alperes is eskü alatt kihallgattatott, akkor rendszerint a bizonyító fél ellenfele bocsátandó esküre, mégis a felebbezési biróság nem követte el a panaszolt jogszabálysértést az által, hogy vallomására felperest bocsátotta esküre és a munkabéri szerződés kötelező létrejöttét ez alapon állapította meg, mert a S. E. 96. §. szerint a fenti rendszerinti szabálytól a biróság jogosítva -van eltérni akkor, amidőn a fenforgó köiülményeknek a 64. §. szerinti mérlegelése után ugy találja, hogy az ellentétes vallomások közül a bizonyító <el (jelen esetben felperes) vallomása mutatkozik valószínűnek. Az első biróság Ítéletében megindokolta, hogy annak esetét e perben miért találta fennforgónak, azt a felebbezési biróság pedig a maga részéről is jogszabálysértés nélkül elfogadhatta. II. A szakértőre Ítélete alapjául szolgáló véleménye, meggyőződése, kialakulása végett a bíróságnak van szüksége (1868. LIV. t.-c. 211, 212. §-ok) ép ezért, ha csak a peres felek nem egyeztek meg abban, ami a jelen esetben nem történt meg, hogy t. i. a közös szakértő véleményét magukra nézve a perben kötelezőnek elismerik, akkor a biró.-ág, habár peres felek által közösen elfogadott szakértő véleményéhez kötve nincsen, tehát még hivatalból is kikérheti ujabb szakértő véleményét, erre pedig ingokul szolgálhat a peres felek egyikének ily irányú kérése is. Nem jogszabálysértő tehát a felebbezési bíróságnak azon eljárása, hogy M. László közös szakértő véleményének előterjesztése után a felebbezési biróság ujabbi szakértő véleményének bevételét tartván szükségesnek, ezt elrendelte és foganatosította. III. Az sem jogszabálysértő, hogy ujabbi szakértőül csak F. Adolf mérnököt alkalmazta, mert az 1911. D. 417/3. számú tárgyalási jegyzőkönyv tanúsítása szerint, amidőn felperes ennek szakértőül meghallgatását kérte, alperesi képviselő csak azt jelentette ki, hogy a felajánlott szakértőre vonatkozólag felétől utasítás vételéig nem nyilatkozhatik, alpereseknek tehát volt alkalmuk a régebbi szakértők személye és száma tárgyában is több izbeni felebbezési tárgyalásokon nyilatkozni, de ennek megtörténtére itt figyelembe vehető adat nincsen, S. E. 94. §-a értelmében pedig a biróság egy szakértőt is kinevezhet és alkalmazhat. Az azután a S. E. 61. §-a értelmében a tényállást megállapítható bíróságnak saját jogkörébe esik, hogy a szakértői vélemények közül melyiket fogja el meggyőződése kialakulásának indokául. A felebbezési biróság mindkét szakértői véleményt méltatta, mérlegelte, megítélését indokolta. Ezekre az okokra, mint felhasznált adatokra nézve az alperes iratellenességet nem panaszol és igy azok a felülvizsgálat tárgyát nem is képezhetik és mivel a felebbezési biróság e megítélésére vezető eljárásában a S. E. 64. §. rendelkezéseit is megtartotta, az ilykép megállapított tényállás e helyen is irányadó (S. E. 197. §.) erre alapítottan pedig a felebbezési bíróságnak Ítéletében kifejtett indokaira alapitolt azon rendelkezése, hogy alpereseket a kereseti követelésben elmarasztalta, a kir. Ítélőtábla szerint sem anyagi jogszabálysértő. 1912. nov. 7. Közös tulajdon és építkezés idegen területre. Az optkv. 118. §-a rendelkezésének megfejelő értelmezéséből kétségtelen, hogy az épitkező az idegeik földre való épitk<zéfc által, ha egyéb törvényes előfeltételek fennforognak is, a teSek tulajdonát csak. akkor szerzi meg, ha az építkezés körüli eí járása jóhiszemű volt; következően csak akkor, ha a beépített telket valósz:nü okoknál fogva a magáénak tartStatia. A tulajdonjog a tulajdonos társak közölt megvan ugyan osztva, de nem maga a tulajdon tárgyát képező dolog. A tulajdonos társak külön joga a dolog bármely kis részére is a köf.ös tulajdonból íolyóan nincsen. Csak a tálajdonostársak közös beleegyezésével fordulhat elő az az eset, hogy egyiküknek egye;* részeket jelölnek ki kizárólagos birtoklásra. Az ilyen megállapodás hiányában a közös birtoklásnak, mint a tulajdonjog folyományának az eszmei hányad szerintinek kell lennie. 81912. G. 397/2. szám. A kolozsvári kir. ítélőtábla mint polgári felülvizsgálati biróság végzett: A kir. Ítélőtábla a felebbezési biróság Ítéletét a S. E. 204. § a értelmében feloldja s a felebbezési bíróságot arra utasítja, hogy az ujabban kitűzendő szóbeli tárgyalás és netán szükségesnek mutatkozó bizonyító eljárás foganatba vétele után e végzés indokaiban kifejtettekre is figyelemmel a szabályszerű tényállás megállapítása mellett határozzon újból. Indokok: Az alperesek a többek között azt panaszolják felülvizsgálati kérelmükben, hogy az ítélet más perekben felmerült bizonyítékok alapján lett meghozva, holott a tényállás nem azonos és hangsúlyozzák, hogy a pertárgyát, melyet apjuktól örököltek, ez kiházasitásul kapta az ő apjától. Ezek a panaszok alaptalanok. Az iratoknál hiteles alakban feltalálható a kisludasi 45. számú telekjegyzőkönyvben 17. rend. bO. 81. hrszám alatti ingatlan (faház belsőseggel és kert) a vízaknai kir. járásbíróságnak 1906. Ö. 4/13. sz. a. átadó végzése alapján lett a peresfelek javára tulajdonjogilag bekebelezve 1907. március 27-én és pedig a következő aranyban: A. Miklós felperes 12/is-ad, A. Dotya felperes 3/is ad, A. János alperes Vis-ad, A. Miklós alperes Vi8-ad, A. Mária alperes Vis ad részesedéssel.