Erdélyrészi jogi közlöny, 1913 (6. évfolyam, 3-52. szám)

1913 / 14. szám - A személyzet szaporitás ördögéről

146. oldal. Erdélyrészi Jogi Koslö.i.y 14. szám. helyezett az elhunyt ravatalára s ugy a kamara, mint az ügyvédszövetség kolozsvári osztálya részvéttáviratot intéztek a gyászoló nyugdíjintézethez és ügyvédszövetséghez. A sir fölött többek között az országos ügyvéd gyám- és nyugdíjintézet elnökhelyettese dr. Somogyi Miksa s az ügyvédi kamara képviseletében dr. Brüll Ignác elnök végül a szövetség képviselője dr. Pichler Dezső tartottak megható emlékbeszédet. Korán eltávozott nagy halottunk emlékét hálás kegyelettel őrizzük meg. X fl személyzet szaporítás ördögéről. A pereskedő, de a bíróságokkal a jogkérdés szempontjából bárminemű más vonatkozásba jutó személyek közül nincs egy, akinek saját tapasztalatán alapuló meggyőződése ne az volna, hogy a biróságok munkával általánosságban túl volnának terhelve. Túl van pedig terhelve ugy a forgalmi, mint a kezelői személyzet. A birák túlterheltsége — ugy hiszem — közismert. Elég e tekintetben reámutatnunk az igazságügyminiszter urnák az új polgári perrendtartás életbeléptetési előkészületeire. Uj törvényt akar már f. év szeptember 1-ére, hogy ez által a bíróságoknak, különösen a kir. Curia polgári szakosztályának nagymérvű hátraléka a minimumra csökkentessék. Tehát íme oly nagy a hátralék, hogy ugyszólva ad hoc törvényt kell hozni ennek elenyésztetésére. Kétségen kivül áll már legalább az alsóbb bíróságoknál, hogy a nagy hátralékok oka elavult perrendtartásunkban keresendő legfőkép, de hogy ebben része van a birák túlterheltségének, az is kézenfekvő. A birák munkássága, kifejtett szorgalma ellen kifogást igazán csak az emelhet, a ki a viszonyokkal egyáltalában nem ismerős. Hiszen a magyar biró — a jelenleg létező állapot szerint — már nem is társadalmi ember, hanem a hivatalnak — önbuzgalomból — rabja. A hivatalos órák alatt — mert ott kell lennie, — a hivatalos órákon kivül pedig azért, mert máskép fizikai lehetetlenség megbirkózni a kiosztott munkával. Ily megfeszített, valóban idegölő munka mellett képes csak a magyar biróság azt a rendet, ami még van, valahogy fentartani. Ezt a munkásságot, aki még fokozni akarja — az a birák helyzetét alaposan nem ismerheti. Mindnyájan tudjuk, hogy a jövő még több, még nehezebb feladatot szánt a bíróságokra. Az új perrendtartás életbeléptetése előtt, annak sikere érdekében nehéz lesz fokozni a már ugy is kimerült erőket. Mert alig képzelhető, hogy ugyanaz a személyzet, amely most is nagy hátralékkal küzd, az ad hoc törvénnyel reá zuditott perek nagy tömegével meg tudna birkózni. S ilyen körülmények között ahelyett, hogy az új perrendtartás életbe átvitelére friss erővel rendelkeznénk, kifáradt s a törvény százakra menő szakaszai közt eligazodni nem képes elmékkel fogunk rendelkezni. Számítani kell arra is, hogy egy ily nagy rtörvény sikeres életbeléptetéséhez annak tudása is szükséges. Ehez idő kell, amivel pedig a birák ma nem igen rendelkeznek. A kezelőszemélyzet helyzete sem sokkal kedvezőbb. Az egyszerűsítésre törekvő törvények és rendeletek oly teendőket raktak reájuk, nem számolva a kezelők átlagos képességével, amikkel alig vagy nagyon nehezen képesek megbirkózni. Felszabadították a bírót némely nem birói munka alól s evvel a kezelőt terhelték meg. A bírónak nem használt, de ártott a kezelőnek. Ezzel a többlet csak egyik válról a másikra tétetett, mert hogy ezen intézkedések a hátralékok várt apasztására vezettek volna, alig állithatná valaki. A hátralékok ennek dacára emelkednek. De nem is lehet ez máskép. A forgalom évről-évre emkedik. Ugyanazon személyzettel, amely máris túlterhelt, a többlet munkát is elvégezni nem lehet. Itt hiábavaló mindenféle törvényhozás. Hiábavaló az erélyes vezetés is, mert embertől kívánni végeredményben mégis csak azt lehet, a mire képes és a mit el tud végezni. A hajszolt, kikényszeritett munkának mindenütt lehet valamelyes értéke, a bíróságoknál azonban semmi. A hajszolt bírói munkának nincsen semmi értéke. Hogy a biró igazságos ítéletet hozhasson — behatóan kell tanulmányozza az ügyet. Ehhez idő kell. Amikor pedig az ügyállással és annak alapján megkonstruált tényállással tisztában — időbe kerül ennek az érvényben lévő ! helyes jogszabály alá subsumptiója is. Mindenütt lehet sietni — csak itt nem. Az évvégi ítéletek — a bírósági ítéleteknek sui generls fajtáit képezik ! Innen a már szokássá fejlődött gyakorlat — hogy a felek az év utolsó hónapjaiban nem is igen keresik fel beadványaikkal a bíróságokat. Évvégi elintézés — nem kell senkinek. _ Inkább később megfontolt döntés, mint gyors, de el hamarkodott elintézés. A kezelő személyzetnél meg hajszolni éppen nem lehet. Ott a fizika törvényei uralkodnak. Feszíteni a hurt csak addig lehet, a mig lehet.. .. A bíró — felületesen — hamar több ügyet elintézhet, mint megfontolva és körültekintéssel. A kezelő—mondjuk a leíró — csak annyit tud másolni, amennyit bizonyos ember leírhat, persze mindig figyelembe véve az egyén individualitását is. Végeredményben tehát, a személyszaporitás ördögének kisértése alól, különösen, ha igazságos ügy érdekében történik — kitérni még sem lehet. De hasznunkra lesz, ha — röviden — utána nézünk és megállapítjuk, hogy ennek a rettegett ördögnek tényleg olyan eredményes a kísértése, hogy az eredményektől félnünk kellene ? Magyarország igazságügyének 1911. évi állapotát véve figyelembe : a bírói és ügyészi személyzet néqyqr/pl szaporodva 2922 re rúgott, a fogalmazási segédszemélyzet 1372-ről 1382-re, tehát IO-el emelkedett. A kezelőtiszti személyzetnél az 1910. évi 5151-röl ől74-re. tehát 23 az emelkedés. A személyzet számának ismerete mellett emeljünk ki néhány forgalmi adatot is. A kir. járásbíróságokhoz 1911-ben érkezett: 639.110 sommás per. Az 1910. évről folyamatban maradt 57.265 sommás perrel együtt 1911. évben 696.275 som1 más per vált tehát elintézésre. Befejezést nyert 634.822; elinj tézetlen maradt 61.453 : 4288-al több, mint 1910-hen. Ami a büntetőügyek forgalmát illeti, az 1910. évi 20.899 I hátralékos ügyhöz 345.171 vétségi és 32.999 kihágási ügy érkezett, ugy, hogy az elintézést váró bűnügyek száma 399.069-re rúgott, 11.202-vel többre, mint 1910. évben. Befejeztetett 377.740 büntetőügy. Hátralék 21.329. Fizetési meghagyás iránti kérelem előterjesztetett 171.797. Visszautasittatott 4835, kibocsáttatott 166.962. Örökösödési ügy 155.997 várt elintézésre. Az év végén elintézetlenül maradt 32.210 ügy, melyek közül 18.094 a bíró kezén. Telekkönyvhöz 1,844.175 beadvánv. Hátralék maradt: 32.084. A kir. törvényszékekhez ugyancsak 1911-ben: Polgári per — 149.370 érkezett. Az 1910. évi hátralékkal egvütt elintézésre várt: 195.865 közpolgári per; elintéztetett 142.909. Tetekkönvvi beadvány: 735.547. érkezett. Elintéztetett 732.418. Sommás felebbviteli ügy érkezett 3.966. Büntetőügy I. folyamodásban érkezett: 34.770 vizsgálóbírói ügy és 37.175 bűnvádi per. Befejeztetett: 34.643 vizsgálóbírói ügy és 37.788 bűnvádi per. II. folyamodásban : 2678 felfolyamodás és 36.774. felebbezés érkezett. Az 1910. évi 4.358 hátralékkal összesen 43.810 ügy várt elintézésre, Hátralék: 4.491. Ha most figyelembe veszik, hogy ezen nagy forgalom mellett az első folyamodáásu bíróságoknál 2.339 biró, 1368 fogalmazói (jzö, joggyakornok) segédszemélyzet, 4718 kezelötiszti segédszemélyzet volt működésben, utóbbiak közül 1690 díjnok: ha tekintetbe vesszük a horribilis hátralékokat, akkor a személyzet szaporítás ördögének a jogszolgáltatás érdekében történő kísértései elől igazán nehéz kitérni, sőt nem is tanácsos. De közelebbről nézve ezt az ördögöt — ha csak annyi eredményt tud elérni, mint fent irva van — nem is olyan veszedelmes. És éppen ez a legnagyobb baj.