Erdélyrészi jogi közlöny, 1913 (6. évfolyam, 3-52. szám)

1913 / 14. szám - Az 1912. év magánjogi gyakorlata ( Az E. J. K. "Jogesetek Tára" nyomán.) Befejező közlemény

14. szám. Erdéiyrészi Jogi KözlSii> 147. oldal. X űz 191Z. év mosónjogi gyakorlata. (Az E. j. K. „jogesetek Tára" nyomán.) }^ (Befejező közlemény.) A jogelismerés visszavonhatlan, mert a jogelismerés az ügyfélnek oly rendelkezés jellegével biró jogi ténye, amely magát a felperesi igényt állapítja meg. Ennélfogva a jogelismerésnek hatálya csakis jogügyletet létesítő akaratnyilvánítás érvénytelenségére nézve fennálló magánjogi szabályok alapján (az optkv. 865—877. § ai) támadható meg. (Mv. ítélőtábla 1912. G. 146. LXVIII.) Az optkv. 1376. és 1377. §-ai szerint ujilási szerződés csak akkor létesül és az előbbi kötelem csak akkor szűnik meg és lép helyébe másik, a mikor a felek valamely követelésnek a jogalapját vagy főtárgyát cserélik fel. A novatio nem vélelmeztetik. Ebből folyóan maga az elszámolás ténye, hacsak a felek az ujitást határozottan nem szándékolják s ezt világosan ki nem fejezik, vagy ha ez a felek nyilatkozataiból, esetleg tényeiből nem következik, még nem képez ujitást, hanem csak a bizonyítási terhet áthárító rendelkezésnek minősítendő. (Mv. ítélőtábla 1911. G. 370. J. T. Lili.) Kártérítés. A törvényen alapuló kötelezettségek közül a károkok elég gazdag változatosságot mutatnak fel. A községi elöljáróság kártérítéssel csak szándékosan vagy vétkes gondatlanságból okozott károkért tartozik (1886 : XXII. t.-c. 86. §.). Négy (4) napi késedelem a hivatali hanyagság oly fokául, mely a törvényben feltételezett vétkes gondatlanságot akár az egyik, akár a másik alperes ellenében megállapítaná, egyáltalában nem tekinthető. (Mv. ítélőtábla 1911. G. 191. IV.). A rosszhiszemű feljelentő, a bűnügyi zárlat folytán okozott s azzal okozati összefüggésben álló károkért felelősséggel tartozik. (Mv. ítélőtábla. LXIV.). Érdekes esetben döntött a marosvásárhelyi kir. Ítélőtábla 1911. G. 331. (LXX ) számú határozatával és érdekes maga a határozat is. Az eset az volt, hogy felperes fiát egy másik gyermek az iskolában az alatt az idö alatt, a míg a tanításnak kellett folynia, alperes, mint tanitó távollétében pajkosságból egy vesszővel jobbszemén akként bántalmazta, hogy ebből ama szem látóképességének elveszítése következett be. A kir. ítélőtábla a felperes felülvizsgálati kérelmét elutasította s kimondta, hogy: A tanításra és különösen a gyermekeknek az iskolában való tartózkodásra megszabott időre a szülőktől a tanítóra átszálló felügyeleti kötelezettség nem lehet oly mérvű, hogy a tanitó oly cselekményért és ebből folyó káros következményekért is felelősséggel tartozzék, amelyek a gyermekek élénksége és pajkossága mellett az optkv. 1309. §-a szerint megkívántató gondosság ellenére bekövetkezhetnek még abban az esetben is, ha a tanitó állandóan a gyermekek mellett tartózkodik, azok magaviseletét folyton figyelemmel kiséri. Kétségkívül, hogy e határozat az élet helyes ismeretére vall. A 4'8 méter magasságban dolgozó munkásnak foglalatossága az önmagában, veszélyes üzem jellegével biró sodronypálya (artozékai körül feltétlenül veszélyes jellegű és az üzem tulajdonosának tárgyi felelősségét megállapítja. (Mv. ítélőtábla 1912. G. 59. LXXVIII.) Abbén a kérdésben, hogy testi sértés esetében a sérültnek jár-e az optkv. 1325. §-a szerinti fájdalomdíj — ma mar a kir. Kúria is állandóan igenlőleg felel, bár eleinte ép ellenkezőleg döntött. A fájdalomdíj az optkv. 1325. §-a értelmében testi sértés esetében illeti meg a sérültet, ebből folyóan az, hogy sérülését gondatlanságból okozott bűncselekmény következtében szenvedte, nem ügydöntő. A fájdalomdíj tehát ilyen esetben is jár. (Mv. Ítélőtábla 1912. G. 166 CIV.) Kártérítési követelés elévülése. Az optkv. 1489. §-a esetében a kártalanítási követelések elenyésznek 3 év alatt. Ezen általános szabály alól egyik kivétel, amikor a kártérítési követelés 30 év alatt évül el, ha a kár bűntettből ered. Az optkv. 1489. §-ában említett ..bűntett'' jogi műszó alatt éppen ugy, mint ma a magyar büntető törvénykönyv szerint, a polgári törvénykönyvnek itt életbe léptekor hatályban állott és szem előtt tartott 1803 szeptember 3-án kelt osztrák büntetötörvénykönyv 1. §-ának meghatározása értelmében „gonosz szándékból" elkövetett cselekmény értetendő. (Mv. itélótála 1911. G. 276. VIII.) Az egyes kötelmeket illetően: Adásvételnél — az állatforgalom szempontjából szükséges | nyilvántartás céljaira kiállított marhalevél egymagában nem bizonyítja annak a tulajdonjogát, akinek nevére ki van állítva, ennéliogva ebből a tekintetből nem ügydöntő az, hogy egyéb adatok mellett a tulajdonosként jelentkező nevét is tartalmazza ; annál kevósbbé lehet szó arról, hogy abban a tulajdonjog akként lenne megtestesítve, hogy már annak átadásával a tulajdonjog átruházottnak legyen tekinthető. (Kv. Ítélőtábla 1912. G. 112. LXXXVIII.) Ajándékozás. Az átruházott dolog forgalmi értéke és a tényleg szolgáltatott visszteher közötti jelentékenyebb különbözet ajándékozott értéknek csak akkor tekinthető, ha akár a felek visznyából, akár általában az ügylet körülményeiből azt kell okszerűen következtetni, hogy a valódi értéken alul való elidegenítés ajándékozási célzattal történt. (Mv. Ítélőtábla 1912. G. 221. CX.) Optkv. 953. §-a esetében a megtámadási jog általános és első törvényes előfeltétele az, hogy a megtámadott ajándékozási j ügvlet (és ne egyéb körülmény) okozza azt, hogy a hitelező j rövidséget vallott. (Kv. Ítélőtábla 1912. G. 93. J. T. 82.) Optkv. 954. §. szerint az örökhagyónak a megtámadott ajándékozás után leszármazó szükség örököse (gyermeke) az örökhagyónak a születése előtti ajándékozását jogosan meg nem támadhatja. Bérleti szerződés. A bérleményben való javítások megtétele az optkv. 1105. §-a értelmében nem bérleti szerződés megszüntetési ok, mert ez a bérlő részére csak a bér aránylagos részének leengedésére törvényileg szabályozott alap. (Kv. ítélőtábla 1912. G. 120. J. T. 90). A bérleti szerződés sajátszerű természeténél fogva, a bérbeadó abban az esetben, midőn a bérbevevő még a bérleti idő lejárta előtt kijelenti, hogy a bérleményt visszabocsátani nem hajlandó, a bérlet visszabocsátása iránti kereset megindítása végett nem köteles a bérleti idö lejártát bevárni. (Mv. ítélőtábla 1911. G. 190. LXXXL). A hasonbérlő csak az átvett dolgot s azt is csak olyan állapotban tartozik visszaadni, a minőben azt átvette. (Kv. ítélőtábla 1912. G. 97. J. T. 88.). Állandó birói gyakorlat, hogy a közeli rokonságban levő felek között előforduló kisebb értékű és kisebb jelentőségű munkateljesítések ingyeneseknek vagy szívességből történteknek tekintendők. Az optkv. 1152. §-ában irt rendelkezés vonatkozásban az optkv. 1151. §-ával, ennélfogva csak ugy nyerhet alkalmazást, ha ez a vélelem fenn nem forog. (Mv. ítélőtábla 1911. G. 285. IX.). Az, aki részére a hosszabb időn át rendszerint teljesített munkálatot elfogadja, kételyt kizáróan nyilvánította azt az akaratát, hogy ő azt a munkát elvégeztetni kívánta. A házmester külön kikötés hiányában nem tekinthető kötelezettnek arra, hogy a házmesteri ügykört meghaladó, külön műszaki ismereteket feltételező (asztalos, vizvezetékszerelö) munkákat ingyenesen végezni köteles legyen. (Kv. ítélőtábla 1912. G. 16. J. T. 43.). Érdekes a marosvásárhelyi kir. ítélőtáblának 1912. G. 365. számú döntése (CLXIX. eset) is. Felperes vármegyei fizetéses irnok volt, mely idö alatt a főispán mellé volt szolgálattételre berendelve. Felperes alperes rendelkezése, illetőleg kérése folytán magánleveleket másolt, közvetített telefonbeszélgetéseket, teljesített küldöncszolgálatokat. Ezekért a kir. ítélőtábla dijat nem állapított meg, mert hivatali kötelességét képezték. A Corpus jurisba való pótlások beragasztása által teljesített szolgálatért pedig dijat azért nem állapit meg, mert alperes munkadíj fizetésére nem kötelezte magát és mert felperes nem lévén sem iparos, sem az optkv. 1162. § ában felsorolt foglalkozásúak valamelyike, hanem köztisztviselő — kikötés hiányában — dijat nem igényelhet. Egyezség. Az egyezség által az egyezség tárgyává tett jogok átváltoztatnak s a felek az egyezség megkötése után már nem a régi jogviszonyból folyó, hanem csak olyan jogokat érvényesíthetnek egymással szemben, a milyeneket az egyezség, mint uj kétoldalú kötelező szerződés tartalmaz és megállapít a felek javára. (Kv. ítélőtábla 1911. G. 370. J. T. 26.) Ami az egyezség terjedelmét illeti, az optkv. 1389. §-a értelmében oly egyezség, melyet valamely különös peres kérdés fölött kötnek, más esetekre ki nem terjeszthető s az egyezség, mint uj kötelmi jogalap csak az egyezség tárgyára nézve szünteti meg az előbb fenállott kereseti jogot. Mv. ítélőtábla 1912. G. 32. CII.) Az egyezség összegszerű helyessége tekintetében s ujabb elszámolás megejtése végett az optkv. 1385. és 1387. §§-ához mérten tévedés, vagyis azon az alapon nem támadható meg, hogy egyes kiadási tételek — természetesen valamelyik félnek rosszhiszemű eljárása nélkül — pusztán tévedésből figyelmen kivül maradtak. (Kv. Ítélőtábla 1912. G. 80. LXXV.)