Erdélyrészi jogi közlöny, 1913 (6. évfolyam, 3-52. szám)

1913 / 12. szám - Telekkönyvi helyesbités a gyakorlatban. Befejező közlemény

12. szára. Erdélyrészi Jogi Közlöm 129. oldal. tagja, ő szervezte az 1905 ben Budapesten tartott nemzetközi börtönügyi kongresszust, amelynek elnöke volt s amely működéséért utóbb nemcsak királyi kitüntetés érte, hanem a nemzetközi börtönügyi bizottság tiszteletbeli elnökévé is megválasztották. Rickl Gyula nevéhez füz' dik a börtönügyi tisztviselők- szakképzése terén több év óta működő intézmény: a börtönügyi tan-^ folyam, valamint az ennek szolgálatában álló országos börtönügyi múzeum szervezése is. Sokoldalú tevékenységének egyik aga a patronázs-egyesületek szövetségének megteremtése: mint ennek elnöke szintén rendkívüli munkásságot fejtett ki. «= Endes Miklós táblabíró. Ö felsége Endes Miklós kolozsvári kir. táblai elnöki titkárt a kolozsvári kir. táblához táblabíróvá kinevezte. Mikor az uj táblabírónak a magunk részéről is gratulálunk, kifejezést adunk azon hitünknek is, hogy tekintve Endes Miklós kiváló szakképzettségét, benne a kolozsvári kir. ítélőtábla egy jelentékeny erőt nyert. = A kolozsvári ügyvédi kamarából. E héten a kolozsvári ügyvédi kamara az ügyvédek lajsromába bejegyezte dr. Baltariu János ügyvédet Gyulafehérvár, dr. Fischer József ügyvédet Kolozsvár és dr. Baranyai Károly ügyvédet Kajántó székhelylyel. Egyben közhírré teszi, hogy Prodán János ügyvéd székhelyét Kékesről Bethlenbe helyezte át. = Az ügyvédi kamarák, mint választott bíróságok. Az egyes ügyvédi kamarák — igy a kolozsvári ügyvédi kamara is — évi jelentéseikben már többször foglalkoztak azzal az eszmével, hogy az ügyvédi kamarák a tözsdebiróság mintájára ruháztassanak fel választott bírósági jogkörrel. E terv szerint az érdekelt felek minden vagyonjosi vitás kérdésben alávethetnék magukat valamely ügyvédi kamara választott bírósága illetékességének és Mebbezhetetlen ítéletének. Kivételt csak ama perek képeznének, melyekben a rendes bírósági illetékességtől eltérésnek helye nincsen. Az érdekes eszmével most — az uj ügyvédi rendtartás aktualitásából — részletesen foglalkozik a napi sajtó is, és minden téren, 1 különösen kereskedelmi és ipari téren, a legnagyobb rokonszenv- i vei fogadják az eszmét. A rendes bíróságok ügymenete — ugy- I mond — fölötte lassú és általános a panasz, hogy egy-egy per I eldöntése évekig eltart. Ez az állapot az uj polgári perrendtartásnak legkésőbb 1914 őszén bekövetkező életbeléptetése után sem fog javulni, mert a bírósagok óriási restanciákat fognak átvinni és az uj szóbeli eljárás a bírósági tanácsokat fokozottabb mér- | tékben fogja igénybe venni. Mig ugyanis az eddigi előadási rendszer mellett egy ülésnapon 6—8 per volt elintézhető, az uj szó- j béli eljárás mellett alig 2—3 per lesz eldönthető. A tőzsdei bíráskodás megszorítása is küszöbön van, amennyiben a tőzsdei forgalomhoz nem tartozó kereskedelmi perek onnan el fognak tereltetni. E kiszoruló perek is a rendes bíróságok munkaterhét fokozzák. Az ügyvédi kamaráknak választott bírói működése tehát egyidejűleg csökkentené a rendes bíróságok munkaterhét és a bizalommal hozzáforduló felek ügyeiben is gyorsan és olcsón ítélkeznék. E mellett nagy garanciát lát az érdekelt közönség az ügyvédi kamarák tagjainak jogképzettségében és abban a széleskörű élet- és gyakorlati ismeretekben, melyet az ügyvédi kar magának hivatása közben megszerzett. - Magyarország igazságügye 1911. évben. Ezen cim alatt különlenyomat készült „A m. kir. kormány 1911. évi működéséről és az ország közállapotairól szóló jelentés és statisztikai évkönyv' címmel megjelent abból a munkából, mit a m. kir. miniszterelnök az 1897 : XXXV. t.-c. 5. §-a értelmeben az országgyűlés elé terjesztett. Ez a jelentés foglalkozik mindazokkal a változásokkal, melyek L a jogszolgáltatás szervei, II. az tillamszolgálati viszonyok, III. a polgári és kereskedelmi jog és eljárás, IV. a büntető jog és eljárás, V. a nemzetközi viszonyok, VI. az ügyvitel és a gazdasági ügyek, Vil. az igazságügyi hatóságok elhelyezése és VIII. egyéb ügyek körében felmerültek, különösen súlyt helyezve mindenütt egyrészt a törvényhozási intézkedésen, másrészt pedig a miniszteri rendelkezésen nyugvó változások pontos körülírására. Mindezekkel részletesen nem foglalkozhatunk, mindazonáltal ki kell emelnünk a jelentésnek azt a részét, mely az ügyvédi rendtartás reformjáról szól, valamint azon ismertetéseit, melyek az alaki és anyagi jog keretébe vágó reformokra vonatkoznak. Az előbbi szerint az ügyvédi rend- ; tartás uj tervezete 1911. év folyamán elkészült (erről különben , annak idején már megemlékeztünk) s annak most különösen abból a szempontból való átvizsgálása mutatkozik szükségesnek, . hogy vájjon az alapelvei megfelelnek-e azoknak a kívánalmaknak , és várakozásoknak, amelyeket az ügyvédi kar a reform irányára nézve kifejezésre juttatott. Az utóbbiak közt pedig fölsorolja, hogy a magyar általános polgári törvénykönyv tervezete második I szövegéből a dolog-, személy- és családjog teljesen, a kötelmi és öröklési pedig túlnyomó részben elkészült, az osztatlan közös legelökről szóló tervezet átdolgozás alatt állott, a tengeri magánjog tervezete bizonyos részek kiegészítése végett tanulmányozás alá vétetett, a kereskedelmi törvény revíziója érdekében adatgyűjtés folyt a szövetkezetekről szóló még 1907-ben közzétett törvénytervezetre nézve szakvélemények gyűjtettek, a biztosítási jog kodifikálása érdekében előkészítő munkálatok folytak, a tőzsdebiráskodás reformjának előkészítése megindult, a büntető törvénykönyv általános revíziója tekintetében szükséges munkálatok tovább folytak, a sajtójog tervezete tanulmányozás alatt állott és a katonai bűnvádi perrendtartás a képviselőház elé terjesztetett. A jelentésnek a statisztikai adatokat tartalmazó része a járásbirósági ügyek nagymértékű emelkedéséről számol be. Anélkül, hogy a statisztikai adatokat itt részletesen felsorolnánk, csak arra kívánunk utalni, hogy ezzel a nagymértékben való emelkedéssel a bírói állások szaporítása nem áll arányban. A jelentés szerint ugyanis a bírói és ügyészi személyzet mindössze négygyei szaporodott. Erre a föltűnő adatra az a megjegyzésünk, hogy ha a szcmélyzetszaporitás ily kismértékben következik be a jelen évben is, akkor az 1911 :1. t.-c. életbeléptetése nem fog oly zavartalanul megtörténni, mint aminőt a jogbiztonság megkíván. = A nagyszebeni ügyvédi kamara német nyelvű kiadványai című február 23-ki lapunkban megjelent hírünkre a nagyszebeni ügyvédi kamara arról értesít, hogy az ott jelzett fegyelmi ügyben a kamara határozatát a panaszló salzburgi ügyvédnek az állam hivatalos nyelvén adta ki és csak a panaszló ügyvéd azon kérésére, hogy — miután nem ért magyarul — a kamara vele ezen határozatot nem hivatalos német fordításban is közölje, közölte a kamara —• csupán csak udvariasságból — a már kiadott és szabályszerűen kézbesített határozat nem hivatalos fordítását is. Ezek szerint eredeti német nyelvű kiadvány — mint a nagyszebeni kamara állítja — ez ügyben nem volt s erről a felterjesztett iratok alapján a Curia ügyvédi tanácsának is jelentés tétetett. = Kézbesítés Németországban. (Kérdés és felelet.) Egy előfizetőnk a következő kérdést küldötte be hozzánk: „A t.-i járásbíróságnál beperesitettern egy németországi céget. A bíróság tárgyalást tűzött ki s az idézést kézbesítés végett felterjesztette az Igazságügyminiszteriuinhoz, a minisztérium intézkedett is a kézbesítés iránt, ennek dacára azonban a kereset és idézés visszaérkezett azzal, hogy a címzett azt elfogadni vonakodik. A járásbíróság újból megkísérelvén a kézbesítést, az eset ismétlődött. Mi a teendő ez ügyben ? A megkísértett kézbesítés nem tekinthető-e szabályszerű kézbesítésnek?" A kérdésre feleletünk a következő: A külföldi kézbesítést az 1905. év július hó 17-én Hágában a polgári eljárásra vonatkozólag létrejött nemzetközi egyezmény (1909: XIV. t.-cikk) 1—7. cikkei szabályozzák. E szerint : Kényszerkézbesitésnek a szerződő államok között (Németország is azok közé tartozik) rendszerint nincs helye s az ügyiratot a megkeresett állam erre illetékes hatósága rendszerint csak akkor kézbesiti a félnek, ha ez azt önként elfogadja. Ha tehát — amint jelen esetben is történt — a kézbesítés nem sikerül, vagyis a fél nem fogadja el, a megkeresett hatóság az ügyiratot a megkereső államnak egyszerűen visszaküldi. Az ilyen, — mint a fennforgott esetben történt — kényszer nélküli kézbesítést megkísérelni lehet, de eredményre vezetni soha nem fog, ha a külföldi a kézbesítést nem fogadja el. Ennek tehát az az utja, hogy a bíróság vihetve a fél a bíróságtól) kényszerkézbesitést kérjen. Ennek pedig előfeltételei a következők : 1. a kézbesítendő ügyirat a megkeresett hatóság (német) nyelvén lefordítandó a hites tolmács által a felperes költségére (amely előlegezendő); 2. a kir. jbiróság fejezze ki kívánságát az iránt, hogy az ügyirat a megkeresett állam törvénye által előirt módon kézbesittessék alperesnek. A megkeresett állam ekkor eszközli azt. A felterjesztés az igazságügyminiszteriumhoz történik. A felvetettt esetben tehát a kézbesítés azért nem járt eredménnyel, mert kifejezetten kényszerkézbesités nem kéretetc Magától értetődik, hogy az ilyen megkisérlett kézbesítés — nem megtörtént kézbesítés, tehát hatálya nincs. = Ügyvédjelöltek az igazságügyminiszternél. Az Ügyvédjelöltek Országos Egyesülete az ügyvédjelöltek soraiból az 1912. évi VII. t.-c. ellen hozzáérkező nagyszámú panasz folytán, a vidéki ügyvédjelölt egyesületek felkérésére elhatározta, hogy megkísérli a törvény sérelmes rendelkezéseinek orvoslását. Balogh Jenő igazságügyminiszter f. hó 16-án, vasárnap fogadta ez ügy-