Erdélyrészi jogi közlöny, 1913 (6. évfolyam, 3-52. szám)

1913 / 12. szám - Telekkönyvi helyesbités a gyakorlatban. Befejező közlemény

128. oldal. Erdélyrészi Jogi Közlöny 12. szám. szükségkép elengedhetetlen". Azaz: az eredményt létesítő félté- I telek nem mind egyenlő értékűek: ezt mondja az objektivizmus. „De — folytatja Vámbéry — megfordítva nem minden conditio sine quá non-ként szereplő cselekvés állapit meg tettességet, ha a cselekvő szándéka nem fedi cselekvésének okozati jelentőségét" (249). A tettesség tanának tárgyalásánál míg helyesen sürgeti a közvetett tettesség legális szabályozását, addig, sajnos, a delicta propriá-k közvetett tettességi minőségben való elkövetésénél kivételekkel operál. A könyv utolsó fejezete az egység és többség tanát tárgyalja és pedig feltűnő rövidséggel, mely utóbbiból azonban legfeljebb a büntetőjog e fejezetében uralkodó meddő német, doktrinárség jut ki röviden, de nem a dolog érdemi része. Szerző könyvének második részét ez év végére igéri, mely elé a magyar jogászközönség az első lész után jogos várakozással nézhet. }( Tesc^Snyui lielplés a gyakorlatban. ^(Befejező közlemény.) A tkvi kiküldöttnek, ha polgári ügye van, egy felügyeleti észrevétel szerint ezt is ki kell tűzni, mert igy van ez megírva a s. elj. 67. §. 1. mond. ut. tételében. Természetesen ezeket általánosítani nem lehet, de jobb óvatosnak leírni, mint a fenti állitások lehetőségét valakinek saját magán kitapasztalni. A logika örök törvénye nem mond ellent, mert az uj ügyviteli tervezet első részlete bevezetése szerint megjelölt kényelmi szempont folytán az angol rendszer, vagyis a (de facto) felebbezhetetlenség — párosulva az apróbb feljebb nem vihető ügyeknél előforduló kisebb fokú alapossággal — ha egyébként nem, de a hivatalos élet közigazgatásában érvényesül, amennyiben az alsóbb fokú hivaialfőnök intézkedése megváltoztatását a felsőbb fokú felügyeleti hatóság bizalmi kérdésnek tekinti, tehát mindaddig, mig az alsó fokú főnök állása többé-kevésbé bizalomteljes, intézkedése megmarad, informatiója elfogadtatik s esetleges hivatalvizsgálatkor, mint saját észlelet kinyilvánittatik, presumtio juris et de jure, megdönthetetlen jog; vélelem levén, hogy a munkateher megosztása arányos. így ha az illető, concludens tényekkel fizetésre jelölt nem fizet, ez esetleg szorgalma csökkenése, vagy hosszadalmassága jeléül tudathatik be, tehát a fizethetés, fizetésért ledolgoztathatás jótéteménynek tekintendő és pedig mindkét félre, mert hiszen a kebli tisztviselőtől vagy dijnoktól is jobb néven veszik, ha a másolási vagy a bevezetési munkában segédkezik, mint ha a bírónak, habár hivatalos időn kívül dolgozik; bíróságon kívüli egyén alkalmazása pedig még fényesebb lenne, megfelelő begyakorolt munkaerő drágább is lenne, igaz, a segítésről leinteni nem lehetne, de már a bírósági épületben tartózkodástól igen. Nehogy a kebli tisztviselő vagy díjnok egy vagy más részről valaminek ki legyen téve, ajánlatos a diskrét eljárás, mert ellen esetben az eredmény esetleg nem az arányos munkamegosztás, illetve a lappáliák ingyenes feldolgoztatása, hanem a segédkezés megtiltása lehelne és tényleg a diskrét eljárás folytán az esetek szűkebb körben sem jutnak nyilvánosságra s nem is tudhatók, mennyire gyakoriak. Nem kell azonban valamely nem tetsző észrevétel folytán a segédkezés eszméjétől mindjárt elállni, az ilyen észrevétel csak a főnöki tekintély fenntartására való, (hisz az élet számos példát mutat arra, hogy valaki nem oda vád, ahova néz.) Van aztán olyan eset, mikor a biró nem fizet, hanem a dolgozásért kommissziót és protekciót ígér, bizony ez nem gavallér, de modern eljárás. Ezeket azért jó tudni, mert ha későn kap észbe valaki, megtörténhetik, hogy ha le nem is minősitik, de már — az előző év mintája lévén az irányadó — az elönyösebb statisztikai állapotot nem veszik észre, sőt ha a kevésre, sőt semmire is azt mondják, hogy sok, ilyenkor már tehet tudni, hol a hiba. Csak egy aktaellenes eset merüljön fel, már ez a fentieket megfontolásra érdemessé teszi. Világos, hogy az első fokon automatikus előlépés behozatala helytelen lenne, mert akkor a mi lappáliára a biró rá nem ér, az államnak saját pénzén kellene ledolgoztatni. És ha friss elemek jönnének, azok még kevésbbé értenék a hivatalos közigazgatási felfogást, mert mig a törvénykezésnél végcél az igazság, emitt, mint láttuk, a felügyeleti kényelem. Már pedig a kényelmes adós nem csinál, miként a csődtömeggondnok, törlesztési tervezetet, hanem annak fizet, a ki jobban vagy ügyesebben szorítja, ép ugy a kezelő és segédszemélyzeti munkaerő nélkül szűkölködő felügyelet hasonló módon törleszt szűkös készletéből, csakhogy itt a jogosított számára nincs végrehajtási eljárás, ide művészet kell s miként a kereskedelem terén, jó fellépés és reprezentatív tehetség. Ha általánosságban nem is. de némely esetben ettől a művészettől, tehetségtől függ az előhaladás. Igaz, hogy dolgozni minden esetben kell, csak az a kérdés : jut-e valaki érdemlegest dolgozáshoz, vagy nem. Ha igen: jól teszi, ha van miből, ha diktafont, írógépet beszerez s gépírót tart, feltéve, hogy a gépírást fogalmazványnak elfogadják, (mert hiszen ez még nincs előírva az ügyviteli szabályokban, miként nincs előírva a Koránban sem, hogy szabad-e mecsetben villanyvilágítást használni). Nehogy azonban ezen feltevések valamely hiányos felügyeleti eljárásból eredhetőknele mutatkozzanak: meg kell jegyezni, hogy azok a bevett rendszerhez alkalmazkodáson, tehát általános okokon alapulnak, melyeket a bevett felfogás fegyelmi szempontból szükségesnek tart, anélkül, hogy az eredeti okra, a kényelemre gondolna, miként a háziasszony sem gondol a kényelemre, midőn a gyomorbajos férjének gyümölcs- és zöldségleves helyett ártalmas (hugysavas) husievest ád, holott itt is a kényelmi szempont, a könnyen kapható s készíthető anyagból 2 tál étel — husieves és sóbafött — készithetése a tulajdonképeni ok. A kényelmi szempont jut pl. kifezésre abban, hogy a biró felel a mellérendeltek munkájáért, de azok kiválasztásába beleszólási joga, nincs felel, hogy főnöke a jelentések tételétől megkíméltessék, a statisztikáért, anélkül, hogy leirója (p!. teritvények, rövid határnapok) vagy jegyzőkönyvvezetője (pl. jbsági bűnügyben hivatalo- időn tul) volna. A nép nyelvét nem értő tárgyaló bíróról meg ne is beszéljünk, vagvis azon tolmácsokról, akiket kap. (Erd. J. K. 1912. 2Í3. sz. 218. o. II. has. 2. p.) A fentiek szerint tehát csak türt dolog, habár a főként a kiküldetés alatt gyűlt hátralék ledolgozásához szükséges, bárki, de különösen a kebli tisztviselő vagy dijnoknak, habár hivatalos időn kivül segédkezése. Az ügyviteli szabálytervezet második részlete szerint már ingyért segédkeznének a kezelők, ám, ha taxatíve nincs felsorolva, vagy az adott esetben nem a biró parancsolja meg, mit végezzen a kezelő, nincs biztosíték arra. hogy végre lesz hajtva, a kezelő azt is mondhatja, hogy nem ért hozzá, ha veszi észre, hogy hivatalfőnöke ezt terhére nem irja. Amint a kezelőtől nem veszik jó néven, a habár hivatalos időn kivül se^edkezést, ugy a bírótól (ömf. jzötöl) sem veszik esetleg jó néven, különösen ha fizetésre kijelöltnek mutatkozik, a szokott társadalmi, tehát jogi terén improduktív idötöltöltésen kivül időtöltéssel járó egyéb ténykedést. Azt, hogy a hivatalnok (biró, ömf. jző) teljes erejét foglalkozásának szentelje, mereven ugy értelmezhetik, hogy előirt munkáján kivül egyáltalában egyébbel ne foglalkozzék. Ilyenkor fontos a fentiek tudása. Vannak ellenkező esetek, igy néhány éve olvashattuk, hogy Gvulán a törvényszéki elnök, a költeményével dijat nyert jegyzőjét azzal bucsuztatta el, hogy a büntető ítéletek szerkesztése közben se feledkezzék meg a verselésről, vannak. Kik gyakorlatból leszűrt tapasztalataik megírásán télmenő irodalmi működést hátrány nélkül kifejtenek, de bizony néha már kisebb működés is hátrányos tudományoskodás-számba vehető s ezáltal az illető már neheztelésre adhat okot (Erd. .1. K. 1910. 49. sz. 399. o. I. has. 46. 47. s.), de ezzel már el is érkeztünk oda, a honnan kiindultunk. KÜLÖNFÉLÉK. = Felhívás és kérelem. Az uj döntvény jogot ismertető első cikkünkre lapunk olvasóinak fiqydmét különösen felhívjuk. Célunk az, hoi/y nemcsak a kir. Ítélőtáblák, haJiem az elsöfolijamodásu bíróságok elvi jelentőségű határozatait is közzéteqi/ük. E célunknak azonban csak akkor felelhetünk meg, ha lapunk olvasói az elsőfolyamodásu bíróságoknak tudomásunkra nehezebben jutható elvi jelentőségű határozatait velünk közlik, amire őket lapunk erdekében ezennel felkérjük. = Rickl Gyuia államtitkár. A király az igazságügyminiszter előterjesztésére béllyei Rick! Gyula miniszteri tanácsosnak az államtitkári cimet adományozta. A kitüntetést osztatlan örömmel fogadta Magyarország egész jogászközönsége, mert valódi érdemet jutalmazott. Rickl Gyula, mint az igazságügyminiszterium börtönügyi osztályának vezetője, hosszú idő óta fáradhatatlan s érdemes tevékenységet fejtett ki börtönügyi intézményeink javítása érdekében. Az ő érdeme a nemzetközi büntetőjogi egyesület magyar osztályának újjáélesztése s mint a nemzetközi börtönügyi bizottság