Erdélyrészi jogi közlöny, 1913 (6. évfolyam, 3-52. szám)

1913 / 12. szám - Huszti András az első erdélyi jogtanár és munkássága. (Befejező közlemény)

124. oldal. Erdélyrészi Jogi liözlöai.v 12. szám. még pedig a polgári jogi ós a büntetőjogi határozatokat különszámozva, külön határozattárban. Ezenkívül azoknak kiadmánya megküldendő az igazságügyminiszternek három példányban, továbbá a Curia elnökének, többi Ítélőtábla elnökének és az Igazságügyi Közlöny szerkesztőségének egy példányban és kézbesítendő az ítélőtábla mindenik tanácsának, itélöbiráinak, segédszemélyzetének és a főügyészség tagjainak. A jogegység megóvása céljából gondoskodik a rendelet arról is, hogy a határozattárba ielvett határozatok, továbbá az ily határozatok és a Kúria döntvényei, a Kúria vagy más Ítélőtábla elvi határozatai között esetleg felmerülő ellentólek megfelelően elenyésztettessenek. A törvényszékekre vonatkozóan viszont azt mondja ki a rendelet, hogyha a törvényszék tanácsa vagy egyes birája valamely fontos elvi kérdésben határozott s határozata akár azért, mert felebbvitelnek nem volt helye, akár azért, mert ellene nem adtak be felebbvitelt, jogerőre emelkedett, a tanács elnöke vagy egyes birája köteles az elvi döntést a határozat fogalmazványán tömör rövidséggel szabatosan feljegyezni, a határozatot a fogalmazvány külső lapján .,Elvi" szóval megjelölni és az ügy iratait a törvényszék elnökének bemutatni, aki is, ha akár az igy bemutatott iratokból, akár az elintézett ügyek ellenőrzéséből, vagy a felügyeleti vizsgálatokból arról győződik meg, hogy a vezetése illetve felügyelete alatt álló bíróságnál ellentétes gyakorlat fejlődött ki, tartozik az ellentét tüzetes kiemelésével és szükség esetében az ügyiratok bemutatásával az Ítélőtábla elnökét tájékoztatni. A törvényszékre vonatkozó rendelkezésekkel azonos intézkedésekkel azonos intézkedéseket tartalmaz a rendelet a járásbíróság által hozott elvi határozatokra vonatkozólag; eltérés csak az, hogy a törvényszék elnökére ruházott ellenőrzési jogkört itt a dolog természetének megfelelően, a járásbíróság vezetője gyakorolja. Ezekben kívánjuk adni az uj döntvényjogunk rövid ismertetését. Ismertetésünkkel kapcsolatban ki kell emelnünk, hogy törekvésünk arra irányul, hogy kitűzött feladatunkhoz képest pontosan közöljük és tárgyilagos kritika tárgyává tegyük a kolozsvári és marosvásárhelyi ítélőtáblák és az azok területén levő törvényszékek és járásbíróságok elvi határozatait s ekkép e két tábla területén a jogegység megóvása érdekében a köznek hasznos szolgálatot tehessünk. Jx Kuszíi András, az első erdélyi jogtanár és munkássága. Irta: Dr. Kolosváry Bálint egy. tanár. X. (Befejező közlemény. Tisztelt szakosztály! A munka, melyet egy-két pontjában bemutatni szerencsém volt: nem korszakos alkotás, de erdélyi jogéletünknek mégis oly jelensége, melyet méltatlanul ért a részéül jutott hideg mellőzés. S ha tudtommal legelsőnek állítottam én, — itt a jelen alkalommal — Huszti Andrásnak, az első erdélyi jogtanárnak és jogtudósnak szerény emlékét mun kája rövid ismertetésével, engedjék meg, hogy végezetül szóljak az Íróról, mint emberről is s mutassam be őt arról az oldaláról, honnan tragikus sorsa már másokban is én előttem felkeltette a részvétnek, az együttérzésnek melegebb és bensöségteljesebb érzelmeit, semmint a milyeket egy jogi könyv kritikai ismertetése kiválthat. Könyvét elkobozták, őt magát a züllésbe kergették a társadalmi és közélet bizonyos könyörtelen conventioi és a könyv s írójának sorsa ritkán olvadt össze oly szomorú harmóniában, mint a Huszti András esetében. Professor volt s az ujitók és reformátorok hevületével kezdett harcot szűkebb hazája közoktatásügyi politikájának megrögzött ósdiságai ellen s azzal a kíméletlenséggel, mely a meggyőződés magas pidesztálján alkut nem ismer; azzal a merészséggel, mely az erő öntudatát jellemzi s azzal a rajongó fajszeretettel, mely magyar professort valaha eltölthetett: támadta, törte szellemének fegyvereivel azt a mohos, ócska bástyafalat, mely mögé a magyar tanügy belevetette magát. De lehetett fegyvere bármily acélos: beletört az ostromlott kövekbe; a kar, bármily energikus lélek vezette csapásit: lehanyatlott a munkában s ö róla rongyokban tépték le a tanári palástot, hogy kiközösítve a társadalomból, polgártársai s tanítványai becsüléséböl, züllésnek esett életét nyomtalanul végezze be valahol a kolozsvári temető hantjai alatt. 1727-ben történt, hogy a kolozsvári és nagyenyedi tanulmányainak befejeztével Huszti András kiment oderamelletti Frankfurtba, hogy amint 1735-ben kelt s gróf Teleki Sándorhoz intézett levelében írja, az ő előtte élt s tudományuk révén nevezetes Hiiszliak példáját kövesse. „— erős esküvéssel megesküdtem az istennek, hogy én is tanulok valamit, az Istennek dicsőségére és az hazának hasznára!" Tanulmányainak első eredménye az erdélyi gymnasiumok eredetéről, szervezetéről és tanulmányi rendjéről szóló 1731-ben külföldön megjelent értekezése volt, melyben a fennálló tanrendszer kíméletlen támadásával tán öntudatlanul rakta le alapjait annak a keserű üldöztetésnek, mely végre is elbuktatta. Rossz ómenek között foglalta el tehát 1734-ben a kolozsvári collegiumnál a részére szervezett első jogi tanszéket, mely korántsem a nyugodt élet és zavartalan tanári működés csöndes pályáját, hanem a zaklatások, söt a kiéheztetésig menő társadalmi boykott S a gyűlölködő rágalmazások kálváriáját nyitotta meg előtte. Bizonyos, hogy az alkalmazkodni tudásra nem születhetett s volt jellemében valami zabolátlanság, mely a környezete által szabott korlátokon túltette magát. Szive is bajba sodorta s kath. vallású jegyesével 4 hónapon keresztül tűrte a megalázó meghurcoltatást, mig végre összeeskették. Mikor pedig 6 hónapra fia született: ugyanaz a hatósága, mely a törvényes házasság megkötése elé ezer akadályt gördített: kihallgatás nélkül marasztalta őt el az erkölcstelenség vétkében. Fizetése 100 rhenens forint volt és 50 véka buza, de hol egyiket, hol másikat nem adták meg neki. Kolozsvár városa 1738-39. telén zár alatt lévén, Huszti a falak közül nem távozhatott, a városban pedig, a társadalmilag boykottált professor segélyre nem talált. Pénz és buza nélkül az inség fenyegette. „Eloquar an sileam! irja gr. Teleki Sándorhoz — felkiálthatok az oratorral. Elrejtezhetném ez hazának valami világosság nélkül való, vastag homálylyal béboritott setétes boltjában és elmondhatnám magam felöl, a mit Ovidius magára alkalmaztatott: Barbaros hic ego sum, quia non intelligor ulli!" Miolta Németországból hazajöttem, csak olyan voltam, mint a szelektől és vizeknek habjaitól hányattatott és sülyedező bárka; avagy az útban felnőtt fűszál, melyet a kinek kell és nem kell is — tapod". Vasenergiája, hatalmas munkaereje azonban súlyos viszonyai között sem hagyta el. Egymásután jelentette meg tudományos munkáit. Előbb 1734-ben a „Politika, azaz az ország és abban lévő statusok igazgatása és conservatioja felöl való tudomány'' cimü müvét, majd „Ó és új Dácia, azaz Erdélynek régi és mostani állapotjárói való história" stb. cimü nagyobbszabásu könyvét; állandóan gyűjtötte továbbá az őt megelőző erdélyi és magyar jogi írók kéziratban heverő s állítása szerint igen értékes dolgozatait, melyeket „Bibliotheka Transilvanica" cimen óhajtott közzétenni s bizonyára feltétlen veszteség, hogy fáradozásainak anyaga s eredménye az utókorra nézve teljesen elveszett. S mikor munkássága delelőpontján közreadta főművét, az egy pár vonásban ismertetett „Jurisprudentia Hungarico-Transilvanica"-t 1742-ben: utóiérte öt hosszasan lappangó végzete s könyvével tanári és írói hivatását egyszerre és örökre eltemette. Könyvének bevezetésekép t. i. egy 32 lapra terjedő oratio panegyricat fűzött hozzá, melyben nagy lendülettel fejtegette a már előadásom elején érintett alapszempontjait a jog, az igazság lényegéről s azoknak a természet örök rendje s a keresztény vallással való szoros kapcsolatáról. Vesztére szolgált, hogy philosophikus vizsgálódásait a theologia birodalmába is bemélyitette s magára vonta ezzel a helerodoxia vádját, kitette magát annak, hogy ellenségei a vallás mocskolása, a praedestinatioról és isteni kegyelemről szóló tanok káromlása cimén állítsák pellengérre s fosszák meg tanári székétől, becsületétől, mindenétől. Pedig az, amit oratiojában incrimináltak, inkább ártatlan elmélkedéseket foglal magában, semmint vallás elleni súlyos támadást. Azt irta t. i. Huszti, hogy a jogtudomány alapelve a szeretet, mert isten, kitől a jog származik, maga a szeretet. A jogrend és társadalmi szervezet ideálja a honeste vivere, neminem laedere suum cuique tribuere —; ám e hármas cél harmadika, a suum cuique helyébe, amelyben a lehető legridegebb önzés szava csendül meg, a szeretetet kell állítani. Azt irta továbbá, hogy isten, ki maga a szeretet, sohasem tagadta meg egyetlen tökéletességét sem. A szeretetet sem tagadta meg. Hálátlanok, kik azt állítják, hogy az isten öröktől fogva akarta a vétket, mert, ha az örökké jó és örökké szerető isten a vétket akarta volna: a vétek már ennélfogva sem volna vétek. Lehetetlen, hogy a bün isten engedelméböl volna, mivel a hol engedelem van, ott nincs tilalom. Isten ellen cselekszenek azok, kik azt crősitik, hogy az Isten nemcsak előre tudja, hanem előre el is rendeli a bünt" stb. Ám legyen ez a tanítás ellentétes, avagy kevésbbé ellentétes a dortrechti zsinatnak a praedestinatiora vonatkozó tételével : minket itt a kérdés ezen ága kevésbbé érdekel. Életrajzírói s különösen Szabó Károly, ki Huszti védekezésére vonatkozó beadványait és perének összes utólag felfedezett iratait 1878-ban