Erdélyrészi jogi közlöny, 1913 (6. évfolyam, 3-52. szám)

1913 / 11. szám - Az 1912. év magánjogi gyakorlata. (Az E. J. K. "Jogesetek Tára" nyomán).

44. oldal. Jogesetek Tára 11. szám. ségét kellett volna bizonyítania, ezt azonban a felebbezési biró- I ságnak itt is irányadó ténymegállapítása szerint (1893 : évi XVIII. | t.-c. 197. §-a) nem bizonyította. A tlkvi törlési perrej, valamint a semmiségi perrel kapcsolatban felhozott felülvizsgálati panaszok pedig — a fentebb ; íelhozozottakra való tekintettel önmaguktól megdőlnek. A felebbezési bíróságnak a fentebbi ingatlanokra vonatkozó felperesi igényt elutasító döntése tehát ugy az eljárási, mint az anyagi jog szempontjából megáll. Helyes továbbá a felebbezési bíróságnak az a döntése is, hogy alperes javára a felperesnek megítélt galaczi 383. és 3190. hrsz. ingatlanokra vonatkozóan szükséges útszolgalmat engedélyezte, illetőleg megítélte, mert nyilvánvaló, hogy mindenik í tulajdonos jogosítva van a saját földjéhez való jutásra és ha ez máskép nem eszközölhető, ugy köteles az ahoz vezető utat az azzal szomszédos birtokos is tűrni. (1894. évi XII. t.-e. 36. §-ának joghasonlatos alkalmazása.) Ezért a szükség szolgalom megállapítására vonatkozó felebbezési bírósági rendelkezés is helyes. — 1912. december 4. Az ideiglenes nötartásról. Az optkv. 91. §-a alapjáu Kifejlődött bírói gyakorlat értelmében a nő a férjétől, ha az utóbbi szolgáltatott okot a házassági életközösség megszüntetésére, tartást kötelelni jogosul:. Az a kérdés, hogy ;t nőt mily összegű tartás illetheti meg, ténykérdést Képez. XL. 1912. G. 481. szám. A marosvásárhelyi királyi ítélőtábla, mint polgári felülvizsgálati bíróság itélt : A felülvizsgálati kérelemnek a kir. tábla helyt nem ad. j Indokok: A felebbezési bíróság az Ítéletének indokaiban tüzetesen előadott bizonyítékok alapján tényállásként állapította meg. hogy alperes íelperest több ízben és igy az 1911. évi december hó 17-én bekövetkezett különválást megelőzően is tettleg bántalmazta, hogy továbbá alperes J. Jánosné szül. V. Stánával a felperessel való házasságának tartama alatt szerelmi viszonyt folytatott, végül, hogy felperes állandóan féltékenykedett alperesre és utóbbit azzal gyanúsította, hogy nemcsak. ,J. Jánosnéval, hanem másokkal is szerelmi viszonyt tart fenn és ezt felperes a községben is híresztelte. Alperes felülvizsgálati kérelmében annak tartalma szerint a fentebbi tényállást meg nem támadja, és a felülvizsgálati kérelemből kivehető panasza lényegileg csak az, hogy felperes vétlen félnek nem lett volna tekinthető, mert szertelenségig vitt féltékenykedésével megrontotta alperesnek házaséletét és életpályáját, továbbá, hogy a tartásdijat a felebbezési bíróság tulmagas összegben állapította meg, végül a perköltségben való marasztalást sérelmezi. A kir. Ítélőtábla a felülvizsgálati panaszt alaptalannak találta, mert az előre bocsátott és támadás hiányában az 1893. évi XVIII. t.-c. 197. §-a értelmében itt is irányadó tényállásból a felebbezési bíróság az anyagjogi szabályok helyes alkalmazásával vonta le azt a jogi következtetést, hogy a különélésre alperes tettleges bántalmazásával és idegen növel való szerelmi viszony folytatásával alapos okot szolgáltatott, valamint, hogy felperesnek féltékenykedése indokolt volt és ez az adott esetben alperes vétkességének megállapítására nem alkalmas. Minthogy pedig az optkv. 91. §-a alapján kifejlődött birói gyakorlat értelmében a nő férjétől, ha ez utóbbi szolgáltatott okot a házassági életközösség megszüntetésére, tartást követelni jogosult, anyagjogilag helyes a felebbezési bíróságnak döntése, melylyel alperest tartásdíj fizetésére kötelezte. A tartásdíj mérve ellen irányuló felülvizsgálati támadás azért nem vehető figyelembe, mert az a kérdés, hogy a nőt mily összegű tartás illetheti meg, ténykérdést képez, és sikeresen csak valamely jogszabály megsértése alapján támadható meg. (1893 : XVIII, t.-cz. 197. §.) Ily jogszabálysértést azonban alperes ki nem mutatott és a kir. Ítélőtábla sem észlelt; mert a felebbezési bíróság peres felek társadalmi és vagyoni viszonyait tüzetesen mérlegelve állapította meg az alperes által fizetendő havi tartásdíjat. Minthogy végül a tartásdíj mennyisége birói megállapítás tárgyát képezte és alperes részben pervesztes lett, az 1893. évi XVIII. t.-cz. 110. és 168. §§-ai értelmében jogosítva volt a részben vesztes alperest az egész perköltségben elmarasztalni. E jogkörben való döntés jogszabályt nem sérthetett, felülvizsgálati panaszszal tehát sikeresen meg nem támadható. 1912. december 31. Volt telekkönyvi tulajdonos érdekeltsége. A volt telekkönyvi tulajdonos olyan telekkönyvileg érdekelt fé!, aki eredeti érvénytelenség címén az előbbi nyilvánkönyvi állapot helyreállítását kérheti; annak a kérdésnek a vizsgálása, hogy fennforog-e az eredeti érvénytelenség esete és hogy hely adható-e az előbbeni nyilvánkönj ví állapot helyreállításának, a perfeljegyzés kérdésében határozó telekkönyvi hatóság hatáskörébe nem tartozik. XLI. .4 marosvásárhelyi kir. ítélőtábla: Az elsőfokú bíróság végzését megváltoztatja. 8. M. J. M.-t perfeljegyzés iránti kéreimével elutasítja és az elsöfokban eljárt hatóságot további szabályszerű eljárásra utasítja. Indokok: Valamely telekkönyvi bejegyzés eredeti érvénytelenségéről csak akkor lehet szó. ha vagy a bekebelezés elrendelésébe magába csúszott be jogellenesség (például tévedésből a tulajdonjogot olyan egyén ingatlanára kebelezik be, aki nem volt az eladó, ajándékozó stb.) vagy ha az ügylet maga mindenkép s főleg a bekebelezett jog tekintetében érvénytelen, nem pedig már akkor is, ha az Írásba foglalt szerződés nem ugyan a címének és tartalmának megfelelő, hanem más — érvényes jogügyletet takar, melyet a szerződő felek valóságban létesíteni céloztak. Ha tehát valaki tulajdonjog bekebelezését akarja a szerződés eredeti érvénytelensége alapján sikerrel megtámadni, keresetét a tuvi rendtartás 148. §-a értelmében arra kell fektetnie, hogy a bekebelezett tulajdonjog meg nem áll és arra, hogy a bekebelezést nyerőnek tulajdonjoga megáll ugyan, de őt a tulajdonjog nem a szerződésben megjelölt, vagy a bekebelezést tartalmazó bejegyzésben kitüntetett jogcímen illeti meg; mert a tlkvi rendt. 148. §-a értelmében, pusztán a hibásan beirt jogcím kiigazítására törlési keresetnek helye nincs. A fennforgó esetben a tulajdonjognak megtámadott bekebelezése oly szerződésen alapszik, mely külső alakjában és tatalmában is adásvételi jogügyletet tüntet ugyan fel. holott a perfeljegyzést kérő fél állítása szerint — szerződő felek valódi akarata nem erre az ügyletre, hanem életjáradéki (helyesebben eltartási) jogügylet létesítésére irányult. Minthogy az úgynevezett színlelt szerződéseket az optk. 916. §-ához képest — valódi mivoltukhoz képest kell megítélni és minthogy a fennforgó esetben a perfeljegyzést kérő léi állítása szerint, az általa érvénytelennek állított szerződés valódi mivolta szerint, életjáradéki (helyesebben eltartási) ügyletnek minősítendő, erre való tekintettel pedig a megtámadott tulajdonjog bekebelezés fennállhat; felperesnek igénye tehát saját álláspontja szerint is csak a tulajdonjog bekebelezés megmaradása mellett életjáradékra vonatkozó jogának tkvi kitüntetésére terjedhet ki; minthogy végül a kérdéses valódi jogügyletet a perfeljegyzést kérő léi saját álláspontja szerint más irányban is, de — lényegében — személyes viszonyok alapján (kötelmi jogi alapon) támadja meg s annak felbontását is célozza; minthogy a felbontandó szerződésnek mindig érvényesnek kell lenni s érvénytelen szerződést felbontani nem lehet: minthogy igy a szerződés felbontására alapított kereset eredeti érvénytelenség alapjára sohasem fektethető és ennélfogva a tlkvi rendelet 148. §-a alá nem vonható : nyilvánvaló, hogy a jelenleg szóban forgó pert — a tlkvi rendts. 148. §-ára és illetőleg a m. kir. Curiának 11. számú döntvényére tekintettel — feljegyezni nem lehet. Ennélfogva az elíöfoku bíróságnak a perfeljegyzést elrendelő végzése fenn nem tartható. 5247/1912. P. szám. A m. kir. Curia: A másodbiróság végzését megváltoztatja és az elsöbiróságnak a perfeljegyzési kérelemnek helyt adó rendelkezéseit hagyja helyben; mert: a tlkvi rendt. 148. §-a alapján indított törlési kereset folytán, a pernek telekkönyvi feljegyzését a telekkönyvi hatóság elrendelni tartozik telekkönyvi akadály nem létében akkor, ha a felperesként fellépő kérvényező oly telekkönyvi érdekelt fél, vagy annak általános jogutóda, aki az előbbeni" nyilvánkönyvi állapot helyreállítását kérheti; már pedig a jelen esetben kérvényező a keresettől kitetszően, mint volt telekkönyvi tulajdonos, olyan telekkönyvileg érdekelt fél, aki eredeti érvénytelenség cimén az előbbi nyilvánkönyvi állapot helyreállítását kérheti; annak a kérdésnek a vizsgálása pedig, hogy lenforog-e az eredeti érvénytelenség esete és hogy hely adható-e az előbbeni nvilvánkönyvi állapot helyreállításának, a perfeljegvzés kérdésében határozó, telekkönyvi hatóság hatáskörébe nem tartozik. 1912. december 11.