Erdélyrészi jogi közlöny, 1913 (6. évfolyam, 3-52. szám)

1913 / 11. szám - Az 1912. év magánjogi gyakorlata. (Az E. J. K. "Jogesetek Tára" nyomán).

42. oldal, Jogesetek Tára 11. szám. betetőzést, a kormánynak ezt a közreműködési jogát az ilyen alapítványok létesítésében egyenesen kizárja. Ennek a rendszernek ugyanis az idézett törvényekben meghatározott, a piae causae fogalmi körébe eső alapítványok tekintetében garantialis természetű alapelve az, hogy a főfelügyelet csak már létrejött s az illetékes testületek kezébe jutott alapítványok fölött gyakorolható s a főfelügyeletből folyó összes jogok a már létrejött alapítvány, illetőleg ennek kezelése ellen érvényesitendök. Minthogy tehát a jelen esetben a szóban forgó alapítvány létesülése nem függ kormányhatósági jóváhagyástól, az a cél pedig, melyet az alapítványnak a rendelkező akaratelhatározása szerint szolgálnia kell, sem tételes, sem szokásjogi szabályokba nem ütközik s igy az alapítványi vagyon bírói átadását mi sem akadályozza. Ezekből az indokokból a másodbiróság végzését helybenhagyni kellett. (1911. szeptember 28. 1052. P.) Keresk. eljárás 5. §. és 6. §. 5. és 11. p. A részvényes által a részvénytársaság ellen részvényeit s ezek szelvényeinek természetben való kiadása vagy azok értékének megfizetése iránt beadott kereset a kir. törvényszék, mint kereskedelmi bíróság hatáskörébe tartozik. 34. A kolozsvári kir. Ítélőtábla: Felperes keresetében a „Bmerített papírgyár részvénytársaság'' alperestől az alapításkor utóbbi által kibocsátott és felperest tulajdonul megillető 200 darab részvény s ezek szelvényeinek természetben való kiadását vagy azok 20Ö00 K értékének megfizetését követeli. A pertárgya tehát annak a kérdésnek eldöntése, hogy alperes jogositott-e az általa kibocsátott s birtokában levő részvényeket megtartani vagy azokat felperesnek kiadni tartozik. Minthogy a kereskedelmi törvény 258. §-ának 3. pontja szerint a részvények vétele vagy egyébként megszerzése kereskedelmi ügylet, amelyből folyó peres kérdések a kereskedelmi eljárás 0. §. 11. pontja értelmében a kereskedelmi bíróság hatáskörébe tartoznak, kétségtelen, hogy a peres felek között felmerült vitás kérdés eldöntésére nem a kir. törvényszék, mint polgári bíróság — a hová felpeies keresetét beadta, — hanem a kir. törvényszék, mint kereskedelmi bíróság bir hatáskörrel, annál is inkább, mert a kereskedelmi törvény 260. §-ára tekintettel, a kereskedelmi ;eljárás : 5. §-a és 6. § ának 5. pontja értelmében a kereskedelmi bíróság hatásköre alá esik az alperes által felhozott annak a kérdésnek eldöntése is, hogy alperes a felperes tartozásának felderítése jogositott-e a részvényeket visszatartani. (1911. június 10. 1804.) A m. kir. Curia indokai alapján helybenhagyja. (1911október 17. 4509.) A katonai házassági biztosítékról. Örökösök marasztalásáról. I. Az a körülmény hogy a hagyaték még átadva nem lett. a hagyaték és egyidejűen az örökösöknek marasztalására alapot nem ad. II. minden olyan jogügyletet, mely a felek valódi akarata szerint arra irányulna, hogy a katonai házassági biztosítók a célzott rendeltetésétől elvonassék, érvénytelen. III. Marasztalni az örököst általában csak .öröksége erejéig", az örökség minőségének és mennyiségének meghatározása nélkül nem lehet. 35. 1912. G. 405/3. szám. A kolozsvári királyi Ítélőtábla mint polgári felülvizsgálati bíróság itélt : A kir. Ítélőtábla mind a két alsó bíróság Ítéletének azt a részét, melylyel W. M. hagyatéka is marasztaltatott. megváltoztatja, felpereseket keresetüknek a hagyaték marasztalása ellen is irányuló részével elutasítja; egyebekben a íelebbezési biróság ítéletét a.S. E. 204. §-a alapján feloldja s a felebbezési bíróságot arra utasítja, hogy az ujabban kitűzendő szóbeli tárgyalás és a netán szükségesnek mutatkozó bizonyító eljárás foganatbavétele után ebben az ítéletben foglaltakra is tekintettel, a feloldott részben határozzon újból. Indokolás: Az alperesek felülvizsgálati kérelmükben azt panaszolják hogy a felebbezési biróság s cs. és kir. közös hadügyminiszter' nek a közös hadsereg részére előirt és az Ítéletben hivatkozott katonai nösülésre vonatkozó szabályzatát magánjogi jogforrásnak tekinti s igy a jogügylet szinlegessége melleit is a hagyaték és ennek lolytán az örökösöknek a hitelezővel szemben való felelősségét megállapította. A panasz annyiban alapos, amennyiben a jelen esetben a hagyaték marasztalásának nincsen megállható alapja. A felperesek eredetileg a hagyatékot kérték ugyan marasztalni, de már az elsőbiróság előtti első tárgyaláson a felperesek : kijelentették, hogy a pótlóan perbe vont két örökös örökösödési nyilatkozatot tett; aminek eredményében az ügygondnok tiszte alól felmentetett. A tárgyalási jegyzőkönyvből az tűnik ki, hogy a felperesek az Írásban benyújtott keresettel egyezőleg adták elő keresetüket szóval, miből folyóan tehát a hagyaték marasztalását is kértek : a minek azonban az örökösi nyilatkozat megtétele után az optkv. 547. és 811. §-ok helyes értelmezése szerint már nem lehet helye. Az a körülmény, hogy a hagyaték még átadva nem lett, a hagyaték és egyidejűen az örökösöknek marasztalására alapot nem ad, mert az optkv. S21. §-ának rendelkezéséből folyik, hogy I az átadás előtti s utáni állapot közötti különbség csak az örökösök felelősségének mérvére vonatkozik. A fent kiemelt panaszt egyébként, vagyis az örökösi nyilatkozatot tett örökösök elmarasztalhatása szempontjából alaptalan. Nem vitás, hogy a kereset alapjául szolgáló, a W. M. örökhagyó által 1890. évi május hó 27-én kiállított „ajánlati okirat" alakilag valódi s hogy a felperesek közötti házasság 1890. évi december hó 2-án létre jött. Ez az okirat lényegileg azt tartalmazza, hogy miután a cs. és kir. hadügyminisztérium a felpereseknek évi 1000 frt (2000 korona) biztosítása mellett a házasságra lépést megengedte, ennek folytán az örökhagyó 7303 frt tökét, mint egy részét az előirt házassági biztosítéknak oly módon ajánlott fel. hogy az ebből évenként l'olyó 5%-os jutalék fejében 365 frt, a felpereseket házasságuk, illetőleg a nő özvegységének tartama alatt is őket állásukhoz képest való megélhetés megkönnyítése I végett megillesse. Az örökhagyó ebben az okiratban kijelentette, hogy sem a jegyesek, sem bárki mással, a házassági biztosíték és járulékainak ajándékozásával ellenkező megegyezés nem köttetett és hogy ezután se köttessék, kijelentette örökhagyó, hogy a cs. és kir. hadügyminisztérium beleegyezése nélkül az ajánlattal ellenkező változtatást nem fog eszközölni. Az évi 365 frt (730 korona) biztosítására zálogjogi bekebelezést engedett az okiratban megjelölt ingatlanra. Az örökösként perben álló alperesek a jogügylet szinlegességét vitatták e perben, mert az okirat kiállítása idejében abban állapodtak meg, hogy a jogügyletből a felperesekre jog s az örökhagyóra kötelezettség nem származik. Ezt a kifogást a felebbezési biróság helyesen mondotta ki olyannak, mely a jelen esetben nem érvényesíthető, mert a közérdek szempontjából kívánják meg azt. hogy a tényleges szol- gálatban álló katonatisztnek nösülésénél a kötendő házasság j anyagi biztosítása kimutattassék. Erre a közjogi tekintet alá esö érdekre figyelemmel, minI den olyan jogügyletet, mely a felek valódi akarata szerint arra I irányulna, hogy a katonai házassági biztosíték a célzott rendeltetésétől elvonassék, érvénytelennek kell tekinteni, mert az ilyen jogügylet a közérdek szempontjából fennállónak tekintendő jog és kötelezettség kijátszását célozza. Ezekre az elvekre s arra is tekintettel, hogy az örökhagyó J a jogügyletet tárgyazó okiratban maga ki is jelentette, hogy a felpereseknek engedett jogra vonatkozó megállapodással ellen| kező megállapodást a cs. és kir. hadügyminisztérium engedélye nélkül nem fog létesíteni, az örökhagyó kötelezettségeit átvevő örökösök (optkv. 548. §.) nem hivatkozhatnak sem az okirat kiállításával egyidejűen, sem a concludens tényekre alapítottan később létrejött arra a megállapodásra, melyből a szinlegesség következnék. Ha pedig a fentiek szerint a közjogi tekintetekre kell figyelemmel lenni, alaptalanok mindazok a panaszok, melyek a jogügyleti valódi akarat figyelmen kivül hagyása s a miatt is vannak előterjesztve, hogy a felebbezési biróság a cs. és kir. közös hadügyminiszternek a katonai nősülésre vonatkozó szabályzatát : magánjogi forrásnak tekintette, mert bár hivatkozás van arra az utasításra, mely a cs. és kir. hadsereg tisztjeinek nősülésére vonatkozóan tartalmaz intézkedést, de nem azért, mintha ezzel annak akart volna kifejezést adni, hogy azt magánjogi forrás• nak tekinti, hanem csak azért, hogy a katonai házassági óvadék S nyújtásának célja és erre való tekintettel a nősülési engedéllyel