Erdélyrészi jogi közlöny, 1913 (6. évfolyam, 3-52. szám)

1913 / 10. szám - Az országos ügyvédszövetség kolozsvári osztályának felterjesztése a jegxzői magánmunkálatok megszüntetése tárgyában - Telekkönyvi helyesbités a gyakorlatban. Folytatás

JOGESETEK TÁRA A KOLOZSVÁRI ÉS MAROSVÁSÁRHELYI KiR. ÍTÉLŐTÁBLÁK ELVl JELENTŐSÉGŰ riATÁROZATAI Melléklet vz Erdélyrészi Jogi Közlöny 10. számához. Jogesetek a kolozsvári kir. ítélőtábla gyakorlatából. BovatvezetŐ: Dr. Költő Gábor, kir. törvsz. biró. Csődönkivüli megtámadás jogelőd ellen. A csó'dünkivüli megtámadási perben az elvont kieSégitési nlap mindenkori tulajdonosa is, mint jogutód, megtámadható és pedig; a jogelőd perbe vonása nélkül is, akkor, ha a jogelőd ügyletének megtámadhatósága a perbe voraottal szemben kétségen kívül bebizonyítható. 29. 1912. G. 303/5. szám. A kolozsvári kir. ítélőtábla mint polgári felülvizsgálati bíróság itélt: A kir. ítélőtábla a felebbezési bíróság Ítéletét a S. E. 204. §a értelmében feloldja s a felebbezési bíróságot arra utasítja, hogy az ujabban kitűzendő szóbeli tárgyalás és a netán szükségesnek mutatkozó bizonyító eljárás foganatba vétele után, ebben az ítéletben kifejtettekre is figyelemmel, a vonatkozó tényállás megállapítása mellett határozzon újból. Indokok: Az alperesek felülvizsgálati kérelmükben anyagi s eljárási jogszabályok megsértését panaszolják. Ezek a panaszok az alább kifejtettek szerint csak részben alaposak. Nem vitás, hogy a felperes az 1906. Sp. I. 703. sz. a. N. Káirnán (a IV. rendű alperes férje) elleni sommás perében nyertes lett és hogy ez az alperes kötelezve lett arra, hogy a felperesnek az 190-5. évi március hó 30-án született Jenő nevü kiskora gyermek 12 éves koráig, 1906. március 30-tól kezdődően havi 20 korona tartásdijat és a felülvizsgálati bíróság által megállapított per, felebbezési és felülvizsgálati költségeket megfizesse. Az sem vitás, hogy a megítélt tőke és jár. felhajthatása végett az adóssal szemben a kielégítési alap hiányzik. Az alperesek felebbezéséhez csatolt, hiteles alakban bemutatott és a felperestől nem kifogásolt telekjegyzőkönyvek adataiból az tűnik ki, hogy: 1. a magyargyerőmonostori 2171. sz. telekjegyzökönyvben 1., 2. rendsz. alatt foglalt ingatlanok az 1905. június 15-én kelt közjegyzői okirat alapján az adós: N. Kálmán javára lettek tulajdonjoggal telekkönyvileg bekebelezve, 2. ugyanezek az ingatlanok az 1906. május 3-án kelt ajándékozási szerződéssel az adós nejére, szül. G. Róza (IV. rendű alperes) javára lettek tulajdonjoggal átírva, 3. az 1907. évi november 17-én kelt adásvételi szerződés alapján a tulajdonjog a fenti ingatlanokra vonatkozóan dr. E. Jenő javára Írattak át, 4. végül az 1909. évi február hó 8-án kelt „nyilatkozat" alapján a tulajdonjog újból az adós neje javára lett átírva, 5., a m.-gyerömonostori 588. sz. tkönyvben 1. rendsz. 644. hrsz. a. ingatlan pedig az 1905. évi jun. 15-én kelt okirat alapján egyenlő arányban lett az adós : N. Kálmán, D. András, I. Ferenc és B. Andrásné szül. I. Erzsébet javára tulajdonjoggal bekebelezve. Az adós: N. Kálmán jutaléka a B. 10. alatti bejegyzés szerint í. Ferenc egyik alperesre s az 5. alatti többi jutalékok is az I., III. rendű alperesekre lettek átírva 7905-ben, 6. az 1908. évi augusztus hó 10-én kelt „nyilatkozat" alapján a tulajdonjog a 644. hrsz. ingatlanra nézve dr. E. Jenő ügyvéd javára lett átírva, Kolozsvár, 1913. március 9. 7. végül az 1909. évi február hó 8-án kelt „nyilatkozat" alapján a tulajdonjog az ingatlanra nézve az adós : N. Kálmán nejére szül. G. Rózára (IV. rendű alperes) lett átirva, annak kitüntetése mellett, hogy az ingatlanon minő épületek vannak^ Az sem vitás, hogy a 644. hrszámu ingatlannak vonatkozó részei tévesen lettek átirva az I., III. rendű alperesekre, ia..-rt azt egészben az adós N. Kálmán szerezte volt meg 1905. június hó 15-én tulajdonjoggal. Csak azt vitatták alperesek e részben, hogy az 1906. máj. 8-án az adós; N. Kálmán és neje szül. G. Róza IV. rendű alperes között létrejött és a telekjegyzökönyvben ajándékozási szerződésnek kitüntetett jogügylettel ez az ingatlan is átruházás tárgyát képezvén, később: 1908. augusztus hó 5-én ne lehetett volna, mint az adós által szerzett jogot a végrehajtási törvény 132. §-a értelmében lefoglalni. Ez a védelem, mely egyúttal a felülvizsgálati kérelemben panasz tárgyát is képezi, azonban nem alapos, mert a jelen perben nem az a kérdés, hogy a szóban forgó ingatlanra vonatkozó jog az idézett §. értelmében lefoglalható volt-e, hanem az, hogy a IV. rendű alperes a kielégítési alapot elvonta-e a hitelezőtől oly módon, melynek folytán ennek az alperesnek a felelőssége megállapítható *? A mikor a közeli rokonok, különösen házastársak között oly átruházási jogügylet létesült, mely által az átruházó vagyon annak hitelezői elöl elvonatik és akkor az átruházó tartozása már fennállott, egymagában elegendő annak a vélelemnek megállapítására, hogy az azzal szerződő rokon vagy házastárs ugy a követelés fennállásának, mint magának az adósnak a hitelezők megkárosítására irányuló szándékáról tudomással birt és igy a kérdéses jogügylet a jóhiszemű hitelezővel szemben bármi szinen köttetett is, hatálytalan és ezzel a vélelemmel szemben annak a bizonyítása, hogy az említettekről a rokonnak vagy házastársnak tudomása nem volt, ezt terheli. A csődön kívüli megtámadási perben az elvont kielégítési alap mindenkori tulajdonosa is, mint jogutód, megtámadható és pedig a jogelőd perbe vonása nélkül is, akkor, ha a jogelőd ügyletének megtámadhatósága a perbe vonattal szemben kétségen kívül bebizonyítható. A fent kiemeltekből és különösen a 2. pont alattiból kétségtelen, hogy a IV. rendű alperes az adósnak a hitelezővel szemben való kötelezettségének bekövezkezte után szerezte meg az adóstól, aki neki férje, a 2171. számú telekjegyzökönyvben foglalt ingatlanokat. Ha pedig a 644. hrsz. alatti ingatlanra nézve az alperesek védelme fogadtatik el, ebből épen az következik, hogy miután ezt is az adós ruházta át és csak tévedésből maradt ki az okiratból ennek jelzése, ez esetben is a férj és nő (IV. rendű alperes) közö'.ti átruházásról van szó; ellenben, ha a telekkönyv fent kiemelt adatai vétetnek figyelembe, akkor a IV. rendű alpe res a testvérétől szerezte meg az utóbbi ingatlant. A IV. rendű alperes részéről vitatott az a körülmény, hogy az adósságok elvállalása folytán az átruházott vagyonért ellenértéket adott, közömbös, miután az ellenérték nem a felperes hitelező kielégítésére fordíttatott. Az a körülmény sem bír befolyássaal a felperes hitelezővel szemben, hogy miután a IV. rendű alperes a férje összes tartozásait átvette, hogy hitele legyen, testvére: dr. E. Jenő kezese lett és biztosításul kellett a vagyont erre reá iratni. Ha mindezek melleit figyelembe vétetik a fent már kiemelt az a ténykörülmény is, hogy a 644. hrsz. ingatlan vonatkozó jutalékai tévesen lettek az I—HL rendű alperesekre átirva, a IV. rendii alperesnek a férjével, illetően testvérével kötött ügyletei az ő részéről annál inkább rosszhiszemüek, mert a felebbezési bíróság ítélete szerint a IV. rendű alperes nem bizonyítót