Erdélyrészi jogi közlöny, 1913 (6. évfolyam, 3-52. szám)

1913 / 10. szám - Az országos ügyvédszövetség kolozsvári osztályának felterjesztése a jegxzői magánmunkálatok megszüntetése tárgyában - Telekkönyvi helyesbités a gyakorlatban. Folytatás

38. oldal. Jogesetek Tára 10. szám. oly tényeket, melyekből az ő jóhiszeműsége lenne következtethető, sőt az van tényként megállapítva, hogy a IV. rendű alperes a szóbanforgó ingatlanok megszerzésekor tudott a felperesi követelés fennállásáról, vagyis arról, hogy a felperesnek az alperestől házasságon kívüli nemzésböl 1905 március 30-án gyermeke született. Ezt a ténymegállapítást az alperesek megtámadták egyfelől azért, mert a bizonyítékok ellenére van megállapítva, hogy a IV. rendű alperes a 644. brszámu ingatlant 1908-ban szerezte meg, holott ez már az 1906. évben az adóssal kötött szerződés alapján ép ugy. mint a 2171. sz. telekjegyzökönyvben foglalt szóbanforgó ingatlanok, már megszerezve volt, másfelől a rosszhiszeműség megállapithatása szempontjából a IV7. rendű alperest felperes kérelméhez eskü alatt ki kellett volna hallgatni. Ezek a panaszok azért alaptalanok, mert 1906-ban is már fennállott a felperes hitelező követelése az adóssal szemben és így nem döntő a szerzés időpontjának l!)08-ra vonatkozóan történt megállapítása és mert a fent kiemelt vélelemmel szemben a IV. r. alperesnek kellett volna bizonyítani, hogy az erre vonatkozó tudomás alapjául szolgáló tényekről nem tudott. Az eskü alatt kihallgatásról pedig nem lehet szó akkor, amikor a bizonyítani célzott körülmények ellenkezője egyébként, vau megállapítva. Az e részbeni indokolás hiánya sem lehet tehát lényeges eljárási szabálysértés, annál kevésbbé akkor, amikor az ítéletből lényegileg kitűnik, hogy az eskü alatti kihallgatást, melyet különben is a felperes kért szükségtelennek látja a bíróság. Nem lehet figyelmen kívül hagyni azonban azt a körülményt, hogy a IV, rendű alperes a reá átruházott ingatlanokra vagy azok bármelyikére épületeket emelt-e a saját vagyonából vagy sem ? A felebbezési bíróság Ítéletének indokolásából ki is tűnik, hogy a IV. rendű alperes védekezett azzal, hogy az átruházott ingatlanokon építkezett, de hogy melyiken, mikor és mikép, az iratokból ki nem tűnik. Már pedig ügydöntő kérdést képez, hogy az átruházott ingatlanok értéke a beruházások folytán emelkedett-e s ha igen, világos túlnyomó haszon megállapítható-e, mert annak kiemelésévé!, hogy a jelen per dbirálásánál azt az állapotot kell a hitelezővel szemben figyelembe venni, mintha az átruházott ingatlanok az adós tulajdonában maradtak volna, az optkv. 418. §-a értelmében a rosszhiszemű építkező is, mint megbízás nélküli ügyvivő, a világos túlnyomó haszon kimutatása mellett az építkezés költségeit kívánhatja: következően az ingatlan eladása esetében ezeknek a költségeknek megfelelő aránylagos vételár nem eshetik a hitelező felperes javára. Ezzel összefüggően tisztába hozandó kérdést képez tehát esetleg t. i. akkor, ha a világos túlnyomó haszon melletti építkezés megállapítható lesz az, hogy mi volt az értéke az ingatlanoknak az átruházás idejében cs hogy mily értekben építkezett a IV. rendű alperes világos túlnyomó haszonnal. A felebbezési bíróság elfoglalt jogi álláspontjára tekintettel azekre nézve tényállást nem állapítván meg: az ítéletnek a IV. alperesről rendelkező részét a fent kiemeltek alapján kellett feloldani. Ennek folytán a IV. alperestől felhozott többi panaszok tárgytalanná váltak. 1913. jan. 20. Az optk. 369. s 372. §§-hoz. Az optkv. 369. §-ának értelmében a tulajdoni keresetnek az az egyik feltétele hogy a kereső fél bizonyítsa, hogy a dolog tulajdona az övé, azaz, hogy megszerezte. Az optkv. 3~3. S-ra csak azon birtokos hivatkozhatok, aki tulajdonának szerzését elegendőié? bizonyítani nem képes ugyan, de az érvényes cimet és a valódi módot, mellyel a dolog birtokához jutott, kimutatja. 30. 1912 G. 416/3. szám. A kolozsvári királyi Ítélőtábla, mint polgári felülvizsgálati bíróság itélt : A kir, Ítélőtábla a felülvizsgálati kérelmet elutasítja. Indokok: Felperesek felülvizsgálati kérelmükben a felebbezési bíróság által megállapított tényállást a S. E. 197. §-ában megengedett I módon nem támadják azt, hogy valamely részében jogszabályi sértéssel állapíttatott volna meg, ki nem mutatják, egyedüli fogi ható panaszuk az, hogy a tényállásnak a könyöradományok i kiosztását illetően megállapított része iratellenes, de ez a panasz 1 alaptalan, mert az első bírósági ítélet, melyre a tényállás tekintetében a felebbezési bíróság is utal, összhangban áll az alispáni hivataltói beszerzett iratok között elfekvő és 1887 szeptember 4-én kelt kimutatás azon adatával, hogy az összesen ! 570 frt segényt S. Andor és anyja kapta, ennek a körülménynek a kereseti tényállítások valóságára gyakorolt befolyását pedig a bíróság szabadon mérlegelhette, aminthogy szabad mérlegelése körébe tartoznak a tanuk vallomásai és a perben szolgáltatott ; egyéb bizonyítékok is s ezeknek miként történt mérlegelése a i felülvizsgálati kérelemben panasz tárgyává nem tehető. Az ügy eldöntésénél irányadó tehát a felebbezési bíróság • által megállapított tényállás s minthogy ezen tényállás szerint nem való az, hogy a kereseti ingatlanság B) alatti felerésze S. János tulajdonát képezte s igy ezt Sz. Sárára, felperesek jogelődére sem ruházhatta át, kitől viszont azt a felperesek, illetve , azok atyja sem szerezhette meg, nem alapos a felülvizsgálati kérelemben felhozott s a S. E. 185 §-ának a) pontjára alapított i az a panasz sem, hogy a felperesek keresetének elutasítása az optkv. 369. §-ának megsértésével történt, mert ezen §. értelmében a tulajdoni keresetnek épen az az egyik feltétele, hogy a kereső fél bizonyítsa, hogy a dolog tulajdona az övé, azaz, liogy azt megszerezte, ez a fellétel pedig a fenti tényállás sze: rint fenn nem forog. De nem alapos az optkv. 372. §-ának nem alkalmazása miatt emelt panasz sem, mert ezen §-ra csak azon birtokos hivatkozhatik, aki tulajdonának szerzését elegendöleg bizonyítani i nem képes ugyan, de az érvényes cimet és a valódi módot, mellyel a dolog birtokához jutott, kimutatja. A megállapított tényállás szerint felperes, mint szerzési cimre a Sz. Sárával kötött adás-vételre hivatkozik, már pedig a nem tulajdonossal kötött szerződés a tulajdonjog átruházására nem alkalmas és ily keresetnek különben is csak azzal szemben van helye, aki birtokáj nak épen semmi vagy csak gyengébb cimét képes kimutatni, : alperes pedig jogelődének, atyjának telekkönyvi tulajdonjogára ! támaszkodik s igy az ö joga erösebb cimen nyugszik. Ezek alapján tehát a felülvizsgálati kérelmet törvényszerű i alap hiányában elutasítani kellett. 1913. január 28. Bérleti idő meghatározása. ' Az a körülmény egymagában, hogy az évi bérösszeg 800 koronában mcgállapíttatott, nem elegendő annak a megállapítására, hogy a bérleti idő hallgatagon egy évi időtartamra határoztatott volna meg, mert ez a megállapodás ! csak az ellenszolgáltatás minőségének meghatározására, de nem egyúttal a bérleti időtartamra is vonatkozik. 31. 1912. G. 437/3. szám. A kolozsvári kir. ítélőtábla mint polgári felülvizsgálati bíróság itélt : A kir. ítélőtábla az alperest felülvizsgálati kérelmével elutasítja. Indokok: Az alperes felülvizsgálati kérelmében anyagi s lényeges eljárási jogszabályok megsértése alatt támadta meg a felebbezési bíróság ítéletét. A panaszok azonban az alább kifejtettek szerint alaptalanok. A felperes lakásbérletére vonatkozó felmondás érvényességének kimondása s ennek folytán a bérlemény visszabocsátása iránt indított keresetet az alperes ellen. Igaz ugyan, hogy a S. E. 3. §-ának 5. pontja, melyre a felperes válaszában hivatkozik, a haszonbérleti viszony fennállása vagy tartalma iránti perekben állapítja meg a peres tárgy értékét az egy évi haszonbéri összegben, de a 4. §. harmadik bekezdésének rendelkezéséből nyilvánvaló, hogy a jelenben a per tárgyát az egy évi bérösszeg képezi, ami nem vitás, hogy 800 korona. Az első bíróság előtti eljárásban maga az alperes is kijelentette, hogy a bérleli szerződésből folyó jogviszony tartalma meghatározva nem lett.