Erdélyrészi jogi közlöny, 1913 (6. évfolyam, 3-52. szám)

1913 / 9. szám - Telekkönyvi helyesbités a gyakorlatban. (Folytatás)

% szám. helyt adni és a felebbezési bíróság Ítéletének megváltoztatásán val az alperest a felülvizsgálati kérelem szerint marasztalni kellett. 1913. január 5. Jogesetek a marosvásárhelyi kir. ítélőtábla gyakorlatából. Rovatvezető : Horváti, Dezső Icir. ítélőtáblai tanácsjegyző. Leltár aláírásának jogkövetkezményei. Az. aki a leltárt aláírja, ezzel magában véve nem a leltárban felvett tartozás fennállását ismeri el: elismerés hatályával annál kevésbé bírhat, mert a leltárban a kétes, vagy összeg-ük tekintetében még vitás tartozásokat is felt kell venni. XXX11. 1912. G. 261/3. szám. A marosvásárhelyi kir. Ítélőtábla mint polgári felülvizsgálati bíróság itélt : A kir. ítélőtábla felperes télül vizsgálati kérelmének helyt nem ad. Indokok: A felebbezési bíróság az 1912. évi március hó 4-én tartott felebbezési tárgyaláson elrendelte ugyan felperesnek személyes, esetleg eskü alatt való kihallgatását, de ehhez a bizonyítás felvételét elrendelő végzéséhez, az 1893. évi XVIII. l.-c. f>8. és 130. §§-ai értelmében nem volt kötve. A bíróság az 1893. évi XVIII. t.-c. 95. §-a értelmében sem köteles <i felet eskü alatt kihallgatni, még ha ezt az illető fél kérte is. A felebbezési bíróság tehát nem követett el jogszabálysértést azzal, hogy felperesnek sem személyes meghallgatását, .sem eskü alatt való kihallgatását nem foganatosította, habár ezt előbb elrendelte. Ezért a felperes által emiatt emelt panasz, tekintettel arra, hogy felülvizsgálati kérelem, az 1893: XVIII. t.-c. 185., 190. és 19í. §-a szerint csakis jogszabálysértés kimutatásának alapjára fektethető, súlytalan. A felebbezési bíróság nem szorította felperest könyveivel való bizonyításra csak, miután felperes erre az 1911. évi nov. hó 7-én tartott tárgyaláson maga is hajlandónak nyilatkozott, őt könyvei felmutatására felhívta. Alaptalan ennélfogva felperesnek az az érvelése, hogy a felebbezési bíróság annak.a jogszabálynak a megsértésével, hogy a kereskedőnek a kereskedelmi könyveivel csak joga, de nem -egyúttal kötelessége, felperest a kereskedelmi könyvekkel való bizonyításra szorította. Sem a felebbezési tárgyalási jegyzökönyvekben, sem mellék" léteiben nincsen nyoma annak, hogy felperes, a szerinte Z. Mihályival. 1909. év. tavaszán történt összeomlás tényének bizonyítása végett Z. András alperesnek az eskü alatt leendő kihallgatását kérte volna. E részben az 1893. évi XVIIf. t.-c. 197. § a értelmében bizonyítékul csak a tárgyalási jegyzőkönyv és mellékletei szolgálhatnának. Nem jöhet tehát itt figyelembe az a panasz sem, hoery a felebbezési biróság Z. Andrásnak Z. Mihályival állítólag 1909. év tavaszán eszközölt elszámlálásra nézve kért eskü alatt való kihallgatását indokolatlanul, az 1893. évi XVIII. t.-c. 64. §. óta kifejezett jogszabály megsértésével mellőzte el. Felperes kereseti követelése fel van ugyan véve a Z. Mihálynak, özv. Z. Mihályné által aláirt leltárában és alperesek e leltár helyességét az örökösödési ügy tárgyalásán elismerték, de ezen a tényalapon a kir. Ítélőtábla sem tartja megállapíthatónak azt, hogy felperes leszállított kereseti követelésének valódiságát alperesek vagy jogelődjük elismerték volna. Mert az 1894. évi XVI. t.-c. 47. í;-a világosan kimondja, hogy az, aki a leltárt aláírja, ezzel magában véve nem a leltárban felvett tartozás fennállását ismeri el s mert alperesek az örökösödési ügy tárgyalásán, a leltár helyességét elismerő nyilatkozatukat nem felperessel szemben, hanem csak egymás irányában, maguk között tették, ennek a nyilatkozatnak tehát csak az alperesek egymás közti viszonyára lehet hatálya, felperessel szemben pedig ez a nyilatkozat, tartozás elismerés hatályával annál kevésbé bírhat, mert a leltárba a kétes, vagy összegük tekintetében még vitás tartozásokat is fel kell venni. S. János tanú vallomását, a felebbezési biróság, az 1893. évi XVIII. t.-c. 64. §-a értelmében szabadon mérlegelhette s a per minden adatára kiterjedő mérlegelés eredményeként, az 1893. évi XVIII. t.-c. 64. §-ának megfelelő indokolással állapította meg tényállásként, hogv felperes leszállított kereseti követelésének valódiságát és fennállását nem bizonyította. S. Jánosnak jegyzőkönyvre vett vallomásában tényleg nincsen szó arról, hogy akár Z. Mihály, akár ennek halála után özvegye, felperes kereseti követeléseinek valódiságát és fennállását elismerték volna. A S. János vallomására vonatkozó, az első biróság ítéletéből a felebbezési biróság által is átvett az az indokolás tehát, mely szerint S. János a felperes által vitatott összeszámlálás tényét nem bizonyította, nem iratellenes. Ezeknél fogva nem alapos felperesnek az az érvelése, hogy a felebbezési biróság az 1893. évi XVIII. t.-c. 64. §-ának meg nem felelő, söt iratellenes és igy jogszabálysértő indokolással állapította volna meg tényállásként azt, hogy felperes az ő leszállított kereseti követelésének fennállását nem bizonyította. A fentebb kifejtettek szerint jogszabálysértés nélkül megállapított ez a tényállás, az 1893. évi XVIII. t.-c. 197. §-a értelmében itt is irányadó. Ilyen tényállás alapul vétele mellett pedig a felperest keresetével elutasító felebbezési bírósági ítélet anyagjogi szabályt sem sért. 1912. dec. 23. Arányosítás joghatálya. Az arányosítás tárgyává tett közhasználata ingatlanra nézve, a megelőző egyéni birtoklásra vonatkozó tanuk vallomása a bírói döntésben lévő nagyobb erőnél fogva súllyal nem bírhat. XXX11I. 1912. G. 326/3. szám. A marosvásárhelyi kir. ítélőtábla, mint polgári felülvizsgálati biróság itélt : A kir. ítélőtábla a felülvizsgálati kérelemnek helyt nem ad. Indok ok: A felebbezési biróság döntésének a súlypontja helyes jogi következtetéssel azon a megállapított tényen fekszik, hogy a peres ingatlan a megelőző arányositási eljárás rendén, mint olyan, amely a 10175/2. hrsz. ingatlannak kiegészítő része, felperesnek osztatott ki s hogy ez az arányositási eljárás rendén, birói határozat által nyert jogerős kijelentést. Már magában ez a megállapítás arra tekintetlel, hogy alperes azt az 1893: XVIII. t.-c. 197. §-ban meghatározott módon felülvizsgálati kérvényében meg nem támadta, továbbá arra tekintekintettel, hogy az nem vitás, hogy az arányositási eljárás során a birtokbaadás 1900. évben történt meg: kizárja annak az 1893: XVIII. t.-c. 197. § utolsó bekezdése alapján sem érvényesíthetett uj ténybeli állitásnak a figyelembevételét, hogy alperes a peres ingatlant oly bosszú idő óta birta, hogy azt időközben el birtokolta, mert az arányositási eljárás és annak folyamán a birtokbaadás az elbirtoklást kétségen kívül birói ténykedéssel megakasztja. Azonban a megjelölt döntő ténymegállapítás a többi felülvizsgálati panasz-pontok alapos voltát is kizárja, mert amellett az arányosítás tárgyává tett közhasználatú ingatlanra nézve, a megelőző egyéni birtoklásra vonatkozó tanuk vallomása a birói döntésben lévő nagyobb erőnél fogva súllyal nem birhat s mert az arányositási eljárásban megállapított határvonaltól eltérő vonalat feltüntető régi határkő és határfa ugyanazon oknál fogva figyelembe nem jöhet. A peres terület egészének biztokbaadására vonatkozó ren-