Erdélyrészi jogi közlöny, 1913 (6. évfolyam, 3-52. szám)

1913 / 9. szám - Telekkönyvi helyesbités a gyakorlatban. (Folytatás)

36. oldal. 9J szám. delkezés ellen irányuló panasz alapján az az uj tényállást képezi, hogy a peres ingatlan »/« részben a leiperes 'perben nem álló feleségének az illetményeként jelentkezik s ekent egyedül felperes által mindkét rész birtoka nem perelhető. Azonban az a panasz is alaptalan, eljárási jog szempontjából ugyancsak az 1893: XVÍII. t.-c. 197. §-a utolsó bekezdésére tekintettel, mert a megjelöli uj ténybeli állítás itten már figyelembe nem vehető, anyagjogi szempontból pedig azért, mert a perlárgyát csakis az ingatlan birtoka képezvén, felperes, mint felesége "vagyonának vélelmezett (optk: 1288* §.) kezelője felesége eltartoztatott ingatlanai birtokáért saját nevében is fellépni jogosult. Ugyanezek az okok tették nélkülözhetővé a perben a tulajdonjog igazolására szolgáló telekkönyvi hiteles kivonatot is. Az elvont haszonra vonatkozó rendelkezés alapját, az optkv-nek elsőfokú bírósági Ítéletében helyesen felhívott 338. §-ban, a teljes perköltségben való elmarasztalás pedig a teljes pervesztességben találja. Az eként egész vonalon alaptalan felülvizsgálati kérelemnek helyt adni nem lehet. 1912 dec 10. A törvénytelen gyermek tartási kötelezettsége. A gyermeknek az ajoga. hogy a tartási költséget első sorban az atyán követelje, önálló és független, azt az apa és anya között egyesség meg nem szüntetheti, sem nem korlátozhatja, a törvénytelen gyermek tartási költségét az anya csak abban az esetben követelheti, ha azt az atya helyett 6 fedezte, vagy ha a gyermek akár közvetlenül akár közvetve, az anya nevelése és gondozása alatt áll és <rsak abból a célból, hogy ezzel a gyermek tartásával járó költséget és kiadást fedezze. XXXIV. 1912. G 382/3. szám. A marosvásárhe yi királyi ítélőtábla, mint polgári felülvizsgálati bíróság végzett: A felebhezési bíróság Ítéletét a kir. tábla feloldja s a felebbezési bíróságot utasítja, hogy az alább kifejtettek szerint eljárva s a tényállást az alább előadottaknak megfelelően kiegészítve, hozzon ujabb határozatot. Indokok : Xincsen törvényes alapja az 1893^ XVIII. t.-c. 185. a) ! pontjára alapított annak az alperesi érvelésnek, hogy az alsó I iokban eljárt bíróságok alperest a fizetésre anyagjogi szabály megsértésével kötelezték, amidőn pedig megállapítást nyert, hogy a kiskorú alperes anyja az elhalt K. Józseffel, a kiskorú felperes tartási költségére nézve a gyámhatóság előtt véglegesen kiegyezett s téves az az érvelés is, hogy a kiskorú törvénytelen gyermektartásért természetes atyja ellen csakis abban az esetben lépnek fel, ha tartása az erre kötelezett anya jövedelme által biztosítva egyáltalában nincsen. Az optkv. 167. és 168. §§-ban lefektetett jogszabály, i ugyanis kifejezetten előírja, hogy a törvénytelen gyermek tartási kötelezettsége első sorban az atyát terheli s ennek költségét akkor is ö köteles viselni, ha a gyermeket a 1G8. §. értelmében az anya neveli. Az optkv. 170. §-a megengedi ugyan, hogy a szülők a törvénytelen gyermek tartása, nevelése és ellátása tárgyában maguk között megegyezzenek, de egyszersmind kimondja azt is, hogy az ily egyezség a gyermek jogait nem csorbíthatja, hogy tehát ez az egyezség a jogviszonyt csakis az atya és az anya között rendezi s hogy ilyen egyezségnek csak az anya követe- ' lési jogára van kihatása. Ebből, valamint az optkv. 169. §-ban foglalt rendelkezésből következik egyrészt, hogy a gyermeknek az a joga, hogy a j tartási költséget első sorban az anyán követelje, önálló és független, azt az apa és anya között egyezség meg nem szüntetheti, sem nem korlátozhatja, továbbá, hogy a törvénytelen gyermek tartási költségét az anya csak abban az esetben követelheti, ha ezt az atya helyett ö fedezte, vagy ha a gyermek akár közvetlenül, akár közvetve, az anya nevelése és gondozása alatt áll, és csak abból a célból, hogy ezzel a gyermek tartósával járó költséget és kiadást fedezze, másrészt pedig, hogy a szülők között a tartásköltség összegére nézve kötött egyezség nem áll útjában annak, hogy a kiskorú gyermek az öt megillető szükséges tartási költséget az apától a maga nevében követelhesse még akkor is, ha az apa az anyával e tekintetben kiegyezett, sőt ha a megenyezés szerint járó költségösszeget az atya az anyának meg is fizette. Az atya részérói, az anya kezére teljesített fizetés a kiskorú gyermek jogára csak annyiban gyakorolhat befolyást, hogy ha a gyermek a tartást a múltban jól és kellően megkapta arra az időre, amelyre a tartást, bár az anyától, de kellően megkapta, tartást senkitől, tehát az atyától sem követelhet, épen azért, mert már a tartást megkapta s e cimen való jogos igénye teljesítés által elenyészett. Az anya jogviszonyára pedig a tényleg teljesített fizetés befolyással annyiban lehet, hegy ha az anya az apa irányában elvállalt kötelezettséget nem vagy nem kellően teljesiti s ezzel az apát a gyermek részéről való sikeres megtámadásnak teszi ki: az apa az anyától a teljesítést igényelheti, vagy a már teljesített fizetés megfelelő részét jogosan visszakövetelheti. A pusztán az apa és az anya közt létesült szerződés alapján teljesített fizetést azonban a gyermek még fennálló követelésébe beszámítani nem lehet. A felebbezési bíróságnak az első bírósági ítéletből átvett s alperes által meg sem támadott tény megállapítása szerint felperes tartás költsége felett ennek anyja a kiskorú természetes atyjával egyezséget kötött. Minthogy nincs tényállás arra, hogy az anya ezt az egyezséget kifejezetten a kiskorú nevében, mint a kiskorú gyámja kötötte, ennek érvényességéhez gyámhatósági jóváhagyás nem is volt szükséges. Az optkv. 811. §-án alapuló jogszabály, hogy a hagyaték képviseletére kirendelt ügygondnok képviseleti jogköre csakis addig tart, amíg a hagyatékra vonatkozólag az örökösök örökösödési nyilatkozatot nem tettek s hogy ennek megtétele után az örökhagyót az örökös nvilatkozatot tevő örökösök képviselik. (Optkv. 547. §.) Annak meghatározása végett pedig, hogy az optkv. 171. Íjértelmében az örökösöket is terhelő kereseti követelésében az örökösök az optkv. 801. 802. 820. 821. §§-ban foglalt jogszabályokra való tekintettel mily terjedelemben és az 1881. LX. t.-c. 14. és 15. faiban kimondott a jogeset hasonlóságánál fogva itt is alkalmazandó jogszabályokra tekintettel, mily alakban és minő módon legyenek elmarasztalandók ? a felhívott §§-ban lényegesekül megjelölt ténykörülmények megállapítása is szükséges. A felebbezési bíróság Ítéleti megállapítása s nevezetesen az 1912. évi augusztus hó 28-án felvett felebbezési tárgyalási jegyzőkönyv tartalma szerint az alperesi hagyatékra nézve már örökösödési nyilatkozatot tettek; ennek dacára a felebbezési bíróság sem az igy az örökséget igénylő örökösöket sem értesítette, sem a fentebb szükségesnek jelzett ténykörülményeket a hagyatéki iratok megszerzésével nem állapította meg, hanem az előbb említett jogszabályok ellenére elmarasztaló ítéletet az ügygondnok által képviselt hagyatékkal szemben hozta meg. De nem állapított meg a felebbezési bíróság az ügy eldöntésénél szintén lényeges szerepet játszó arra a körülményre sem tényállást, hogy a kiskorú felperes anyja által az egyezség folytán felvett 200 koronát az anya mennyiben és mily időtartamra fordította a kiskorú tartására ? s vájjon felperes az anyától kellő és megfelelő tartást mely időpontig kapott? .Minthogy pedig a jogi személy törvényes képviseletének hiánya az eljárás folyamán bármikor hivatalból figyelembe veendő s minthogy az ügy ily körülmények között érdemileg itt felül nem bírálható, a kir. ítélőtábla ebből az okból felperes csatlakozási kérelmében foglaltakra mint ezúttal még időelőttiekre ki nem terjeszkedve, a felebbezési bíróság Ítéletére az 1893: XVIII. t.-c 204. §. 2. bekezdését alkalmazta. 1912. nov. 19. SZERKESZTŐSÉG ÉS KIADÓHIVATAL DEÁK FERENCZ-TJ. 43. SZÁM. TELEFON SZÁM: 383.