Erdélyrészi jogi közlöny, 1907-1908 (1. évfolyam, 1-54. szám)

1908 / 41. szám - Az ügyészség pénzkezeléséről

\ JOGESETEK TÁRA A KOLOZSVÁRI ÉS MAROSVÁSÁRHELYI K'R. ÍTÉLŐTÁBLÁK ELVl JELENTŐSÉGŰ HATÁROZATAI Melléklet az Erdélyrészi Jogi Közlöny 41. szamához. Kolozsvár, 1908. szeptember 27. Jogesetek a kolozsvári kis*. ítélőtábla gyakorlatából. Rovatvezető: Dr. Tóth György, kir. törvsz. biró. A csőd jogból. A csődbe jutott Kereskedő és üzleti alkalmazottja között, ez utóbbinak a szolgálati viszonyból keletkezett és a csődtömegbe bejelentés által érvényesített követelés iránti igénye, amennyiben ez a felszámolási tárgyalásén - valódinak el nem ismertetik, az 1884. évi XVII. t.-c. 176. §-án alapuló iparhatósági előzetes eljárás mellőzésével a csődtörvény 115. g-ának rendelkezése szerint a valódiság és osztályozás kimondása iránt arftaweMemi'p" a «,<i««i"i»,ft«£i"r előtt érvényesíthető, sőt a céltalan és eredményre sem vezethető, iparhatósági eljárásnak a csődbíróság előiti perlést megelőznie annál kevésbbé kell, mert az iparhatóságnak az osztályozás kérdésében dönieni hatásköre nincsen 2945/1908. I. szám. A kolozsvári kir. Ítélőtábla M. M. kolozsvári lakós felperesnek, vagyonbukott E. H. kereskedő csődtömege alperes ellen 6C0 K. tőke valódisága és osztályozása iránt a csődbíróság előtt és folyamatba tett csődperében véyzett : A kir. ítélőtábla az elsőbiróság végzését megváltoztatja, a birói illetőség ellen alperes által támasztott kifogást elutasítja és a kir. törvényszéket mint csődbíróságot illetőségének megállapításával további szabályszerű eljárásra utasítja. Indokok : A kereskedő és üzleti alkalmazott között ez utóbbinak a szolgálati viszonyból keletkezett követelés iránti igénye az 1884. évi XVII. t.-c. 176. §-ának rendelkezése szerint elsősorban az iparhatóság által bírálandó ugyan el, ennek dacára azonban az alperes csődtömeg által támasztott az az illetékességi kifogás, hogy a csődtömegbe bejelentett és a felszámolási tárgyaláson valódiság tekintetében el nem ismert felperesi szolgálati viszonyból eredő követelésnek valódisága és osztályozása iránti keresete a csődbíróság előtt nem érvényesithető, mivel ez igény elsősorban az iparhatóság által lett volna eldöntendő, megállható törvényes alappal nem bir. Ugyanis az 1881. évi XVII. t.-c. 59. és következő, valamint 126. §-ainak rendelkezései szerint a csődhitelezők követeléseiket a csődtömeg ellenében elsősorban bejelentéssel tartoznak érvényesíteni és a bejelentett követelések valódisága és osztályozása a felszámolási tárgyaláson történik, amelynek eredményében a valódinak elismert követelés minden további joglépések megtétele nélkül az osztályozás sorrendjében a csődvagyonból kielégítést nyer. Miután pedig ebből folyóan kétségtelen, hogy a csődtömeg ellen bejelentés ala eső igényeknél a hitelező követelésének a csődtömeg ellen való érvényesithetése célját a csődtömegből való kielégítés képezi, nem férhet ahoz tehát kétség, hogy a csődbe jutott kereskedő és üzleti alkalmazottja között, ez utóbbinak a szolgálati viszonyból keletkezett és a csődtömegbe bejelentés által érvényesített követelés iránti igénye, amennyiben ez a felszámolási tárgyaláson valódinak el nem ismertetik, az 1884. évi XVII. t.-c. 176. §-án alapuló iparhatósági előzetes eljárás mellőzésével a csődtörvény 145. §-ának rendelkezése szerint a valódiság és osztályozás kimondása iránt közvetlenül a csődbíróság előtt érvényesithető, mert az 1881. évi XVII. t.-c. 145. §-a által e felszámolási tárgyaláson akár a valódiság, akár az osztályozás tekintetében megtámadott követeléseknek külön per utjáni érvényesithetésére a csődbíróságot mint külön ügybiróságot jelöli ki és az érvényesítés egyedüli akadályéiul csak azt tűzi ki, hogy csak azok a követelések nem érvényesíthetők ez uton, amelyek per utjáni érvényesítésre nem alkalmasak. Miután pedig a felperes követelésének per utjáni érvényesithetésére ez akadály nem forog fent, mert az 1884. évi XVII. t.-c. 176. §-a szerinti iparhatóság előtti eljárás csak előzetes elj.irás és az iparhatóság a követelés valódisága tekintetében végérvényesen nem is dönt, mert az iparhatóság határozatával meg nem elégedő fél a rendes birói uton érvényesítheti és miután e perben nem a kereskedő mint szolgálatadó áll az alkalmazottal szemben, hanem a csődiömeg és az alkalmazott igénye nem a jogviszony rendezésére, hanem követelésének a csődtömegből leendő kielégítésére irányul, miből önként folyik, hogy a céltalan és eredményre sem vezethető iparhatósági eljárásnak a csődbíróság előtti perlést megelőznie annál kevésbbé kell, mert az iparhatóságnak az osztályozás kérdésében dönteni hatásköre nincsen. Ez alapon tehát és mert az 1881. XVII. t.-c. 146. §-ának rendelkezése a jelen esetre alkalmazást nem találhat, mert az abban foglalt intézkedés csak a peres eljárásra nem tartozó vagyis olyan követelésekre vonatkoztatható, amelyek az illetékes hatóság által végérvényesen meg állapithatók s valódiságuk a csődbíróság előtt nem vitatható, hanem csak az osztályozás kérdése döntendő el, már pedig a fentiek szerint felperes követelése ilyennek nem tekinthető: az elsöbirósági végzést a rendelkező rész szerint megváltoztatni, alperest az illetékességi kifogásával elutasítani s az eljárt elsőbiróságot illetékességének megállapításával további szabályszerű eljárásra kellett utasítani. Felperes azon kérelmének, hogy alperes a felfolyamodás költségeinek megfizetésére köteleztessék, helyet adni nem lehetett, mert a perköltségek, amelyek közé tartozik a felfolyamodás költsége is, iránti határozathozatal a véghatározathoz tartozik. 1908. szeptember hó 2. Az 1881. évi XVII. t.-c. 176. §-a a felek között az ipari munkaviszonyból felmerült vitás kérdést előzetesen az iparhatóságok jogkörébe utalja, a rendes bíróságok elé közvetlenül és egyenesen az nem vihető. Szám: 1898. G—25. A kir. tábla a felebbezési bíróság ítéletét feloldja és ezen perben az eljárást megszünteti. Indokok: Felperes keresetét alperes ellen azon viszonyból származtatja, hogy alperes őt, mint okleveles gépészt, 4 hónapra cséplőgéphez fogadta fel, ennek dacára felperest egy havi alkalmazás után minden törvényes ok és felmondás nélkül, szolgálatából elbocsátotta. Felperes az iratok közt levő vizsgálati bizonyítvány (Budapesten április 12-én 414/1893. sz. a. kiállítva) szerint egyszerű gözmozdony (locomobil) kezelő, következőleg nem tartozik azon magasabb jnüszaki képzettséggel biró technicusok (gépészmérnökök) közé, 'ak'ik'^az iparhatóság mellőzésével egyenesen a rendes bíróságok előtt léphetnek fel. Miután pedig alperes is magát beadványaiban gépésznek nevezi; a felek közötti jogviszony az 1834. évi XVII. t.-c (ipartörvóxiy) által nyert szabályozást, annak határozmányai alá esik. ^ Tekintve pedig, hogy az 18S4. évi XVII. t.-c. 176. § a a felek között az ipari munkaviszonyból felmerült vitás kérdést előzetesen az iparhatóságok jogkörébe utalja, a rendes bíróságok elé közvetlenül és egyenesen az ügy nem vihető; tekintettel arra, hogy az 1893. évi XVIII. t.-e. 27. §-a szerint a bíróságok hivatalból tartozik figyelembe venni, a 27. §. 1. pontjára alapított azon akadályt, amely szerint jelen pert az ipartörvény szerint más hatósági eljárásnak kell megelőznie, következőleg az 1893. XVIII. t.-c. 166. §. értelmében tartozott volna a felebbezési bíróság is érintett akadályt hivatalból figyelembe venni; tekintve pedig, hogy a felebbezési bíróság ezt mellőzte, az 1893. XVIII. t.-c. 185. §. b) pontja értelmében pedig felülvizsgálati eljárásnak van helye, ha a 166. §-ban emiitett feloldási érték valamelyike a felebbezési eljárásban fordult elő: a kir. tábla a felebbezési bíróság ítéletét feloldotta és a további eljárást megszüntette. (1898. 1/23.)