Erdélyrészi jogi közlöny, 1907-1908 (1. évfolyam, 1-54. szám)

1908 / 41. szám - Az ügyészség pénzkezeléséről

156. Jogesetek Tára 41. szám. Anyagi büntető jogból. Vádlott cselekménye az njra felvett eljárásban hozott ítéletek által a Kbtk. 139. §-ban meghatározott tulajdon elleni kihágásnak minősíttetett s a cselekménynek ez a minősítése perorvoslattal megtámadva nem lévén jogerőre emelkedett. Az elévülés kérdésének mcgbirálásánál a cselekmény ezen minősítése figyelembe veendő. 593—908. II. Ügyállás: A szelistyei kir. jbsg 1904. márc. 4-én kelt 1904. B. 75. sz. Ítéletével a Btkv. 333. §-ába ütköző és a Btkv. 334. §-a szerint minősülő lopás vétsége miatt 4 napi fogházbüntetésre elitélt és ezen büntetést már ki is töltött vádlott ellen a 2909—905. B. sz. végzéssel az ujrafelvétel a Btk. 3oo. §-ába ütköző és a Btkv. 338. §-a szerint minősülő lopás büntette miatt lett elrendelve. A főtárgyalás eredményéhez képest közvádló a Btkv. 370. §-ába ütköző és a Btkv. 371. §-a szerint minősülő orgazdaság bűntettét indítványozta megállapítani. A nagszebeni tszék 3302—905. sz. a. a járásbirósági ítélet hatályon kivül helyezése mellett vádlottat a Kbt. 129. §-ában meghatározott tulajdon elleni kihágásban mondotta ki bűnösnek és 14 napi elzárásra, mint fő- és 20 K pénz, mint mellékbüntetésre ítélte, azzal, hogy a főbüntetésből 4 nap kitöltöttnek vétetett. Az ítélet ellen a kir. ügyész felebbezéssel élvén s azt a kir. főügyész fenntartván a kolozsvári tábla 2319—905. II. sz. alatt a törvényszék Ítéletének a büntetés mértékére vonat kozó felebbezett. részét helyben, egyébb nem felebbezett részét érintetlenül hagyta. Ezen ítélet ellen a kir. főügyész és a közvádló semmiségi panaszt jelentettek be. Curia. 1544—906. sz. Mindkét alsóbiróság Ítéletének a bűnösség és a büntetés kiszabására vonatkozó része a Bp. 385. §. 1. c) pontjában meghatározott és hivatalból figyelembe vett semmiségi okon a Bp. 437. §. 3. bekezdése értelmében megsemmisíttetik és vádlott a Bp. 326. §. 3. pontja alapján a vád alól felmentetik. Indokolás: Vádlott cselekménye az újra felvett eljárásban hozott Ítéletek által a Kbtk. 129. §-ban meghatározott tulajdon elleni kihágásnak minősíttetett s a cselekménynek ez a minősítése perorvoslattal megtámadott nem lévén, jogerőre emelkedtek. Vádlott a vád alapjául szolgait és kihágásnak minősített eme cselekményt 1904. évi január hó utolsó napjának egyikén Követte el, amely miatt ellenében a bűnvádi eljárás megindittatván a szelistyei kir. járásbíróság által 1904. évi márcz. 4-én B. 7^/2. szám alatt ítélet hozatott, amely ítélet az aznap történt kihirdetéskor jogerőre emelkedett. Az ügyész az 1905. évi ápril hó 18. napjáról kelt a nagyszebeni törvényszékhez intézett s ottan 1905. évi ápril hó 21-én 2166. sz. a. iktatott beadványnyal C. Jakab elitélt terhére az újra felvételt indítványozta abból az okból, mert a vádba vett cselekmény bűntett, vagyis súlyosabb beszámítás alá eső bűncselekményt képez, mint amely miatt vádlott elitéltetett. Tekintve, hogy ezek szerint a jogerősen kihágásnak minősített bűnvádi ügyben 1904. márcz. hó 4. napjától egész 1905. év ápril 21. napjáig vádlott ellen a vád alapjául szolgáló cselekmény miatt semmi bírói intézkedés nem tétetett s ezen időközben 6 hónapnál több telt el, s Kbtk. 31. §-a értelmében az elévülés beállott. Váltójog köréből. Vádlott a hamis váltót és hamis közokiratot ugyanazon sértett fél megtévesztésére ngyanegy jogsérelem okozására használta fel, bár az a cselekmény ngy a Btkv. 101. és 103. § 1. pontjának, mint a Btkv. 391. és 392. §-ánák rendelkezését sérti, mindazáltal a jogsérelem egységénél fogva nem anyagi, hanem csak alaki halmazata forog fenn, a Btkv. 95. g-a rendelkezésére, tekintettel a cselekvényre, a közokirattannsitásra vonatkozó törvényrendclkezés alkalmazandó, l'osta-ntalványokon és posta érték vevényeken a czimzettek neveinek a meghamisítása nem e közokirat jellegét érintik s csak a Btkv. 401. és 403. §§-ban irt magánokirat-hamisítás bűntettét képezik. 927-907. Tényállás: B. M. vádlott a hazai leszámítoló és takarék szövetkezettől felvett 1500 K. kölcsönről kiállított kötelezvény hátlapján V. F. kir. járásbiró hamis hitelesítési záradékát reávezette az 1905. febr. 17-én 1500 K.-ról kiállított váltóra B. K., B. E. és B. J. neveit meghamisította és azt arra használta fel, hogy nezezettek ellen a váltójogi kötelezettség bizonyittassék továbbá később a pénz elköltése alkalmával meghamisította a postautalványokon és postaátadó vevényeken a címzettek aláírását, hogy a szóban forgó pénzösszegeket jogtalanul hatalmába kerítette. B. M. vádlott ezért bűnösnek mondatott ki, a Btkv. 391. 392. §§-ban meghatározott közokirat hamisítás és a btkv. 401. és 402. §§-ban irt magánokirat hamisítások bűntettében. Indokok : Vádlottnak az a cselekménye, hogy az 1500 K-ról kiállított hamis váltó és az erről áz összegről kiállított kötelezvény hátlapjára vezetett jbsgi hamis hitelesítés felhasználásával a hazai leszámítoló és takarék-szövetkezettől 1500 K kölcsönt szerzett, ugy a Btkv. 401. §, 403. § 1. pontjának, mint a Btkv. 391, 392 §-ainak rendelkezését sérti ugyan, minthogy azonban vádlott a hamis váltót és a hamis közokiratot ugyanazon sértett fél megtévesztésére és ugyanegy jogsérelem okozására használta, erre való tekintettel, anyagi halmazat sem forog fenn, a törvény megsértett rendeletei körül pedig a Btkv. 95. §-hoz képest jelen esetben a közokirathamisitásra vonatkozó rendelkezés alkalmazandó, mert habár a Btkv. 392. és 403. §-ai egyenlő büntetési tételt tartalmaznak; azonban a Btkv. 399. §-a a közokirat-hamisítás bűntettére, a főbüntetésen felül, mellékbüntetésül a hivatalvesztést és a politikai jogok gyakorlatának felfüggesztését is rendeli; holott csupán magánokirathamisítás bűntettének megállapítása esetében e mellékbüntetés nem lenne alkalmazható. Vádlottnak ez a ténykedései, hogy a posta átadó vevényekre és postautalványra vonatkozó elismervények a czimzettek névaláírását meghamisította, helyesen minősített a btk. 4J1. és 402. §§-ba ütköző magánokirat hamisítás bűntettének, mert ezen hamisítások nem a közokirat jellegét érintik, hanem csupán a czimzett felek nyugtázását tüntetik fel hamisan s jogok megszűnésének bizonyítékát tanúsító okiratot képeznek, minélfogva ezen cselekmények csak magánokirathamisitást foglalnak magukba. Ilyeneknek pedig helyesen lettek megállapítva, mert ezen vádlottnak a fennebb említett közokirat hamisítás bevégzése után más alkalommal azon czélból követett el, hogy a postahivatal félrevezetésével a szóban forgó pénzösszegeket jogtalanul birtokába kerítse s így azok különálló bűncselekmények. Curia, 2476—907. B. — Végrehajtási eljárásból. Illetékes-e a bírósági végrehajtó országgyűlési képviselő napidijainak és lakbér illetmény ének lefoglalására ? Az ingósági végrehajtás foganatosításával egyidejűleg a végrehajtást szenvedőt harmadik személy ellenében megillető követelésének, valamint az olyan követelésének le1 foglalása is, melyet valamely közpénztárból vehet fel, a 79. és 83. §-okban szabályozott módon, de a helyszínén és a kiküldött által teljesítendő. 2155—1908. A kolozsvári kir. ítélőtábla B. M. végrehajtatonak X. Y. végrehajtást szenvedő ellen 150 K töke iránt, a Kolozsvár városi kir. járásbíróság előtt folyamatba tett és az 1908. év május 2ö-én V. 1370/2. sz. a. hozott végzéssel elintézett végrehajtásos ügyét, végrehajtatonak és végrehajtónak 1908. jun. 5. és 6-án V. 1170/4. és V. 1170/5. sz. a. közbetett felfolyamodása folytán az 1908. június 24-én tartott zárt ülésében vizsgálat alá "vévén, következőleg végzeit: A kir. ítélőtábla az elsöbiróság végzését megváltoztatja. B. M. javára X. országgyűlési képviselő ellen 150 K. töke és jár. iránti ügyében az 1908. V. 1370/1. számú végzés következtében foganatosított kielégítési végrehajtásról felvett jegyzökönyvet tudomásul veszi és az eljárás körül felmerült költségeket a végrehajtó ezennel 4 K 70 f.-ben megállapított dijával együtt 13 K 70 f.-ben megállapítja. Indokol ; Az 1881: 60. t.-cz. 18. § értelmében a végrehajtás foganatosítására azon esetben, ha a végrehajtás ingatlanra vezettetik, az illető bíróság, mint tkvi hatóság, minden más esetben azon járásbíróság illetékes, amelynek területén a végrehajtás foganatosítandó. Ugyanannak a törvénynek 47. §-a értelmében ingóságok végrehajtási foglalása a kiküldött által a helyszínén teljesítendő összeírás által foganatosittatik. Ebből önként következik, hogy az ingósági végrehajtás foganatosításával egyidejűleg a végrehajtást szenvedőt harmadik személv ellenében megillető követelésének, valamint az olyan követelésének lefoglalása is, melyet valamely közpénztárból vehet fel, a 79. és 83. § ok-