Erdélyrészi jogi közlöny, 1907-1908 (1. évfolyam, 1-54. szám)

1908 / 7. szám - Észrevételek bűnvádi perrendtartásunk perorvoslati rendszeréről - Az elévülés kérdéséhez. Két czikk

52 Erdélyrészi Jogi Közlöny 7. szám. a hitelező kölcsön visszakövetelési jogigénye nem évül el. az elévülés ezen idő alatt meg sem kezdődik. Ezen véleményt helyesnek bizonyítják: 1. A concrét jogeset zálogszerződéssel bizlositott kölcsönügylet. Két jogügylet van jelen tehát; egyik a kölcsönügylet, a másik a zálogügylet: előbbi a főkötelezettség, utóbbi a mellékügylet. Világos tehát, hogy daczára annak, miszerint a zálogszerződés, mint mellékügylet legtöbb tekintetben (létrejötte, érvénye, hatályossága, létezése, megszűnte stb.) a fökötelem sorsától függ, azok önmagukban külön önálló jogügyletek lévén, külön is vizsgálhatók és elbírálhatók, sőt külön tekintett létrejöttük, létezésük, megszűnésük stb. kérdésében épen külön, önállóan birálandók el. Lehet érvényes a kölcsönügylet és érvénytelen a zálogügylet (pl. kiskorúval jóváhagyás nélkül köttetett) és megfordítva; megszűnhetett a zálog és fennállhat a kölcsön stb. Vagyis, ha a kölcsönt bíráljuk, erre nem hat ki a zálogszerződés mikénti jogi állapota, (megfordítva szabály szerint igen) a mi a fő- és járulékos kötelmek egymás közötti viszonyából önként következik. Esetünkben a járulékos ügylet, azaz a zálogszerződés érvénytelen (hivatkozott pátens 19. §.), a mi nem hathat ki az érvényes alapügylet sorsára, azaz a kölcsönügyletre. Ez az egyik elvi fix pont, amelyet leszögezni akarunk. II. Kérdés azonban, — és ép ez a felvetett tétel megoldásának ütköző pontja, —- hogy az emiitett érvénytelen ügyletből folyhatnak-e oly következmények, amelyek, mint hatályos jogi tények, elismert jogi eredményt hozzanak létre ? Vagyis ha érvénytelen a kérdéses ügylet, ebből folyhat-é oly eredmény, amely rendszerint egy érvényes jogügylet következménye szokott lenni. Concrete: X. kölcsönösszeg biztosítására és esetleges kielégítésére adós hitelezőnek kézizálogot, pl. értékpapírt ad át. Ez kétségtelenül érvényes ügylet és kétségtelen az is, hogy ha hitelező kamatban ezen kézizálog értékpapír hozadékát kapja adóstól, ezen kamatszedés ideje alatt a kölcsönkövetelés iránti jogigény elévülni nem is kezd. Már most, ha X. kölcsönügyletre zálogul egy ingatlan adatik át, feljogosittatván hitelező kamat fejében ezen ingatlan hasznainak a vételére, ez érvénytelen ügylet lévén, vájjon ez is azon hatást, eredményezi, helyesebben eredményezte, mint az előbbi érvényes ügylet? Szerintünk igen! Kitűnik ez mihelyt a két ügyletet nem a jövőre, hanem a múltra nézve vesszük szemügyre. Világos, hogy esetünkben, ha az ingatlan-zálogszerződés bíróilag érvénytelennek kimondatík, a bírói Ítélet jogerőre emelkedésétől kezdve a restitutió áll be jogilag; ez időtől kezdve tehát a már nem létező zálogszerződés kamatszerződésnek sem tekinthető és így nem is képes arra, hogy az elévülés megkezdődését kizáró jogi okként érvényesüljön. Tehát ha ezen időponttól kezdve hitelező birtokában is tartja a zálogtárgya ingatlant és veszi is annak hasznait, ez az elévülés megkezdődését és folyását ki nem zárja, mert az eredeti zálogszerződés által létrehozott jogviszony helyébe az Ítélet egy uj jogviszonyt helyezett, amely az előbbit kizárja, azt megszünteti, s mert ezen uj jogihelyzetben való az, hogy adós épen semmit sem tesz, a mi részéről a kölcsön iránti kötelezettségének volna tekinthető. Az ingatlan az ő akarata ellenére van hitelező birtokában, a hitelező annak hasznait egyáltalán, annál kevésbbé veheti kölcsön, és épen az X. kölcsön kamataiban. Ily állapotban tehát, ha 30 éven át hitelező kölcsönét nem szorgalmazza, bár veszi jogtalanul az ingatlan hasznait, jogigénye elévül. Más az eset azonban azon időre nézve, amidőn felek akaratmegegyezésének szankciója mellett használja hitelező az ingatlant kamat fejében, anélkül természetesen, hogy ezen érvénytelenség bíróilag megállapított volna. Mert 1. való ugyan az, hogy a kérdéses zálogszerződés érvénytelen ; ámde nem absolut semmis ügylet (nullum negotium), hanem relatíve semmis, amely már keletkezésétől kezdve .érvényesen léttrejöttnek és létezőnek tekintendő, ha azon hiány, a melyben szenved kiküszöböltetik. Ez pedig az ingatlan haszonvétele, a haszonélvezet a hitelező részéről. Ha ettől eláll hitelező, a zálogszerződés érvényes, pótoltatván egyúttal a traditió a tkvi bekebelezéssel, időlegesen esetleg előjegyzéssel. 2. Mert az érvénytelen (jelen esetben relatív semmis) ügylet ex nunc semmi, tehát előbbi időben elismerendő jogi hatályokat eredményezhetett. 3. Mert azon állandó tény, helyesen állapot, amely szerint a még semmisnek, azaz nem létezőnek nem tekinthető ügylet alapján hitelező adósának beleegyezésével az ingatlan hasznait világosan kamat-??/, kamat helyett veszi, nem jelent egyebet, mint hitelező részéről következetes joggyakorlást, jogérvényesítést, adós részéről pedig állandó jogelismerést. A kölcsön fennállásának elismerése ipc^irecte mindanuyjszor megtörténik, a hányszor adós kamatot fizet, jelen esetbe^ te}$t, a mikor hitelező a hasznokat veszi, ez pedig consequens, eyjg tartó gazdasági működésnek léyén eredménye, az éyen lferesztül állapotszerüleg, állandóan történik. Való, hogy a kamatfizetésnek e módja mint jogügylet érvénytelen, ámde ez nem egyértelmű az ennek daczára mégis íizetetj; kamat fizetpséiick mipt fizikai fénynek jogi letagadásával. Hiszen tiltja az uzsoratörvény a S'Vo-nál nagyobb kamat vételét, ámde, ha valaki jószántából mégis 15'Vo-ot fizet, a bíró nem mondhatja, hqgy ez törvényes tilalom megszegésével történvén meg, nem történt kamatfizetés; sem azt, amidőn 30 éven át történt ily mérvű kamatfizetés után alperes adós elévülésre hivatkozik, nem mondhatja, hogy igaza van adósnak, mert hitelező törvény által tiltott jogi tényekből az elévülés kérdésében a maga javára fegyvert nem kovácsolhat. Legföljebb követelheti adós a többletkamatnak tőketörlesztésbe leendő betudását, amit a vitás esetben is ép úgy megtehet. (1883. XXV. törvényczíkk). A tény az, hogy adós maga oly állapotot teremt és tart fenn, a mely kamatfizetésnek s ha nem ennek, akkor elismerésnek tekintendő, ez pedig nem engedi meg az elévülést. III. A zálogjog történeti fejlődése is nézetünk mellett harczol. Ugyanis a kezdetleges zálog adás-vétel formájában jelentkezik, azon mellékkikötéssel (pactum íiduciae), hogy a zálog a hitelező kielégítése után visszaadassék. Majd a csere alakját vette fel a zálog és a zálogtárgy s a hitelezőnél az általa adott kölcsönt helyettesitette. Később a zálogtárgy használata engedtetett át hitelezőnek ugy ingóra, mint ingatlanra, ami nálunk az u. n. zálogos birtokban testesült meg. Ezek az alakzatok mind eltértek a zálog valódi fogalmától, amely nemlizetés esetére szóló kielégítési igényt jelent. (Jus distrahendi.) A jogi élet bizonytalanságát, a gyakori rászedést és csalást, meg a gazdasági aránytalanságokat (a kölcsön és zálogtárgy, vagy azok hasznai között) lehetetlen és zavart birtokviszonyokat és végnélküli százados pereket szüntette meg a további fejlődés, amelyen ma is állunk, amely szerint a zálogjog fogalma a zálogtárgy használatát elvileg magában sem foglalja (Optk. 1372. §.), sőt az ingatlanra a zálog kizárja ugy a tényleges átadást, valamint a tárgy haszonélvezetét. Nemzetgazdászati és igazságszolgáltatási érdekeket szolgált az ingatlan haszonélvezetével egybekötött zálogszerződés érvénytelenné nyilvánítása, nem tételezhető fel tehát, hogy ezen indokok megengedhették volna egy még nagyobb gazdasági és jogi anomáliának megteremtését, magánjogi igények elkobzását, vagyis a kérdéses természetű kölcsönök elévülésének elvi statuálását. Hiszen nálunk a kérdéses érvénytelen zálogszerződés rendes és általános jogintézmény volt. S ha az elévülés megengedtetett volna, ez a hitelező-osztály offectiv kárával jár vala, holott adós révén a kötelezettség alóli menekülés jogezim nélkül történt volna. Ha magánjogi igények egyáltalán megszüntethetők volnának, ehhez legalább törvény kell és korántsem elegendő ahhoz más törvényből levont egyéni magyarázat. Világos tehát, hogy a fejlődés nálunk is, másutt is, a kérdéses zálogszerződés el nem ismerésével nem az alap-kölcsönügyletet akarta érinteni, hisz erre joga sem, indoka sem volt, hanem egyedül csakis magát a zálogszerződést. Vagyis a szerződés azt bizonyítja, hogy az eredetileg nem őszinte alakban jelentkező és több ügyletből álló kölcsönből önállóan bontakozik ki egyrészt a kölcsön, másrészt a zálogügylet. Külön léteznek; nem összezavart, egymásba folyó bizonytalan tartalommal. Ha tehát ilyformán mint ügyletek külön birálandók el, a fejlődés követelménye, hogy a kölcsön-ügylet elévülési kérdését is önmagában, az ő „biztosító" mellékszerzödésére való tekintet nélkül bíráljuk el. Ha szigorúan a haszonvételben nem is látunk kamatvételt, ámde adósnak emiitett magatartásában, állapotában, amelylyel teljesen congruens hitelezőnek haszonélvezete, a követelés elismerését kell, hogy lássuk. Ez pedig az elévülésnek útjában áll, tekintet nélkül arra, hogy egy a jogszabályok szerint érvénytelen jogügylettel valamelyes viszonylatban van-e vagy nincs ? Ha tehát a kérdéses tételben a kölcsön az érvénytelen mellékszerzödés mellett önálló, érvényes ügylet; ha ezen érvé-