Erdélyrészi jogi közlöny, 1907-1908 (1. évfolyam, 1-54. szám)

1908 / 7. szám - Észrevételek bűnvádi perrendtartásunk perorvoslati rendszeréről - Az elévülés kérdéséhez. Két czikk

7. szám Erdélyrészi Jogi Közlöny nyes ügyletből eredő hitelezői igény elévülésének útját állja adós részéről a következetes állandó elismerés (kamatfizetés) s ha a zálogjog fejlődése is nézetünket látszik támogatni: azt hisszük nem indokolatlanul tartjuk fenn előbb formulázott nézetünket. Quod erat demonstrandmn. 11. Irta: fldorján Samu gyulafehérvári ügyvéd. A nagyrabeesült czikkiró ur szives felhívására veszem magamnak azt a bátorságot, hogy néhány szóval én is hozzászóljak a felvetett kérdéshez; mely szerint: ,,Az olyan kölcsönügyletből származó követelés, mikor a hitelezőnek kamatok helyett valamely ingatlannak haszonélvezete engedtetik át, soha sem évül el, mert az ingatlannak átbocsátása kamatfizetés; a kamatfizetés pedig az elévülést félbeszakítja." Czikkiró ur, helytelenítve ezen elvi kijelentést, kétségkívül érdekes czikkében az elévülés fennforgását mutatja ki. Ugy a hogy a fenti tétel fel van állítva, annak helyességét magam is kénytelen vagyok megtámadni, bár egész más indokból. Ugyanis helytelennek tartom azt a kijelentést, hogy az „ingatlannak átbocsátása kamatfizetés.'" A „kamat" fogalmának lényeges tényálladéka u. i. abban jegeczesedik ki, eltérően a rokon fogalmu „gyümölcstőr, hogy mindig azonos minőségűnek kell lennie a helyettesíthető azon fődologgal, amelyért adatik. Épen ezért fejezik ki a kamatot a fődolog hányadrészében. Feltéve tehát, hogy a jelen esetben pénzkölcsönről van szó, annak kamata, műszaki értelémben más, mint pénz nem lehet, még pedig az opikv. 094. §. értelmében ugyanazon valutában, mint a minőben a kölcsön tőke adatott. Az ingatlan használatának átbocsátása tehát soha és semmi körülmények között sem jelenthet kamatfizetést. Azonban valamely kölcsön követelés elévülését nemcsak a kamatfizetés szakithatja félbe, hanem a hitelezőnek és adósnak minden oly ténykedése, amely az optkvnek helyesen hivatkozott 1407. §-ában irt valamely magatartását lédi. Czikkiró ur tehát helyesen akkor veti fel a kérdést, amidőn pusztán annak megvilágítására szorítkozik, vájjon az a körülmény, hogy az adós kamatfizetés helyett valamelyik ingatlanának használatát a hitelezőnek átbocsátja mingaddig, amig tartozását ki nem fizeti; felfüggeszti-e az elévülést, a meddig a hitelező az ingatlan-adósnak ezen lekötött akaratából tényleg használja. A kérdést eképen szövegezve szerény véleményemmel, ellentétbe jövök czikkiró úrral, mert ez esetben legjobb meggyőződésem szerint, az elévülés meg sem kezdődött, mert adósnak a ténykedése, hogy az ingatlant használatra átbocsátotta hitelezőjének, a tartozás visszafizeléseig involválja azon beismerését is, hogy a követelés fennállását elismeri, még pedig folytonosan mindaddig, mig az ingatlant vissza nem követeli. Másrészt a hitelező szempontjából tekintve ezen körülményt, azt jelenti, hogy folyton adósának tekinti alperest, mert annak jeléül élvezi az ingatlant alperes akaratából és tudtával. Ez természetesen csak egyéni vélemény lehet, mert elvi kérdés keretén tul, birói mérlegelés és meggyőződés tárgyát, illetve feladatát képezi, hogy a fenforgó körülményekből, adós jogelismerését és illetve a hitelező követelő fellépését megállapitja-e vagy nem. A magam részéről czikkiró úrral ellentétben megállapítanám az eddigiekből adós terhére a jogelismerést, a hitelező részéről pedig a tartozás folytoni érvényesítését, mert az átengedett föld hasznát az ügyletből kifolyólag érvényesítette az egész idő alatt a maga javára, minthogy pedig ezen szolgáltatás függvénye a kölcsöntőke visszakövetelése iránti kötelenmek, kétségtelen, hogy amikor a járulékot érvényesiti, a főszolgáltatást is követeli. Azt sem fogadhatom el, hogy a szóban forgó szerződés az ősiségi nyilt parancs 19. §. értelmében „érvénytelen és semmis.1' Az ilyen szerződés csak hatálytalan : mert egy semmis szerződés semmi jogviszonyt nem szül és nincs szükség „az előbbi állapotba való visszahelyezésére", amire czikkiró ur rámutat. Ha valaki 100 koronát íizet azért, mert B-t megölte, ezt a 100 frtot visszakövetelheti és nincs szükség arra, hogy pl. per esetére birói ítélettel helyre állittassék az előbbi állapot, kimondván, hogy jogügylet A és B között nem jött létre. Ellenben a jelen esetben a — bár hatálytalan — szerződés, egész sorozatát szülte a kötelmeknek, amelyek részint „cum vinculo iuris" vannak felruházva, részint u. n. naturális obligatiók. így pl. a hitelező birtokbahelyezkedvén, adós nötü tekintheti öt birtokháboritónak és a bíróság megvédi a hitelezőt / birtokban. Továbbá feltéve, hogy büntetendő cselekmény nem forog fenn, az adós nem követelheti vissza a jelen esetben a czikkben említett 40 évi haszon értékét, de még az utolsó 3 évit sem, (nat. obi.) Szerény véleményem szerint tehát helyes azon elvi kijelentés, hogy az olyan kölcsönügyletből származó követelés, mikor a hitelezőnek kamatok helyett vaiamely ingatlan haszonelvezete engedtetik át, soha sem évül el, de nem azért, „mert az ingatlannak átbocsátása kamatfizetés", hanem azért, mint fentebb kimutattam, az évről-évre visszatéröleg történt teljesítésben az adós részéről a hitelező jogának Jismerése, a hitelező részéről pedig a követelés folytonos érvényesítése megállapítandó, mind olyan körülmények, amelyek az optkv. 1497. §. irt rendelkezés szerint az elévülésnek útját állják, még akkor is, ha elfogadnám czikkiró ur azon érvelését, hogy az ősiségi pátens 19. §-a alapján a kikötött szolgáltatás „érvénytelen és semmis". Mert utóbb körülményből csak az folyna, hogy a felek tiltott megállapodásra jutván, maga a szolgáltatás is semmis és adós azt visszakövetelhetné, vagy beszámíthatná a tartozásába, de azért magára a feleknek magatartására nézve mégis csak azt igazolja, hogy bár mondjuk jogtalanul, de mégis érvényesitette a hitelező és elismerte az adós a követelést. A cikkíró fejtegetésének végéből azt sejtem, — lehet hogy tévesen — hogy a felvetett esetben inkább azt helyteleníti, hogy a hitelező jogosítva legyen a tökét adóson mégegyszer követelni akkor, amikor már valószínűleg a 16-szoros tőkénél többet kapott és így az elméleti jogász igyekezett összhangba kerülni a minden kétségen felül álló igazságos érzékű itélöbiróval. Mert magam is azt tartom, hogy „az anyagi igazságot non csak megközelíti"' hanem egyenesen annak követelmény:, hogy a hitelező, amikor 30—40 éven át olyan törvényes jogaim nélküli szolgáltatást kapott, mely a tőkét sokszorosan felülmúlja, ne követelhesse még külön a kölcsöntőke visszafizetését is. Ámde adóst nem védi, hanem még jobban sújtaná, ha ezen czél elérésének kedvéért az elévülés megállapittatnék. Mert ha az adós és hitek") magatartása olyan volt, amely czikkiró ur fejtegetése szerint a követelés elévüléséhez vezetett, akkor viszont a hitelező elbirtokolta azt a: ingatlant, melyet adós 40 év előtt neki átadott, már pedig akár milyen törvénytelen is legyen az ingatlannak zálogul lekötése, azért az elbirtoklásnak mégis útját állja. Ámde mnggyőződésem szeiint a polgári bírónak arra, hogy az anyagi igazságot deciarája, nincs szüksége fietioszerü és ezért leggyakrabban téves, vagy akárhányszor bár akaratlanul is, de mégis önkényes levezetésekhez folyamodni. A törvényrendszerüuk valamelyik ágában okvetlenül fel lehet és fel kell találni a legszigorúbb jogelemzés mellett is, sőt csakis annak segélyével, az igazságot. A jelen esetben is megadja a törvény azt a módot, hogy a biró az anyagi igazságot declarálja, anélkül hogy az elévülést konstatálja, ami tényleg fenn nem forog. így pl. ha azon ingatlannak haszna a tökének tényleg 30—40°/0-át tenné ki, amint azt czikkiró ur sejteti, ugy a hitelező nyilván burkolt uzsoraügyletet kötött és ha adós őt a büntetőbíróságnál feljelentené, akkor az 1883. évi XXV. t.-cz. 8. §-a alapján, a bíróság nemcsak a tőkének visszafizetése alól mentesítené az adóst, de még vissza is kapná a hitelezőtől „mindazon vagyoni előnyt, melyet a valósággal hitelezett értéken felül a hitelezőnek vagyonába juttatott". Sőt szerény nézetem az, hogyha a bűnvádi eljárás megindításának valamelyes akadálya lenne, maga a polgári biróis megállapíthatja ténykényt az uzsora fennforgását és levonhatja ennélfogva a most jelzett következményeket. Ha pedig az ellenszolgáltatás nem volt ilyen aránytalan, hanem teszem azt, hogy 10,000 kor. kölcsöntőke után oly ingatlan lett kamatfizetés helyett a hitelezőnek átadva, amely csak 300—400 koronát hajt, akkor viszont égbekiáltó igazságtalanság lenne, hogy a hitelező jogos követeléséhez ne juthasson, az adott körülmények mellett csak azért, mert türelmesen várt, amig adós a kölcsöntőkét visszafizeli. KÜLÖNFÉLÉK. Előfizetési felhívás. Olvasóinkat felkérjük, hogy előfizetési dijaikat mielőbb küldjék be, mert a mutatványszámok küldését a mai nappal beszüntettük