Erdélyrészi jogi közlöny, 1907-1908 (1. évfolyam, 1-54. szám)

1908 / 6. szám - A halászatról

•22. Jogesetek Tárn^ 0. szám későbben, u szerződés megkötése utáni időben rovattak ki s hogy a felek a szerződés kötésénél arra az általános, de később tévesnek bizonyult szokásra voltak tekintettek hogy az adómentes ingatlanok után pótadó sem jár. Xeni alapos ez az érvelés azért, mert ha alperesek ebben a feltevésben is szerződtek, közömbös, mert az érintett adókra vonatkozó fizetési kötelezettségük fellétlen s igy a később, de a haszonbérleti időre kirótt és elvállalt adók fizetése nem a tulajdonost, hanem a haszonbérlöket terhelik. Ezekre tekintettel a felcbbezési bíróság nem sérteti jogszabályt azzal sem, hogy a fennálló jogviszony következményeként a kereseti követelést felperes részére és nem birói letétbe hélyezendőleg itélte meg. De nem alapos végül alpereseknek az egyetemleges kötelezettség-ttmondása miatt támasztolt anyagi jogszabálysértési panasza sem. meri a szerződés szerint felperes az ingatlanokat osztatlanul adta haszonbérbe. Alperesek felperes haszonbérbe adóval szemben tehát, mint egységes haszonbérlő társak jelentkeznek : következően a haszon bérbeadóval szemben, a szerződés fellételeinek megtartása tekintetében, ellenkező kikötmény hiányában egyetemlegesen felelősek. Kolozsvár, 1007. évi deczember hó 2-ik napján. Alaki váltójogból. Az a körülmény, hogy alperes a kereseti váltón alapuló tartozását saját tartozásának elismerte és hogy a váltótartozásra felperessel elszámolt s annak törlesztése iránt vele egyezkedett, egymagában nem nyújt teljes bizonyítékot az aláírás valódiságára. 1. Gyulafehérvári tvszék 4966—904. A P. El. alperestől származó névaláírásoknak összehasonlítása után a kir. törvényszék arról győződött meg, hogy a kereseti váltón előforduló P. El. névaláírás nevezettnek nem saját kezéből ered. A kihallgatott tanuk mitsein tudnak arról, hogy alperes a kereseti váltót aláirta, vagy annak aláírására mást megbízott volna. Az aláírás valódisága tekintetében egyéb bizonyíték hiányáhan a P. El.-nek ítélt, a rendelkező részben szövegezett eskü le, vagy le nem télelétől feltételezettet kellett ítélkezni. Kolozsvári tábla 3694—904. Az aláirások összehasonlítása arra mutat, hogy a váltón levő aláírás nem alperestől ered. Az a körülmény, hogy alperes a kereseti váltón alapuló tartozását saját tartozásának elismerte és hogy a váltótartozásra felperessel elszámolt és annak törlesztése iránt vele egyezkedett, egymagában nem nyújt teljes bizonyítékot az aláírás valódiságára, az nem váltói, hanem csak köztörvényi uton vállalt kötelezettség létrejöttét állapítván meg. eieébii-óság ítélete ezekből az okokból s több megfelelő indokai alapján helybenhagyandó volt. Curia 320—905. sz. A másodhhóság ítélete felhozott és felhívott indokai alapján helybenhagyatik. 2. Az a körülmény, hogy alperes a kereseti váltón alapuló tartozást saját tartozásának elismerte és hogy három váltótartozásra s azok között a kereseti váltótartozásra is felperessei elszámolt és annak törlesztése iránt vele egyezkedett, egymagábán nem nyújtana teljes bizonyítékot az aláírás valódiságára s igy ez nem váltói, hanem csak köztörvényi uton vállalt kötelezettség létrejöttét állapítaná meg, a kir. törvényszék helyesen mellőzte tehát az emiitett körülmények bizonyítására ajánlott tanuk kihallgatását. Tábla 3695—904. Curia indokainál fogva helybenhagyja. 321—905. 3. V. E. 26. §. 2. bek. A váltóaláirás valódiságára a V. E. X<i. §. 2-ik bekezdésén s a jdr. 172. §. d) pontján alapuló eskü hivatalból meg nem Ítélhető. 1847/907. 1. A kolozsvári kir. ítélőtábla a dévai törvszék Ítéletének megváltoztatásával a sommás végzést alperesekre nézve hatályon kívül helyezte s a keresetei velük szemben elutasította. Indokok: Alperesek tagadták, hogy a váltót aláírták, vagy nevük alárására valakit meghatalmaztak volna. Minthogy pedig az aláirások valódiságára nézve felperes sem más alkalmas bizonyítékokat nem szolgáltatott, sem alperesek esküjével azt bizonyítani sem kívánta, tekintettel arra, hogy az aláírás valódiságára a V. E. 26. §, 2. bekezdése és a ptr. 172. §. d) pontján alapuló eskü hivatalból a nélkül, hogy a bizonyító fel arra hivatkoznék; meg nem ítélhető, ezeknél fogva a sommás végzés hatályon kivül helyezése mellett a keresetet elutasítani kellett. Végrehajtási eljárásból. 1881: I.X. t.-c. 184., 189. §. Az 1896. évi Y. t.-c. 12. §. alapján felvett szőlőfelujitási kölcsön az id. t.-c. 18. $-a és a Vgrh. t. 181. és 189. 8- c) pontja értelmében az illctó szőlőbirtokon fekvő oly terhet képez, mely a kérdéses szőlőbirtok árverési vevőjét is terheli, ennélfogva a kérdéses teherbejegyzés azon okból, mert időközben az árverés következtében a tulajdonos személyében változás állott be, hivatalból nem törölhető. t )UA ~ V Telekkönyvi rendtartásból. Tkvi rts. 108,115,123 §. Az egyetemlegesség joghatályával bejegyzett zálogjogok tekintetében minden átváltozás, elzálogosítás és törlés csak a főbetétben teljesítendő s ezek a további bejegyzések már égyeJfül a íobetétbe történt bevezetés által a mellékjelzálogok tekintetében is hatályosokká válnak. Az előjegyzés igazolása, nemcsak az ellenében, aki ellen az előjegyzés kieszközöltetett, hanem jogutóda ellenében is követelhető s az ellenük hozott jogerős határozat alapján elrendelendő. Az előjegyzésnek végrehajtási jog hatályával leendő igazolása iránti kérésében az előjegyzésnek egyszerű igazolása iránti kérelem is bennfoglaltatik. 3266/907. Ö. A perbíróság kielégítési végrehajtási rendelt el oly mellékjelzálogot képező ingatlanra, melynek tulajdonjoga arról, ki ellen a zálogjogi előjegyzés 906. VII. elsői rangsorozattal foganatosítva lett, 1902. III. 20-iki rangsorral másra ment át s a végrehajtási zálogjognak igazolás uljáni bekebelezése végett megkereste a es.-gorbói kjbot.. mint tkvi hatóságot. Megjegyeztetik, hogy az előjegyzés a főjelzálogra nézve már korábban, de a fennebb említett tjogi átszállás utáni időben igazoltnak lett kimondva. I. A jbság, mint tkvi hatóság a végrehajtási zálogjogot a tőkekövetelésre nézve az előjegyzés rangsorában igazolás utján, a költségekre pedig a megkeresvény rangsorában bekebeleztette. II. A tábla a végrehajtási zálogjog bekebelezése iránti kérést a tkvi hatóság végzésének megváltoztatásával, elutasította, mert: az előjegyzés igazolása iránli per. tkvileg feljegyezve nem lett, időközben pedig a tulajdonos személyében változás állott be, ki ellen tkvi feljegyzés nélkül az igazolás iránti per hatálylyal nem bír, hanem ellene az előjegyzéssel nyert jog jelzálogi keresettel érvényesítendő. (579—907. I.). III C uria. A költségre nézve a végrehajtási zálogjog bekebelezést megtagadó részében a tábla végzését helybenhagyja. Egyebekben a jbiróság végzését hagyja helyben azzal a kiigazítással, hogy az előjegyzett zálogjogot nem ^végrehajtás joghatályával, hanem csak egyszerűen igazoltnak mondja ki. Indokok : Az egyetemlegesség joghatályával bejegyzett zálogjogok íekintetében minden átváltozás, elzálogositás és törlés csak a főbetétben teljesítendő, a mcllékjelzálogokra is kiterjedő joghatátylyal. A mikor tehát az előjegyzés a főjelzálogra nézve igazoltnak mondatott ki, ennek joghatálya vollaképen kiterjedt a mellékjelzálogra is s ez tényleg csak azért maradt el, mert erre nézve az I. bíróság a tulajdonos személyében időközben beállott változás miatt megtagadta. A tkvi rts. 95. §-a szerint az előjegyzés igazolása annak, ki ellen az előjegyzés kieszközöltetett, vagy jogutódjának, a bekebelezésre alkalmas nyilatkozata, vagy az ellenük hozott jogerős határozata alapján történik, miből folyóan a puszta igazolásra nézve nem tesz különbséget az, hogy a tulajdonjog az adósról harmadikra szállt s ez okból az előjegyzés igazoltnak kimondása meg sem iagadbató.<4 Amennyiben pedig az előjegyzést nyert hitelező a perbíróságának végrehajtást rendelő végzése s illetve előtte kötött egyezség alapján az előjegyzésnek végrehajtási jog hatályával leendő igazolását kérte, ebből az okból az igazolás szintén nem