Erdélyrészi jogi közlöny, 1907-1908 (1. évfolyam, 1-54. szám)
1908 / 6. szám - A halászatról
JOGESETEK TÁRA A KOLOZSVÁRI ÉS MAROSVÁSÁRHELYI KIR. ÍTÉLŐTÁBLÁK ELVI JELENTŐSÉGŰ HATÁROZATAI. Melléklet az Erdélyrészi Jogi Közlöny 6. számához. Kolozsvár, 1908. január 26. Jogesetek a kolozsvári kir. ítélőtábla gyakorlatából. Rovatvezető: Dr. Tóth György, tanácsjegyző. A kereskedelmi jog köréből. A Kedvezményezetteket is, csupán azon rész illeti meg az életbiztosítási összcgbőE, ami ezen életbiztosítási kötvénnyel, mint kézi záloggal fedezett alperesi követelés kielégítése után fennmarad. 1907. G. 182/2. szám. A kolozsvári bíróság kir: Ítélőtábla mint polgári felülvizsgálati itétl: A kir. ítélőtábla a felülvizsgálati kérelemnek belyet ad s a felebbezési biróság Ítéletének megváltoztatásával felpereseket keresetükkel elutasítja. Indokok: A felebbezési biróság által jogszabálysértés nélkül megállapított s ekként a felülvizsgálati eljárásban a S. E. T. 197. §-a értelmében irányadóul szolgáló tényállás szerint örökhagyó P. Pompilius felperesek jogelőde még életében átadott alperesnek, a neki s illetve jogelődének való 480 K. és 432 K. tőke s jár. iránti tartozása fedezetéül, kézi zálogul egy biztosítási kötvényt, amelynek értéke 1485 K. jelenleg Hunyadvármegye központi árvaszékénél letétként kezeltetik és ezen letét a fenti tartozás kielégítésére alperes részére végrehajtás utján lefoglalva van. Ily tényállás mellett a felebbezési biróság anyagi jogszabáyt sértett meg azzal, hogy alperesnek az öt megillető zálogjogát hatályon kivül helyezte, helyesen az alperes által lefoglalt életbiztosítási összeget a zár alól feloldotta, mert az Optkv. 447. és következő §-ai alapján alperes az emlitctt letétből, mint a kézi zálog értékéből követelése kielégítését kérni jogosult és pedig tekintet nélkül arra, hogy az élethiztositási kötvény tartalma szerint felperesek, mint nevezett zálogbaadó örökösei a kedvezményezettek, mert miután a biztosított a biztosítási kötvényt még életében alperesnek kézi zálogul adta, örököseit, vagyis felpereseket, mint kezdeményezett is, csupán azon rész illeti meg az élethiztositási összegből, ami ezen életbiztosítási kötvénnyel, mint kézi záloggal fedezett alperesi követelés kieléqitése után fennmarad. Ezekre tekintettel tehát felperesek, mint a nevezett zálogbaadó örökösei, kik a hagyatéki terhekért kötelezettségben állnak a szóban forgó letétre nézve tulajdoni igényt az alperes részéről fennálló követelési összegek erejéig eredményesen nem érvényesíthetnek. 1907. évi deczeinber hó 23. napján. lel ül vizsga lati eljárásbál. Felperes haszonbérbe adó, ki az ingatlan tulajdonosa, az adóért a kir. kincstárral szemben közvetlen kötelezettségben áll, a közte és alperes között a szerződés alapján fennálló jogviszonyból folyóan a már esedékessé vált adótartozást alperesektől a kercseii jogalapon per utján követelni jogosult. 1907. G. 1G7/3. szám. A kolozsvári kir. Ítélőtábla mint felülvizsgálati biróság itélt: A kir. ítélőtábla a felülvizsgálati kérelemnek helyet nem ad. Indokok. A felebbezési biróság Ítéletét alperesek támadták meg felülvizsgálati kérelemmel, melyet a S. E. T. 185. §. a) és c) pontjaira alapítva, anyagi és eljárási jogszabály megsértése miatt panaszolnak. A kir. ítélőtábla a panaszokat nem találta alaposaknak. Felpereseknek a felebbezési tárgyalás rendén 1806 kor. 10 ííll. tőke s járulékaira leszállított keresete, a peresfelek között Hátszegen 1900. év április hó 19-én létrejött haszonbéri szerződés 4. pontjában felsorolt s a bérlemény tárgyai után járó adótartozások megfizetésére irányul, melyeket alperesek a szerződés szerint felperes tulajdonos helyett a kir. kincstár javára megfizetni ígérték. Nincsen tehát elfogadható alapja alperesek részéről a felülvizsgálati kérelemben felhozott ama panasznak, hogy felperesnek nem volt kereshetőségi joga, mert a mint a felebbezési biróság ítélete indokolásában helyesen kimondotta, az ingatlan után járó adók első sorban a tulajdonost terhelik s minthogy jelen esetben felperes haszonbérbe adó, ki az ingailon tulajdonossá, az adóért a kir. kincstárral szemben közvetlen kötelezettségben áll, a közte és alperes között a szerződés alapján fennálló jogviszonyból folyóan a már esedékessé vált adótartozást alperesekiöl a kereseti jogalapon per utján követelni jogosult. Nem volt figyelembe vehető továbbá alpereseknek ama panasza sem, hogy felperesnek azért sincsen kereseti joga, mivel az adókövetelés 3 éven belül elévül, mert az ítéletnek meg nem támadott tényállása s az iratok szerint sincsen nyoma annak, hogy ez a kifogás megtétetett volna s így ez, mint uj körülmény a 8. E. T. 197. §. 3. bek. értelmében a felülvizsgálati eljárásban nem érvényesíthető. A felebbezési biróság tényként megállapította, hogy a kereset alapjául szolgáló s fenntebb már említett szerződés valódi. Ez a ténymegállapítás felülvizsgálattal meg nem támadtatván a S. EL T. 197. §-a értelmében a felülvizsgálati eljárásban irányadóul szolgál. A szerződésnek írásba foglalása nem zárja ki annak a bizonyítását, hogy az okirat nem tartalmazza teljesen a szerződőfeleknek valódi akaratát, tehát a feleknek egységesen történt kijelentését: annak a bizonyítása sincsen kizárva, hogy a felek a szerződés kiállítása alkalmával abban nem foglalt és a szerződés tartalmában nem álló kötelező egységes nyilatkozatokat tettek. A felebbezési biróság Ítéletében azonban ezekre nézve nincs ténymegállapítás. Ezek szerint a felek akaratára nézve kizáróan az irásha foglalt szerződés az irányadó. A valódinak megállapított szerződés 4. pontjának helyes értelmezése szerint alperesek a haszonbérbe vett ingatlanokat terhelő összes állami, községi és törvényhatósági adók, valamint a III. osztályú kereseti adó, pót-, községi adók és rovatai* >k fizetését magukra vállalták. Alperesek azonban ezen fizetési kötelezettségüknek — vitán kivül állóan — eleget nem tettek; a felebbezési biróság nem sértett tehát jogszabályt azzal, hogy alpereseket a szerződés alapján vállalt kötelezettségükből folyóan a kereseti követelés megfizetésére kötelezte annál is inkább, mivel nem vehető figyelembe alpereseknek az az érvelése, hogy az adók csal:
