Erdélyrészi jogi közlöny, 1907-1908 (1. évfolyam, 1-54. szám)

1908 / 51. szám - A gyermekek és fiatalkorú bűnösök a btk. és B. novella javítórendszerében

öl szám. Erdélyrészi Jogi Közlöny 513. X 8 prmehek és fiatalkorú bűnösök a irtfc. és EL novella jauitúrendszBreben. Kivonat Bodor László táblabírónak az E. M. E. szakosztályi ülésében tartott előadásából. Már a büntetötörvénykönyvben kifejezésre jutott a gyermekvédelem kérdése, a 84. és 42. §-ok rendelkezéseiben, amenynyiben jogot ad a bírónak, bogy nemcsak abban az esetben rendelhessen javitónevelést, midőn a kiskorú tettes bünösisége felösmérésére szükséges belátással nem birt, lianem akkor s, ha hat hónapot meg nem haladó fogházbüntetést szabott a bíróság és a fiatal bűnös javítása érdekében szükségesnek tartja a fogházbüntetés mellőzését; végül a felügyelő-bizottságot felruházza azzal a joggal, hogy fogházra itélt fiatal bűnösnek javítóintézetbe helyezését ajánlja a miniszternek. A másik javitó eszköze b. t. könyvnek a magánelzárás hat hónapot meg nem haladó időre. Amint a törvény indokolásából is kitűnik: már akkor rányadó elv volt, hogy a fiatalkorú bűnösökkel szemben speciális eljárás szükséges, még akkor is, midőn bűnösségük felösmerésére szükséges belátás nem hiányzik. Az indokolás szerint bíznunk kell abban, hogy a rend, nevelés, tanítás, munka, eredményre vezet. A javulás nem következik be azokban az esetekben, midőn „a csekélyebb törvényszegést elkövetettek" nem részesülnek azon gondos bánásmódban, melyet a feladat nagysága a társadalom érdekében megkíván. Már a törvény indokolásában figyelmeztet a törvényhozó, hogy nemcsak a végrehajtásnál, hanem a vizsgálatnál, az első letartóztatásnál az illetőnek rendőri, vagy bírói közeg elé állításánál is szem előtt tartandó, hogy a fiatalkorú törvényszegőkre nézve a büntetés egyéb szempontjainak a javítás uralkodó szempontja alá kell rendeltetni, mind az ő (terhelt), mind az állam érdekében. Sajnos, hogy a büntetőtörvénykönyvünknek a fiatal bűnösök javítását célzó rendelkezése készületlenül találta az igazságügyi kormányzatot. Az életbeléptetéskor nem voltak javítóintézetek. A ma fennálló, de a szükségletet csak csekély részben fedező javitó intézetek nagyodb része azután létesült. De a megfelelő fogházi beruházások is elmaradtak, különösen pedig a czélszerü elkülönítés ós a megfelelő foglalkozás kérdése háttérbe szorult s ilyen állapotban van átlag ma is. Összes javitó-intézeteink befogadási képessége nem én el az ezret. Ha ezzel szembeállítjuk az igazságügyminiszternek 1906. évről kiadott jelentésében foglalt adatokat, melyek szerint 1906ban 3873 16 éven aluli fiatal Ítéltetett el, akik tehát a büntető törvény rendelkezése értelmében (84. §.) azt a korhatárt, melyen tul feltétlen bűnvádi felelősséggel tartoznak, nem érték el s ezzel szemben birói Ítélet alapján csak 501 egyén helyeztetett javító-intézetbe, tehát 3J72 16 éven aluli fiatal bűnösön hajtatott végre a szabadságvesztés büntetés fogházban: ezek a számadatok elég világosan beszélnek, hogy a törvényhozó intentiói az életbeléptetés után majdnem három évtized múlva sem érvényesültek, sőt a tapasztalati tények azt bizonyítják, hogy a törvény javitó rendszerének a fejlesztése oly lassan haladt előre, hogy annak jó hatása a bűnügyi statisztikába nyomokat alig hagyott. Öt javító-intézetünkben látjuk összepontositja mindazt, ami a fiatal bűnösök javítása érdekében történt. De a fogházak, melyeknek megfelelő átalakítására első sorban lett volna szükség, ma is, a rendszer szempontjából ítélve, átlag abban az állapotban vannak, mint voltak akkor, midőn a törvény indokolása is kimondta, hogy azokban a czélszerü elkülönítés nem lehetséges s igy kénytelen volt a fiatal bűnösök magánelzárását, mint javitó eszközt fölvenni, melyet maga a törvényhozó is elitéi, mint ..szükséges rosszat", mint tulszigorut. Épen ezért ettől sem várhatunk javitó eredményt. A fiatal bűnös magánelzárása kegyetlen megtorlás. A magánelzárás a gyermek lelki világának átformálásához nem alkalmas. Mert csak kinzó eszköz a magány, anélkül, hogy bevilágítana az erkölcsi élet utaira, a melyeken a fiatal bűnös eltévedt. A hat hónapig magánelzárasban tartott fiatalkorú kedélybeteg lesz. Embertársaitól való szigorú elszigetelés nem magábaszállást és megbánást eredményez, hanem életunttá teszi és tapasztalatunk szerint, már igen számos esetben az elmebetegség tünetei mutatkoztak. * A büntető novellában a fiatalkorú bűnösök elleni eljárás közül két fontos elv domborodik ki. Egyik az, hogy csökkentse azok számát, a kik ártalmára lehelnek a jogrendnek, t. i. az erkölcsi züllés útjára tért gyermekek megmentése, mielőtt a végződött be az orvosokra nézve, akik fegyelmi vizsgálat alá kerültek, nem végződött a vadászta nézve, mert a bprts. értelmében a felmerült költségeket a tettes kell, hogy viselje s ezen az alapon állítólag igyekeztek rajta behajtani a kiszállásokkal kapcsolatosan kifizetett dijakat s nem végződhetett be az orvostudományra nézve, nem végződhetett be az igazságszolgáltatásra nézve, amelyek meg keli, hogy álljanak az eset mellett, gondolkozóba kell, hogy essenek és amennyiben lehetséges, le kell vonniok abból a tanúságot. Épén az utóbbi körülmény indított arra, hogy ezt az előadásomat megtartsam. Hogy laikusok állati hullákat vagy hulla maradványokat emberi maradványoknak tarthatnak, hogy élénk képzelődés befolyása alatt ilyenek feltalálása esetén bűntényt szimatolnak, azon nem csodálkazhatunk. Ép oly kevéssé csodálkozhatunk azon, hogyha a hatóságoknak orvos-természettudományi ismeretekkel nem rendelkező tagjai, ilyen ecsetekben gyanút fognak és hozzáértőkhöz folyamodnak felvilágosításért. Mindkét esetre elég sok példánk van. Ló, szarvasmarha, kutya, kecske és bárány csontokat vettek már emberi csontoknak. Észak Angolország egyik városában ereklyeként őriztek és mutogattak két ökör csontot, mint Szent Lörincz ezombcsontjait.1 A szenteknek, vértanuknak üveg és kristály-szekrényekben őrzött csontjain akárhányszor észlelhet a szakember meglepő abnormitásokat; előfordulnak számfeletti bordák, csigolyák s embertől származó csontok mellett biztosan állatoktól valók is.2 Állati csontok feltalálása nagy bajnak lett okozója 1840-ben Damaskusban.3 Az emiitett esztendőnek az elején eltűnt egy lelkész a fiával együtt s felmerült a gyanú, hogy meggyilkolták őket. Vádolták a zsidókat, hogy rituális okokból ők hajtották végre a gyilkosságot. Feltúrták a városnak zsidók által lakott részét és egy csatornában csontokra akadtak. Ezeket emberi 1 Taylor: The Principlcs and practice of Medical Jurisprudence IV. kiadás. London 1894. 143. lap. ! Taylor: u. o. 3 Taylor : 144. lap. csontoknak tartották, a mi a gyanút megerősítette. Többen a gyanúsított zsidók közül a vallatás következtében elpusztultak. Később akadtak a lakosságnak felvilágosodottabb tagjai között olyanok, akik azt állították, hogy a csontok nagyon régiek és nem származhatnak embertől. Hosszas huzavona után — minthogy ugylátszik Syiában nem találtak alkalmas szakértőt —• a csontoknak a párizsi Akadémiába való felküldését határozták el. Kiderült, hogy a csontok állatnak voltak csontjai. Több eset fordult elő, amelyben szakértő megállapította, hogy az a kéz, melyet gyermek kezének néztek, majom kéz volt.4 1838-ban Londonban a Cityben egy szemetesládában levágott kezet találtak. Felvették, hogy gyilkosság történt és megindult a vizsgálat. Minthogy ennek folyamán kétely merült fel, hogy a feltalált holttest rész tényleg gyermeknek-e a keze, azt megvizsgálás végett Sollynak és más orvosoknak adták át. A vizsgálat megállapította, hogy a kéz egy tekenős békának a keze/' Évekkel ezelőtt Kundradt tanár a bécsi orvos-egyesületben medvének megfüstölt és megszárított két hátsó lábát mutatta be. Azokat a rendőrség, mint rövid idővel azelőtt eltűnt férfinek lábait szállította be s az eltűnt hozzátartozói, mint rokonuk lábait tényleg fel is ismerték !ö Hasonló vizsgálatokat magam is végezhettem. Még abban az időben, a mikor a budapesti intézetnél szolgáltam, az Orezvház egyik pinczéjének felásásakor rejtélyes csontvázra akadtak. Általános volt a nézet, hogy ez meggyilkolt embertől származnik s egyes lapok találgatni is próbálták, hogy a meggyilkolt ki lehetett. Az intézetben végzett vizsgálat megállapította, hogy a csontváz medvének a csontváza. Kiderült, hogy a régi jó időkben, a mikor a főváros utczáin még medvék is sétálgattak — persze táncz mestereik kíséretében — az Orczy-háznak épen az a pinczéje medvetánczoltatók hajlékául szolgált. , x / Friedreicü: Ueber dic Knochen in forensisclier Beriehung Ansbach 18o3. 6' •r> Tayolor: u. o. 138. lap. j ° !ídt.:. ^ Kn.?f.T ™igerichtsarztlicher Beziehung. Maschka Hanb der genchtl. Medicin 3 kötet 578. lap,