Erdélyrészi jogi közlöny, 1907-1908 (1. évfolyam, 1-54. szám)

1908 / 51. szám - A gyermekek és fiatalkorú bűnösök a btk. és B. novella javítórendszerében

514. Erdélyrészi Jogi Közlöny. bün fertőjébe sülyednének. A másik: a birónak engedett szabadság a fiatalkorúak bűnözése eseteiben az individualizaczió terén, feloldva a járszalagot, melynek határán belől kellett eddig mozognia és pedig igen sokszor legjobb meggyőződése és lelkiösmerete ellenére. A büntető novella javitó eszközei: házi vagy iskolai fenyítés, dorgálás, próbára bocsájtás, javitó nevelés, kísérleti kihelyezés. A javitó nevelés a B. novella 24. §. rendelkezése szerin állami és az igazságügyminiszter részéről kijelölt más, arra alkatt másnak talált intézetben hajlalik végre. A B. n. 21. §. az államgyermekmcnlielyet jelöli ki és más nem állami intézetet, melyek' ben a felügyelő hatóság teendőit a belügyminiszter részéről kinevezett hatóság végzi. Midőn eme nagyszabású reform clötl állunk, első sorban az a kérdés, ha vájjon közel jövőben megvalósitható-c ? Minő eszközök állanak rendelkezésére ma? Sajnosán kell konstatálnunk, hogy manap egyetlen állami gyermekmenhely áll rendelkezésre. Budapesten, mely a b. novella idézett §-aiban foglalt rendelkezésnek megfelel. Sőt még ez is ugy van szervezve, hogy a 15 évet betöltött fiatalokat már nem fogadja be ( V. 1903. belügym. rendelet 12. §.), ezenkívül van még Budapesten körülbelül öt jótékonysági egyesület, melyek befogadási képessége együtt nem tesz ki 309-at. Ha eme adatok mellett tekintetbe vesszük, hogy mig öl állami javitó intézetünk mintegy ezerre menő egyént fogadhat be, addig 1906-ban hét fegyház, egy kerületi börtön és egy országos gyűjtőfogházban 4983 fegyenc, illetve rab volt, kiknek csak élelmezése több mint egy félmillió korona volt és ezeken kivül még 70 törvényszéki, 385 járásbirósági s körülbelő] ugyanannyi közigazgatási fogház népességéről kell gondoskodni; ha tekintetbe vesszük, hogy ugyanazon évben 175.574 volt a kihágás miatt elitéltek száma, a kiknek legalább 25"/o-a részesülhetett volna a b. novella humánus elbánásában: ha tekintetbe vesszük, hogy egy év alatt (1906.) bűntett és vétség miatt (a becsületsértést nem számítva) 30.792 egyén közül 407 volt foglalkozására nézve koldus és csavargó, kiknek jelentékeny része a a javitó rendszer czélszerü intézkedéseivel, annak idejében megmenthető lett volna: valóban megdöbbenve tapasztaljuk, hogy ugy a kormányzat, mint maga a társadalom évtizedek, de mondjuk emberöltők óta összedugott kézzel, tétlen szemlélője Ugyancsak Budapesten a Józsefváros egyik régi házának padlásáról fazékba rejtett állítólagos gyermek csontokat szállítottak be. A fazékban ember csontnak nyoma sem volt, de volt benne két madár lábszár, egy varjú és egy csirke fej; több kenyérbélból gyúrt koczka, kereszt, vizbeöntött ólom és egy sárga viaszgyertya farok. Ez az összeállítás valószínűvé tette, hogy az illető tárgyakat valamely babonás czélból használhatták. Kolozsvárt is találkoztam hasonló esetekkel. Egy alkalommal a rendőrség a legsötétebb hóstátból egy kerítés mellől szállított be borzalmas leletet. Egy him és egy női állatnak, valószínűleg szarvasmarha vagy disznónak nemi részei voltak — in copulatiane. Ujabban is indult rejtelmes gyermekölési ügyben nyomozás azért, mert megszökött cselédleánynak hátrahagyott ládájában koponyát találtak. A gyanús koponya, amelyet magza^ koponyájának tartottak, libának a feje volt, amelyről a csőrt levágták. Olyan esettel is találkoztam, amelyben megégett állati (bárány) csontmaradványokat újszülött csontjainak tartottak s ez indított arra, hogy Hegyi Mózes volt tanársegédemmel az emberi és állati csontok górcsői képében mutatkozó különbségeket vizsgáltassam.7 A felhozott esetek mindenikében a szakértői vizsgálat kiderítette az igazságot, megállapította a maradványoknak állatoktól való származását. Olyan esettel, a melyben a szakértői vizsgálat is tévedett volna, csak egyetlen-egyet találtam az irodalomban. Közli Toldt tanár a csontokról irt tanulmányában.8 Az illető közlés miután megemlítette, hogy Kundrat tanár a bécsi orvosegyesületben emberi lábaknak tartott füstölt medvetalpakat mutatott be, igy folytatja: a dolog ez alkalommal simán végződött; egy másik iövid idővel ezelőtt Magyarországon előfordult egészben hasonló esetet azonban egy törvényszéki orvos állásával fizetett meg. Most már az egyetlen eset nem az egyetlen többé, megszaporodott a rozsahegyivel s hazánké a dicsőség, hogy mind7 Kenyeres u. Hegyi: Unterschuidung des menschliehen und des thierischen Knochengewebes. Verlegohrschrift für gerichtliche Modizin 1903. évf. 224. lap. a Toldt t. c. 578. lap. volt a jogrendet veszélyeztető korrupezió felburjánzásának, minek természetes következménze volt, hogy évről-évre növekedett a börtönök és fegyházakra fordított költség, mig ha annak a költségnek egy negyed vagy egy ötödrészét fordították volna a praeventio és javitás czéljaira szükséges kiadások fedezésére: hány ezer embert mentettünk volna meg a társadalomnak és hány jogsértő cselekménytől lettek volna megk'mélve a polgárok? A B. novella, a kényszer nevelésrendszer mellett a szabad nevelés (kihelyezés) rendszerét is elfogadta. (24., 29., 30. §.) A „kihelyezés'' rendszerével már kísérletezett nálunk a gyermekvédő Liga. Ugy véljük, hogy mint szükségből kisegítő eszközt vette igénybe, minthogy a zárt javitó rendszernek megfelelő helyiségek, a szükséglet arányában, nem állanak rendelkezésére. E rendszer nálunk még uj. Statisztikai adatok nincsenek, melyek bár öt évi kísérletezés eredményét feltüntetnék. De véleményünk szerint nem fog beválni. Alapos az az aggály, hogy a züllött gyermek a városok falain kivül az erkölcsrontó csirákat i át fogja ültetni a még romlatlan falvakba. A kihelyezett gyermeket nem lehet a társadalomtól izolálni. Különösen az iskola I falai között fog tág tér nyílni az erkölcsi métely terjedésére. De még azzal is számolni kell, hogy a kihelvczett csekély tartási dij mellett nyer ellátást, (most havi 10 korona). Természetes, hogy ilyen feltételek mellett nem is várhatjuk, hogy az a család, mely tartásba fogadta a kihelyezettet: a züllésnek indult, vagy épen elzüllött gyermeknek, ki talán épen azért züllött el, mert nem volt otthona, vagy ha volt, nem érezte az édes anya szive melegét, nem irányította cselekvését egy nemesen gondolkozó apa biztató, bátorító jó tanácsa, oktatása, egy szóval nem volt erkölcsi támasza, mely őt megóvja a bukástól, és ha a fiatalkorút gondozásba vevő egyén érzi is, hogy milyen nemes intentiók adták kezébe a gyermek sorsát: várhatjuk-e hogy ma, midőn oly nagy a kenyérért való küzdelem, midőn a létfenntartás terhes gondja a családfőt annyi oldalról elfoglalja, akkora gondot fordítson a reá bízott fiatalra, a mennyi annak lelkülete átformálására szükséges ? Attól tartunk, hogy első sorban épen ahhoz a családhoz tartozó gyermekek lelkébe fogja beoltani az erkölcsi mételyt a kihelyezett, a hova kihelyezték és Mjy terjedni fog a korrupció. A kihelyezés rendszere hasonlít ahhoz a mivelethez, midőn valaki a járványos betegség csiráit úgy akarja apasztani, hogy a góczpontból más fogékony talajon szétosztja. keltőt magáénak mondhatja. Az igaz. hogy ujabban a rózsahegyit megpróbálták elvenni, de ez aligha fog sikerülni. A New-York Med. Journal ugyanis a rózsahegyi esetet azzal a mulatságos tévedéssel közli, hogy az esemény színhelyét Ausztriába helyezi át, megjegyezve közleményének végén, hogy: az is lehetséges, miszerint az egész csak tréfa, a mit osztrák kartársaink érdekében hajlandók is vagyunk elhinni. Erre jegyzi meg a „Gyógyászat'- szerkesztője, hogy ..végre akadt egy alkalom, a melyben valami hasznát vesszük a külföld előtt még mindig ismeretlen állami közjogi helyzetünknek." Hogy valyon Ausztria megfogja-e tartani magának az esetet az kérdéses ; alighanem akadni fog jóakarónk, aki felvilágosítja majd az angolokat, hogy Magyarország ebben az egy esetben nem Ausztria.11 Bármennyire érdekes is a rózsahegyi eset nem szándékom vele többé foglalkozni. Nem akarom az eljáró orvosokat hibáztatni, de nem akarok mentséget sem keresni a részükre, csak a ténynyel számolok, az pedig magában eléggé megdöbbentő. Az történt ugyanis, hogy az igazságszolgáltatás a maga komoly kötelességeit teljesítve, elérkezett'egy ponthoz, amelyen idegen segítségre szorult rá. Találtak egy megcsonkított holttestet, a mely esetleg meggyilkolt embernek is lehetett a holtteste. A kérdést mindenesetre tisztázni kellett s a tisztázást csak az t orvostudomány segítségétől lehelett reményleni. Bizalommal fordult az igazságszolgáltatás azokhoz, akiknél a szükséges tudás meglételét feltételezte s hogy mi volt az eredmény azt láttuk. Körülbelül ugyanabba a helyzetbe került az igazságszolgáltatás, mint amilyenbe kerülne a beteg, ha a gyógykezelő orvos, akihez bajától való menekülés céljából bizalommal fordul, mérget adna neki vagy amilyenbe kerülne az utas— aki maga erejéből útját tovább folytatni nem tudván — kocsit fogad, de annak kocsisa mélységbe viszi. Felült az igazságszolgáltatás az orvostudomány szekerére, de a kocsisok szakadékba szállították. (Folytatjuk.) '•>. Gyógyászat 1908. évf. 41. sz. lap.