Erdélyrészi jogi közlöny, 1907-1908 (1. évfolyam, 1-54. szám)

1908 / 50. szám - Gyermekbiróságok a külföldi államokban

502. Erdélyrészi Jogi Közlon.r. Wenpzel Gr. szerint: „a Curia Ítéletei nemcsak a perlekedő fejek között fennforgó eseteket intézték el és képeztek reájok nézve jogszabályt, hanem tartalmuk a törvényesség és belső igazság különös védelme által is támogattatott, minek folytán a magyar magánjogban előkelő tekintélylyel birtak és annak kútfői közé soroztattak." A Curia Ítéletei között azonban külömbségek voltak tehetők.1 Az életviszonyok gyors változásával és fejlődésével törvényhozásunk nem tudván lépést tartani, igen gyakran fordultak elő oly vitás jogesetek, a melyeknek eldöntésére az anyagi jogszabályok kétségen kivül álló jogtételeket nem nyújtottak, de viszont azokat elhalasztani, félretenni vagy épen a törvényhozás intézkedéséig fölfüggeszteni nem lehetett és így a Curia hivatva volt, hogy adott esetben a törvény homályos voltát földerítse, valamely jogszabály cletbenlétét, vagy elavultságát kimondja, vagy végső esetben bizonyos jogelvet, vagy jogtételt megállapítson és ezekhez képest kifejezett legjobb jogi meggyőződése szerint egyúttal az eleibe került s a jogszabály megállapítására alkalmat szolgáltató eoncrét ügyet itéletesen eldöntse. A Curiának ily határozatai döntvényeknek (decisiones) neveztettek, hozta légyen azokat akár a ..hétszemélyes tábla", akár a „kir. Ítélőtábla." Ha azonban mind a „hét személyes tábla", mind a „kir. it. tábla" egy és ugyanazon vitás jogkérdésre nézve több izben egyformán nyilatkozott, akkor az ily döntvény (decisio) „megismételt döntvény"-nek (prejudicium) neveztetett. Dr. Kolosváry S. a Curia eme döntvényeire vonatkozóan mondja, hogy azok mendenkire épp úgy kötelezők voltak, mikép az országos törvények és országos szokások és azokhoz úgy az alsóbb fokú bíróságoknak, mint a peres feleknek és ügyvédeiknek egyformán alkalmazkodniok kellelt. Ezt a nézetet vallom én is, mert Albert herczeg levele szerint is „magoknak a törvényszékeknek a kormányzásokra is" kellett szolgáljanak az összeszedni rendelt decisiok. És ha a Curia közjogi helyzetét tekintjük és nem tévesztjük szem elől, hogy a hatalmi ágak merev szétválasztása akkori alkotmányunkban még nem volt keresztülvive, helyesnek találjuk ama tételt is, hogy a kir. Curia közjogilag e korban (1723—1848.) a döntvények alkotásával a törvényhozás működési körébe vágott.'2 (Folytatjuk.) )( GyermelÉ'rőságoh a külföldi államokban. írta : Atzél Béla dr. Már régóta nemcsak kriminalisták, de a laikusok és a mélyebben gondolkozni tudó nők és férfiak köreiben, különösen lelkészek és pedagógusok azon meggyőződésre jutottak, hogy a gyermekekkel szemben követett eddigi kriminalis bánásmód, akik a büntető törvényekbe ütköző cselekményeket követtek el, — nemcsak inhumánus, de merőben elhibázott is. Külföld e tekintetben is — mint sok másban — megelőzött bennünket. Németországban 1908. január 1-én számos városban életbe lépett egy uj alkotás, az úgynevezett gyerniektörvényszék. Németország kriminálstatistikája az utóbbi 20 év alatt az ifjú bűnösök erős szaporodását mutatta, és a mi még szomorúbb az, hogy a visszaeső bűnösök a fiataloknál mutatkoznak nagyobb számmal. 1906. évben 54.000 fiatal korú került vétség és kihágás miatt büntetés alá. Rettenetes szám, ha meggondoljuk, hogy egy év alatt ennyi fiatal kerül fogházba. Szinte lehetetlennek látszik ennyi fiatal léleknek a megmentése! Mivel a gyermek, ha már egyszer 1 Frank I.: A tekintetes királyi Tábla (Inclita Tabula Regia) ós az Ország főtörvényszéke (a nagyméltóságú hétszemélyes tábla: Excelsa Tabula Septemvuirlis) együtt a Fenséges Királyi Curiát teszik. Már ezen törvényszékek nagy tekintete átmegy azok ítéleteire is; főképen azon kérdésekben, melyeket a törvény nyitva hagyott és ezért a törvénytudók közt elszakadó véleményt okoznak. Midőn tehát valamely pörben ilven kérdés forog, az itélőtörvényszék kénytelen arról is határozni (nem külön és tanitólag, thoretice, de más kérdésekkel együtt és valóságos pörben. hivatalát űzve, practice). Ebből következik, hogy az olyan Ítéletben végzés (t. i.: törvényféle szabás) foglaltatik. És onnan ered azon ítéletek deák neve decisio (magyarul végzés). A fennforgó pörben a perlekedő felekre nézve az Ítélet csak Ítélet, de mások az Ítéletben egyebet is találhatnak, questionis controversae decisionem, vitatás alatt levő törvényes kérdésnek megfejtését, bevégzését, végzést. Ha pedig az efféle kérdés többször is előfordulván, a törvényszék mindig egyaránt végez, a gyakori ítéletek miatt már szokott végzésről szólhatunk, ami deákul praejudicum (72. lap). 2 Di'. Fodor A.: Magánjog 1. K ll(i. lap. Ugyanígy Herczeg: i. m. 87. lap. fogházban ült, egész életére be van szennyezve és nagyon nehezen fogja megszokni a rendes életmódot. A német kriminalisták és pedagógusok kutatták ezen bajnak ősokát és arra a meggyőződésre jutottak, hogy a fiatalok által elkövetett bűncselekményeket másképen kell megtorolni, j mint az a büntetőtörvényben előírva van, hogy mindenekelőtt 1 a bűnös gyermek legkevésbbé oka bűnös cselekményének. A bűncselekmény is többé-kevésbbé szociális kérdés és a környezet, különösen gyermekeknél kiváló szerepet játszik. Ha elgondoljuk, hogy mennyi hátrányos befolyásoknak vannak különösen a nagyvárosi gyermekek kitéve, akik közül kerül ki a gyermek bűntettesek legnagyobb része, a mig a bűn lejtőjére kerültek? Vájjon nem épen saját szülőjük viszi őket gyakran a bün ösvényére ? A statistika igazolja, hogy a gyermekek és fiatalok 12—18 éves korig a lopásoknál nagyobb számban szerepelnek, mint a felnőttek. A német törvényhozás a fiatal bűnösök ellen két eszközt nyújt, ugy mint a kényszernevelést és a büntetést. Csak a 12 éven aluli korú gyermekek büntetésmentesek, de a német kriminalisták régóta törekszenek már arra, hogy e korhatár a 14-ik évig felemeltessék, mert azon nézetben vannak, hogy a gyermekek 14-ik életévükig iskolakötelesek lévén, ez ideig semmi körülmények közt sem valók a fogházba. A 12—18 életévig a bűntettes csak akkor büntethető, ha a tettes a bűnösség felismeréséhez szükséges belátással birt. Ilyen ifjukoru bűntettesekre nézve egy különös büntetési rendszer alkalmaztatik. így ezek ellen halálbüntetés, fegyház és minden becsületbüntetés, valamint rendőri felügyelet alá helyezés, ki van zárva. Könnyebb esetekben megintésnek is van helye. Az első büntetésnél a feltételes megkegyelmezés is gyakorolható olyképen, hogy a bün| tetés kiállottnak tekintendő, ha bizonyos határidőn belül ! visszaesés be nem következik. Ahol a büntetőjogi belátás hiányzik, a kényszernevelésnek van helye. De már a gyermeknek a büntetőbíróság által való elitélése is hiba, talán még nagyobb hiba, mint a büntetés végrehajtása; mert minden gyér mek, még a legromlottabb is bizonyos félelmet érez a bíróság előtt. Minél korábban és minél többször vitetik tehát a gyermek a büntetőbíróság színe elé, annál korábban megtanulja azt a félelmet kiállani. Viszont minél tovább megóvjuk a fiatal korút attól, hogy a biróság elé vitessék, annál hosszabb ideig megmarad lelkében a biróság iránti tisztelete és a bűncselekmény elkövetésétől való félelme. Hát még a fogházbüntetés végrehajtása? Habár hazánkban büntetőtörvénykönyvünk intézkedik az iránt, hogy a 16 éven aluli foglyok a fogházban a többiektől elkülönítve helyeztessenek el, de ez a gyakorlatban nem ritkán figyelmen kivül marad azon egyszerű okból, hogy vagy nincs elég hely a fogházban, vagy nincs az ugy berendezve, hogy a fiatal korú egyének mindenütt elkülöníthetők legyenek az öregebbektől. A büntető novella intézkedik ugyan a fiatalkornak fogházáról, de azt az életbeléptetési rendelet csak 1910. évre helyezi kilátásba; aki azonban tudja, hogy egy modern fogház felépítése mennyi , időt vesz igénybe, nem igen bízik abban, hogy 1910 évre ily fogház felépülhetne. Még Németországban is panaszkodnak a miatt, pedig ott vannak a fiatalkorú bűntettesek részére külön I berendezett fogházak, de ott ismét az a baj, hogy ezek a fogj házak nem elegendők az összes fiatal elitéltek befogadására s I igy az onnan kiszorultak a közönséges fogházba kerültek. ElteI kintve tehát attól, hogy a fiatal elitéltek mindenféle elemekkel I összekerülhetnek a fogházakban, kérdéo, vájjon a fogházak elő| nyös befolyást gyakorolhatnak-e a íiatalkoruakra ? Azon követelménnyel szemben, hogy a fiatalokat ugy a büntetés által, mint a büntetés után nevelni kell, — joggal állithaló, hogy évekre számított nevelési szakra nézve a rövid büntetés merőben czéltalan. De kérdés, hogy javithat-e fiatalkorút egyáltalán a büntetés ? Ezt biztosan állítani alig lehet. Liszt, a hires kriminalista, azt mondja, jobb a fiatalt futni hagyni, mivel a veszély csekélyebb, mintha megbüntetnék. Minthogy meggyőződéssel nem állithatjuk, hogy a gyermekekre szabott büntetés haszonnal nem járna, az úgynevezett gyermektörvényszékek felállítása nagy haladást jelent; mert ez által kikerültetik az a nagy hiba, hogy a gyermekek ugyanazon biróság elé állíttassanak, mint a felnőttek. Ilyen gyermektörvényszékeket Németország több városában állítottak fel. Ezeknek berendezése a következő: a gyermektörvényszék a schöffenbiróságnak egy osztálya és hasonló apparátussal is dolgozik, vagyis egy bíróval mint elnökkel és két schöffével, de a gyermektörvényszék a schöffenbiróság egyéb helyiségeitől egészen el van különítve, ugy hogy a gyermekek még a folyosókon sem érintkezhetnek az öregebb vádlottakkal. A gyermektörvényszék tárgyalásain az elnöki széket nem büntetőbiró, hanem a gyám-