Erdélyrészi jogi közlöny, 1907-1908 (1. évfolyam, 1-54. szám)

1908 / 49. szám - A bíróságok tehermentesitése. 4. [r.] Vége

49 szám. Erdély részi Jogi Közlöny 495. Esetleges visszaélések, a mint a tapasztalat is mutatja, a mai rendszer mellett is lehetségesek s megtörtént már az, hogy a tkvi irodaszemélyzet egyes tagjának működése alapján hamis telekkönyvök készültek, holott az előadó birót semmi mulasztás nem terhelte. A visszaélések meggátlása a decentralizált hatóságoknál sokkal könnyebb, mert inkább állanak az érdekelt felek ellenőrzése alatt. A kifejtettekből megállapítható az, hogy a végrehajtási, mint az örökösödési, nemkülönben a telekkönyvi ügyek a biróságok hatásköréből kivonandók, s kivonhatók a jog és jogkereső felek érdekeinek veszélyeztetése sérelme nélkül. Az eredmény nyiivánvalóan az, hogy a bíróságok tulajdonképeni hivatásuk az ítélkezésnek sokkal jobban megfelelhetnének, mert elsősorban az ezen ügyekre fordított időt, a perekre fordíthatnák, ami igen sok, mert a bíróságok mai ügyforgalmának több mint felét a végrehajtási, örökösödési és tkvi ügyek alkotják. Az időn kivül az is lenne előnye, hogy a bírák szűkebb körii munkásság mellett, egyes sznkokban jobban kiképezhetnék magukat s munkájuk közben különböző más-más szempontok szerint elbirálandó ügyekre való áttéréstől meglévén kímélve, az elintézendőket alaposabban, gondosabban láthatnák el. Az ügyek elintézése azon közegekre levén bizva, mint akik azokat, ha nem is törvény szerint formailag, de tényleg ma is elintézik, az elintézés minősége, megbízhatósága ellen kifogás nem emelhető s csakis azon kérdés marad fenn, vájjon a változtatás nem vonna maga után oly költségeket, a melyek az elérendő céllal arányban nem állanak, illetve a melyekkel a mai jogállapot fentartása mellett a birák létszámának szaporítása utján lehetne a célt elérni. Ezen kérdésre csak tagadó választ lehetne adni. A tervezett változtatás ugyanis sem az államkincstárra, sem pedig közönségre terheket egyáltalában nem róna. A végrehajtási ügyeknél a mai jogállapot szerint a foganatosítás körül a bírósági kiküldöttek járnak el. Ugyanezen közegek végeznék el ezentúl is a dolgokat. Tehát a mai eljárási mód tartatnék fenn a birósági végrehajtókat továbbra is a közönség fizetné, mint eddig s igy sem az államkincstár sem a közönség nem fizetne többet, mint eddig. Az esetre, ha a birósági végrehajtók államosittatnának s tisztviselők gyanánt fizetést húznának, ez a kincstár megterhelését jelentené ugyan, •24 de nem lenne a rendszerváltoztatás következménye, mert a kívánság a mai rendszer fenntartása mellett is fennáll. Egyébként a végrehajtók fizetésének kérdése akép oldható meg. hogy a kincstárt ne terhelje s a mellett a közönség is nyerjen. A végrehajtás czélja ugvanis, hogva hitelezőnek Ítéletben megállapított követelése effektualtassék. Ezen czél elérése mellett a hitelezőnek egyáltalában nem érdeke az, hogy ezen effektuálás adósnak költségeibe kerüljön. Viszont a késedelmes adós eléggé súlyosan érzi késedelme következményeit, a perköltségek viselésének kötelezettsége nemkülönben a végrehajtási eljárás morális s a hitelképesség anyagi következményei által. E helyütt tehát a végrehajtási költségek csak elkerülhetetlen kiadásként jelentkeznek, a melyeket a tisztviselők gyanánt fizetett birósági végrehajtók járandóságai gyanánt az államkincstár előlegezne. A megtérítés végrehajtás szenvedettek kötelessége lenne, olykép például, hogy a végrehajtandó követelés értékéhez képest fokozatos végrehajtási foganatositási illetéket kellene fizetnie. Ezen illeték minden esetre sokkal kisebb lenne, mint a megfelelő öszszegü végrehajtásnál a birósági végrehajtó mai minimális dijaA legkisebb alaptételnél is az államkincstár ily alakban visszakapná az összes végrehajtók járandóságait, a végrehajtást szenvedettek pedig sokkal kevesebbet fizetnének mint ma. így hát a végrehajtási ügyeknek a bíróságok hatáskörébő való kivonása, senkire nézve sem jelent anyagi megterheltetést. Az örökösödési ügyek tervezett elintézési módja semmiféle költségtöbblettel nem járna. A kir. közjegyző ugyanis a hagyaték tárgyalásáért törvényben megállapított dijait megkapja, a hagyatékátadó végzés, illetve perre utasító végzés meghozatala reá nézve nem oly nagymérvű munkatöbblet, hogy ezért külön díjazást kellene megállapítani. A telekkönyvi ügyek elintézésére felállítandó telekkönyvi hatóságok felállítása a mai birósági telekkönyvi személyzet létszámából lenne eszközölhető. Ugyanis a városok, nagyközségek és körjegyzői székhelyek számát összegezve 4632 tkvi hatóság felállítására lenne szükség. A hatóságoknál az ügyek elintézéséhez átlag csak 2 egyén szükségeltetnék, ez tehát kitenne körülbelül 9200 tisztviselőt. Már most ezen számot egybevetve, a bíróságok, mint telekkönyvi hatóságokhoz beosztott személyzetet, azt látjuk, hogy a rendszeresített létszám, a kizárólag telekkönyvi ügyekkel foglalkozó személyzetet véve, 700 tkvvezető, irodatiszt 21 140. §. l. Oly fedezeti váltón alapuló követelés, mely tőzsdei fogadásszerü ügyletek különbözetei biztosítására szolgál a turpis causára alapított kifogás folytán a csődtömeggel nem érvényesíthető. 2056—907. Klvári tszék felperest keresetével elutasította, mert a tanuként kihallgatott közadós a felek által becsatolt levelek és számla kivonatok alapján bebizonyítva látta azt, hogy a váltókövetelés tőzsdei árkülönbözeti ügyleteken alapul, amelyeknél a teljesítés már elve kizáratott. 4619—905. Tábla az I. bíróság ítéletét a bizonyítás kérdését érintő indokok méltatása mellett helybenhagyta. Curia a II. bíróság ítéletét helybenhagyta. (292—906. 907. V. 21.) 103. §. 3177—895. tábl. Ha a csőd megszüntethetik, a tömeggondnok dijai és költségei, illetve készkiadásai külön-külön összegben állapitandók meg; mert ezek a csődtörvény 103. §. szerint felebbvitel szempontjából is különböző elbírálás alá esnek, mivel a dijakra nézve a kir. Ítélőtábla végérvényesen határoz, a költségek pedig a m. kir. Curiáhzz is felebbezhetők. (Curia: 1362—895.) így a budapesti tábla is 1886. IV—5. 1986. Márkus T. 775. 1. Indokok. Az 1881. XVII. t.-cikk 146. §. szerint az adó- é illetékkövetelések elsőbbségének meghatározása a csőd biróság hatáskörébe tartozik; ellenben azok összegére nézve a csődtömeggondnok a csődtörvényeknek ugyancsak 146. §. szerint az illetékes pénzügyigazgatóságnál kereshet orvoslást, mert az adó- és illetékkövetelés valódisága pereseljárásra nem tartozik. Ennélfogva az elsőbiróság végzése megváltoztatandó volt s a csődbiztos intézkedése ellen használt előterjesztésnek helytadásával a csődtömeggondnok ama kifogását, hogy a magyar kir. kincstár által bejelentett követelésből 2640 K 20 fillér közadós bérlő Brunnert terheli, aki ezt ki is fizette és 203 K 42 fillér hiány a szesz végleges kimérésénél a magyar kincstárnak megtérült — figyelmen kivül kellett hagyni; mert a becsatolt kimutatás tanúsítása szerint a kifogásolt egész bejelentett követelés a közadós nevé.e van hátralékként kimutatva s igy annak valódisága csakis az illetékes pénzügyi hatóságnál tehető orvoslás tárgyává. A törvény által kizárt kifogással okozott költség megtérítésére a csődtömeg kötelezendő volt. (Kolozsvár, 1905. február 21. napján.) 3. Az adó és illetékkövetelés elsőbbségének meghatározása a csődbíróság hatáskörébe, ellenben az azok összegére nézve leendő intézkedés az illetékes pénzügyi hatóság hatáskörébe tartozik. 190—905. I. A tábla a m. kir. kincstár csődhitelezőnek F. A. csődügyében a csődbiztosnak 45—904. csb. sz. a. kelt intézkedése ellen a kir. kincstár által beadott előtér-